Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 27.

Forrás

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

Kedves Niki!

Ajánlom figyelmedbe a Semmi című könyvet Janne Tellertől. Nemrég találtam rá és rögtön tudtam, hogy márpedig nekem ez kell. A tény, hogy Dániában betiltották a könyvet, majd kötelező olvasmány lett megfogott. Nagyon tetszett maga a gondolat. Több ismerősömmel is "kibeszéltem" és meglepett, hogy milyen ellentétes  reakciókat váltott ki belőlünk. Erre példa a molyos értékelések vegyessége:http://moly.hu/konyvek/janne-teller-semmi Szerintem érdemes elolvasni őket, mert valósághűen lefestik a könyv hatásait (számomra). Mindannyiunkban gondolatokat ébresztett és azt hiszem ez volt az írónő célja is.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, köszönöm, hogy végig olvastad. Továbbá köszönettel fogadok minden véleményt, amennyiben érdemesnek találod olvasásra és/ van rá időd.

Üdv: Egy könyvmoly

Kedves Egy könyvmoly!

Köszönöm a könyves ajánlódat, bevallom őszintén leginkább az a tény fogott meg, hogy Dániában betiltották a könyvet. Egyből végigfutott bennem, hogy vajon miért is és ahogy lenni szokott, természetesen mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb. ;o) Nagyon felkeltetted az érdeklődésemet.

Ti kérdeztétek (111.)- Vannak kiadók, akik könyveit elvből jobban/kevésbé szereted, mint a többi kiadóét?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Vannak kiadók, akik könyveit elvből jobban/kevésbé szereted, mint a többi kiadóét?"
(art3mis)

Amikor először olvastam a kérdést gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nem. Aztán elkezdtem gondolkodni és leesett, hogy de-de, volt egy kiadó, akinek a könyveivel kapcsolatban fenntartásaim voltak, ez pedig az Ulpius volt a vége felé, amikor a silányabbnál silányabb erotikus könyveiket dobták a piacra 3-4.000 Ft-ért. Akkor az én szememben a kiadó nagyot zuhant, pedig sokáig nagyon kedveltem a kiadott könyveiket.
Más kiadó ezen kívül nem jut eszembe. Nyilván, ha valamelyik olyan műfajra van specializálódva, ami nekem annyira nem jön be, attól a kiadótól keveset olvasok, de ez nem a kiadó hibája egyszerűen csak azért van, mert az adott műfajt nem kedvelem. :o)

Donna MacMeans: Nászéjszaka

Részlet az eredeti borítóból

Chambers testvérek #2

Már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre mert lássuk be, már maga a címe is elég figyelemfelkeltő és akkor ehhez adjuk hozzá még azt a tényt is, hogy történelmi romantikus regény, mely műfajnak megvan az a varázsa, hogy akkoriban a nászéjszakáknak megvolt a varázsuk, titokzatosságuk, elsőségük. Nagyon kedvelem a történelmi romantikus regényeket és lássuk be, a fülszöveg alapján is minden adott ahhoz, hogy aki kedveli ezt a műfajt, pár kellemes órát eltölthessen az olvasásával.
Nem is csalódtam a megérzésemben.

A Nászéjszaka egy nagyon kellemes történelmi romantikus regény. Nem ígér és nem ad többet annál, mint ami: könnyed, kellemes, néhol humoros, romantikus és könnyeden erotikus is. A főszereplők húzzák egymás idegeit, végig szikrázik köztük a levegő, de naná, hogy a beteljesedésig nem kevés időnek kell eltelnie. Vajon miért?

A főszereplő hölgyünk nem más, mint egy amerikai gazdag családból származó lány, Francesca. Vagyona van, de az édesanyjának az az álma, hogy rangja is legyen. Így lényegében mit tehet az áldott jó anyus és apus: igen, hozzáadják a lányukat egy angol herceghez. Akinek címe van, de vagyona nincs.
Szerencsétlen lány mit tehet, mit nem, férjhez megy, bár úgy hiányzik neki ez a házasság, mint hátára a púp. Először is Fran szerelmes, de a szerelmét eltávolították a közeléből. Másodszor távol, Angliába kell költöznie a szüleitől. Új világ, új kultúra, nem csoda, hogy Fran fél. Harmadszor, bár a férje nem hagyja hidegen, de ő akkor is mást szeret.
Aztán megtudja, hogy az apja egy egyességet kötött a férjével: ha Fran teherbe esik, akkor az unoka/unokák Amerikában fognak nevelkedni. Így természetesen mi lehet Fran terve? Minél hamarabb teherbe esni.
Igen ám, de ez nem is olyan egyszerű, mert a férje valamiért egy ujjal se hajlandó hozzá érni.
A kétségbeesett feleség egy kurtizán naplójának segítségéért folyamodik. A várt hatás nem marad el, a kérdés csak annyi, hogy a férje meddig fogja tartani magát és mikor adja be a derekát?

"- A komornája nem ért vissza időben, hogy segítse az öltözködésben?
[...]
- Mary ma korán reggel megérkezett [...] Miért kérdi?
-Mert úgy látom, megfeledkezett az egyik ruhadarabjáról."

Eredeti címe: The Seduction of a Duke (2009.)

Kiadta: General Press (2016.)

Oldalszám: 336

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Csak akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy egy széria második kötetét olvasom, amikor felvittem olvasmányomként a könyvet a moly.hu-ra. Ebből már gondolhatjátok, hogy nem folytatásos történetről van szó. Az első részben az ebben a részben is feltűnő hercegnek a testvérét ismerhetjük meg jobban, de annak a kötetnek az olvasása nélkül is maximálisan élvezni lehet ezt a kötetet is, hisz közük egymáshoz olyan értelemben nincsen.

Nagyon szimpatikus volt Fran karaktere, nagyon szorítottam szerencsétlen lánynak, hogy minél előbb sikerrel járjon és sikerüljön végre ágyba csalogatnia a férjét. Persze nem azért, hogy minél előbb teherbe essen hanem azért, hogy leessen mind a kettőjüknek, hogy összeillenek.
A férj, William már kevésbé hozott "izgalomba" (nem félreérteni), tán nem tartom annyira kidolgozott karakternek. Igazából túl sok minden így befejezve a történetet nem is maradt meg bennem vele kapcsolatban csak annyi, hogy bár többnyire a nők próbálják húzni a történelmi romantikus regényekben a nászéjszakát, hát itt meg egy férfi húzta fura módon.

Izgalmas volt betekinteni egy kurtizán naplójába, de sajnálatomra kevés betekintést kaphattunk. Szerettem volna hosszabban, részletesebben, jobban idézve is olvasni a naplót.

A cselekmény? Tetszett a huza-vona, kíváncsi voltam arra, hogy mikor fog végre eljönni az a pont, amikor William nem bírja tovább és enged a csábításnak. Valamint mindig kíváncsi voltam arra is, hogy Fran milyen trükkökhöz folyamodik majd még, hogy felkeltse a férje érdeklődését.

Milyen is akkor összességében a Nászéjszaka? Kellemes történelmi romantikus regény. Olyan, amilyennek lennie kell. Amíg olvasod addig kikapcsol, jól érzed magadat. Eltöltöttem a társaságában pár kellemes órát, kellemes élményt hagyott maga után, így ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek a figyelmükbe.

Kitekintő 38.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.
 

Angolul megjelent: 2016. máj.

Paula Stokes: Girl Against the Universe

Maguire nagyon balszerencsés, pedig mindent próbál megtenni annak érdekében, hogy elkerülje őt a baj, de mindhiába. Az a legjobb, ha ki se mozdul a szobájából, nem ismerkedik meg új emberekkel, nehogy bajt hozzon rájuk. Igen ám, de aztán találkozik Jordyval, egy feltörekvő teniszcsillaggal aki biztos abban, hogy megtöri Maguire szerencsétlen csillagzatát.

Kylie Scott: Lick – Taktus

Stage Dive #1 

Túl sok jót olvastam erről a könyvről és hagytam magamat befolyásolni -sajnos-. Nem értem mire fel a nagy szerelem a Taktus iránt, mert én azon gondolkodtam az olvasása végén, hogy 2 vagy 3 csillagra értékeljem. Még mindig nem vagyok abban biztos, hogy a 3 csillaggal jó döntést hoztam.

Nagyon röviden össze tudnám foglalni a véleményemet a könyvről: nem tetszett.
De először akkor nézzük azt, hogy egyáltalán miről szól.

Evelyn egy reggel arra ébred, hogy egy baszottnagy gyémántgyűrű van az ujján és fogalma sincs arról, hogy ki az a pasi aki mellette fekszik de az tuti, hogy bejön neki.
Aztán persze magához tér a jóképű idegen, aki nem kicsit csodálkozik, hogy a lány semmire se emlékszik az előző estéből már csak azért is, mert összeházasodtak. 
Evelyn fogja magát és hazatér a szülői házba, de baromira nem érti, hogy mi a nagy felhajtás körülötte, majd rájön, hogy nem akárkihez ment feleségül: egy rockzenekar egyik szexis tagjához.
Elmenekül a válás miatt az ügyvédekkel történő megbeszélésről, végül maga a férje menti meg és "szökteti" el, hogy egy kicsit át tudják gondolni  a történteket. Persze sejthető, hogy ennek az átgondolásnak mi lesz a vége: természetesen a nagy happy end.

"– Nem gondoltam volna, hogy ennyit ittál! Úgy értem… azt persze tudtam, hogy nem vagy színjózan, de… basszus! Most komolyan? Arra sem emlékszel, hogy elmentünk a Venetianbe és gondoláztunk?
– Gondoláztunk?
– A rohadt életbe! Ööö… na és az megvan, hogy meghívtál hamburgerezni? Arra emlékszel?
– Ne haragudj!
– Na, várj csak egy percet! – mondta, és a szeme gyanakvóan szűkült össze. – Ugye most csak szívatsz?"

Eredeti címe: Lick (2013.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)

Oldalszám: 384

Forrás: saját

Értékelésem:

Lássuk először a történet pozitívumat:
Tetszett az elképzelés, hogy egy mindennapi csaj kifogja az egyik legszexisebb halat az óceánból. Melyik tini lány nem volt szerelmes egy banda valamelyik tagjába? ;o) Naná, hogy tizenévesen én is voltam, buktam a Backstreet boys (tudom, mára már ciki, de bevallottam az egyik nagy titkomat. ;o) Gondolom a fiatalabb olvasók azt se tudják, hogy kik voltak a srácok, de mindegy.) egyik tagjára és naná, hogy én is ábrándoztam arról, hátha szerelemre lobban irántam. Ami már csak azért is csoda lett volna, mert nyilván sose találkoztunk. :oP
Szimpatikus volt, hogy David nem szállt el túlzottan a népszerűségtől, meg tudott maradni a realitás talaján.
Tetszett Evelyn mindennapisága.

És mi nem tetszett:
Ennek a történetnek valahogy se füle, se farka. Persze, van eleje, meg közepe és vége, de valahogy akkor se kerek.
Túl sok volt az olyan pillanat az olvasása során, amikor mérgemben a szemöldökömet húzogattam, "Nem hiszem el ezt a baromságot már megint!" felhorkantásokkal. És legyen szó abszurd cselekményről, vulgáris kifejezések tömkelegéről és normális emberi érzésekről, melyeknek át kellett volna jönniük a sorokon keresztül, nem csak leírva olvasni tudni.

Összességében a Taktus nagyon nagy jóindulattal egy közepes történet. Egy kis langyos semmiség, ami nálam sokszor verte ki a biztosítékot. Gyengék a karakterek, kiakasztó a cselekmény, az érzelmek totál nem jönnek át és az NA történetek esetében már megszokott lelki mizéria beleszövése meg annyira erőltetett, felesleges, nevetséges megoldás volt, hogy verni tudtam volna a fejemet a falba. Nem értem a moly.hu-n a jelenlegi 84%-ot, megközelítőleg se ér ennyit szerintem.

Ti kérdeztétek (110.)- Mi volt a legkülönösebb hely/helyzet, amikor nagyon nem oda illőnek tűnt könyvet ragadni, te mégis olvastál?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi volt a legkülönösebb hely/helyzet, amikor nagyon nem oda illőnek tűnt könyvet ragadni, te mégis olvastál?"
(art3mis)

Túl "jó kislány" lehetek, mert nagyon nem is tudok ilyet felsorolni. Többnyire munkába menet és jövet olvasok a vonaton, ezzel gondolom senkit se hökkentettem meg. :oP Vagy épp ágyban fekve. Na jó, olvastam a munkahelyemen is, ha épp lazább nap volt. Amikor suliba jártam akkor előfordult, hogy kikandikált az asztal alól egy-egy könyv, ha épp annyira izgalmas volt, hogy nem tudtam várni a folytatással a szünetig.
De kimondottan olvasáshoz nem illő hely, helyzet nem jut eszembe. :o)

Még több Harry Potter történet

A pottermore.com-on augusztus 17-én került publikálásra a hír, hogy J.K.Rowling új Harry Potter történeteket hoz majd el az olvasóinak. De senki szeme ne csillanjon most fel, nem Harryék kalandja folytatódik, mások múltjára, életére kapunk egy kis rápillantást a három novellásköteten keresztül e-könyv verzióban. Az anyagok korábban már közzétételre kerültek a honlapon, de 2 kötet is fog tartalmazni eddig kiadatlan történeteket.
Jobban megismerhetjük majd a gyermek Voldemortot, Umbridge professzort, Remus Lupint, Minerva Professzort és nagyobb rápillantást kapunk a varázsiskolára is.
A kötetek szeptember 6-ától lesznek elérhetőek.

Úgy látszik, hogy bár az utolsó HP kötet 2007-ben jelent meg angolul, az azóta eltelt 9 év alatt semmit se csökkent a népszerűsége. Kiegészítő kötetek, illusztrált kiadvány, színezőkönyv, számítógépes játékok, filmek, színdarab (a színdarabból készült könyv július 31-én, Rowling születésnapján jelent meg angolul és 2 nap alatt 2 millió példány fogyott belőle) készült belőle, sőt HP élménypark is létezik és akkor most kapnak a rajongók egy 3 kötetes rövid e-könyv sorozatot is. :o)

A színdarab premierjén Rowling válaszolt az egyik újságíró ama kérdésére is, hogy a színdarabra írt könyv megírása egy új sorozat kezdetét jelenti-e, de az írónő cáfolta ezt:

"Nagyon örülök, hogy ilyen szépen valósult meg a színpadi változat, de Harry történetének vége."

Borsa Brown: Az Arab

Forrás

Az Arab #1

Olyan sokan dicsérték az írónőt, hogy úgy döntöttem eljött az ideje annak, hogy Az Arab első részének nekikezdjek. Ez tűnt az izgalmasabbnak a maffiás szériájával szemben. A két ország közti ellentétekre (de írhattam volna két külön világot is), vad szexre, szerelemre (?) és mivel mások felhívták rá a figyelmemet, vulgaritásra számítottam a könyv elolvasása előtt. Mindez összejött-e? Igen. És hogyan lett tálalva? Igazán vegyesek az érzéseim.

SPOILER TALÁLHATÓ AZ ALÁBBI BEJEGYZÉSBEN!

De kezdjük akkor ott, hogy miről szólt a történet.
Adva van a női főszereplőnk, Csilla. Természetes szépség, művelt, jelenleg is tanul, az édesapja alkoholista, az édesanyja haldoklik, az öccse drogos. Meg van szerencsétlen "áldva" minden földi jóval. :o(
A férfi főszereplőnk Gamal, egy szaúdi herceg.
Hogyan is találkozik a két világ egymással? Gamal Magyarországra utazik egy üzleti ügy miatt és Csilla lesz a tolmácsa. Természetesen a pasi érdeklődését azonnal felkelti a fiatal nő, de Csilla egyáltalán nem könnyen adja be a derekát. Röviden: nem dob hátast a pasitól, hiába is indítja be a fantáziáját. Így Gamal anélkül tér haza az üzleti út után, hogy megkapta volna a nőt.
A férfi hazatér, megházasodik, majd Csilla felbukkan az otthonában és végre eljön az ideje annak, hogy beteljesedjen, aminek be kell. Közben Gamal felesége hisztizik egy sort, mert megtudja, hogy a férje félrelép, de Csilla pár nap után visszatér Magyarországra és Gamal jó ideig nem hall felőle.
Aztán megszületik Gamal és a felesége kisfia, majd felbukkan újra Csilla is, kéri Gamalt, hogy látogasson el Magyarországra, van egy meglepetése számára. Nem akarok poént lelőni: de egy kislány lesz az majd. Gamal persze oda és vissza van, mert újra Csillával lehet, és bár nem fia született, megszereti a kislányt és próbál nekik mindent megadni. Igen ám, de aztán jön a történet végén a sokk: Csilla meghal.

"Érzem, valami megváltozik, csak nem tudom, hogy mi. Távol kerül tőlem minden. A családom, a hazám, a barátaim és az egész életem. Állok egy idegen helyen egy idegen nővel, mégis őt érzem magamhoz a legközelebb. Ritka szar érzés. És jó!"

Kiadta: Álomgyár (2015.)

Oldalszám: 512

Forrás: saját

Értékelésem:

Nem szoktam ennyire részletesen összefoglalni, hogy miről szól egy történet, most mégis miért tettem meg ezt?
Úgy érzem, hogy bár egy trilógiáról van szó, lazán lehetett volna még több kötetes is a széria. Annyi minden történik csak ebben az 1 részben, hogy szerintem 3 felé is lehetett volna szedni, ha az írónő bővebb lére szerette volna ereszteni. Az elsőt mondjuk ott hagytam volna félbe, hogy Gamalt felhívja Csilla az "ajándék" hírével. A másodikat arra szántam volna, hogy ezek után hogyan élt Csilla, Anna és Gamal, a harmadikat meg tán arra, amiről a trilógia harmadik kötete szól, hogy mi történik Annával az édesanyja halála után. Aztán persze lehetne egy Csillás szemszög is, mert lássuk be, ha az olvasónak tetszik egy történet, szereti olvasni a másik főszereplő nézőpontjából is, ha a szerző tud újdonságot nyújtani és fenn tudja továbbra is tartani az érdeklődését.
Nagyon sok minden történt ebben az egy kötetben, ami egyfelől tán jó, mert minden lezárásra kerül. Ugyanakkor meg úgy érzem, hogy mégis sok. És mindezektől függetlenül néhol mindezek ellenére hiányérzetem maradt. Olvastam volna bővebben pl., hogy milyen volt "hármasban" az életük, kíváncsi lettem volna még több "arabos" részre, Gamal feleségét is szerettem volna jobban megismerni.

Nem tartom annyira kidolgozott karaktereknek a főszereplőket, nem kerültek hozzám igazán közel.
Csilla szimpatikus, mert természetes, nem anyagias, nem egy mű nő, hanem olyan igazi. De egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért nem közölte a terhessége tényét Gamallal. Ráadásul az is annyira fura volt, hogy egyszer csak jön benne az isteni szikra és hipp-hopp, felhívja a pasit, hogy utazzon el hozzá. Miért pont akkor jutott eszébe? Miért nem hamarabb? És ha nem jön az isteni szikra, meddig várt volna a hír bejelentésével? Itt nem kicsit logikátlannak tartottam Csilla viselkedését, de ettől függetlenül hamar át tudtam ezen siklani.
Gamal pedig olyan, mint amilyen egy modern herceg lehet. Néhol nagyképű, neki mindent, azonnal és mindenki boruljon földre előtte, ugyanakkor mégis volt benne valami, ami szimpatikus volt. A felfogása néha kiakasztott, na de két külön világról beszélünk, a mi kultúránk más, mint az övéké, így tán ez volt természetes.
Sokszor azért a falra másztam a rengeteg csúnya, nyers kifejezésektől. Fel voltam rájuk készülve, de ettől függetlenül lehetett volna kevesebb.
Szex? Szerelem? Nos, mind a kettő szerepet kapott a történetben, de nem olyan vadul és féktelenül, mint ahogy számítottam rá. Sőt, igazából egész lájtos volt.

Ami különösen tetszett, hogy szerintem egész klassz bemutatást kapunk az arab világról az írónő tollából. Élveztem ezt a rápillantást az életükre, a kultúrájukra. Érdekes, izgalmas és informatív volt, ezt pedig köszönöm az írónőnek.

Fogom-e folytatni a trilógiát? A második részt nem hiszem, hogy el fogom olvasni, de a harmadiknak, Az Arab lányának szerintem esélyt fogok majd adni.

"Az sem érdekel, ha az egész világ eltűnik, csak az emlékeim maradjanak meg!"

Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót

Forrás

Az elmúlt hetekben olyan sokat olvastam, hallottam erről a könyvről, hogy úgy éreztem számomra is kihagyhatatlan. Hazudnék ha azt állítanám, hogy nem szorult össze a szívem amikor kézbe vettem, megláttam a hibátlanságát és tudatosodott bennem, hogy nekem meg kell rongálnom, tönkre kell tennem -képes leszek-e rá-, de egyszerűen be akartam állni a napló rongálói táborába. Feszegetni akartam a határaimat és rongálni.

Nagyon sok blogos bejegyzést, videót néztem meg, mind hazai oldalakon, mind a külföldieken és azt kellett megállapítanom, hogy mindenki másképp értelmezi a napló kinyírását, mindenki másképp valósítja meg önmagát. Mert az biztos, hogy a napló kinyírása közben a tulajdonosa önmagával szembesül.
Vannak, akik szó szerint értelmezik a könyvbéli utasításokat és ténylegesen kinyírják a naplót. Firkálják, rongálják, vagdossák.

Eredeti címe: Wreck This Journal (2007.)

Kiadta: Maxim (2016.)

Oldalszám: 224

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Vannak, akik nem szeretnék tönkre tenni, ezért a rongálást másképp értelmezik, kreatívkodnak a feladatok elvégzése közben. Rajzolnak, ragasztanak, de semmiképp se rongálnak.
Biztos voltam abban, hogy én a két tábor közt fogom megtalálni a saját utamat. Egyrészt azért, mert szó szerint rongálni valószínűleg nem tudnám a könyvet. Amikor megláttam az egyik feladatban, hogy "Törd meg a könyv gerincét", egyből nagyot nyeltem. Nem, egyszerűen nem vagyok rá képes és másik megoldást kerestem. Így jön képbe a kreatívkodás. A kézügyességem egyenlő a nullával. Én vagyok az a harmincas, akinek a 7 éves gyereke jobban tud rajzolni, mert én megragadtam a pálcika embereknél, a fánál, napocskánál és a felhőnél.
Aztán nekiálltam az első feladatnak (Dokumentálási idő indul) és azon gondolkodtam, hogyan is értelmezzem a feladatot. Majd pár perc gondolkodás után, mintha fény villant volna a fejemben: ez egy napló. Legyen akkor napló, néhol kreatívan, néhol tényleg kinyírósan. Felírtam annak a napnak a dátumát, amikor nekiálltam a naplónak és rajzolni kezdtem köré. Ott ültem este Gyerkőcöm íróasztalánál és rajzoltam. És tudjátok mi volt a legmegdöbbentőbb: baromira élveztem. Precíznek próbáltam lenni, nem kapkodtam, próbáltam kihozni a legtöbbet a rajzomból és tetszett a végeredmény, elégedett voltam magammal. Én, aki nem tudok rajzolni, igenis számomra szépet alkottam! És ha már napló, akkor elhelyeztem olyan apró kis elemeket is a rajzon, melyek amolyan kreatív napló elemként funkcionálnak. Olyan kis tárgyak, életem "elemei", amik eszembe fogják juttatni, hogy a napló kitöltésekor mi történt velem, hol tartott az életem. (Fogok majd képeket is mutatni, nyugi.)

Forrás

Mi is akkor a Nyírd ki ezt a naplót lényege?
Lesznek, akiknek ténylegesen abban segít, hogy rongálni tudjanak, mert rongálni akarnak.
De lesznek, akik a rongáláson túl látnak majd és alkotni akarnak. Kibontakozni, dolgozni rajta, gondolkodni, rajzolni, festeni.
A feladatokat mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Teljesen jó az is, ha valaki szó szerint veszi a feladatot, hogy "Dörzsöld a lapot egy koszos kocsihoz" és kezében a naplóval elrohan a legközelebbi parkolóba, megkeresi a legkoszosabb kocsit és jól tisztára takarítja a naplójával. De az is teljesen jó, ha valaki gondolkodni kezd a feladaton és a végén teljesen másképp oldja meg. Nem törnek pálcát a napló kedvelői a rongálók, de a kreatívak fölött sem. Sőt, ahogy egyre több oldalt olvasok kezdem úgy érezni, hogy egy hatalmas csoportosulás jön létre, melyben lényegtelen, hogy hol laksz, milyen nemzetiségű vagy, milyen a bőrszíned, a vallásod, egy dolog a tagság lényege: rendelkezz a naplóval és rongálj vagy alkoss! Úgy, ahogy neked tetszik, ahogy téged boldoggá tesz! Mert az biztos, hogyha szaggatni akarod, lehúzni a lépcsőn, kocsit takarítani vele, boldoggá fog tenni, hisz EZT AKAROD. De ha rajzolni akarsz belé, festeni, ragasztani, maszatolni, akkor is boldog leszel, mert EZT AKAROD tenni.
A Nyírd ki ezt a naplót kikapcsol, boldoggá tesz, előhozza belőled a gyermeki énedet és fejleszti a kreatívkodásodat. A napló te magad vagy. A belső vágyaid, önmagad. Vedd meg a könyvet és hagyd kibontakozni! Légy újra gyermek, akár rongálósan, akár alkotósan. :o)

Hamarosan jövök majd egy bejegyzéssel melyben megmutatom majd nektek, hogyan értelmeztem én a feladatokat. :o)

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 26.

Forrás

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

Kedves Niki!

A következő könyveket szeretném figyelmedbe ajánlani:

Neil Gaimantől az Amerikai istenek.
Amerikába a világból mindenhonnan érkeznek bevándorlók, akik magukkal hozzák az isteneiket, és nagyrészt ezeknek a bevándorló istenek történetét mutatja be a könyv. Ízig-vérig Gaiman könyv: megvan benne az a tipikus "ködös-Gaiman"-es hangulat, a látszatnál mélyebb mondanivaló és a szűkszavú, de szerethető főhős. Ez volt az első könyvem az írótól, de már ezzel bekerült a kedvenc íróim közé. Ráadásul nemsokára sorozatot is csinálnak belőle.

Marie-Aude Murail-tól az Oh, boy!
Nagyon kevés könyv volt az életemben, ami ilyen harsány reakciókat váltott volna ki belőlem, szóval az írónő tényleg érti a dolgát. Leír egy hihetetlenül sokkoló/megrázó dolgot, amire pár oldal múlva rak egy bugyuta viccet és nem tudsz mást tenni, mint bőgve nevetni. Jó pár súlyos témát érint a könyv, mégsem lesz sötét a hangulata a humor miatt, viszont a viccek nem terelik el a figyelmet ezekről a problémákról és nem is sértőek vagy gúnyosak. Nagyon jól megtalálta az egyensúlyt az írónő.

Alice Hoffmantól A tizenharmadik boszorkány.
Ez egy kis boszorkánysággal feldobott családregény, amiben egyáltalán nem a fantasy szál van a középpontban. Minden szereplő abszolút szerethető, a családi szálak hihetetlenül jól vannak ábrázolva (anya -lánya; nagymama - unoka) és külön érdekesek a múltba tekintések is, ahol bemutatják egy-egy ős életének egy részét. A cselekmény maga nem túl mozgalmas, de ebben az esetben szerintem ez nem hiba, sőt... A könyv legnagyobb erőssége a kissé misztikus, de családias hangulat; kb 4 éve olvastam, de ha visszagondolok a könyvre, még most is kedvem támad kimenni egy mezőre és vadvirágokból koszorút fonni.

Benjamin Alire Sáenz-től: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe.
Bár magyarul még nem jelent meg (és nem vagyok biztos benne, hogy meg fog-e egyáltalán) de nagyon érdemes elolvasni. A történet két mexikói fiú először kiskamasz, majd kamaszkorát mutatja be. Maga a szöveg egyszerűen van megfogalmazva, amitől nagyon könnyen olvastatja magát. Elég kevés nem angol/amerikai YA könyvről lehet hallani, szóval felüdülés lehet most mexikói kölykökről is olvasni (legalábbis nekem az volt). Összességében a történet aranyos, és vicces, de itt-ott erősen jelen van benne a homofóbia is, mindenképp megéri elolvasni.

Rick Yancey-tól(/től?) Az ötödik hullám.
Az egyik legjobb disztópikus regény. Rengeteg olyan könyv van a kategóriában, ami nem hozza azt a tipikus világvége hangulatot, de ez nem tartozik közéjük. A történet 2 szálon fut, és egy ponton túl mindkettőben elég durva fordulatok vannak. A főszereplő lány talpraesett, egy igazi túlélő, és bőven van benne sötét, cinikus humor, ami külön plusz pont; és a történet másik szálának főszereplője is szerethető. A romantikus szálakat nagyon ügyesen rendezgeti az író; maguk a kapcsolatok is tükrözik ennek a világnak a hangulatát. Ráadásul UFO-s :D

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésed valamelyik könyv irányába!

Üdv:
uborka


Kedves uborka!

Köszönöm a könyvajánlókat. Még egyiket se olvastam, bár az 5 könyv közül 1 kívánságlistás, egyet pedig már beszereztem. :o)
Gaimantól eddig 3 könyvet olvastam, de rég volt már az utolsó lehet, hogy ideje lenne egy újabb Gaiman könyvnek.
Az Oh, boy!-t már beszereztem, bár jelenleg még olvasatlanul hever a polcomon.
A tizenharmadik boszorkányról sok jót olvastam, egyszer biztos sort fogok rá keríteni.
A harmadik ajánlott könyved tavaly megjelent a Könyvmolyképző gondozásában magyarul. Legközelebb, ha könyvesbolt felé járok, jobban odafigyelek majd rá.
Az ötödik hullám pedig kívánságlistás, a film is nagyon bejött.
Köszönöm az ajánlókat! ;o)

Ti kérdeztétek (109.)- Mely könyved a legbecsesebb és miért?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mely könyved a legbecsesebb és miért?"
(Majerné Répási Adrienn)

Pont a múlt héten írtam, hogy nem kötődöm egyik könyvemhez sem, így ez a kérdés telibe talált. ;o) 
Természetesen van 1-2-3 (annál több szerintem nem) olyan könyvem, amiktől biztos nagy sírások árán válnék csak meg. Mindegyikhez emlékek fűződnek.
Pl. egy természetkönyv, amit a 19 éve elhunyt nagymamámtól kaptam.
Az első szakácskönyvem, amit a szüleimtől kaptam, amikor elköltöztem tőlük.
(És más így hirtelen nem is jut most eszembe.)

Debra Driza: Mila 2.0

Részlet a román borítóból

Mila 2.0 #1

Lassan 2 éve, hogy megjelent a könyv magyarul (vagy az is lehet, hogy a két év eltelt már) és azóta fentem rá nagyon a fogamat. A fülszövegét nagyon érdekesnek tartottam, hisz azonnal le lehet lőni belőle, hogy Mila valószínűleg nem más igazából, mint egy robot. De hogy hogy nem tudott erről? Meg egyáltalán hogyan? És miért? 

Mila számára az élete 4 hete fenekestül felfordult. Az édesapját elveszítette egy balesetben, de ami a legfurább, hogy a korábbi emlékeit egyszerűen nem tudja előhívni. Viszont furcsa módon néha-néha nagyon érdekes és rémisztő emlékeket lát, melyeket nem tud hová tenni. Édesapja balesete után az édesanyjával egy farmra költöztek Minnesotaba. A 16 éves lány az elmúlt 30 napban úgy ahogy beilleszkedett a városka középiskolájába, barátnőkre tett szert, de aztán új fiú érkezett az iskolába és ezeket a barátságokat felülírta. 
De nem ám ez a legnagyobb problémája Milának hanem az, hogy egy véletlen balesetből kifolyólag rájön, hogy nem is ember és az "édesanyjával" hatalmas veszélyben vannak. Így friss szerelem ide vagy oda, de menekülniük kell, mert a nyomukban vannak. ...

"A remény egy hálóhoz hasonlít, gondoltam, miközben újabb apró lépést tettem a műhely belseje felé. Egy erős védőhálóhoz. Elvárod tőle, hogy megtartson esés végén. Csak épp amikor a tested centikre van a becsapódástól, valaki jön, és kihasítja alattad a hálót."

Eredeti címe: MILA 2.0 (2013.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2014.)

Oldalszám: 428

Forrás: Könyvtár

Értékelésem:

Nos először is, ami eléggé szemet szúrt a történetben nekem, hogy ezer sebből vérzik az egész. Persze mindegyik sebre lehet magyarázatot találni, meg lehet magyarázni mindent, de akkor is bennem maradt a motoszkálás, hogy annyira logikátlan.
Vegyük például csak azt, hogy az "édesanya" menekül Milával. Tudja, hogy bármikor a nyomukra bukkanhatnak, de ettől függetlenül beíratja a lányt iskolába. Én ha el akarnék bújni valaki elől, akkor igen, egy isten háta mögötti településre költöznék, mint ők, de azért az iskolai beiratkozással várnék még jó pár hónapot amíg biztosra veszem, hogy nem akadnak a nyomunkra, nem pedig azonnal bedobom a közéletbe a lányomat.
A másik meg Mila múltja. Elviekben a lány 16 éves, gondolom kérték az iskolai beiratkozáskor a korábbi iskolai papírjait. Rendben, anyuka biztos megoldotta ezeknek a hamisítását, mert 30 nap alatt mindenre tudott gondolni.
Tudom, piti problémák ezek, de ettől függetlenül a történet olvasása során mégis úgy éreztem, hogy ezek az apróbb problémák ott motoszkálnak a fejemben és nem tudtam ezek miatt maximálisan élvezni a történetet. Nem volt rossz, olvasmányos, kellemes, könnyed, csak valahogy nem kerek és kicsit hibás.

Biztos vagyok abban, hogy Mila "származása" körül lesz még egy hatalmas titok, ami a későbbi részekben kiderül majd. Azt is lazán el tudom képzelni, hogy csattanóként kiderül majd, hogy inkább ember, mint gép a lány, vagy jobban mondva emberből készített gép.

Természetesen a szerelem se maradhat ki egy YA regényből sem, így gépezet ide vagy oda, de ebben a könyvben is kap egy kis fikarcnyi szerepet. Nagyon lájtos, nagyon könnyed, át se lehet érezni igazán.

Hogy el fogom-e olvasni a folytatást? Szerintem igen, adok a második résznek is egy esélyt, aztán majd meglátjuk hogyan fog a kapcsolatunk folytatódni.

"Nem számít, mit mondanak: élő lény vagyok. Annak kell lennem. Legalábbis részben. Mert az egyetlen tiszta gondolat, amely áthasított rajtam, a következő volt: Nem akarok meghalni."

A postás mindig kétszer csenget (36.)

Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.

Ez a hónap a recenziók hónapja volt. Ugyanis nem szereztem be egy könyvet sem, a könyvtár nyári leállása miatt könyvtárban sem voltam, de júliusban 5 könyvet kaptam a kiadóknak köszönhetően.
A Zárt ajtók mögött nagyon klassz olvasmány volt, csak ajánlani tudom a figyelmetekbe!
A Fanyűvők még nem került sorra de tudjátok, ami késik, az nem múlik. ;o)
A hiányzó láncszem kellemesen beszippantott a kisebb hibáival együtt is.
A Nászéjszakáról szóló bejegyzésem hamarosan publikálásra kerül. Ha egy könnyed történelmi romantikus regényre vágytok, akkor tudom a figyelmetekbe ajánlani.
A Nyírd ki ezt a naplót a hónap leg-leg-legje nálam. Bár a hagyományos értelemben nem tudom egyszerűen kinyírni, de hamarosan olvashatjátok majd a róla szóló bejegyzésemben, hogy én hogyan értelmeztem a kivégzését. :oP

Kitekintő 37.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2016. máj.

Michelle Andreani: The Way Back to You

Fél évvel ezelőtt Ashlyn meghalt egy motor balesetben. A veszteséget sem a legjobb barátnője Cloudy, sem a barátja Kyle nem tudja feldolgozni. Ráadásul a két tizenéves egy éve nem nagyon beszél egymással.
De miután Cloudy felfedezi, hogy Ashlyn szerveit felajánlották donorként, fogják magukat Kyle-al és a donorok nyomába erednek. Tán ha látják azokat, akiknek az életét Ashlyn szervei megmentették, képesek lesznek a tovább lépésre.

Júliusi összefoglaló

Véget ért a július, itt az ideje az újabb hó végi összegzésnek. ;o)

Rovatok

A Ti kérdeztétek keretén belül válaszoltam azokra a kérdésekre, hogy Olvasok-e párhuzamosan több könyvet, Hallgatok-e zenét olvasás közben, Melyik a kedvenc szépirodalmi művem, Kedvenc filmadaptációm.
A Kitekintő, az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! és az Alkotóműhely is frissült a hónapban.

Könyvek

Ebben a hónapban 2 könyvvel kevesebb került terítékre mely annak köszönhető, hogy egy vizsga miatt tankönyvet kellett inkább bújnom, nem nagyon volt időm sem az olvasásra, sem pedig a blogra. De a vizsga sikerült és jövök augusztus! :o)

A július könyvek terén jól sikerült, 3 könyvet 5 csillagosra értékeltem, 3-at 4 csillagosra és 1 olyan volt, ami annyira nem tetszett, hogy nem is értékeltem.
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Susan Elizabeth Phillips: A nagy menekülés
Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai- Annyira nem tetszett, hogy még csak nem is értékeltem.

Gyermekirodalomra a hónapban nem került sor, de két adaptációval megint jöttem:
Holtodiglan- film
Alice Tükörországban- film

Blogélet és statisztika

Újabb nyereményjáték vette kezdetét a hónapban (Az idei nyár kedvenc olvasmánya nyereményjáték), melyre eddig még nem sok jelentkező akadt. Ez szerencse lesz azoknak, akik eddig részt vettek benne, mert nagyobb esélyük lesz megnyerni egy izgalmas könyvet, de nem szerencsés nekem, mert jóval több részvételre számítottam. :o( Szóval fényképezzétek a nyári kedvenc olvasmányotokat a hónap végéig és küldjétek el nekem e-mailben!
A hónapban továbbra is A tökéletes játék-ról szóló bejegyzésem volt a legolvasottabb (hónapok óta már), de továbbra se értem mire fel ez a nagy lelkesedés iránta. A júliusban írt bejegyzések közül pedig A nagy menekülést olvastátok legtöbben.
Országok szerinti bontásban a legfurább az, hogy júliusban bizony nem itthonról kattintottatok legtöbben az oldalra, hanem Oroszországból. Méghozzá kb. 800-al több látogatás történt onnan, mint innen. Második helyen van kis hazánk, a harmadik helyen pedig Ukrajna.

Egy Instagramos képet pedig itt is megosztok. Balcsizás és az akkor épp olvasott könyvem, melyről a bejegyzéssel még a héten jövök is. :o)

Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által közzétett fénykép, 2016. Júl 10., 05:37 PDT

Ti kérdeztétek (108.)- Melyek a legvágyottabb könyvek amik még nincsenek a polcodon?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Melyek a legvágyottabb könyvek amik még nincsenek a polcodon?"
(Majerné Répási Adrienn)

A legtöbb könyvmolynak szerintem nagy álma, hogy egyszer legyen egy saját kis könyvtárszobája/ könyves zuga/ olvasósarka könyvespolcokkal és egy kényelmes fotellal/ stb., én is így vagyok ezzel. Próbáltam úgy megközelíteni ezt a kérdést, hogyha lenne egy kis könyvtárszobám, mely könyveket szeretném látni a polcomon, de még nem rendelkezem velük. Akárhogy gondolkodtam, egyszerűen egy ilyen könyv se jutott az eszembe. Tán azért, mert alapjáraton nagyon kevés könyvhöz ragaszkodom. A könyvespolcaimon jönnek-mennek a könyvek. Ha még tetszett is egy történet, benne van a pakliban, hogy megválok tőle csak azért, hogy tudjak újabbat beszerezni. Nem kötődöm hozzájuk. Így igazán nincs is olyan könyv amire azt tudnám mondani, hogy még nincs meg, de mindenképp szeretném majd megvenni, hogy aztán elhelyezhessem az egyenlőre még nem létező könyvtárszobámban. :o)

Lucy Atkins: A hiányzó láncszem

Részlet az egyik angol nyelvű kiadás borítójából

Miért is lettem kíváncsi erre a könyvre? Imádom, ha egy fülszövegben említést tesznek valamilyen titokra. Kíváncsi ember lévén elég csak olvasnom a bűvös "titok" szót és már be is kattan valami nálam, titkok tudója akarok lenni. Ráadásul itt egy elhunyt édesanya titkáról van szó.
De ami a legmeggyőzőbb érv volt számomra, hogy elolvassam A hiányzó láncszemet, az egy érzés volt, ami a hatalmába kerített. Egyszerűen kirázott a hideg, miután a fülszöveg végére értem. Annyira baljóslatú, éreztem, hogy itt nem egyszerű, könnyed kis tinédzser kori titokról van szó, amikor Jolánka beleszeret a szomszéd srácba, de p.fára esik és mérgében zöld festéket löttyint a srác piros kocsijára; hanem valami más, rémisztő, nehéz dolog lesz a középpontban.
Aztán elkezdtem olvasni a könyvet és beszippantott.

Kalinak sose volt igazán jó a kapcsolata a szüleivel, de a húgára mindig számíthatott. Élete egy hatalmas mélyponton van miután kiderül, hogy a férje megcsalta, de ekkor éri az újabb sokk: meghal az édesanyja.
Miközben a testvérek pakolászgatnak az édesanya holmijai közt, Kali egy rakás furcsa képeslapra bukkan, melyet egy bizonyos Susannah küldött minden évben. Ki ez a nő? Miért nem hallott róla soha? És mi köze volt az anyjához?
A lelkileg amúgy is labilis Kali fogja a másfél éves kisfiát és Kanadába repül vele, hogy felkutassa a nőt, aki egy kis városkában él művészként. Igen ám, de semmi sem alakul jól! 

Eredeti címe: The Missing One (2014.) 

Kiadta: GABO (2016.)

Oldalszám: 576

Forrás: kiadó

Értékelésem: 

Susannah furcsán viselkedik, Kali is egyre rosszabbul érzi magát és egyszerűen nem jut egyről a kettőre. Nagyon lassan szerez új információkat az édesanyjáról, de azok is zavarosak, nem tiszták. Majd egyszer csak összeáll a kép és minden összeomlik. Kiderül, hogy mi történt a 70-es években és miért is "menekült" Angliába az akkor még kisbaba Kalival az édesanyja.

Kicsit furán érzem magamat írva a bejegyzést a könyvről. A bejegyzés elején azt írtam, hogy a történet beszippantott, de igazán nem tudnám megmagyarázni ennek az okát, mert összességében A hiányzó láncszem nem az agyamat eldobom kategória. 
Jó volt olvasni, megvolt a történet varázsa, a nyomozás Kalival, hogy mi történt az édesanyjával, de valahogy minden annyira logikus volt és előre látható, hogy emiatt vesztett a varázsából a történet. Jóval a csattanó előtt sejteni lehet, hogy mi történt, csak az nem volt még tiszta, hogy Susannahnak mi köze van az egészhez.

Ami viszont kiakasztott, hogy egyszerűen nem értettem miért húzta az édesapa az időt, miért nem öntött tiszta vizet a pohárba. Tudta, hogy a lánya veszélyben van, de ahelyett, hogy elmondta volna neki, hogy "Figyelj Kali, azonnal gyere haza, mert a múltban ez és ez történt", ehelyett hagyja az egész magyarázatot és csak annyit közöl a lányával, hogy "gyere haza". Erre melyik gyerek fog azonnal hazarohanni úgy, hogy sose volt jó a kapcsolatuk?
Igazából a történet nagy negatívuma az időhúzás. Értem én, ha hamarabb kiderül minden, akkor nem sikerült volna a szerzőnek egy 500 oldalas történetet összehoznia, de akkor is úgy érzem jobb lett volna, ha hamarabb kiderül minden, mert egyszerűen a szereplők felesleges köröket futottak körbe-körbe, pusztán csak a szerző időhúzása miatt.

Lényegében a történet két idősíkon játszódik. Kezdetben a jelenben vagyunk, amikor is Kali elmegy Susannahhoz, hogy választ kapjon a kérdéseire. A másik idősíkban pedig a múltban vagyunk, amikor megismerjük Kali édesanyjának a múltját.
A fiatal nő az orkák életét kutatta. Itt lehet hogy lesznek, akik kicsit értetlenkedve húzzák fel a szemöldöküket: az orkák nem mások, mint a gyilkosbálnák. (Tudjátok: Szabadítsátok ki Willyt!) Sokat megtudunk ezeknek az állatoknak az életükről és Sussannah is itt fog valahogy bekapcsolódni Kali édesanyjának az életébe.

"Amíg nem találkozott a gyilkos bálnákkal a természetes közegükben, nem ismerte fel,milyen szorosak köztük a családi kötelékek. Összetartanak, megérintik egymást és egész idő alatt verbális kommunikációt folytatnak. Harmonikusnak tűnt az életük, amelyből soha nem hagyják ki az idősebb orkákat, amelyek mindig a csoport közepén úsznak, és a raj mindent megoszt egymással – a gyerekgondozást, a vadászatot, a játékot."

Lényegében nem egy lélegzetelállító pszicho-thrillerhez lehet szerencséje annak, aki elolvassa A hiányzó láncszemet, de mégis megvan a maga varázsa. Könnyed, de mégis magába tud szippantani. Tudni akarja az olvasó, hogy mi a TITOK, közben pedig a szerző nagyon okosan adagolja a feszültséget. Érezni lehet, hogy Kali veszélyben van és tegyük hozzá ehhez, hogy ott van vele egy másfél éves kisfiú is, így a veszélyt még nagyobbnak és félelmetesnek érezzük.
Klassz kis történet, de tán jobb lett volna, ha annyira nem kiszámítható és kicsit "betegebb". Hű de fura ilyet írni, de biztos értitek. ;o) Mindenesetre ajánlom a figyelmetekbe, ha nem egy véres, nagyon sokkoló pszicho-thrillerre vágytok.

A nyár egyik legnagyobb könyves akciója

Évről évre várom az Alexandra nyári akcióját és évről évre nyugtázom magamban, hogy egyre kevesebb olyan könyvet találok a kínálatukban amire azt tudom mondani, hogy igen, ezt nem szabad kihagyni.
Átböngészgettem az idei kínálatot is és a lehető legcsalódottabb vagyok. Nagyítóval kellett kutatnom a könyvek után, de komolyan. :o(
Nézzük akkor, hogy idén melyek keltették fel az érdeklődésemet és melyeket tudnék a figyelmetekbe ajánlani.

Felkeltette az érdeklődésemet:

A World War a fülszövege miatt keltette fel az érdeklődésemet, jónak tűnik.
A Szökés Auschwitzbával pedig már tavaly is szemeztem. Akkor hiába kerestem a boltban, 1 példányt se találtam belőle, idén meg ki tudja lehet, hogy végre a kosaramban fog landolni. ;o)

Ajánlanám a figyelmetekbe:

Az ajánlott 5 kötetből 4-et (Joséphine, Kötelék, Jumurdzsák gyűrűje, Terhesség napról napra) már olvastam és nagyon tetszettek. A Kramer kontra Kramert pedig annak ellenére merem a figyelmetekbe ajánlani, hogy egyenlőre nálam is csak várólistás, de biztos vagyok abban, hogyha eljön az ideje, érdekes és izgalmas olvasmánynak fogom találni.

+

Eddig a túlságosan drága kategóriába tartozott véleményem szerint a Családi mindentudó még akciósan is, de most lejjebb akciózták. Két hete már szemeztem vele az üzletben, végiglapozgattam, tényleg klassz a kialakítása, csak az ára túl magas volt akkor még. Most viszont 900 Ft és ennyiért szerintem el fogom hozni jövő héten. Már ha lesz még belőle példány. ;o)

B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

Részlet az eredeti borítóból.

Amint elolvastam a fülszövegét ennek a könyvnek biztos voltam abban, hogy nekem ezt olvasnom kell és kész.

Adva van az álom házaspár, Jack és Grace. A külvilág számára ők a minta pár, szerelmesek, imádják egymást, mindenben tökéletesek. Rájuk csak irigykedni lehet. Jack tökéletes férj, aki mindig a felesége kedvében akar járni, Grace pedig tökéletes feleség, mind a megjelenésében, mind a viselkedésében. Tökéletes háziasszony, aki csupa szépet és jót tud csak mondani a férjéről.
Igen ám, de mégis milyen fura, hogy Grace nem megy sehová a férje nélkül. És bár rettentő karcsú, a barátokkal eltöltött közös étkezések során annyit eszik, hogy egyszerűen a karcsúságát nem lehet megérteni. 
És persze okkal vetődhet fel bárkiben is a kérdés: létezik ennyire tökéletes pár? Valahol lennie kell egy titoknak, olyan nincs, hogy ennyire tökéletesek legyenek. Hol van a bibi?

Eredeti címe: Behind Closed Doors (2016.)

Kiadta: Művelt Nép (2016.)

Oldalszám: 400

Forrás: kiadó

Értékelésem:

A Zárt ajtók mögött egy nagyon izgalmas és nagyon beteg könyv. Számomra a letehetetlen kategória volt, mindig nagyon vártam, hogy folytatni tudjam az olvasását, imádtam. 
A feleség szemén keresztül látjuk a történteket, melyet olvasva hol a jelenben, hol pedig a múltban vagyunk.
A jelenben megtudjuk, hogy Gracet Jack fogva tartja. Zárt ajtók mögött tartja a szuperbiztos házukban és csak akkor engedi ki, ha részt kell venniük a barátaikkal való ebédeken, vacsorákon, amúgy a nőnek a szobájában kell tartózkodnia. Ha a férj úgy dönt, akár napokig nem néz Grace szobája felé és akkor a nő nem kap se enni, se inni.
Vajon miért tűri el ezt a nő? Miért nem próbál segítséget kérni? A múlt olvasása során megtudjuk, hogy Jack hogyan érte el, hogy Grace belé szeressen és mivel tudja sakkban tartani a feleségét, mely során a nő beleunt abba, hogy segítséget kérjen, mert tudja, hogy Jack mindig mindenre gondol és senki se hinne neki. Igen ám, de közben ketyeg az óra, valamiért minél előbb meg kell szabadulnia a férjétől. És ekkor kezdetét veszi a felkészülés a menekülésére. Vajon sikerrel jár-e?

Nagyon tetszett az E/1-ben való nézőponton keresztüli olvasás. Izgalmas volt Grace szemén keresztül olvasni a történteket és amikor eljutottam odáig, hogy elkezdi a nagy szökésre a felkészülését, letenni alig tudtam a könyvet, annyira szerettem volna a végére érni, hogy mi történt, hogy történt és mi lesz vele.
A Zárt ajtók mögöttet mindenki figyelmébe csak ajánlani tudom. Hihetetlen izgalmas történetet, ne hagyjátok ki!

Hamupipőke-film

Hiába múltam el már 30 éves is és van egy iskolás korú gyerkőcöm, amikor megláttam a meséből készített filmes adaptációt, kihagyhatatlanná vált számomra.

Miről szól a film?

A klasszikus mese élőszereplős feldolgozása a fiatal Ella (Lily James) történetét meséli el, akinek kereskedő apja újból megnősül Ella édesanyjának halála után. A lány szeretettel fogadja új mostohaanyját (Cate Blanchett) és lányait, Anastasiát (Holliday Grainger) és Drisellát (Sophie McShera). Azonban, amikor édesapja is váratlanul meghal, a lány hirtelen egy féltékeny és kegyetlen családban találja magát, új rokonai kénye-kedvének kiszolgáltatva. Bár a legmegalázóbb feladatokat bízzák rá és cselédként tartják a háznál, Ella nem adja fel a reményt és mindig édesanyja utolsó szavai lebegnek a szemei előtt: "légy bátor és kedves". Ezért fogát összeszorítva tűri, hogy mostohaanyja és lányai lépten-nyomon kihasználják. Amikor találkozik egy jóképű idegennel az erdőben, Ella nem is tudja, hogy egy álruhás herceggel (Richard Madden) sodorta össze a sors, akiben igazi társra lel. Amikor a királyi udvar meghívókat küld szét a birodalom összes hajadonjának, Ella reménykedni kezd, hogy ismét találkozhat a sármos Kittel. Azonban gonosz mostohaanyja megtiltja a lánynak, hogy részt vegyen a bálon és még ruháját is szétszaggatja. De persze, ahogy a tündérmesékben lenni szokott, a segítség sem várat magára sokat. Egy kedves koldus öregasszony (Helena Bonham Carter) néhány egér és egy hatalmas sütőtök segítségével örökre megváltoztatja a fiatal lány életét.

Véleményem?

Aranyos kis semmiség. Egyszerűen csak mese, "élő" szereplőkkel. Néhol kicsit uncsi volt, na de tegyük hozzá, hogy a film célközönsége nem épp a 30-as korosztály, úgyhogy ez megbocsátható. Az ajánlott korosztályú kislányok biztos olvadoznának a filmtől. ;o)
Amúgy maga a díszlet, a ruhák, a "film", nagyon szépen lett összehozva.