2022. január 27., csütörtök

Eredeti címe: The Marriage Merger
Kiadta: Libri (2014.)
Oldalszám: 384
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Amint befejeztem az Elhibázott házasságot, neki is kezdtem a 4. kötetnek. No nem azért, mert annyira odáig lettem volna a 3.-ért, hanem egész egyszerűen csak azért, mert tudni akartam, hogy az első két részhez képest csak a harmadik sikerült gyengébbre vagy tényleg leszállóágba ereszkedett a sorozat. És hát azt kell mondanom, hogy elkezdett süllyedni a mélyedbe és ezt nagyon sajnálom.

Egészen jól kezdődött a történet, szimpatikus volt mind a két főszereplő.
Ebben a részben a legidősebb lánytestvér, a munkamániás Julietta lett a főszereplő. A nő vezeti az olaszországi céget, csak a munkájának él. A férfi főszereplőnk az előző részben már megismert Sawyer, a nagymenő vállalkozó. A sors úgy hozza, hogy egy munka összeköti őket, de az első perctől kezdve szikrázik köztük a levegő.
Persze a fiatal nő is elvégezte a szerelmi varázslatot a testvérei unszolására. Juliettanak ugyanakkor nincs túl sok jó élménye a férfiakkal kapcsolatban, így vonakodik kapcsolatba kerülni Sawyerrel, de persze a sorsát nem kerülheti el. Sőt, mint ahogy a címből is sejteni lehet, még össze is fognak házasodni. A kérdés csak az, hogy ennek jó lesz-e a vége.

Mint ahogy említettem, jól indult a történet.
Szimpatikus volt Julietta, sajnáltam a félresikerült kapcsolatai miatt és megértettem, hogy a munkába menekült. Ugyanakkor átéreztem a nyomást is a vállán, hogy nő létére sokkal többet kellett teljesítenie az elismerésért, mint a férfiaknak.
Szimpatikus volt Sawyer is, az elejétől kezdve érezni lehetett, hogy valamikor a múltban nagyon megsérült és kíváncsivá tett, hogy mi történt vele.

"1. Olyan férfi kell, aki ki tud elégíteni.
2. Aki tisztel, és segít a munkámban.
3. Aki elég erős ahhoz, hogy megharcoljon értem.
4. Aki a legtitkosabb gondolataimat is megérti.
5. Aki magától vitte valamire az életben.
6. Aki adni tud magából."

Szóval jól indult minden, de aztán nagyon elment az egésztől a kedvem.
Az első problémám az volt, amikor kicsit Szürkésre akarta venni a figurát az írónő és ez nem állt jól neki.
A másik problémám pedig a nyavajgás. Rájöttem, hogy egyszerűen nem bírom! És itt volt bőven belőle, ettől pedig a falra másztam. Komolyan nem értem, hogyha két ember vonzódik egymáshoz, miért szúrnak ki saját magukkal és tartják a távolságot? Direkt kínozzák önmagukat, hihetetlen!

Egy szó, mint száz, nem lettem meggyőzve a negyedik kötettel sem. Pedig jól indult a sorozat. ... Vagy végülis tudja a fene. ... Évek teltek el, mire olvasni kezdtem a harmadik részt, lehet, ha most olvasnám az első két kötetet is, ugyanennyire negatívan nyilatkoznék azokról is.  

Kiadta: Scolar (2013.)
Oldalszám: 16
Forrás: könyvtár
Szeretem a Scolar mini sorozatot és szerencsére a Kicsi is nagyon szereti.
Kellőképpen informál a legkisebbek részére, aranyos az illusztrációja, sok kihajtható fülecske van benne, amit nagyon szeretnek.

Az Otthon kötetecske természetesen a családi otthonról szól. A gyerekszobáról, a fürdőszobáról, konyháról, nappaliról, a hálószobáról, a kertről. Mi micsoda, mi mire való, mi hol van, stb. Nagyon szuper kötet, nagyon sok mindenről lehet beszélgetni az oldalaknak köszönhetően.

Én havonta 1 ilyen kötetecskét kölcsönzök ki a könyvtárból és abban a hónapban tanulmányozzuk napi szinten. Múlt hónapban az évszakok voltak a terítéken, most pedig az otthon. 😀

Tudom a sorozatot a figyelmetekbe ajánlani és ezt a részt is, ha 2 éves vagy épp annál idősebb gyerkőcötök van! A kialakítása is ennek a korosztálynak megfelelő. Vastag lapok, nehezen szakad, gyűrűs oldalak, könnyű lapozni.

Kiadta: Libri (2014.)
Oldalszám: 96
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 
Ritkán szoktam szakácskönyvet kölcsönözni a könyvtárból, mert egyrészt vannak saját, bevált receptjeim, másrészt ha böngészni akarok, ott az internet. Most mégis a speciális sor felé vettem az irányt és nem sokat gondolkodtam azon, hogy kivegyem-e ezt a könyvet. 

Nem vagyok csalódott, de nem sok receptet találtam benne, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. A lazac, a bélszín, a libamáj, a garnéla, a kagyló ... nos, ezek nem az én világom. 
De a bejgli, a citromkrém, a sós karamellöntet, a csokoládélikőr felkeltette az érdeklődésemet. Sőt, a bejglire azt írta, hogy mindig hibátlanul működik. Nos, nekem totál szétszakadt.

Nem rossz kötet, van benne 1-2 jónak tűnő recept, de többnyire nem az én ízvilágom és stílusom. És ez a Felsőfok. Többet vártam tőle, semmi extra ilyen téren.

A kivitelezése szép, letisztult. Szeretem az ételfotókat és szeretem, ha egy-egy teljes oldalt elfoglalnak, nem pedig miniatűrben illesztik oda, ez piros pont volt a kötetnek. 

Kiadta: Jaffa (2018.)
Oldalszám: 156
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki a címet olvasva érdeklődően felhúzta a szemöldökét. Legalábbis remélem. 😂
A Lagom olvasása után rájöttem, hogy kezdek odáig lenni a svéd életstílusért, így amikor megláttam a könyvtár polcán ezt a kis könyvecskét, azonnal kivettem annak ellenére is, hogy nálam a kávézás egy gyenge tejeskávét jelent délután. 

Mi is a fika? Lényegében kávét jelent, kávézási stílust. És meg kell hagyni, a svédek megadják a módját a kávézásnak. 
A svédek jelenleg a Világ 3. legnagyobb kávéfogyasztó nemzete, fejenként évente 8 kg kávét fogyasztanak (erre gyorsan ki is számoltam, hogy a férjem éves szinten mennyit, ugyanis szerintem brutál mennyiséget iszik, de így is csak egy évre 3-6 kg között mozog)
Na de mire is gondoltam, hogy megadják a módját? Először is szinte elvárják, hogy mindenki szakítson időt a kávéja elfogyasztására. És nem csak gyorsan felhörpinteni munkába indulás előtt, hanem leülni, elfogyasztani mellé egy kis kekszet (vagy fahéjas csigát), beszélgetni másokkal abban a pár percben. Állítólag hatékonyabban is dolgoznak azok, akik a munkatársaikkal közösen leülnek kávézni 10-15 percre. 

Ez a rövid könyvecske lényegébe erről szól, sok idézettel megspékelve, a végén pedig pár recepttel.
Aranyos könyvecske volt, olyan, aminek az olvasása után kimondottan megkívánsz egy pohár kávét. Ami viszont az árát illeti (3.150 Ft), nos ... egy nagyon pici könyvecskéről van szó, többnyire idézetek vannak benne és egy-egy idézet egy-egy teljes oldalt foglal el. Szóval nem regényről van szó és bár aranyos, hangulatos, de azért az árát eléggé felháborítónak tartom.

Ha nagy kávérajongók vagytok vagy csak érdekel titeket a fika, ajánlom a könyvet a figyelmetekbe!

Eredeti címe: The Marriage Mistake (2012.)
Kiadta: Libri (2014.)
Oldalszám: 348
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Milliárdosfeleségek #3


Nem épp most olvastam a sorozat második részét, de ennek ellenére élénken emlékszem arra, mennyire örültem annak, hogy ebben a részben Carina és Max fog majd főszerepet kapni. Ugyanis az előző részben feltűntek és nagyon szimpatikusnak találtam őket.

Nos, eltelt 5 év azóta, hogy olvastam az előző részt és most nagyon elégedetlen vagyok. Az egész sztori elcsépelt volt, inkább erotikus, mint romantikus és nagyon erőltetett.

Adva van Carina, aki gyerekkora óta szerelmes a bátyja legjobb barátjába, Maxba, aki szinte úgy nőtt fel, mint a testvérük. 
Carina a jelenben 25 éves, Max 9 évvel idősebb.
Max segít a cégvezetésben a nő bátyjának, Carina pedig most diplomázott és gyakornokként a bátyja, Max mellé osztja be.
Carina elhatározta, hogy többé nem fog Max után futni, megjátssza kezdetben, hogy hidegen hagyja a férfi, majd próbálja rávenni arra, hogy töltsenek együtt egy éjszakát, ami nagyon sül el.
Max próbál úgy tekinteni a nőre, mint tiltott tárgya, de azonnal feltűnik neki, hogy a kislányból dögös nővé serdült. Lopott csókok, majd jaj, nem szabad felkiáltások, kéreti magát, majd persze beadja a derekát. Ja és nem, most nem Carinaról volt szó, hanem Maxról!

A bejegyzésben SPOILER található!

Szóval összejön az a bizonyos éjszaka, majd megjelenik Carina édesanyja, aki hogy jóvátegye a lánya becsületén ejtett foltot, követeli, hogy Max vegye el feleségül. Mármint Carinat. A lagzi gyorsan meg is lesz, csak időközben a nő bedurcázik és elkezd lépéstávolságot tartani a férjétől. Aztán persze minden happy lesz a végén.

Mi is volt a bajom? Egy nagyon romantikus egymásra találásra számítottam, hisz szegény Carina kislány kora óta ezért a pasiért sóvárog. Erre megkaptam ezt az izét.
Az eleje még nem is volt rossz, na de amikor Max elkezdte kéretni magát! Most komolyan, milyen világban élünk! Aztán végre eljut az olvasó az ágyjelenig, erre betoppan a kedves mama? Most komolyan! Na meg össze kell házasodni, mert jaj mi lesz! Nem a XV. században élünk már! Aztán még az is röhejes, hogy ezek bele is mennek, nem lázadnak! Persze most lehet azt mondani, hogy szívük mélyén ezt szerették volna, de még ha így is van, azért nem lehet senkit erre kényszeríteni! Utána meg a csajszi durcázása, miközben mindig erre vágyott. Minek kellett? Majd az elköltözése, hogy meg kell találnia önmagát! Mi a franc van?

"– Az Isten szerelmére, térj végre észre! A bátyámnak semmi köze hozzá, kivel fekszem le, kivel nem. Úgy viselkedsz, mintha a középkorban élnénk, amikor még párbajoztak a nők becsületéért. Szegény nők, vélhetőleg sosem volt orgazmusuk ennyi lovagias balfék között!"

Túl sokszor vontam fel a szemöldökömet a könyv olvasása során. Teljesen másképp képzeltem el a történetüket és ezért csalódott vagyok. 😤

Az utóbbi hónapokban nagyon lemaradtam az olvasott könyveimről való írással. Semmi kedvem nem volt blogolni, írni, egyszerűen csak olvastam és ennyi. Az idei év kész katasztrófa, mint mindannyiónknak. Túl lennék már az egészen, túl lennék az egész COVID-on, szeretném visszakapni azt az életemet, amikor ez a vírus nem indult még el világhódító útjára. A sírógörcs kerülget amikor visszagondolok januárra, amikor már szivárogtak hírek Kínából, hogy van ez a vírus, de különösebben nem hatott meg, biztos voltam abban, hogy nem lesz világjárvány belőle, nem fog idáig eljutni, mert lehetetlen. Biztos voltam abban, hogy időben megállítják, feltalálnak, kitalálnak valamit a megállítására. ... Hát nem így lett. ... És szörnyű belegondolni, hogy azt se tudjuk mikor lesz vége.

Szóval az utóbbi hónapokban nem írtam az olvasott könyveimről. Ha a blogon közzé is tettem bejegyzéseket, ezek még a 2019-ben olvasott könyveimről szóltak, hisz mielőtt visszamentem idén GYED-ről dolgozni, felhalmoztam a piszkozatokat. Aztán maga alá temetett munka, a gyerekek, a vírushelyzet, a piszkozatok meg piszkozatok maradtak. Most meg, amikor úgy döntöttem, hogy elkezdem összeszedni, hogy miket olvastam, úgy érzem, hogy felgöngyölíthetetlen az egész. Már csak azért is, mert több könyvre egyszerűen nem is emlékszem. Mintha csak kábultan olvastam volna, hogy el tudjak szakadni a világtól, hogy kiszakadjak és igazán fel se fogtam épp mi van a kezemben. Így több olvasmányomra nem is emlékszem már vissza. De úgy döntöttem, hogy ötösével elkezdem összeszedni nektek, hogy mégis miket olvastam az elmúlt hónapokban.


Stephen King: Emelkedés

Mikor nekiálltam a könyv olvasásának, a szokásos King  történetre vágytam. Egy kis zizire, egy kis félelemre, amikor legszívesebben behunynám a szememet olvasás közben, csak ne lássam, pl. ahogy előugrik a ROSSZ a bokor mögül. Vágytam a vérfagyasztó hangulatra. Ehhez képest ez a történet olyan, mintha nem is King írta volna. Nem is értem, hogy mi a franc volt ez? 

Hangulatban kicsit emlékeztetett a fia A szív alakú dobozára, de ez a történet, hangulatváltás nem az előnyére szól. Ez a történet egy semmiség volt. Főszereplő pasi egy megmagyarázhatatlan dolog miatt egyre kevesebbet mutat a mérlegen, de látszólag közben nem fogy (amúgy mi a magyarázat erre az egészre? Betegség? Átok? Mi a franc az oka?). Telnek a napok, egyre közelebb a perc, amikor teljesen elfogy, aztán felemelkedik egy tűzijátékkal a levegőbe, bumm és ennyi. Mi történt? Egyszerűen nem értem az egészet.

Az viszont tuti, hogyha valaki nem olvasott még Kingtől semmit, akkor ne ezzel kezdje, mert csalódás lesz a vége!



Martha Hall Kelly: Orgonalányok 

Olvasmányos, izgalmas, sokkoló történet volt az Orgonalányok. Három szálon futnak a szálak és így három nő életére kapunk rápillantást. Időben mind a hármójuknál a II.vgh. alatt vagyunk. Caroline Amerikában él, aki az ottani francia konzulátuson dolgozik és francia árvákon segít. Pénzt gyűjt és csomagokat küld nekik, amikkel próbálja az életüket megkönnyíteni. Egy napon megismerkedik egy francia származású színésszel, akibe szerelmes lesz, de a férfinak vissza kell térnie Franciaországba a háború kitörésekor, így Caroline élete a feje tetejére áll az aggodalomtól. 

Kasia egy kamaszlány Lengyelországban, aki az ellenállás tagja, elkapják a nővérével és az édesanyjával együtt és emiatt kerül az egyik koncentrációs táborba.

Herta becsvágyó német orvosnő, aki lehetőséget kap arra, hogy az egyik táborban dolgozhasson, kísérletezhessen az ottani fogvatartott nőkön. 

Nagyon nem kell bemutatnom miről szólhat a történet, szerintem ezek alapján is kialakult egy kép már bennetek. Olvasmányos történet, tudom a figyelmetekbe ajánlani!



Kimberley Freeman: Vadvirágok ​lányai

Ez az egyik olyan könyv, amit fentebb említettem már, egyszerűen nem emlékszem arra, hogy miről szólt. A befejezte után leértékeltem a molyon 4 csillagra, szóval nem lehetett rossz, de nem emlékszem rá. Persze újra elolvasva a fülszöveget rémlik, hogy Emma balettkarrierje derékba tört, a nagymamája ráhagyott egy örökséget és emiatt elrepült Tanzániába, ahol elkezdte felgöngyölíteni a nagymamája múltját, ami nem volt épp hétköznapi. A semmiből felvirágoztatott egy udvarházat, sikeres vállalkozó lett, de közben elveszített valaki nagyon fontosat az életéből.

És innentől kezdve képszakadás.



Rachel Caine: Nincs ​menekvés

Hű, ez nagyon klassz történet volt, izgatottan várom a folytatását!

Gina férjéről egy véletlen balesetből kifolyólag kiderül, hogy sorozatgyilkos. Miután lezajlanak a tárgyalások és a férje börtönbe kerül, a nő menekülni kényszerül a két gyermekével. Ugyanis egyes csoportok keresik őket, szeretnének a nyomukra bukkanni és esetlegesen ártani is nekik. Így szinte folyamatosan menekülnek. Letelepszenek valahol álnéven X helyen, de amint ez a csoport kezd a nyomukra bukkanni, tovább kell állniuk és új néven, új életet kezdeniük.

Most Stillhouse Lake-ben kezdenek új életét és úgy tűnik, hogy hosszabb időre letelepedhetnek itt, de aztán egy nő holtteste bukkan fel a közeli tóból, akinek a halála nagyon emlékeztet azoknak a nőknek a halálára, akiket Gina férje ölt meg. És így a csoport újra Ginaék nyomára bukkan. A kérdés csak az, hogy újra menekülni kezdnek vagy maradnak.

Nagyon izgalmas volt a történet, tudom a figyelmetekbe ajánlani!




Szécsi Noémi: Lányok ​és asszonyok aranykönyve

Annak ellenére, hogy elég lassan haladtam ennek a könyvnek az olvasásával, mégis tudom a figyelmetekbe ajánlani! Nagyon szépen végigveszi, hogyan éltek itthon a nők, a 19. század végén, 20. század elején. Mit tudtak a saját testükről, hogyan élték meg a terhességet, hogyan szültek, milyen volt a cselédség élete, hogyan kezelték a "hisztériát", milyen volt a házasélet, hogyan kezelték a nőgyógyászati problémákat, stb. Mindezt az írónő korabeli forrásokból építette fel. Naplók, újságcikkek, fényképek, stb. Tényleg nagyon klassz könyv! Nagyon sok olyan dolgot megtudtam az akkori nők életéről, amikről eddig még nem is hallottam. Valamint sokkal közelebb került hozzám a dédnagymamám gyerekkora, lánykora. Olvassátok el!




Számomra mindig kecsegtetőek azok a történetek, melyeknek a fülszövegében meglebegtetik, hogy titok van a családban és ennek a titoknak köze van a holokauszthoz. Egyszerűen vonzanak az ilyen történetek és pont az ilyen fülszöveg miatt lettem kíváncsi erre a könyvre. ... Sajnos a vége csalódás lett. Pedig volt benne lehetőség, fantázia, csak valahogy nem jött össze.

Hope egyedül neveli a kislányát, miután elvált a férjétől. Az édesanyja elhunyt, az édesapját sose ismerte, már csak a nagymamája maradt neki a kislányán kívül, de sajnos a nagymamája nem egészséges, egyre inkább elhatalmasodik rajta az Alzheimer-kórja. A lányával egyre több a konfliktusa és a családi kis cukrászda, aminek a vezetését átvette a nagymamájától egyre veszteségesebb. 

A fordulat ott következik be, amikor a nagymama egy olyan napján, amikor teljesen magánál van, elárulja, hogy zsidó származású, a neve sem az, aminek mások hiszik és Európából származik. Egy listát ad át a nőnek és megkéri őt, hogy utazzon el Európába és derítse ki, hogy mi történt a listán levő emberekkel.

Hope először nem akar utazni, aztán persze elmegy és hipergyorsan felgöngyölíti a múltat. Kiderül, hogy ki kicsoda, mi történt a nagymamájával és hogyan került Amerikába és mi is az igazi nagy titka. ... Nos, meglepetés nem ért, egy bizonyos oldalszám után teljesen kiszámítható a történet. És valahol idegesítő is.

"Más szóval a tagadás fázisában vagyok. Így szoktam elintézni a kritikus helyzeteket. Homokba dugom a fejem és várom, hogy elüljön a vihar. Néha bejön ez a taktika, de legtöbbször csak jól telemegy a szemem homokkal."

Elképzelhetetlennek tartom, hogy Hope ilyen gyorsan, lényegében pár nap alatt felgöngyölíti a családja történetét, amikor mások évtizedek során se jutnak semmire. Nem, neki szinte azonnal sikerül minden. Elég elképzelhetetlen volt. Meg úgy összességében, valahogy nekem az egész nem volt kerek. Mármint a szálak összefüggnek, logikus az egész, de valahogy még sem. Vagy csak arról van szó, hogy igazából egyik szereplőt se tudtam megkedvelni és a sorsuk nem került hozzám közel. Lehet, hogy emiatt érzek csalódást, befejezve a könyvet.  


 

Eredeti címe: The Best Medicine (2014.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 376
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
A sorozat első kötetét még 2015-ben olvastam, ami kedvencé is vált. Így érthető módon még ha nem is szándékosan, de elég nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a történetre. Sok-sok humorra és egy aranyos szerelmi történetre számítottam. Nos, ehhez képest A legjobb orvosság egy langyos lábvíz lett.

Evelyn új lakó Bell Harborban és plasztikai sebészként dolgozik ott. Egyedülálló fiatal nő, aki sikeres karriert futott be, de esténként egyedül hajtja álomba a fejét. Persze a kisváros egyes lakói kitalálják, hogy férjet kellene fogni neki és ezzel elindul a lavina.
Tyler élete egyáltalán nem olyan szépen megtervezett és nyugodt, mint Evelyné. A srác családja enyhén zűrös, karrier tekintetében sem ott tart, mint a nő, na meg fiatalabb is tőle pár évvel, de ennek ellenére vonzódni kezdenek egymáshoz.

Különösebben sem Evelyn, sem Tyler nem lopta be magát a szívembe.
Megértettem a nőt, amiért zavarta, hogy a srác fiatalabb nála, én is ugyanígy éreztem volna hasonló szituációban.
Aranyos volt, ahogy Tyler próbálta összefogni a családját, megmenteni őket a bajtól, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy eszetlenül feláldozza a saját életét értük, amit viszont nem tudtam megérteni. Ugyanis van egy határ, ami után azt kell mondani, hogy figyi, eddig segítettem, de most már ennyi volt, ne cseszd el és szépen elsétálni.

Nagyon hiányoltam a történetből a humort. Az első rész annyira kellemes volt ilyen téren, de most az írónő korántsem tudta ugyanezt nyújtani. Persze nem azt mondom, hogy nem volt egy-két humoros próbálkozása, de ezek akkor sem voltak olyan igaziak.

Ami pedig magát a szerelmi szálat illeti, mint ahogy fentebb is említettem, langyos lábvíz volt. Az olvasó csak olvassa, hogy aha a csaj orvos, a srác fiatalabb, ejnye-bejnye, mi lesz ebből! De jó, húzzák az időt, ... hűha, ezek bizony végre lefeküdtek! ... Te jó ég, min kapta fel ezen a vizet, de sebaj, tuti a végére kibékülnek! És el is meséltem az egész sztorit.

"Súlyos vaginális pókhálósodásban szenvedtem. Olyan lehetett ott lent, mint egy elhagyatott föld alatti alagútban."

Nagyon egyszer olvashatós, nagyon közepes és bár nagyon csalódott nem vagyok, de azért csalódtam. Ennek ellenére kíváncsi leszek a 3. kötetre. Hátha Tracy Brogan visszatér. 

Eredeti címe: Demain (2013.)
Kiadta: Park (2017.)
Oldalszám: 404
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Egy időben faltam Musso könyveit, de aztán jó ideig pihentettem az újabb és újabb megjelenő könyvei olvasását. Aztán 2017-ben elolvastam Az angyal hív c. történetét és bár csalódott nem voltam, de korántsem éreztem azt, hogy hozta volna a régebben megjelent könyvei színvonalát. Míg kezdetben a fiatal Coelhoként tudtam jellemezni, elkezdett amolyan Danielle Steel stílust felvenni (na jó, egy kis túlzással) és ez annyira nem nyerte el a tetszésemet.

A molyos értékelések alapján, az eddig 10 magyarul is megjelent könyve közül (Mussora gondolok újra, nem Steelre) a Holnap a legjobbra értékelt jelenleg. Nem gondolom azt, hogy tényleg ez a legjobb tőle, de valamennyire hozta a régi színvonalát. Bár annyira elvont és felfoghatatlan, megérthetetlen a filozófiai háttere, hogy ez rendesen zavarba hoz, mert nem értem, de átugrom ezen és elfogadom, hogy ez van és kész, mert így írta meg.

SPOILER található az alábbi bejegyzésben!

Mi is a sztori lényege? Hű, hát nem egyszerű felfogni! 
Két jelenünk is van, miközben az egyik mégis csak múlt, de közben mégis csak jelen. Trükkös bizony, de egy kicsit megmagyarázom, hogy miről is van szó.
Nézzük a férfi jelenét. Egyetemi tanár, egyedül neveli a kislányát, mióta váratlanul elhunyt a felesége. Hirtelen ötlettől vezérelve vesz egy használt laptopot, amin keresztül levelezni kezd a laptop régi tulajdonosával. De ez korántsem ennyire egyszerű!
És nézzük a jelenét, akié ez a laptop volt. Épp próbál a depressziójából kikecmeregni, amikor először megkapja a férfi üzenetét. Elkezdenek e-mailezgetni, egyre többet tudnak meg a másikról, majd beüt a krakk. Kiderül, hogy a férfi az időben 1 évvel a nő előtt jár, a nő pedig megakadályozhatja a férfi feleségének a halálát. Vajon meg fogja tenni?

"Minden ember közös, eszelős álma: visszaforgatni az idő kerekét, hogy jóvátegyük a hibáinkat és az élet igazságtalanságát."

Nem akarok belegondolni, hogy mennyire elképzelhető a történet, mert szerintem semennyire. Egyszerűen nem találok magyarázatot arra, mindez hogy történhetett meg, de intézzük el annyival, hogy tuti megbűvölte egy varázsló a laptopot. Nézzük csak a történetet, ami olvasmányos volt és jól felépített. Ráadásul ott volt benne a nagy maflás a végén, hogy nesze neked olvasó, kapsz egy dózist, hogy legyen még min gondolkodnod. Tetszett a fordulat és igazán feldobta a történetet. Kíváncsi voltam nagyon arra, Emma hogyan is fog dönteni, mert érezhetően beleszeretett Matthew-ba.

Jó volt a könyv, igazi visszatérés Mussotól. Ha olvastatok tőle vagy ha még nem, akkor is tudom ezt a történetét a figyelmetekbe ajánlani!

Kiadta: Kossuth (2017.)
Oldalszám: 160
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Miután befejeztem Anna Brones Lagomját, szerettem volna még többet megtudni erről, így azonnal várólistára került ez a kötet is. Végül könyvtárból sikerült beszereznem.

Nagyon kedvelem a svédek mentalitását, életstílusát, lakberendezését. Annyira egyszerű, letisztult, természetes, rendezett az életük, az otthonuk! ... És annyira mások, mint mi.

Mi is az a Lagom? Úgy lehetne fordítani, hogy "pont jó". Míg mi magyarok állandóan hajtunk, hol a félelem miatt, hol a nagyobb siker eléréséért, a lagom pont azt mondja ki, hogy pont jó úgy minden, ahogy van. Ez első pillantásra elég hanyagnak tűnhet, mintha legyintenénk a dolgokra, jól van ez így, de igazából nem így van. Ha jobban belegondolunk, van amikor harcolni, gürizni kell, de sokszor feleslegesen stresszeljük magunkat emiatt.
A svéd az egyik legboldogabb nemzet és el tudom képzelni, hogy a lagom miatt. Elfogadják, ami van, kihozzák abból a maximumot és ugyanúgy elérik, amit szeretnének.

A könyv kitér a munkahelyi szokásokra és az otthoni szokásokra is. Itthon kicsit nehéz lenne kivitelezni a svéd munkahelyi szokásokat, mert a legtöbb munkáltató más, mint a svéd és így mást várnak is el. De az otthoni szokásokat viszont nem is olyan nehéz elsajátítani. Mire is gondolok:
➤ Péntek esténként a család leül a TV elé (pl), néznek egy jó filmet és együtt esznek. Kényelmes ruhába öltöznek, tacot dobnak össze (amolyan péntek esti vacsora), amit mindenki azzal tölt, amivel szeretne és lazítanak. Nagyon sok kutatás bizonyította már, hogy a gyerekek miatt is fontos, hogy valamennyire rendszert vigyünk az étkezésekbe és legyen idő a közös vacsorára, amikor együtt tud lenni a család, beszélgetnek. Ez nem mindig megvalósítható, ha mondjuk apuka este 10-kor ér haza vagy már akkor, amikor a gyerekek alszanak, sem akkor, ha mindenki össze-vissza eszik. De szerintem ha hétköznap nem is, de hétvégente időt kell szakítani a közös ebédre vagy vacsorára (is). A svédeknél a Péntek este mindenképp ilyen.
➤ Aztán ott van a Szombat reggel, amikor a kávéjuk mellé elfogyasztanak egy szép kis szénhidrátadagot. Hétköznap ha lájtosan is esznek (persze az megengedett, hogy a fika mellé minden nap lecsússzon 1-2 kisebb fahéjas csiga vagy keksz, házi süti, stb., de nem túlzásba esve), szombat reggel bűnözhetnek. És jobban belegondolva, hatásosak is lehetnek ezek a bünti napok. Meg is eszed, amit kívánsz, de ha a hét többi napján odafigyelsz a táplálkozásodra, nem a szombati napok miatt fogsz elhízni.
➤ De ott van pl. a piknikezési szokás, ami egyszerre pénztárca kímélő, ugyanakkor egészséges is és jó móka. 

Ami pedig a munkát illeti, hogy visszatérjek pár gondolat erejéig. A svédeknél természetesen és mondhatni elvárt dolog a napi 2X-i fika, vagyis a kávézás. Ebben a napi 2 X 15 percben a dolgozók megisznak 1-1 csésze kávét, megesznek mellé egy kis fahéjas csigát, vagy kekszet és közben beszélgetnek. Állítólag kutatások bizonyítják, hogy emiatt nem csak a dolgozók közti kapcsolatok működnek jobban, hanem a munka is sikeresebben lesz elvégezve.
De mi van még? Nos, a svédek nem nagyon túlóráznak. Ha elvégzik az aznapi feladatukat fél órával hamarabb, akkor hazamennek és senki nem kéri számon tőlük, hogy miért lépnek le, mert mindenki tudja, hogy akkor megy haza, ha végzett az aznapi munkájával. Így mindenkinek az a célja, hogy az aznapi feladatot minél előbb elvégezze, de nem kapkodva, hisz nem mehet a minőség rovására. Úgy gondolják, ha túlóráznod kell, mert nem tudtad időben befejezni, akkor valamit rosszul csináltál.
Kicsit más a helyzet, mint itthon. 😅

A lakberendezésre nem térek ki, bementek az IKEA-ba és lényegében láthatjátok a stílusukat, na meg az Insta is tele van mostanában a svéd lakberendezés letisztultságával, mostanában ez a divat és menő.

Nézzük pár sor erejéig a svédek környezettudatosságát, ugyanis nagyon környezettudatos nemzetről van szó. Szelektív hulladékgyűjtés, a hulladékok minimalizálása és a saját növénytermesztés is jellemzi őket. Odafigyelnek a környezetükre, féltik és óvják azt. Ez nagyon követendő példa lehet minden nemzetnek.

Ha titeket is érdekel a svéd mentalitás, hogyan élnek, hogyan dolgoznak, akkor ajánlom ezt a könyvet a figyelmetekbe, szerintem elég részletes volt. Amit hiányoltam belőle, az a több kép és nagyobb rátekintés a konyhakultúrájukra is. Vagyis több kép az otthonokról, az életükről és több recept. Akkor tökéletes lett volna a kötet!

Eredeti címe: The Archived (2013.)
Kiadta: Főnix (2013.)
Oldalszám: 278
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Mintha 2013-ban, az itthoni megjelenésekor mindenki ezt a könyvet olvasta volna, folyamatosan belebotlottam. Már akkor elkönyveltem magamban, hogy nekem is olvasnom kell, aztán mégis eddig húzódott az olvasása. És lehet, hogy ez volt a baj! Ha 28 évesen olvastam volna, 7 évvel ezelőtt, akkor lehet, hogy tetszett volna, így viszont 35 évesen egy közepes ifi regény lett számomra.

Kicsit nehéz elképzelnem a történet világképét is. Ugyanis minden életnek van egy Története (ez ideáig még rendben), ezeket egy Könyvtárban őrzik. Bizonyos szituációkban ezek a Történetek képesek feléledni és akkor az Őrzőknek meg kell keresniük őket és visszaküldeni az Archívumba. ... No, ezt nem bírom elképzelni. ... A Történetek nem emberek, nem is szellemek, hanem történetek. ... Na mindegy, nem tudom elképzelni. 😅

Mackenzie nagypapája egy Őrző volt, akinek az utódja lett a fiatal lány. Időközben a Papi meghalt és sajnos a lány öccse is, nagyon váratlanul. A szülők pedig távol akarta kerülni a múlttól, ezért egy másik városba költöztek, hogy ott beindítsák a kávézójukat. Igen ám, de a régi szálloda (amiben mára lakások vannak) fontos a Könyvtárnak, a lánynak sok Történetet kell visszaküldenie az Archívumban, ugyanis sok garázdálkodik a régi szállodában.
Persze van egy kis bonyodalom is a történetben, felbukkan két titokzatos fiú is a lány körül. Az egyik titokzatosabb, mint a másik.
Lesznek harcok, titkok, veszély, egy kis romantika, a végén pedig természetesen happy end, majd folytatás a következő kötetben.

Öreg voltam már ehhez a történethez, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a tizenéves olvasóknak nagyon bejönne, úgyhogy ajánlom a figyelmükbe!
Igazából aranyos az egész, szomorú a gyászfolyamat amin keresztülmegy a család, érdekes a világkép is ... csak nekem olyan fura. Tán olyan ez, mint amikor gyerekként hiszel a Télapóban. Felnőttként meg tudod az igazságot. ... Valami hasonló volt ezzel kapcsolatban is. Nem tudtam úgy elképzelni az egészet már. 😔

Eredeti címe: Mummy Drinks (2017.)
Kiadta: Partvonal (2018.)
Oldalszám: 358
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Nem is gondoltam volna, hogy emögött a szörnyű, sárga borító mögött, ilyen klassz történet lapul! Tanulság: sose a borító alapján ítélj! Volt, hogy csalódás lett emiatt, most viszont ez a csalódás nagyon kellemes volt.
Gill Sims története nem kicsit emlékeztetett a Sz@ranyura, lényegében ugyanarról szól. Hogy nem vagy attól rossz anya, ha nem érzed magadat tökéletesnek, a legjobb anyának és az sem az, akit annak tartanál a külsőségek alapján.

Ellen 39 éves, két gyermekes, dolgozó édesanya. A férjével, a gyerekekkel és a kutyájukkal egy kertvárosi övezetben laknak. Mindig eltervezi, hogy holnaptól milyen tökéletes lesz az életük, hogy minden a tervek szerint fog működni: reggelente szépen elkészíti a gyerekeknek a reggelit, nem késnek el az iskolából, munka után boldogan tanulnak együtt, viszi őket az ilyen-olyan szupi foglalkozásokra, tökéletes vacsorát rittyent a férjének, alvás előtt boldogan ölelik a gyerekek magukhoz őt, hogy milyen fantasztikus anya, aztán a férjével lepedőakrobatikázik, mert tökéletes anya, feleség és így tovább. Szóval ezeket többször elképzeli, aztán reggel arra ébred, hogy már megint elaludt, kutyafuttában elkészülnek, a gyerekeket bedobja az iskolába, lohol a munkahelyére, épp, hogy odaér az iskolába a gyerekekért, vacsorára a szokásosat készíti, amit a férje már un, a gyerekei közlik vele folyamatosan, hogy mennyire rossz anya, a szexhez meg kb annyira van kedve egy-egy ilyen nap után, mint a macskának a kutyához. 
Szóval Ellen egyáltalán nem tökéletes. Sokszor magamra ismertem benne és szerintem emiatt tudja ez a történet a többi olvasót is megnyerni magának. Mert ilyenek vagyunk. Még ha  nem is mindenben, de biztos találunk olyan pillanatot, olyan helyzetet, amikor magunkra ismerünk benne.
Aztán ott vannak a Tökéletes Anyukák az iskola előtt. Akik mindig tökéletesen festenek a tökéletes gyerekeikkel. Az életük megkomponáltan folyik, minden úgy, ahogy kell és mindig lesajnálóan néznek a zilált, állandóan rohanó, szétszórt és DOLGOZÓ Ellenre. Gondolom sokan találkoztatok már ilyen anyukákkal. 😉
Na de a történet. Ellen szétszórt, nem tökéletes, szinte minden este meghúzza a borosüveget, néha kiruccan a barátnőjével és egy meleg apukával bulizni, de néha maximálisan megértettem, hogy elege van.
Mint pl akkor, amikor a sógornője, a férje és a 6 gyerekük megszállta az otthonukat. Koszosan, Földanyával, különös váladékos turmixot reggelizve, nem épp szobatisztán és még sorolhatnám.
Vagy Karácsonykor, amikor eltervezte, hogy idén pihenni fog, aztán mégsem úgy jött össze. 
Nagyon sok vicces, humoros jelenet található a könyvben, nagyon sokszor nevettem és annyira hétköznapi az egész!

Nagyon tudom minden anyuka figyelmébe ajánlani, akiknek néha elegük van már mindenből, rossz anyának érzik magukat és kikészítik a Tökéletes Anyukák az ovi, iskola előtt. Olvassátok el, hagyjátok, hogy magatokkal ragadjon, fogjatok esténként egy pohár bort a kezetekbe, olvassátok ezt a könyvet és kacagjatok vele együtt magatokon (is)! Nem vagyunk tökéletesek és higgyétek el, ez így van jól.

"Az összes anyuka ténylegesen megvallotta, hogy soha nem érezte magát elég jónak, és hogy rengeteget aggódik, hogy talán rosszat tesz a gyerekének azzal, hogy dolgozik, vagy épp azzal, hogy otthon van vele. Mind-mind arra jutottak, hogy akármennyire is szeretik a gyerekeiket, szülőnek lenni bizony néha agyzsibbasztóan unalmas és rettentően kemény feladat.
Ki gondolta volna, hogy mindegyikünk így érez? Hogy néha még a Tökéletes Lucy Atkinson Tökéletes Anyukája is legszívesebben ráordítana a tökéletes kislányára, hogy húzzon már el, és fogja már be? Hogy Fiona Montague időről időre bezárkózik a fürdőszobába sírni, mert képtelen végignézni még egy részt a Peppa malacból? Vagy, hogy a szuper sikeres filmes Alicia a múltkori fontos tárgyalásán azon kapta magát, hogy hangosan énekli az egyik gyerekműsor főcímdalát?"

Amiért 1 csillagot mégis levontam az azért volt, mert a végére nagyon zavart az állandó borozgatás és a gyerekek gépfüggősége
Értem én, hogy Ellennek nehéz napjai voltak, kivolt, de nekem fura volt, hogy minden este menetrendszerűen megitta a borocskáját és sokszor nem 1 pohárkával, hanem fél vagy egy egész üveggel. (Mondjuk nem olyan rég én is erre biztattalak titeket fentebb, de azért ne rendszert csináljatok belőle és ne húzzátok el emiatt a könyv olvasását egy évre, hogy minden este borozgathassatok a tanácsomra hivatkozva!😂). Néha elmegy az alkohol, de hogy minden nap? Ez fura volt.
A gyerekek gépfüggősége meg, ha nem bírtak magukkal egyből a kezükbe nyomott valamit, amit nyomogathattak, szintén elment 1-2X, de folyamatosan ez volt a problémájukra a megoldás. Nem mondom, hogy nem, velem is volt, hogy bekapcsoltam a gyereknek a mesét, csak csend legyen végre. Nem is 1X, ezt is elismerem. De Ellen szinte mindig ezt alkalmazta. Sose volt arról szó, hogy leült volna a gyerekekkel játszani. Ha meg is próbálta (elvitte múzeumba), katasztrófa lett belőle, de azért, mert a gyerekeknek idegen volt a helyzet.

Egyrészt nagyon megértem a történetet, jó rajta nevetni, ugyanakkor volt, ami zavart benne. És nem azért, mert Tökéletes Anya vagyok, hanem azért, mert minden tökéletlenségem ellenére tudom, hogy ez így nem volt jó.

Eredeti címe: Words in Deep Blue (2016.)
Kiadta: Menő Könyvek (2019.)
Oldalszám: 272
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Mások értékeléseit olvasva kaptam kedvet a könyvhöz, ugyanis többnyire áradozásokba botlottam vele kapcsolatban. Hogy milyen szép, milyen igaz, mennyire csodálatos és még milyen sokszor szeretnék újra és újra elolvasni. Pöttöm lelkem ugyanezt a hűhát szerette volna érezni, ezért kölcsönöztem ki a könyvtárból. És hát .... nincs hűha érzésem. De még csak az sem, hogy milyen csodálatos volt. Újraolvasni se akarom majd. Ugyanakkor igen, van benne igazság és értem, hogy miért tartják sokan aranyosnak, szépnek, kedvesnek, mert végülis az. Csak számomra nem volt akkora nagy durranás. Egy szimpla kis aranyos sztori, amiben 1-2 dolog tetszett, de maradandó nyomot nem fog bennem hagyni. 

Sokan megírták már, hogyan lehet gyászolni, hogyan lehet feldolgozni a veszteséget. Cath Crowley is erről szeretett volna írni, megspékelve az első szerelemmel.
Rachel gyerekkora óta szerelmes a legjobb fiú barátjába, Henrybe, a srác viszont ezt sose vette észre és mindig olyan lány után epekedett, aki kb annyiba vette őt, mint egy kutyát. Amikor szüksége volt a csajnak rá, akkor magához hívta, ha talált jobbat, akkor elhajtotta. Mindezt pedig Rachel végignézte. 
Aztán az érettségijük előtt a lány, a testvére és az édesanyja elköltöztek, így Rachel úgy érezte, hogy eljött az ideje a szerelmi vallomásnak. De persze nem Henry szemébe mondta az érzelmeit, ennél klasszabb dolgot talált ki, egy könyvbe rejtette az üzenetét.
Teltek a hónapok és semmilyen reakció nem érkezett a levéllel kapcsolatban, Rachel pedig úgy gondolta, ha Henry tojik a fejére, akkor ő is tovább lép. Igen ám, de akkor itt jön közbe valakinek a halála, ami mindent felforgat. Aztán jön egy újabb kihívás az élettől, a lány visszaköltözik és nap, mint nap arra kényszerül, hogy lássa Henryt, aki továbbra is olyan lányért epedezik, aki nem is érdemelné meg őt.

Sok mindent lehet gyászolni. Az első szerelmet éppúgy, mint valakinek az elvesztését. Mindannyian másképp birkózunk meg ezzel és ez a történet arról szól, Rachel hogyan birkózik meg az első szerelem gyászával és valakinek a halálával is. Nehéz téma, amit sokáig lehetne boncolgatni, hogy megértem-e a tetteit vagy sem, mert amúgy nem minden cselekedetét tudtam felfogni. Néhol logikátlan volt számomra a lány.

És akkor ott van Henry. Tipikus könyvmoly pasi, aki beleszeret a bálkirálynőbe, aki a palotapincsijének hiszi őt. Egyszerre sajnáltam szegény srácot, mert szerintem mindenki volt már szerelmes olyanba, akibe nem kellett volna és értem én, hogy lement pincsibe, sokan ezt tennénk, csak viszontszeressen minket ez a valaki. Igen ám, de ugyanakkor ez butaság! Senki se érdemli ezt és emiatt dühített a fiú viselkedése. Hogy ennyire vak, hogy nem látja a fától az erdőt!

Ami pedig Rachel és Henry kapcsolatát illeti. Nagyon szorítottam azért, hogy a történet végére összejöjjenek, a fiú észrevegye, hogy a csaj mennyire szereti őt.

Ami meg a történet körítését illeti, az nem más, mint az Üzenetek Könyvtára. Nem árulom el, hogy ez mi, de sajnálom, hogy a mi könyvtárunkban nincs ilyen! 😉

Egy szó, mint száz, a Szavak kékben egy aranyos ifi regény az első szerelemről és a gyász feldolgozásáról, ajánlom a figyelmetekbe annak ellenére is, hogy számomra egyszer olvashatós történet volt!

Eredeti címe: Dreamfall
Kiadta: Libri (2018.)
Oldalszám: 332
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Nem rossz, nem rossz. Ha tizenéves lennék - mint a célközönsége -, tuti összepisiltem volna magamat az olvasása közben. Így is okozott pár rémisztőbb pillanatot nekem. 😅

SPOILER található az alábbi bejegyzésben!

Adva van 7 tizenéves, 13-19 évesek, fiúk, lányok vegyesen, de egy közös bennük: nem tudnak aludni, álmatlanságban szenvednek. Ezért úgy döntenek, hogy részt vesznek egy kísérletben, mely azt ígéri nekik, hogy megoldja ezt a problémájukat. Igen ám, de balul sül el, álmok helyett rémálmokat kapnak, méghozzá ugyanabban az álomban.

Miközben olvastam a történetet, fel-felrémlett egy nagyon régi film előttem, tán a 80-as vagy 90-es évekből, de nem ugrik be a címe. A lényege az volt, hogy pár fiatal egyetemista azzal szórakozott, hogy van-e élet a halál után. Eljuttatták egymást a klinikai halál állapotába, majd visszahozták őket, viszont mindenkit üldözni kezdett egy-egy rémkép, ami el is kezdte őket kinyírni. Bár ez a sztori kicsit más, ugyanakkor mégis emlékeztetett a filmre.
Mind a 7 fiatalnak a múltjában vannak olyan emlékek, melyeket szeretnének eltemetni, de ezek vissza-visszaköszönnek az álmaikban. A kísérlet során pedig ugyanazokat álmodják úgy, hogy mindannyian szerepelnek az álmokban. Üldözik őket, ki akarják nyírni őket, rémisztő rémek, vízi szörnyek, őrült bohócok, népirtás, stb., minden van ebben a történetben. 

Izgalmas volt, olvasmányos, néha tényleg ziziztem rendesen, de ugyanakkor nincs valami jól kiépítve a körítése. Gondolok pl. arra, nekem elég fura, hogy a laboratórium nincs felkészülve szükségállapotra. Nem jól működnek a generátorok, nincsenek lélegeztető gépek az alanyok mellett, holott azért olyan kísérletről van szó, amikor az agyat buherálják meg. Nincs kellő felkészülés, pedig állítólag a legjobb tudósok vesznek részt benne. Sőt, amikor az egyik alany meghal, ezek a tudósok azt se tudják mit csináljanak. A külvilági részekben hatalmas a hiányosság és a fejetlenség. 
Van benne izgalom, ahogy apránként megtudjuk az alanyok háttértörténetét, a vége rendesen odavág, de jobban ki kellett volna dolgozni ezeket a jeleneteket is.
Ami a rémálmokat illeti, megvan bennük a para. Biztos vagyok abban, hogy a fiatal tizenéveseknek ez egy tényleg durván félelmetes sztori. Én is kíváncsi vagyok a második kötetre, mert az utolsó mondatokkal odatette magát rendesen a szerző.

Kiadta: Libri (2016.)
Oldalszám: 288
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Még 2016-ban olvastam az írónőtől Az utolsó boszorkány lányát, így nagyon megörültem annak, amikor megláttam a könyvtárban ezt a két kötetet. A kötetben található novellák a fentebb említett könyv előzményeiről, később folytatásairól szólnak. Kezdetben e-könyvként jelentek meg, majd végül két kötetben együtt is.

Az első kötet

1735-ben veszi kezdetét a történet Az esztergomi máglya c. novellával. Ebből megtudhatjuk, hogy Felícia kitől örökölte a "boszorkányságot" és mi történt ezzel a rokonával. Végigkövetjük a fiatal lány életét onnantól kezdve, hogy részt vesz élete első boszorkányperében, majd szüleivel Budára költöznek, ott férjhez megy, de nem ahhoz a férfihoz, akibe szerelmes. Ugyanis a reménytelen szerelem ebben a kötetben is fontos szerepet kap, mint ahogy Az utolsó boszorkány lányában is.
Mária Teráziáról is sokat olvashatunk, ugyanis Felícia bejáratos lesz az udvarba. 

Szerettem olvasni ezeket a novellákat és azt kell írnom, ha nem tudtam volna, hogy novellákról van szó, melyeket csak megjelentettek egy kötetben, fel se tűnt volna. Összefüggtek, szépen átíveltek egymáson. Olvasmányos volt, érdekes és azt se szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Fábián Janka fantasztikus mesélő. Imádom a stílusát! Úgy tudja a múltat megjeleníteni az olvasó előtt, hogy szinte ott vagyunk olvasás közben. Látunk, érzünk, minden annyira élethű. Ez pedig nyilván sok-sok kutatómunkának, munkának köszönhető, ami látszik is a történetek mögött.

Kiadta: Libri (2017.)
Oldalszám: 304
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

A második kötet

Ebben a kötetben található novellák kicsit mások voltak, mint az első kötetben levőek.
1748-ban veszi kezdetét a cselekmény és 1795-ig tart. Itt már szerepet kap Felícia lánya, Zsófia is, majd Zsófia lánya, Marie is. És az utolsó sorokban ott a remény is, hogy Marie kislányával, a kis Felíciával folytatódni fog a családi hagyomány.
Ezekben a novellákban már nem éreztem a maximális összefüggést, néhol az átívelés sem stimmelt, mert ugrottunk egy nagyot az időben. 
Majdnem 50 év családtörténetét 300 oldalban összehozni nem olyan egyszerű dolog. Az első oldalakon Felícia még fiatalasszony, az utolsón pedig még dédnagymama. Az első kötet 13 évet ívelt át, ez már majdnem 50-et, ebből sejthető azért, hogy vannak nagy ugrások.
A bécsi udvar itt is nagy szerepet kap majd, de ekkor már nem Mária Terézia az uralkodó, hanem a fia, utána pedig I. Lipót.
A reménytelen szerelem eredménye a vége felé központi szerepet fog játszani a törétnetben. 

Jó volt, szerettem olvasni ezt a kötetet is, amolyan méltó lezárása az egésznek.

Szívből ajánlom a figyelmetekbe ezt a kötetet, majd Az utolsó boszorkány lányát is! Fábián Janka remekül ír, remekül mesél, mindenképp olvasni kell a történeteit! Imádom!

"– Kegyed mégiscsak boszorkány! – rebegte halkan.
– Talán az vagyok, talán nem – megvontam a vállam. – Szavamra, néha magam sem tudom. "

Kiadta: Napraforgó (2017.)
Oldalszám: 142
Forrás: saját, a Nagyé
Értékelésem:
Ez egy nagyon édes könyvsorozat második része, ami tökéletes olvasmány a kisiskolásoknak! A Nagy kapta Mikulásra, mivel az első kötet is nagyon elnyerte a tetszését. 
Nem hosszú történet, egyszerű, nagyobb betűkkel van nyomtatva az átlagosnál és sok színes illusztrációval van bővítve. Kisiskolásoknak, kezdő olvasóknak tökéletes választás, tényleg!
Na de hogy akadt a kezeim közé? Elfelejtettem könyvet felvinni magammal a tetőtérbe a Kicsi ebéd utáni alvásakor és nem is akartam lemenni, nehogy a közlekedésem kiverje az álmot a szeméből. (Azért senki se döbbenjen meg, nem a teljes alvásidejében gubbasztok fent, csak addig, amíg el nem alszik, mert van, hogy addig percenként ellenőrzi, hogy ott vagyok-e.) Na szóval olvasmány nem volt nálam, így mit tehettem volna, kénytelen voltam választani a Nagy könyvespolcáról. Így döntöttem a könyv mellett. Kb fél óra alatt elolvastam, mire befejeztem, a Kicsi már aludt is.


A kötetek nem folytatásosak, önálló olvasmányként vagy épp össze-vissza sorrendben is élvezhetőek maximálisan.
Ebben a részben a rejtély az, hogy eltűnik a torinói királypapirusz, amit ki kellett volna állítani a múzeumban. Természetesen a testvérek elkezdenek nyomozni, sírkamrákban kutakodnak, próbálnak egy rejtvényt is megfejteni, aztán ketten jó nagy galibába keverednek, de természetesen a végén minden jóra fordul. Kiderül, hogy ki a tettes és a papiruszt is sikerül kiállítani.

Tényleg nagyon cuki történet volt. Egyszerű, de a kezdő olvasóknak, kisiskolásoknak pont erre is van szükségük. Pár nappal később könyvtárban jártam és gondoltam megnézem, hogy bent van-e a sorozatnak más része is. Nagyot csillant a szemem, mert a 3. kötet kivételével mindegyik bent volt, így gyorsan ki is kölcsönöztem a Nagynak. A könyvtáros hölgy mosolyogva jegyezte meg, hogy mekkora sikere van nálunk is ennek a sorozatnak, mint ahogy sok más családban is. Úgyhogy olvassátok el ti is, illetve bátran adjátok kisiskolás gyerkőcötök kezébe is! (Hű de sok lett az "is".) 😉

Kiadta: Maxim (2017.)
Oldalszám: 384
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Ez egy olyan könyv, ami a megjelenésekor azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mégis 2 év kellett ahhoz, hogy a kezeim közé is kerüljön.
Nagyon érdekelnek azok a történetek, amelyek így-vagy úgy feldolgozzák a holokausztot. Ez a valós történet pedig újdonság szerintem ilyen téren. Még nem olvastam olyan könyvet, aminek a központjában kismamák álltak volna, akik a koncentrációs táborokban vagy közvetlenül előtte, hogy táborba kerültek volna, estek teherbe. Igazából belegondolni is szörnyű, hogy miken mehettek keresztül! A várandósság amúgy is megviseli a szervezetet, gondoljunk csak az első trimeszterben sokszor jellemző ólmos fáradságra vagy a terhesség vége felé jellemző vizesedésre, elnehezülésre. Szép és jó gyermeket várni, de ezt igazán akkor lehet megélni kellőképpen, ha a körülmények is megfelelőek ehhez. És belegondolva, hogy a könyvben szereplő 3 kismama koncentrációs táborokban élte ezt az időszakát ... szörnyű lehetett. Az állandó rettegés, a folyamatos éhezés, verések, megszégyenítések, a robot. ... Tényleg nem értem hogy is tudták eltitkolni az állapotukat majdnem az utolsó pillanatokig. Hogy nem vették észre? Hogy volt bennük annyi erő, hogy ezt végigcsinálják? Számomra felfoghatatlan és minden elismerésem.

A könyv 3 kismama életét mutatja be. Priska, Rachel, Anka ebben a pokolban várták a gyermekeiket úgy, hogy nem is tudtak egymásról. Rettegtek attól, hogy nehogy kiderüljön az állapotuk, próbálták mindvégig titkolni és ami kicsit döbbenetes, de ebben a hatalmas stresszben, éhezésben, a gyerekek nem lettek koraszülöttek, viszonylag időre érkeztek, egészségesen, de nyilván pici súllyal. Túlélte mind a 3 anyuka és mind a 3 baba is. 

"Mindazok ellenére, amiket átéltek, felfoghatatlan volt számukra, hogy Hitler komolyan beszélt, amikor azt ígérte: kiirt minden nem kívánatos származású embert, hogy megalkossa a felsőbbrendű fajt. Végtére is a németek a világ legkulturáltabb népe. A nép, amely Bachot, Goethét, Mozartot, Beethovent, Einsteint, Nietzschét és Dürert adta a világnak, csak nem találhat ki ilyen szörnyűséges tervet. Vagy mégis?"

A történet több szálon fut, párhuzamosan ismerjük meg a 3 nő életét a táborok előtt, aztán hogy ott miken mentek keresztül, majd olvashatunk arról is, mi történt velük a világháború befejezte után.

Nagyon olvasmányos könyv. Döbbenetes, sokkoló, elképzelni se tudom hogyan bírták ki. Hatalmas erő és elszántság kellett a túléléshez, hogy ezek a picik megszülethessenek. Döbbenetes! Nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani!