Kristin Hannah: Téli kert

Nem olyan rég láttam a Netflixen az írónő egyik könyvéből, a "Szentjánosbogár lányok"-ból készített sorozatot, amikor teljesen véletlenül belebotlottam ebbe a könyvbe. Kicsit "A bronzlovas" érzetet keltett bennem a fülszövegét elolvasva, de amikor leesett, hogy ő írta a "Szentjánosbogár lányok"-at is, kíváncsian kezdtem neki a könyv olvasásának.

Nem is bántam meg, mert ez a történet gyönyörű. Fájdalmas, szívbemarkoló, lassan csordogáló, olvasmányos történelmi regény, ami két idősíkban játszódik.

Ott van a múlt, a 2. világháború ideje, Leningrád. Ebben a szálban egy fiatal édesanya egyedül marad a két kisgyermekével, miközben a németek körülzárták a várost és a céljuk a lakosság kiéheztetése. Küzd, harcol a gyermekei életéért, de fáznak, éheznek, megbetegednek. Körülöttük többen is meghalnak, sok szörnyűség szemtanui. De az anyuka nem adja fel. 

A másik idősíkban a jelenben (2000-ben) vagyunk, Amerikában. Két felnőtt nő épp elveszíti a szeretett édesapjukat és marad nekik az édesanyjuk, aki mindig merev, hideg, távolságtartó volt velük, többnyire rájuk se nézett. 

A két nőnek megvan a maga kis története is: az egyik házassága romokban, a másik nem tud elköteleződni. 

És ott az anyuka. Ez az érzelemmentes, idős nő, aki egy gyermekkori mesét folytat a lányainak. Hercegről, szerelemről, síró oroszlánról, de a mesék most valahogy mások, mint ahogy gyermekkorukban hallották. A két testvér elhatározza, hogy a mesék végére jár.

Ezt a történetet olvasva tuti nem birod ki sírás nélkül! És a vége? Te jó ég! Darabokra tép! Folytak a könnyem hosszú percekig. Olvassátok el!