Soman Chainani: Itt ​nincsenek hercegek

Forrás

Jók és Rosszak iskolája #2

Imádtam a Jók és Rosszak iskolája első részét, Soman Chainani zseniális történetet hozott össze, melyben most se csalódtam. Nehéz megfogalmazni, hogy konkrétan mi is tudott ennyire megfogni a második kötetben, mert hát mégis csak egy meséről van szó, ami nem épp az én 30akárhány éves fejemnek szól, de egyszerűen alig tudtam letenni, faltam. Olyan varázsa van, annyira tetszik a világkép, a felépítés, hogy teljesen úgy éreztem magam az olvasása során, mint a Harry Potter köteteknél. Korom és a műfaj ide vagy oda, imádtam!

Sophie és Agatha az első rész végén visszajut Gavaldonba. Ezt szerették volna, ez volt a vágyuk. Otthon hősként kezelik őket, interjúkat adnak, dedikálnak, színdarabot készítenek, de ahogy lenni szokott minden csoda három napig tart és fogyni kezd a népszerűségük. Főleg, hogy furcsa támadások történnek a faluban és mindezekért a lányokat hibáztatják.
Aztán úgy alakul, hogy Sophie megint bajba kerül -mint ahogy az első részben is-, Agatha pedig a segítségére siet és hopp, megint a Jók és Rosszak iskolájában találják magukat, csak hogy semmi se olyan, mint amilyen volt.
Azzal, hogy Agatha Sophiet választotta Tedros helyett, átírta a szabályokat. A Jók és Rosszak iskolájából Lányok és Fiúk iskolája lett, akik ellenségekké váltak. A lányok rájöttek arra, hogy nincs szükségük hercegekre, mert erősek és egyedül is megállnak a lábukon, így a hercegek értelmüket vesztették.

"Hófehérke ököllel törte össze üvegkoporsólyát, Piroska elvágta a farkas torkát, Csipkerózsika felgyújtotta a guzsalyát… A bátor hercegek, a férfiak, akik a segítségükre siettek, akik megmentették az életüket… eltűntek."

A Lányok iskolájában ráadásul felbukkan egy új dékán is, akinek titokzatos múltja van és félelemben tartja a tanárokat.
Agatha felismeri, hogy a változások nem jók, cselekedniük kell és egy dolgot tehetnek csak, meg kell csókolnia Tedrost. Igen ám, de Sophie nagyon jól érzi magát az iskolában, mert újra ő a sztár. Aztán Agatha egy jelet lát, mely miatt arra gyanakszik, hogy Sophie elkezd újra boszorkánnyá válni, így még sürgetőbbé válik, hogy eljusson Tedroshoz, ami nem is olyan könnyű. Amikor pedig sikerül neki, minden balul sül el.
Újra egy Mesetlon veszi kezdetét, de most nagy a tét. Ha a lányok győznek, a fiúk a rabszolgáik lesznek. Ha a fiúk, akkor kiadják a lányok Sophiet és Agathat, akiket megölnek. A tét komoly és nagyon véres.
Vajon kik fognak győzni?

"– Miért nem kaphatja meg egy lány mindkettőt? – kérdezte Sophie halkan. Az ágykeretben tükröződő fiúarcát nézte. – Miért nem kaphatja meg hercege szerelmét és barátnője szeretetét egyszerre?
– Azért, mert felnőttük, Filip – sóhajtott Tedros. – Amikor az ember nagyon fiatal, hajlamos azt hinni, hogy a legjobb barát, a legjobb barátnő a minden. De ha megtaláljuk igaz szerelmünket… ez megváltozik. A barátság azután már nem lehet olyan, mint volt. Mert akármennyire is igyekszünk mindkettőt megtartani, csak egyhez lehetünk hűségesek."

Eredeti címe: A World Without Princes (2014.)

Kiadta: Twister Media (2016.)

Oldalszám: 542

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Nagyon érdekes ez a "nincs szükség a fiúkra" felfogás, valamint néhol elég furának tartottam Sophie-Agatha-Tedros szerelmi háromszögét. Több oldalon is olvastam, hogy Soman Chainani szereplői igazából a saját nemükhöz vonzódnak. Erre utal az is, hogy az első részben Agatha Sophiet csókolja meg, aztán a második kötetben Sophie és Tedros kapcsolata is furán alakul majd. Nagyon sok jel mutat arra, hogy ezeknek az olvasóknak igazuk van, Soman Chainani a saját nemhez való vonzódást szeretné elfogadtatni a történetével az olvasókban.

Alapjáraton a történet cselekményszála túl sok újdonságot nem nyújt, lényegében ugyanúgy épül fel a történet: a lányok furcsa körülmények között a "túl oldalra" kerülnek, bemutatják az iskolákat, kétségek/szerelem, Mesetlon és a "happy end", ami ebben a részben is megdöbbentő végeredménnyel zárult. Egy kicsi Harry Potter fíling, egy kis Éhezők Viadala, innen is-onnan is elemek, de mindeközben a szerző mégis valami újat és egyedit alkotott.

Fura, mert az első részben Sophie nagyon nem volt a szívem csücske, de most a történet végére nagyon megsajnáltam.
Kíváncsian várom a folytatást. ;o)

Amy Harmon: Arctalan ​szerelem

Egyértelműen ez a könyv nálam az ÉV KÖNYVE az eddigi olvasmányaim alapján. Egyszerűen gyönyörű volt. Annyira szívfacsaró, szép, elgondolkodtató, fájdalmas és ugyanakkor romantikus, hogy szerintem lehetetlen visszaadni mindezt egy blogbejegyzésen keresztül. Ha bíztok az ízlésemben, akkor higgyétek el: ezt a könyvet olvasnotok KELL! Egyszerűen kihagyhatatlan.

Mint egy modern kori Szépség és a Szörnyeteg, csak aztán a történet közepe felé minden összekuszálódik. Ki az igazi Szépség és ki a Szörnyeteg?

Fern amolyan "Isten áldásaként" született egy idősödő lelkész családba. Csúnyácska, de a szíve aranyból van. Az a fajta Szépség, aki egyszerűen nem veszi észre, hogy az igazi gyönyörűség nem a szép külsőből fakad, hanem a lelki jóságból, azzal pedig bőven meg van áldva.
Ambrose édesapja modell volt, így gondolni lehet, hogy látványra nem utolsó a srác. Tökéletes test, de mindehhez mély érzelmek is társulnak, csak mindezt elrejti magában. Ambrose a középiskola sztárja, sikeres birkózó, az edzője pedig nem más, mint Fern nagybátyja.
Fern már kislánykora óta reménytelenül szerelmes Ambroseba. De aztán történik valami és minden megváltozik.
2001 szeptembere. Az akkor már végzős középiskolások -köztük Fern és Ambrose is- végignézik, ahogy összeomlik a Word Trade Center. A látvány elindít valamit a fiúban.
Miután leérettségiznek Ambrose és a barátai jelentkeznek a hadseregbe, majd Irakba küldik őket.

Míg a fiúk Irakban megtapasztalják a poklot, addig otthon az élet megy tovább. Fern a rút kiskacsából hattyúvá változott, de a jósága továbbra is megmaradt. A szerelme Ambrose iránt semmit se csillapodott, titokban továbbra is teljesen odáig van a fiúért és bízik abban, hogy épségben hazatér majd.

Eközben Ambrose és a barátai merénylet áldozataivá válnak. A barátok meghalnak, de Ambrose életben marad. Az arca véglegesen megsérül, az egyik szemét elveszíti és a hallása is megromlik. Hazaküldik. Ahogy számítani lehet rá a fiatalok újra találkoznak, de most felcserélődtek a szerepek. Fern a szép, Ambrose a csúnya. De számít bármit is? Fern próbálkozik, nem adja fel az álmát, harcolni kezd Ambroseért. Vajon győzni fog a végén?

"Szerinted lehetséges, hogy valaki, aki olyan, mint Ambrose, beleszeressen valakibe, aki olyan, mint én? – Fern elkapta Bailey tekintetét a visszapillantó tükörben. Tudta, hogy a fiú érteni fogja a kérdést.
-Hát, ha elég nagy szerencséje van a fiúnak, akkor igen."

Eredeti címe: Making Faces (2013.)

Kiadta: Twister Media (2016.)

Oldalszám: 368

Forrás: kiadó

Értékelésem:

A történetben nagyon fontos szerepet kap Fern unokatestvére, Bailey (Ambrose edzőjének a fia), aki izomdisztrófiás betegségben szenved. Gyermekkori álma volt, hogy ő is híres birkózó legyen, de a betegsége erre nem adott lehetőséget. Így abban éli ki a vágyát, hogy apja csapatával utazik versenyről versenyre és az edzéseken is ott van. Ambrose szemében a hős, a példakép, mindig ott van, hogy buzdítsa őt.
A másik fontos szereplő még Rita, Fern barátnője. A lány teljesen Fern ellentéte, gyönyörű kislánykora óta. Bailey világ életében szerelmes volt Ritába de tudta, hogy a betegsége miatt esélye se lenne a lánynál, így lemondott a szerelemről. Rita pedig annak ellenére, hogy szívből kedvelte a fiút, sose bátorította őt. Helyette megbízott egy állatban, akihez feleségül ment.

Mi is a történet szépsége? Maga Fern.
A kislány, aki tisztában van azzal, hogy ő csúnya, Rita pedig szép, de mégis barátkozik vele, mellette áll, soha egy percig se féltékeny rá.
Fern, aki mindig ott áll Bailey mellett, segít neki, támogatja őt. És ahogy a mesékben is lenni szokott, a rút kiskacsából hattyú lesz, de a lány még se veszi észre, hogy széppé változott. Ő továbbra is csúnyának gondolja Önmagát.
Megható volt Bailey karaktere is. Ahogy a fiú életbölcsességeket mond, ahogy a háttérből segíteni akar, ahogy felfogja a betegségét, az ezzel járó korlátjait, ahogy lemond a szerelemről, de mégis van egy pillanat amikor csak egy pillanatra, de enged a vágyának. Csak belekóstolhasson, hogy milyen lehetne ... ami sose lehet. ...
Könyvön tán még soha ennyit nem szorult össze a szívem, mint az Arcatalan szerelem olvasása közben. ...

"A valódi szépséghez, ahhoz, amely nem kopik, és nem fakul, idő kell. A valódi szépséghez nyomás kell. A valódi szépséghez hihetetlen állhatatosság kell. A víz lassú csepegésének köszönhetjük a cseppköveket, a földkéreg lassú mozgása hozza létre a hatalmas hegyeket, a tengerek és óceánok fáradhatatlan hullámverése tördeli apró darabokra a sziklákat és simítja el a durva éleket. És az erőszakból, a tébolyból, a szelek üvöltéséből és a hullámok bömböléséből megszületik valami jobb, valami, ami addig nem létezett. És mi tűrünk. Hisszük, hogy van cél. Hisszük, hogy a világ több, mint amit látunk belőle. Hisszük, hogy tanulhatunk a veszteségeinkből, hiszünk a szeretet erejében, és hiszünk abban, hogy ott rejtőzik a szépség, amely csodálatosabb annál, mint amit a szemünk képes meglátni."

És ott van akkor Ambrose is. Bár tisztában van azzal, hogy jóképű, de hidegen hagyja. Tanul, birkózik keményen és segít az apukája pékségében. Majd elmegy a háborúba, ahonnan nem tud egész emberként visszatérni. Szembe kell néznie a háború rémségeivel, a barátai elvesztésével. Azzal, hogy van aki őt okolja a barátai halála miatt. A túlélőknek tán nehezebb.
Ambrosenak fel kell építenie újra önmagát. Ki kell bújnia a csigaházából, amiben Fern a segítségére van. El kell hinnie, hogy a lány szereti őt. Mindegy számára hogyan néz ki a fiú, őt szereti úgy, ahogy van. Ilyen az igaz szerelem. Arctalan.

Maga a történet több idősíkon játszódik. Hol a jelenben vagyunk, hol pedig a múltban. A múltból össze-vissza felugró emlékeket kapunk, de mégis valahogy a végére minden összeáll és így még jobban megismerjük a szereplőinket.

Nem rég volt 09.01-nek 15. évfordulója. A netet az évforduló miatt ellepték az azon a napon készült fényképek. A tornyokba csapódó gépek, a tornyokból kizuhanó emberek. A füst, a por, a menekülés, a reménytelenség, a halál.
Vajon hány Ambrose lehet, akik akkor úgy gondolták, hogy tenniük kell valamit és hátrahagytak mindent?
Vajon hány Ambrose tért vissza olyan emlékekkel, mint a fiú?
Vajon hány Ambrose van, aki testileg, lelkileg sose lesz már olyan, mint előtte?
És vajon hány Fern van, akik várták hazatérni a szerelmüket?
És hány szülő, akik engedték elmenni a gyermeküket és reménykedtek abban, hogy épségben térnek haza?
És hány szülőt értesítettek gyermekük elvesztéséről?
És hány ember él arctalanul?

Az Arctalan szerelem egyik hatalmas pozitívuma, hogy egy olyan háborút mutat be, ami tényleg "kézzel fogható", átérezhető a mai olvasónak. Ami ott van a "közelében", amit át tud érezni. Nem pedig évtizedekkel, évszázadokkal korábban történt eseményről van szó.

Olvassátok el ezt a történetet! Nem fogtok csalódni benne.

Ti kérdeztétek (114.)- Vannak könyvek, melyeket titokban olvastál?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Vannak könyvek, melyeket "titokban" olvastál?"
(art3mis)

Fiatal tizenéves koromban anyukám romantikus füzetecskéit titokban bújtam, amikor elment a boltba vagy levitte tesómat a játszótérre. ;o)

Augusztusi összefoglaló

A költözködésre való felkészülés, majd maga a költözködés és a kipakolás miatt bizony jól megcsúsztam a havi összefoglalóval. Lassan a szeptemberinek lesz itt az ideje, de én most még csak az augusztusival jövök. :o) Viszont visszaemlékezve milyen klassz is volt az a hónap! Jó idő, nyaralás! Most meg ha kinézek az ablakon, elég borús, őszi időt látok, kedvem sincs kilépni az utcára. :o(

Rovatok

A Ti kérdeztétek keretén belül válaszoltam azokra a kérdésekre, hogy Vannak kiadók, akik könyveit elvből jobban/kevésbé szeretem, mint a többi kiadóét, Mi volt a legkülönösebb hely/helyzet, amikor nagyon nem oda illőnek tűnt könyvet ragadni, én mégis olvastam, Mely könyvem a legbecsesebb és miért, Melyek a legvágyottabb könyvek amik még nincsenek a polcomon, Egy hónap alatt mennyi könyvet olvasok el körülbelül.
A Kitekintő, az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! is frissült a hónapban, valamint jöttem a Hamupipőke-filmmel is.

Könyvek

Tartottam a júliusi "szintet", ugyanúgy 7 könyvről olvashattatok az oldalon, bár most nem csak 5 és 4 csillagokat osztogattam, sőt, a 7 olvasmányból 4-en 3 csillagot kaptak. :o(
Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Donna MacMeans: Nászéjszaka
Kylie Scott: Lick – Taktus
Borsa Brown: Az Arab
Debra Driza: Mila 2.0
Lucy Atkins: A hiányzó láncszem

Blogélet és statisztika

Statisztikával nem tudok már jönni, hisz nem a valós adatokat tudnám nektek most megmutatni.
Ami a blogéletet illeti, túl nagy extra nem történt augusztusban. Tartott Az idei nyár kedvenc olvasmánya nyereményjáték, melynek a nyertesét szeptember elején sorsoltam ki.
Tudjátok az Instagramon is megtalálható vagyok (nikikonyvesem), ahol 3 képet osztottam meg, de itt most csak kettőt mutatok meg. ;o) Jártunk a Fővárosi Állatkertben, valamint még júniusban (ha jól rémlik) a Fővárosi Nagycirkuszban is, ahol az Atlantisz gyermekei c. előadást néztük meg. Csodálatos volt, teljesen elvarázsolt!

Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által közzétett fénykép, 2016. Aug 21., 08:47 PDT

Fővàrosi Nagycirkusz

Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által közzétett fénykép, 2016. Aug 24., 08:35 PDT

A postás mindig kétszer csenget (37.)

Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.

Nagyon elmaradtam a havi beszerzős rovattal, hisz lassan már a szeptemberi lesz az aktuális, de ami késik, az nem múlik ugyebár. ;o) Lássuk akkor, hogy miket szereztem be augusztusban.

Recenzió keretében kaptam kézhez az Ilyen a boldogságot, Arctalan szerelmet, a Jók és Rosszak iskolája 2. részét, valamint a Megkísértést. Mind a 4 könyv tetszett, így tudom a figyelmetekbe ajánlani őket.Az Arctalan szerelemről és a Jók és Rosszak iskolája 2. részéről jövő héten olvashattok majd az oldalon.

A Kiválasztottak, Hogyan fogjunk márkit és A bolyongó lélek pedig saját szerzemény. Az első kettőt olvastam már, nem bántam meg a beszerzésüket. A harmadik pedig még várat magára. ;o)

Kass Morgan: Kiválasztottak

Részlet az orosz borítóból

100 #1

Őszinte leszek:

• nem láttam a sorozat egy részét sem
• nem is hallottam még a sorozatról
• de a könyv létezéséről se tudtam addig, amíg nem akadt a kezeim közé

Miért is lettem akkor rá kíváncsi:

• a fülszöveg maximálisan meggyőzött arról, hogy nekem olvasnom kell ezt a könyvet

Miért is:
Képzeljétek el, hogy több évszázaddal ezelőtt háború tört ki a Földön, melynek következtében a túlélők az űrbe menekültek. Űrhajón élnek, ahol kasztok alakultak ki. Most viszont eljutottak odáig, hogy 100 olyan fiatalt küldenek vissza a Földre "tesztelés" címén (túlélik-e), akikre amúgy halálbüntetés várna.
Természetesen a főszereplőink ilyen-olyan szinten kapcsolatban vannak egymással, de ezeknek a poénját nem akarom lelőni. Igazából az én szememben 3 páros csak a fontos:
- egy testvérpár
- egy ex pár, akik újra egymásra találnak, bár két külön kaszthoz tartoznak
- és egy másik ex pár, akik egyazon kasztban vannak, de valami mégis közéjük állt.

"Bellamy elképzelni sem tudta, hogy miért használtak kábítószereket az ősrégi emberek. Ugyan mi értelme volt belőnie magát az embernek, ha az erdőben tett séta ugyanolyan hatással volt rá?"

Eredeti címe: The 100 (2013.)

Kiadta: Maxim (2015.)

Oldalszám: 296

Forrás: saját

Értékelésem:

A molyon a 71%-os értékelése nem volt olyan bizalomgerjesztő, így sok értékelést elolvastam a könyvről. A legtöbben a sorozattal hasonlítják össze (én ugyebár nem láttam) és ennek viszonylatában unalmasnak találják.
Tény és való, hogy nem az a fajta könyv ami letehetetlen, de mégis kellemes olvasmány. Tetszett az elképzelés, hogy több száz év elteltével visszatérnek az emberek a Földre, vajon hogyan boldogulnának, mit találnának ott. Minden kérdésemre nem kaptam meg a választ, egyáltalán nem tökéletes a könyv, de nem rossz.
Részletezhette volna jobban a szerző, hogy miket találnak az elmúlt Világból, így nem kicsi hiányérzetem maradt, de jó volt olvasni.
A karakterábrázolás se erős, a cselekményszál sem, egyetlen tényező volt ami tetszett: az elmélet. És emiatt fenn tudott maradni az érdeklődésem.

Tudnám-e a figyelmetekbe ajánlani a könyvet? Igen. De ne számítsatok egy letehetetlen, hibáktól mentes történetre. Kíváncsi vagyok a folytatásra is.

Moly Book Tag

Forrás

Deszy blogján láttam ezt a Book Taget és mivel nem olyan rég ünnepeltem a 7. moly.hu-s születésnapomat, gondoltam, hogy én is kitöltöm. ;o)
(A bejegyzés egy ideje piszkozatban hevert, így nem friss!)

1. Melyik könyvet jelölted be utoljára olvasottként?

Bevallom őszintén, hogy többnyire fáziskésésekkel jelölöm a könyveimet a molyon. Van, hogy már jóval korábban elkezdtem olvasni egy adott könyvet, mint ahogy felvettem vagy épp már rég befejeztem, mire rákattintok, hogy Befejeztem.
De legutoljára Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértését vettem fel.

2. Mi az aktuális olvasmányként bejelölt könyved?

Jelenleg 4 könyvem van bejelölve aktuális olvasmánynak, de igazából ebből csak 2-t olvasok párhuzamosan ténylegesen is.
Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértés: igazából már napok óta befejeztem, de még mindig nem vettem le a polcomról. (Mondom, hogy fáziskésésekben vagyok.)
Paulo Coelho: Házasságtörés: nyögve nyelősen, de olvasgatom. Néha szeretek szenvedni és már csak azért is végigvergődöm egy könyvön, még ha nem is tetszik, mert bennem van a remény, hátha lesz benne egy olyan pont, amikor elkezdem falni. (Aztán persze van, amikor nem akarok szenvedni és zokszó nélkül hagyom félbe az aktuális olvasmányomat, de a Házasságtörés most nem ilyen lesz.)
Mary E. Pearson: Az árulás szíve: könyvtári példány és hamarosan vissza kell vinnem, így igyekszem sietni vele. ;o) Vagyis ténylegesen ezt a könyvet olvasom elsősorban jelenleg.
Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni: május vége óta van fenn a polcomon, de azóta is kb. a 30. oldal körül tarthatok. Ez nem azért van így, mert rossz lenne, hanem egyszerűen amikor olvasom összeszorul a torkom és úgy érzem, hogy nem kapok rendesen levegőt. Szeretném befejezni az olvasását, de úgy tűnik, hogy lassan fogok haladni vele.

3. Milyen könyvet adtál hozzá utoljára a várólistádra?

Az oldalon csak a Kívánságlistát használom, a Várólistát nem, így mindent oda pakolok, amit egyszer szeretnék elolvasni. Legutoljára egy mesekönyvet tettem a listámra, méghozzá Anna Herzog: Anya hasában c. könyvecskéjét.

4. Milyen könyvet tervezel legközelebb elolvasni?

Ha befejeztem Az árulás szívét és a Házasságtörést, akkor az Arctalan szerelmet terveztem be. Nagyon sokan dicsérik, így bízom abban, hogy nekem is el fogja nyerni a tetszésemet.

5. Használod a csillagozós értékelési rendszert?

Igen, mindig értékelem csillaggal és szövegesen is az olvasmányaimat. Sőt, van olyan is, amikor nincs kedvem blogbejegyzést írni az adott könyvről (többnyire azért, mert vagy félbehagytam mert annyira nem tetszett vagy átrágtam magamat rajta, de az eredmény ugyanaz lett) és akkor csak a molyos értékelésemet osztom meg itt is.

6. Részt veszel-e valamilyen kihíváson?

Nem nagyon szoktam aktívkodni a molyon kihívások terén, de idénre 3-at bevállaltam.
Az egyik a Csökkentsd a várólistádat 2016, amivel egyenlőre nem állok olyan rosszul, mert a 12-ből 5 könyvet elolvastam már. Bár ha belegondolok, hogy már az év második fele van, hát lehet, hogy még se állok olyan jól. :oP
A másik az Olvassuk el 2014 kedvenc könyveit, melyet sikeresen teljesítettem is.
A harmadik pedig a Gyereknek lenni jó, melyet szintén sikerült már teljesítenem.

7. Használod a kívánságlistát?

A 3. kérdésnél kifejtettem a szituációmat.

8. Milyen könyvet fogsz venni legközelebb?

Ó, ezt nálam sose lehet tudni! :oD Lehet, hogy pont olyat, amiről addig még csak nem is hallottam vagy olyat, melynek a beszerzése nem a Kívánságlistám élén szerepelt, szóval nálam sose lehet tudni. :oD

9. Van kedvenc idézeted? Melyik idézetet kedvencelted utoljára?

Fogalmam sincs, hogy mely idézetet kedvenceltem utoljára. Jó lenne egy ilyen funkció, hogy utána tudjak nézni. :oP

10. Kik a kedvenc szerzőid?

Erre nem is olyan egyszerű válaszolni, mert több olyan szerző is van, akiktől csak 1 könyvet olvastam eddig, így nehéz lenne azt mondani, hogy kedvenc szerző, mert ahhoz több tapasztalat kellene vele kapcsolatban annak ellenére, hogy imádtam a történetét. De azok közül, akiktől több könyvet is olvastam már és kedvencnek minősülnek: Susan Elizabeth Phillips, Julia Quinn, J.K.Rowling, A. Dumas, J. Benzoni, Timo Parvela, Lőrincz L. László. Más így hirtelen nem jut eszembe.

11. Csatlakoztál valamilyen zónához?

Néhányhoz igen. ;o) Pl.: Megjelenésre várva, Mennyei Manna, avagy mi kerül egy molyoló tányérjára?, Nyerj könyvet!. Ha a teljes listára kíváncsiak lennétek, akkor ITT megnézhetitek őket.

12. Min változtatnál a moly.hu oldalán?

Most jól jött volna, ha vissza tudom nézni, hogy mely idézetet kedvenceltem utoljára.

13. Vásároltál már könyvet Molytól?

Rendszeresen adok el könyveket az oldalon illetve veszek, ha rábukkanok olyanra, amit nagyon szeretnék megkaparintani magamnak. :o) Eddig csak pozitív tapasztalataim vannak a vásárlások terén.

Ti kérdeztétek (113.)- Gondoltál már arra, hogy te is könyvet írj?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Gondoltál már arra, hogy te is könyvet írj?"
(art3mis)

Úgy rémlik, mintha erre a kérdésre már egyszer válaszoltam volna, de nem vagyok benne biztos, max. még egyszer megismétlem önmagamat. :o)
Kislányként -mint sok könyvmolynak szerintem-, az volt az egyik álmom, hogy híres író leszek. Gyártottam is szorgalmasan a kis történeteimet, egészen kb. a tizenéves korom közepéig. Akkor valami történt. Megszűnt a vágy az írás iránt. Egy ideig próbáltam erőltetni, de nem ment, végül feladtam.
Én olvasónak születtem, nem pedig írónak. :o)

Költözködés

Forrás

Az elmúlt 2 hetem nagy káoszban telt, ugyanis költözködtünk. És mire jön rá ilyenkor az ember? Hogy mennyi szir-szart összegyűjt tök feleslegesen az évek során.
A NAGY NAP előtt kb. 10 nappal átnéztem, hogy mi mindent kell majd bedobozolni, bezsákolni és lazán legyintettem egyet "Ó, ez semmiség lesz, elég lesz egy hétvége!". Aztán eljött az a bizonyos hétvége - szerencsére annyi eszem volt, hogy a költözködés előtt 1 héttel nekiálljak pakolni és csak azokat hagyjam elöl a költözködésig tartó 1 hétre, melyek a mindennapokhoz kellenek majd, mert ha 1-2 nappal előtte kezdtem volna neki mindennek, szerintem kihullott volna az összes hajam - elkezdtem pakolni és azt se tudtam hirtelen hol áll a fejem. Igen, nem soknak tűntek a dolgok LÁTSZÓLAG, de amikor el kellett kezdeni dobozolni, zsákolni őket, csak ámultam milyen szinten fogy mind a kettő. Végül 25 dobozzal és majdnem ugyanennyi zsákkal végeztem úgy, hogy nagyon sok dolgot szelektáltam.
És mire jöttem rá a pakolás közben?

• rengeteg felesleges dolgot raktároztam el még úgy is, hogy nem vagyok egy raktározós típus, minden szívfájdalom nélkül válok meg dolgoktól
• rengeteg játéka van a Gyerkőcnek, amiknek a nagy részével szerintem azt se tudja már mikor játszott utoljára
• mi a fenének ennyi ruha? És ennyi cipő?
• és mi a fenének ennyi csip-csup szar? Mennyit költöttem az évek során ezekre a kis szarokra?

Ja, és van egy hatalmas tanulság is: az OBI-s papírdobozokba senki se pakoljon könyveket! Vagy legalábbis ne annyit, mint én, mert két szidás közben szívták a fogukat a költöztetők rendesen, hogy miért pakoltam papírdobozokba a könyveket ahelyett, hogy összekötöttem volna őket vagy miért nem kevesebbet raktam egybe?

• Nos, ad1: a francnak se jutott eszébe a fejetlenség közepén, hogy kötözzem össze a könyveket
• ad2: ha összekötöztem volna őket, tuti a szállítás közben szamárfülesek lettek volna, szakadtak volna és agyérgörcsöt kaptam volna, mire a másik lakásba mindent lepakolnak (amúgy is annak a szélén álltam amikor hallottam, hogy törnek a tányérjaim, mert az OBI-s doboz megadta magát. NE VEGYETEK OBI-S DOBOZT!)
• ad3: azt hittem nem olyan nehezek a dobozok, bocsi

Na jó, van még egy: kevesebb csip-csup szart vegyek. Hiába übercuki, de mi a francnak? És ugyanez érvényes a ruhákra, cipőkre, mindenre.
És összességében? Teljes háztartást bepakolni, költöztetni, majd kipakolni kész rémálom. Miért nem találtak fel már valamilyen teleportáló rendszert? Vagy csillagkaput a két lakás között? Vagy tök egyszerűen Harry Potter varázspálcáját - az lenne a legjobb -, mert akkor minden a helyére kerülhetne magától is. ;o)

Balaton Book Tag

Nem véletlenül esett a választásom Könyvfikusz book tagjának a kitöltésére, ugyanis idén a Balatonon nyaraltunk és hát a fíling ... értitek. ;o)

1. A menü: lángos és sült hekk- egy könyv minden napos használatra 

Horváth Rozi: Horváth ​Rozi szakácskönyve

Minden napos használatra? Hirtelen elsősegély könyv jutott eszembe (nem véletlenül amúgy, kb. 2 hete tettem le a Vöröskeresztes vizsgámat, így nagyon benne vagyok még a lendületben), de hogy konkrét példát tudjak mondani, így inkább egy szakácskövet emelek ki, méghozzá életem első szakácskönyvét, amit jó pár évvel ezelőtt kaptam a szüleimtől.


2. Hattyú - egy csípkelődő karakter 

Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság
Nem volt tipikusan csipkelődő karakter, de a legutóbbi olvasásaim során mégis ebben a könyvben az egyik főszereplő (Lucas) felesége, Fabiana jutott eszembe olvasva ezt a pontot.

3. Békakoncert - egy igen felkapott könyv 

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Nagyon sokan kedvelik a szerző szériáját, így a második rész is nagy népszerűségre tett szert itthon. Amúgy maximálisan megértem a rajongásokat, mert én is az imádók táborába tartozom, továbbra is csak áradozni tudok az eddig általam is olvasott 2 kötetről. ;o)


4. Tihanyi ekhó - egy könyv, mely nagy visszhangot keltett benned 

Paula Hawkins: A lány a vonaton
És nem azért esett ennél a pontnál a választásom erre a könyvre, mert annyira tetszett, hanem azért, mert nem kicsit csalódtam a történetben az ajánlásokat olvasva. Nem értem hogy lehetett a Holtodiglanhoz hasonlítani a borítóján is, közük sincs egymáshoz minőségileg, meg sehogy sem.


5. Balaton Sound - egy könyv, melynek középpontjában a zene áll 

Nekem is egyből Leiner Laura: Bábelje jutott eszembe azonnal, mint ahogy szerintem sokan másoknak is, akik olvasták a könyvet. :oD


6. Vitorlás kikötő - egy kedvelt műfaj, melyet sosem tudsz megunni 

Ez egyértelműen a romantikus irodalom.


7. Iszap és hínár - egy könyv igazán sikamlós/romantikus jelenetekkel 

Tiffany Reisz: Eredendő bűnösök sorozata
Romantikusnak nem mondanám, de sikamlós jelenetek annál inkább vannak a kötetekben. ;o)

8. Kis-Balaton - egy híres író kevésbé népszerű könyve

Paulo Coelho: Házasságtörés 
Sokan szeretik, sokan nem szeretik a szerzőt, ki ezért, ki azért, de én azok táborába tartozom, aki kedveli a történeteit. A pontban szereplő "népszerűséget" nem úgy értelmeztem, hogy kevésbé ismert hanem úgy, hogy a megszokottakhoz képest negatívabb visszhangot szerzett az olvasóiban. Amúgy én is csatlakozni tudok hozzájuk, a Házasságtörés nem épp a legjobb története a szerzőnek.


9. Repülőgéproncs - egy régen olvasott könyv, melyet ideje lenne felfrissíteni 

Maureen Lee: Búcsú ​Liverpooltól

Fogalmam sincs, hogy miért épp ez a könyv ugrott be elsőre, de ez van. Tán azért, mert annyira tetszett, régen olvastam már és kíváncsi lennék arra, hogy vajon még mindig ugyanannyira tetszene-e. ;o)

+1 tőlem 

Kemping- egy könyv, melyet sátrazás közben olvastam

 Mary E. Pearson: Az árulás szíve

Paige McKenzie: Megkísértés

Forrás

Sunshine #1

Filmben annyira nem rajongok a szellemtörténetekért - a frász kerülget az ilyen filmek hangeffektjeinél -, meg alapjáraton az ilyen történetektől borzongani kezdek, de könyvben kedvelem őket. Más az egészet magam elé képzelni, mint látni. ;o)
Így még csak a várható megjelenések közt volt a Megkísértés, de már felkerült a Kívánságlistámra. Nagyon örültem annak, hogy a hazai kiadójának köszönhetően nagyon hamar elolvashattam és nem csalódtam a történetben.

Eredeti címe: The Haunting of Sunshine Girl (2015.)

Kiadta: GABO (2016.)

Oldalszám: 280

Forrás: kiadó

Értékelésem: 

Sunshine épp csak megünnepli a 16. születésnapját, amikor az anyukájával (aki amúgy örökbe fogadta és egyedül neveli a lányt) elköltöznek Texasból a borús, esős Ridgemontba, mert az anyuka ott kapott egy jó álláslehetőséget. A lányt már akkor kiveri a víz, amikor először teszi be a lábát az új házukba, egyszerűen érzi, hogy valami nem stimmel. Kezdetben csak furcsa zajokat hall, majd a szobája átrendeződik, aztán fültanúja lesz, mintha egy kislányt a fürdőszobájukban a vízbe fojtanának. Ami a legkülönösebb, hogy az anyukája figyelmen kívül hagy minden bizonyítékot, ami szellemre utalna és egyre furábban kezd el viselkedni.
De aztán Sunshine megismerkedik egy évfolyamtársával (igen, természetesen fiú és dögös a lány szerint), aki hisz neki és közösen nyomozni kezdenek.
Így jut tudomásukra egy régi kelta legenda, mely szerint vannak olyan emberek akik furcsa képességgel rendelkeznek: az a dolguk, hogy a szellemeket átsegítsék a túlvilágra. És úgy tűnik, hogy Sunshine az utolsó ilyen segítő.
Ahogy telik az idő, az anyuka egyre furábban viselkedik és a lány rájön, hogy valamivel harcolnia kell, mielőtt elveszít mindent.

Az elején le kell szögeznem, hogy a Megkísértés lényegében nem másabb, mint más hasonló szellemes történet. Igazi újdonságot nem tudott nyújtani, de a karakterekben és a cselekményben valami mégis van, ami miatt alig tudtam letenni. 2 nap alatt befaltam a szabadságom ideje alatt.
Amikor elkezdtem olvasni, épp egy hosszabb útra indultunk kocsival és annyira belemerültem, hogy amikor X idő után hozzám szóltak, mintha a víz alól tértem volna magamhoz, még a történet hatása alatt voltam és csak annyit tudtam kinyögni, hogy mégis megmagyarázzam miért nem vagyok képben, hogy "Hű basszus, ez a könyv nagyon jó!"

"- Hallottam valamit, és nem csak lépteket, mondtam neked, hogy nevetést is. Egy kislány volt odafent. Tudom."

Imádtam a szereplőket.
Sunshine olyan, amilyennek egy 16 éves lánynak lennie kell. Nem játssza meg, hogy "felnőtt", sőt elismeri, ha gyerekesen viselkedik.
A fiú főszereplőnk pedig végre nem a megszokott szépfiú, de nem kicsit agyatlan karakter. Okos, gondolkodik, kutat, egy igazi segítő.
Természetesen valami alakulóban van a két fiatal között, de ez annyira könnyed, lájtos, szinte semmi, csak a gondolat van meg Sunshine-ban, hogy mi lenne ha.

A cselekmény nagyon olvasmányos és kellőképpen zizis is. Nem az a fajta történetet, melyet olvasva tövig rágod a körmödet, de én kellőképpen megkaptam benne a feszültséget. Szellem, démon, mentor, egy nem kicsit fura tanár, akiről egyszerűen nem lehet eldönteni az elején, hogy ártani akar avagy sem, van ebben a történetben kérem szépen minden, ami egy izgalmas szellemtörténethez kell.

Nagyon jó és nagyon olvasmányos történetről van szó, melyet csak ajánlani tudok a figyelmetekbe!

Kitekintő 39.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Anne Blankman: Traitor Angels 

Hat év telt el azóta, hogy II. Károly visszatért száműzetéséből és elfoglalta a trónt.

Elizabeth Milton nem más, mint John Milton költő lánya. Nappal az apjának segít az új remekműje kidolgozásában, este pedig nyelveket tanul és vívást.
Egy nap a király emberei érkeznek a birtokukra, hogy az apját letartóztassák és felbukkan egy idegen is, hogy megmentse a lányt. Elizabeth elmenekül vele aztán felfedezi, hogy apja újabb remekműve veszélyes titkokat rejt.

Ti kérdeztétek (112.)- Szerinted mennyire meghatározó tényező, hogy egy könyvet férfi vagy nő írt?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Szerinted mennyire meghatározó tényező, hogy egy könyvet férfi vagy nő írt?"
(art3mis)

Hm, ez egy jó kérdés. Először gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nagy különbség van egy női és egy férfi író stílusa közt, de aztán kicsit gondolkodtam és meg kellett állapítanom, hogy ez nem feltétlenül igaz.
Olvastam pl. romantikus regényt férfi szerző tollából és hát van olyan női romantikus író, aki a nyomába se érhetne ennek a pasinak, véleményem szerint. Pedig hát a köztudatban valahogy az épült be, hogy romantikus regény = női író. Pedig manapság már nem feltétlenül van így.
Aztán ott van a krimi/thriller műfaja, ami "férfias", hisz a nők gyengék, picsogósak, stb., inkább tán férfiak tudnak jeleskedni ezekben a műfajokban is. Közben pedig a nagy frászt, itt pedig sok olyan női szerző van, akik egyes férfiakat kenterbe tudnának vágni.
Úgyhogy szerintem manapság nem meghatározó tényező, hogy egy könyvet milyen nemű szerző hozott össze.

Best Summer Books 2016

A Publishers Weekly összeszedett egy listát a nyár legjobb olvasmányairól. Már csak azért is érdemes rá odafigyelnünk, mert az eddigi évek tapasztalatai alapján többször volt rajta olyan könyv, mely később megjelent magyarul is.
Összességében átböngészgetve a könyvekről szóló ajánlót úgy gondolom, hogy nem épp a könnyedebb irodalom szerepel a listán és nagyon kiemelni nem is tudok olyat, melyre kíváncsi lennék.
Egy biztos, van a TOP17-ben olyan könyv, mely a vallásosság köré épül, manga, életrajzi regény, romantikus történet, úgyhogy nagyon vegyesre sikeredett:

1. Andrew Michael Hurley: The Loney.
2. Antoine de Baecque & Noel Herpe: Eric Rohmer
3. Peter Geye: Wintering
4. Matthew Neill Null: Allegheny Front
5. Toshio Ban: The Osamu Tezuka Story: A Life in Manga and Anime
6. Richard Russo: Everybody's Fool
7. Annie Proulx: Barkskins
8. Russell Banks: Voyager: Travel Writings
9. Donald Ray Pollock: The Heavenly Table
10. Gretchen Marquette: May Day
11. Jade Sharma: Problems
12. CD Wright: ShallCross 
13. Noah Hawley: Before the Fall
14. Joanna Shupe: Magnate
15. Nina LaCour and David Levithan: You Know Me Well
16. Emma Cline: The Girls
17. Michele Audin: One Hundred Twenty-One Days

A listán felbuzdulva gondoltam, hogy összeállítok én is egyet olyan könyvekről, melyek számomra a legjobb olvasmányok voltak a nyáron. Túl nagy meglepetést nem fogok okozni műfajilag, természetesen a romantikus irodalom vezet. :oD Lássuk akkor (nem sorrendben):

1. Amy Harmon: Arctalan szerelem
2. Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértés
3. Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót
4. Paul Tremblay: Szellemek a fejben
5. Julia Quinn: Hogyan fogjunk márkit
6. B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
7. Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság
8. Donna MacMeans: Nászéjszaka
9. Pierre La Mure: Moulin Rouge
10. Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
11. Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya

És nálatok mik voltak benne a TOP-ban?

Sorsolás

Véget ért Az idei nyár kedvenc olvasmánya nyereményjáték. Az eddigiekhez képest nagyon kevesen vettek részt a játékban, nem tudom mi lehetett ennek az oka. :o( Vagy a feltételek rettentettek el ennyire titeket vagy a könyv nem nyerte el a tetszéseteket, pedig tényleg klassz olvasmány volt a Szellemek a fejben.
Viszont, a kevés részvétel azoknak szerencsés, akik írtak és elküldték a fényképeiket, hisz nekik annál nagyobb esélyük volt a nyereményre. :o) Köszönöm mind a négyüknek a részvételt!. :o)

Íme az alkotások:

A "ti" idei nyári kedvenc olvasmányaitok

Random.org-al sorsoltam, íme a nyertes:

Nagy Dorka

Megy az e-mail. :o)

Az enyém pedig? Bejegyzés és fénykép nem született még róla, de maximálisan ő a nyári győztes számomra:

Eduardo Sacheri: Ilyen ​a boldogság

Részlet az eredeti borítóból

Ciki vagy sem, de számomra teljesen ismeretlen volt a szerző neve és Oscar-díj, meg amerikai sztárszínészek ide vagy oda, de bizony a Szemekbe zárt titkok se mondott többet, amikor kézbe vettem a könyvet és elolvastam a szerzőről készített kis bemutatást a hátlapon. Azt viszont el kell ismernem, hogy az érdeklődésemet még jobban felkeltette az a tény, hogy az egyik korábbi regényét megfilmesítették, ráadásul az amerikai adaptációjában nem is akármilyen színészek kaptak szerepet (Julia Roberts, Nicole Kidman).

Mire számítottam az Ilyen a boldogság elolvasása előtt? Nos, a borító egyszerű szépsége azonnal megfogott. A kicsi női alak, a hatalmas tér közepén szakadó esőben, számomra magányt, önmagára maradást jelentett. Nem sokat tévedtem.

Sofia 14 éves, amikor az édesanyja meghal. A fiatal lánynak nem marad senkije, így gondol egy merészet és elutazik az édesapjához akit sose látott, sőt, aki a létezéséről se tud semmit. Igen, a 14 éves lány buszra száll, kezében az apja neve és címe, felcsönget a férfihoz, majd közli vele, hogy ő a lánya. 
Lucas a sokkot leszámítva egészen jól fogadja a hírt, bár fogalma sincs első körben, hogy mit tegyen és erre csak rátesz egy lapáttal az a tény, hogy nős és a felesége nem épp jól fogadja, hogy felbukkan a férje lánya, akinek a létezéséről mindezidáig nem is tudtak. Veszekedések, nehézségek ide vagy oda, Lucas próbálja állni a sarat és jó apukája lenni Sofianak, de természetesen semmi se olyan egyszerű.

Eredeti címe: Ser feliz era esto (2014.)

Kiadta: Agave (2016.)

Oldalszám: 208

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Az Ilyen a boldogság nagyon különleges hangulatú könyv. Nem lelkizős, de nem is nyomott, inkább közönyös, távolságtartó. Senki se számítson mélyen szántó gondolatokra, érzelmekre a könyv elolvasása előtt, inkább olyan, mintha egy 14 éves gyerek érzelmeit élnénk át, aki valamit titkol, próbálja elnyomni a valós érzelmeit, a vele történteket és a túlélésre koncentrál.
Érzi az olvasó, hogy valami nem stimmel Sofia édesanyjának halála körül, egy rakás verziót lejátszottam magamban, hogy vajon mi történhetett az anyukával kezdve onnan, hogy nem is halt meg, csak így akarta a lány megismerni az édesapját és elszökött hozzá, folytatva egészen addig, hogy az anyuka már Sofia születésekor meghalt és a lányt a szomszédok nevelték fel. Aztán persze a történet végén kiderül minden olyan megoldással, ami számomra egy kicsit homályos maradt, de számítani semmiképp se számítottam rá.

Kedveltem a két főszereplő karakterét.
Lucas előtt kalapomat emelem, mert tényleg nagyon jól fogadta a hírt és próbált mindent megtenni, hogy egy számára még ismeretlen lánynak az édesapja tudjon lenni azonnal. Nem mondom, néha letört a tehetetlenségtől, de sose kérdőjelezte meg, hogy biztos a lánya-e Sofia, egyszerűen az első perctől kezdve próbálta tenni a dolgát.
Sofia pedig olyan, mint egy 14 éves lány, aki elveszítette az édesanyját és próbál beilleszkedni az új életébe, ami nincs megkönnyítve számára, mert bár az apja felesége nem piszkálja őt, ettől függetlenül érzi, hogy Fabiana nem örül a jelenlétének.

"Sofia kis híján nevetni kezd, de még idejében sikerül visszafognia magát, mert nem jókedvében, hanem idegességében tör rá a késztetés. Amikor vele beszél, apa néha megpróbál a 21. századi szavakat használni. Sofia nem tudja, azért van-e így, hogy ezzel mutassa, hogy érti, amit mond, vagy azért, hogy fiatalabbnak érezze magát. De amikor kétségei vannak, mindig kivár, mielőtt megszólalna. Nem csak a "jó arc", hanem egy csomó más esetében is."

A cselekmény nem bonyolult, sőt, ha csak erre koncentrálok akkor azt kell írnom, hogy nagyon egyszerű, könnyed, nagy extra nem történik. 
Megérkezik Sofia Lucashoz, próbálnak összerázódni, a lány iskolába kezd el járni, majd a végén kiderül, hogy mi történt az édesanyjával és ennyi. Közben persze letisztázódik Sofia-Lucas-Fabiana kapcsolata is.
A lényeg annyi, hogy az Ilyen a boldogság nem egy cselekményben gazdag, izgalmas történet, hanem egy lassú folyású, könnyed, különleges hangulatú regény, ami mindezek ellenére magába szippantja az olvasót és nem ereszti.
Olvasni akartam, tudni akartam, hogyan alakul Sofia sorsa és mi történt az anyukával. A lány életének a részese szerettem volna lenni, szorítottam azért, hogy minden jól alakuljon Lucas és közte.

És így a bejegyzés írásának végéhez érve úgy érzem, hogy a hazai borító telitalálat. Igen, ilyen a történet. Egy fiatal lány ott áll magányosan, az esőcseppek szimbolizálhatják a rengeteg könnyet, fájdalmat, de az a piros esernyő valahogy megragadja egyből a figyelmemet. Az esernyő védelmet ad az eső elől. A lány bár ott áll, zuhog, de védi őt. És piros. A szeretet színe. Reményt ad, hogy minden jóra fordul és így is lesz.

Julia Quinn: Hogyan ​fogjunk márkit

A korona szolgálatában #2

Rég olvastam már Quinntől, így egyfajta hirtelen felindulásból elkövetett tett volt ennek a könyvnek az elolvasása, de nem bántam meg. :o) Nem hiába kedvelem az írónő stílusát, ezt a történetét is maximálisan élveztem. És az se rontott az olvasmányélményen, hogy egy széria második kötetéről van szó, az elsőt pedig nem olvastam. Ahogy már megszokhattuk az írónőtől, a történetei nem folytatásosak egy szérián belül, csak a kötetek főszereplői fel-feltűnnek más kötetekben. Így volt ez most is. Az első rész szerelmespárja a történet legvégén feltűnt, de a feltűnésük épp elég volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek az ő kötetükre is. ;o)

Eredeti címe: How to Marry a Marquis (1999.)

Kiadta: GABO (2015.)

Oldalszám: 316

Forrás: saját

Értékelésem:

Elizabeth bár nemesi családból származik, de elszegényedtek, ráadásul egyedül neveli kisebb testvéreit, mióta a szülei elhunytak. Napról napra élnek, egyetlen jövedelemforrásuk, hogy a fiatal nő társalkodónőként dolgozik Lady Danburynál. 
A Lady bár elég házsártos és az emberek rettegnek tőle, nagyon kedveli a szelíd, művelt Elizabethet és kieszeli, hogy összehozza őt az unokaöccsével. Ezért megkéri Jamest, aki amúgy márki és nagyon elege van a londoni életből, valamint az utána loholó eladósorba került lányokból, hogy költözzön egy időre hozzá vidékre álruhában.
Így lesz a márkiból jószágigazgató, aki persze semmit se sejt nagynénje tervéből. A fiatalok persze összeismerkednek és ahogy lennie kell, megkedvelik egymást.
Igen ám, de itt jön a gubanc. Eliazebth elhatározza, hogy férjhez kell mennie, máshogy nem tudja biztosítani a testvérei megélhetését. Felkészül a férjhez menetelre, melyben segítségére van egy bizonyos könyv is. És hát kin gyakoroljon, ha nem Jamesen, akit persze a lány teljesen elbővül. 
Aztán a végén kiderül, hogy a férfi kicsoda, Elizabeth pedig nem kicsit kiakad.

Nagyon tetszett a cselekményszál, hogy a férfi főszereplőnk álruhába bújik és hát Lady Danburyt csak szeretni lehet az agyafúrtsága miatt. Meg amúgy is nagyon kedvelni való karakter, én legalábbis jókat mosolyogtam rajta.

"– Maga – mondta a lady és Elizabeth felé bökött az ujjával – nem vett részt a tegnapi jelmezbálon.
Elizabeth-nek leesett az álla. – És ezt akarta nekem mondani?
– Nagyon nem tetszik a dolog. Magát – és Caroline-ra bökött – láttam. A sütőtök, ugye? Barbár gyümölcs.
– Szerintem zöldség – motyogta Caroline.
– Ostobaság! Gyümölcs. Magok vannak a húsában, tehát gyümölcs. Maga, fiam, hol tanult biológiát?
– A tökfélék családjába tartozik- nyögte ki Elizatbeth. – Nem hagyhatjuk ennyiben?
Lady Danbury legyintett. – Bármi legyen is, Angliában nem terem, így engem nem érdekel."

De a főszereplőinkre se lehet panaszkodni, Elizabeth és James is kedves figurák, könnyű őket megkedvelni és szorítani nekik, hogy összejöjjenek.

És ahogy már megszokhattunk az írónőtől, nem elég, hogy a történetei bájosak, romantikusak, könnyedek, a szereplői szerethetőek, könnyed humorral is fűszerezi a történeteit, amiért még jobban lehet őt dicsérni. Most is sokszor mosolyra görbült a szám az olvasás során.

A romantikus irodalom kedvelőinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet a figyelmükbe, szerintem nem fognak csalódni benne.