Februári olvasmányok

Amennyire olvasmányokban gazdag volt a januárom, februárban annyira lelassultam. 😅 Egyszerűen nem nagyon tudott lekötni egy megkezdett olvasmányom se, ide-oda kalandoztam a műfajok tekintetében is.

Jelenleg 4 februárban elkezdett könyv olvasása van folyamatban és csak 1-nek az olvasását fejeztem be a hónapban.

Amit befejeztem

Robert Bryndza: Nine ​Elms réme (Kate Marshall 1.)

Kate fiatal nyomozóként leleplezte a hírhedt Nine Elms-i sorozatgyilkos kilétét. Az egész a véletlen egybeesés műve volt - annyira elárulnám, hogy mi köze volt a tetteshez, de nem akarom az egyik poént lelőni, úgy is a történet elején ki fog már derülni -, és teljesen felforgatta az életét. A karrierje derékba tört, otthagyta a rendőrséget, majd 15 évvel később - amikor a történet folytatódik - egyetemi oktatóként találkozunk vele újra. 

A múlt feltámadt és valaki a sorozatgyilkos mintájára újra szedni kezdi az áldozatait. Ki lehet az és mi köze van a "mesterhez"? Kate a tanársegédje támogatásával a gyilkos nyomába ered. ...

Sokat hezitáltam azon, hogy 3 vagy 4 csillagot adjak erre a könyvre, de valamiért inkább azt mondanám, hogy „közepes”, mint hogy „jó”. Azt el kell ismernem, hogy olvasmányos volt, izgalmas, hogy ki az utánzó, maga a főszereplő története és karaktere is szerintem kezdésnek egész jó volt, de a könyv végére felötlött bennem egy gondolat. Szeretem, amikor egy krimi végén kiderül ki a tettes és a fejemhez kapok, hogy „b@sszus, miért nem vettem észre az elrejtett jeleket a történet során, hisz végig ott voltak előttem”. Nos, ebben a történetben ilyen nem lehet, hisz csak a történet végére áll össze, hogy az utánzónak mi köze is van az eredeti gyilkoshoz. Ez most így kicsit zavart. Tán emiatt is értékeltem inkább közepesre. De ennek ellenére kíváncsi vagyok még egy kötetre a sorozatból, aztán majd elválik, hogy tartós lesz-e a „közös kapcsolatunk”. 

Amik folyamatban vannak

Egy könyv olvasása van folyamatban még decemberről és egy januárról, de most csak a februáriakra térnék ki. 

Bethany Webster "Anyaseb" c. könyvének teljesen hirtelen felindulásból kezdtem neki. Addig nem is hallottam a könyvről, amíg a kezeim közé nem akadt véletlenül. Érdekesnek, elgondolkodtatónak találtam a fülszövegét és mivel hiszek a transzgenerációs traumák átvitelében, így érdeklődve kezdtem neki az olvasásának. Aztán valahogy ellaposodott az egész, odalett a kedv. 

Szeretem a családregényeket és érdekesnek tűnt Sarah Blake "A vendégkönyv" c. története. Annak ellenére, hogy mostanság félbemaradt az olvasása, szeretném majd befejezni, nem hagytam fel vele végleg, mert jónak tűnik, csak valahogy nem sikerül teljesen ráhangolódnom, így pedig nincs értelme olvasnom.

Jackie Kabler "Tökéletes pár"-ja az, amire azt mondhatom jelenleg, hogy tényleg olvasom. Lassan haladok vele, elkalandoznak a gondolataim - de ez nem a könyv hibája, teljesen lefoglalja a gondolataimat a kitört ukrajnai háború -, de azért mégis vissza-visszatérek és ha csak 1-2 oldalt is (szó szerint alkalmanként 1-2 oldalról beszélünk, ami tőlem azért elég nevetséges), de olvasok belőle.

Amitől valószínűleg tényleg búcsút veszek

Beth O'Learytől nagyon tetszett Az ágybérlő, amit még 2019-ben olvastam. Hasonlóan olvasmányos, izgalmas történetre számítottam és nagyon csalódott vagyok.

Az "Útitársak" egy rettentően vontatott történet. Már a felénél tartok kb., de még lényegében semmit se tudtam meg a történet hátteréről, mi történt a főszereplőkkel, ami a jelenhez vezetett, mi bajuk is van egymással. Az elején még úgy éreztem, hogy adok neki pár oldal esélyt, hátha belendülnek a dolgok, aztán adtam még több esélyt, nehogy utána lendüljenek be, de még mindig a nagy semminél tartunk és meguntam a várakozást. Úgyhogy, ennyi volt, könnyes búcsút veszek tőle és a későbbiekben kicsit félve fogok újra kapcsolatba lépni az írónő munkásságával.