Holly Seddon: Lélegzet-visszafojtva

Eredeti címe: Try Not to Breathe (2016.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)

Oldalszám: 424

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

„A ​lány a vonaton óta egyetlen pszichothriller sem ragadott magával ennyire.” (Tess Gerritsen, a New York Times bestseller szerzője) - olvasható a fülszövegben. Hát, nem volt egy nagy szám sztori az a történet, ebből kiindulva nem sokra számítottam ezzel kapcsolatban sem és kész szerencse, mert legalább nem csalódtam. Harmatgyenge.

Az események 3 szálon futnak. 

Az egyik szál Amyé, akit 1995-ben megtámadtak és a jelenben (2010-ben) is vegetatív állapotban van egy kórházban.

A másik szál Alexé, aki alkoholproblémákkal küzdő ex sztár újságíró. A nőnek mindene megvolt anno, sikeres volt a munkájában, férjnél volt, de a pia fontosabb volt és mindent elveszített. Egy idős Amyvel és szabadúszó újságíróként próbál visszatérni. Cikket kellene írnia a vegetatív állapotban levő betegekről és ekkor botlik bele Amybe, akinek az állapota teljesen felkavarja. Elhatározza, hogy kideríti mi is történt 1995-ben a lánnyal, ugyanis senki se tudja. Mármint azt igen, hogy megtámadták, de hogy ki és miért, fogalmuk sincsen.

A harmadik szál Amy volt iskolai szerelmének a szála. Hogyan alakult az élete, túl tette-e magát Amy, stb.

A munka során Alex találkozik a férfival és közösen kezdik felgöngyölíteni a szálakat, ami túl sok izgalmat nem okozott nekem, ugyanis az elején lelőttem a poént magam előtt, hogy ki a tettes.

Történt, hogy véletlenül a könyv rossz oldalon nyílt ki és megláttam egy bizonyos nevet, ami felkeltette az érdeklődésemet, hogy is kerül oda. Így elolvastam pár oldalt a történet végéből. Így az elejétől kezdve tudtam, hogy ki volt a tettes és mi történt. És jó, hogy ezt tettem, ugyanis cafatokra téptem volna a könyvet, ha a sztori végén szembesültem volna csak a névvel.

"Az idő nem gyógyít meg mindent. Az idő csak egy üres lap, amire az itt maradottak felírhatják mindazt, amit megbántak és bevallanának."

Seddon nem bonyolult pszichothrillert alkotott. Tipikusan az a krimi, amikor a tettesre azzal hívja fel a figyelmet a szerző, hogy rettentően mellőzi őt. Már gyanúsan. Ugyanez volt ebben a könyvben is.

Kiszámítható, nem túlságosan izgalmas könyv. Egy langyos lábvíz. Rettentően felejthető. Elolvasod, de másnap már azt se tudod miről szólt.