Julia Quinn: Hogyan ​fogjunk márkit

A korona szolgálatában #2

Rég olvastam már Quinntől, így egyfajta hirtelen felindulásból elkövetett tett volt ennek a könyvnek az elolvasása, de nem bántam meg. :o) Nem hiába kedvelem az írónő stílusát, ezt a történetét is maximálisan élveztem. És az se rontott az olvasmányélményen, hogy egy széria második kötetéről van szó, az elsőt pedig nem olvastam. Ahogy már megszokhattuk az írónőtől, a történetei nem folytatásosak egy szérián belül, csak a kötetek főszereplői fel-feltűnnek más kötetekben. Így volt ez most is. Az első rész szerelmespárja a történet legvégén feltűnt, de a feltűnésük épp elég volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek az ő kötetükre is. ;o)

Eredeti címe: How to Marry a Marquis (1999.)

Kiadta: GABO (2015.)

Oldalszám: 316

Forrás: saját

Értékelésem:

Elizabeth bár nemesi családból származik, de elszegényedtek, ráadásul egyedül neveli kisebb testvéreit, mióta a szülei elhunytak. Napról napra élnek, egyetlen jövedelemforrásuk, hogy a fiatal nő társalkodónőként dolgozik Lady Danburynál. 
A Lady bár elég házsártos és az emberek rettegnek tőle, nagyon kedveli a szelíd, művelt Elizabethet és kieszeli, hogy összehozza őt az unokaöccsével. Ezért megkéri Jamest, aki amúgy márki és nagyon elege van a londoni életből, valamint az utána loholó eladósorba került lányokból, hogy költözzön egy időre hozzá vidékre álruhában.
Így lesz a márkiból jószágigazgató, aki persze semmit se sejt nagynénje tervéből. A fiatalok persze összeismerkednek és ahogy lennie kell, megkedvelik egymást.
Igen ám, de itt jön a gubanc. Eliazebth elhatározza, hogy férjhez kell mennie, máshogy nem tudja biztosítani a testvérei megélhetését. Felkészül a férjhez menetelre, melyben segítségére van egy bizonyos könyv is. És hát kin gyakoroljon, ha nem Jamesen, akit persze a lány teljesen elbővül. 
Aztán a végén kiderül, hogy a férfi kicsoda, Elizabeth pedig nem kicsit kiakad.

Nagyon tetszett a cselekményszál, hogy a férfi főszereplőnk álruhába bújik és hát Lady Danburyt csak szeretni lehet az agyafúrtsága miatt. Meg amúgy is nagyon kedvelni való karakter, én legalábbis jókat mosolyogtam rajta.

"– Maga – mondta a lady és Elizabeth felé bökött az ujjával – nem vett részt a tegnapi jelmezbálon.
Elizabeth-nek leesett az álla. – És ezt akarta nekem mondani?
– Nagyon nem tetszik a dolog. Magát – és Caroline-ra bökött – láttam. A sütőtök, ugye? Barbár gyümölcs.
– Szerintem zöldség – motyogta Caroline.
– Ostobaság! Gyümölcs. Magok vannak a húsában, tehát gyümölcs. Maga, fiam, hol tanult biológiát?
– A tökfélék családjába tartozik- nyögte ki Elizatbeth. – Nem hagyhatjuk ennyiben?
Lady Danbury legyintett. – Bármi legyen is, Angliában nem terem, így engem nem érdekel."

De a főszereplőinkre se lehet panaszkodni, Elizabeth és James is kedves figurák, könnyű őket megkedvelni és szorítani nekik, hogy összejöjjenek.

És ahogy már megszokhattunk az írónőtől, nem elég, hogy a történetei bájosak, romantikusak, könnyedek, a szereplői szerethetőek, könnyed humorral is fűszerezi a történeteit, amiért még jobban lehet őt dicsérni. Most is sokszor mosolyra görbült a szám az olvasás során.

A romantikus irodalom kedvelőinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet a figyelmükbe, szerintem nem fognak csalódni benne.