 |
Eredeti címe: One Second After (2009.)
Kiadta: XXI. Század (2016.)
Oldalszám: 464
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
 |
A könyv megjelenésének az évében olyan érzésem volt, mintha rajtam kívül mindenki olvasta volna a könyvesblogosok közül, de nálam mégis elmaradt. Az ilyen világvége elméletes sztorikhoz nekem hangulat kell és most eljött.
Miután befejeztem a könyvet több gondolat is cikázott a fejemben, de leginkább az, hogy milyen eltunyult társadalomban is élünk. Gondoljatok csak bele abba, hogy manapság a legtöbb család nem rendelkezik élelmiszer tartalékkal, mert ami hiányzik, azt holnap megvesszük a boltban. Ha körülnézünk a legtöbb konyhában, kamrában, max 1 hétre elegendő élelmet találunk benne vagy csak pár napra. Nem tartalékolunk, nem tervezünk. És akkor gondoljatok bele, ha ma beüt a krakk, mit eszel 1 hét múlva? Nos igen, amit éreztem a könyv olvasása végén és közben is, az a pánik volt, hogy élelmiszert, gyógyszert, a túléléshez szükséges dolgokat fel kell halmoznom, mert te jó ég, ha jön a krakk, mit adok enni a gyerekeknek? Döbbenetesen lehengerlő volt ilyen téren a könyv hatása.
Aztán ami a felhalmozáson kívül végigfutott még bennem, hogy nem csak ilyen téren vagyunk eltunyulva, hanem az élet terén is. Sokan azt se tudnák mihez kezdjenek áram nélkül. Lehet, hogy én sem. Hogy kell tüzet gyújtani? Mi az ami ehető és mi nem? A legalapvetőbb egészségügyi ellátások és még sorolhatnám. Az internet világában élünk, amikor ha szükségünk van egy információra, pillanatok alatt megtaláljuk a neten. De mi van, ha nincs net? Mi van, ha nincs telefon és anyu mérföldekre lakik, tőle se lehet kérdezni? Tanulni kell és nem belekényelmesedni a jóléti világba, mert tényleg bármikor vége lehet!
"Mi vagyunk a történelem legelkényeztetettebb generációja, és mára teljesen elfelejtettük, mennyire függünk a vezetékekben futó áramtól, és a műanyag gomboktól, amiket nyomogathatunk."
A könyv az EMP köré épül. Hallottatok már róla? Nem nagyon lehet hallani róla, még se szabad nem tudni arról, hogy bekövetkezhet, mert teljesen elképzelhető. Az EMP az elektromágneses lökéshullámot jelenti, ami tönkre vág mindent, aminek a legkisebb mértékben is köze van az elektromossághoz. Most sokan biztos megrántjátok a vállatokat, nagy dolog, nem lesz TV, nem lehet tölteni a mobilt, túléljük. De gondoljatok egy kicsit jobban bele! Igen, az evidens, hogy nem lesz TV, nem tudjuk tölteni a mobilokat, nem lesz számítógép, mosógép, hűtő, árammal működő tűzhely sem, de nézzük még mélyebbre!
Ha nincs áram, nem tudunk hűteni, egy idő után megromlik az étel. Nem tudjuk hűteni a gyógyszereket sem, megromlanak egy idő után. De pótolni se tudjuk őket, mert az előállításához szükség van áramra és a szállításához is. Nagyon sokan élnek napi szinten gyógyszeren. De gyógyszer kell a műtétekhez is. És nézzük akkor a szállítást! A mai autókban van olyan kütyü, ami áramot használ. Ergo megszűnik a közlekedés, hacsak valakinek a garázsban nem pihen egy 50-60 éves járgány. És még sorolhatnám.
Emberek milliói halnak meg a gyógyszereik nélkül.
Emberek millió halhatnak meg, mert nem tudják megműteni őket.
Emberek milliói halnak bele olyan bagatell betegségbe, amit ma kiröhögnénk.
Emberek milliói halnak éhen.
És csak azok maradnak életben, akik rendelkeznek a túlélés tudásával.
"– Ez messziről bűzlik nekem – szólt közbe Kate. – Megint az Állatfarmot juttatja eszembe. Egyes állatok egyenlőbbek a többinél."
A könyv főszereplője John, aki 4 éve elveszítette a feleségét, egyedül neveli a 12 és 16 éves lányát, a helyi egyetemen pedig történészprofesszorként dolgozik. Régen amúgy a pasi katona volt, szóval van némi múltja. Kisvárosban élnek, viszonylag eldugva a nagyobb városoktól.
A közösség próbál összefogni és kitartani, hogy túléljék a katasztrófát, de nagyon hamar a lakosság 80%-a meghal. Sokan éhségben, sokan öngyilkosok lesznek, sokan betegség miatt, sokan pedig háborúban. Mert ahogy számítani lehet rá, az éhség ráveszi az embereket a harcra.
Izgalmas és olvasmányos volt a történet, igazából nem is tudom hol volt az a pont, amikor számomra hanyatlani kezdett. Mert olvasmányos, figyelemfelhívó, teljesen elképzelhető és jól van ábrázolva benne, hogyan is lehetne túlélni egy ilyen katasztrófát. De egy idő után számomra az egész eltunyult, odalett a varázs és annyira már nem olvastatta magát.
Ennek ellenére nagyon ajánlom a figyelmetekbe, mert teljesen elképzelhető, hogy mindez egyszer megtörténhet.
