Simone Elkeles: How ​to Ruin a Summer Vacation – Tönkretett vakáció

Eredeti címe: How to Ruin a 

Summer Vacation (2006.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)

Oldalszám: 224

Forrás: saját

Értékelésem:

Hogyan tegyük tönkre #1

Hát ... hát ez meg mi a szösz volt? Komolyan meg kellett néznem, hogy tuti ugyanaz a Simone Elkeles írta ezt is, mint aki a Tökéletes kémiát? Az rendben van, hogy a sztori YA, erre is számítottam, na de ... Ez valahogy most nem jött össze.

A történet főszereplője a 16 éves Amy, akit az édesanya nevelt egyedül. Az édesapjával lényegében csak egy futó kapcsolata volt, melyből Amy született, de az apja nem vett részt a nevelésében. Igaz, hogy évről-évre megjelenik a lány születésnapján, de ahogy Amy nő úgy lesz egyre dacosabb és az apja ellen fordul.

Aztán derült égből villámcsapás, az apja úgy dönt, hogy a nyárra magával viszi Izraelbe a lányát, hogy bemutassa a családjának és a beteg édesanyjának. Amy így hirtelen olyan helyen és kultúrában találja magát, ahonnan nagyon kirí. 

Aztán megismerkedik egy szexi sráccal is, ahogy lennie kell.

Mi is volt a bajom a történettel?

A Tönkretett vakáció 2006-ban jelent meg (2 évvel a Tökéletes kémia előtt) és hát érezni lehet rajta egyfajta kezdőséget. A karakterek egyáltalán nincsenek kidolgozva. Mintha bábok lennének. Tudjuk, hogyan néznek ki (Amy nagy mellű és narancsbőrös, Avi szexi 18 éves srác), de valahogy nem lehet a testük mögé látni. Egyáltalán nem szerethetőek.

A cselekmény meg elég lagymatag. Az írónő szeretett volna egy másik kultúrát megismertetni az olvasóival, de túlságosan erőltetettnek érzem és a romantikus szál se volt az igazi.

"Istenem, itt vagyok Izraelben, a Szentföldön. Te hol vagy?"

Mondhatni aranyos olvasmány, de gyenguska. Rendesen idegesített és vártam, hogy végre végezzek vele. Gyenge kezdet és egyáltalán nem vagyok kíváncsi a folytatásra.

Egyetlen előnye a történetnek csak annyi, hogy látni lehet miből lesz a cserebogár és mire képes egy író életében 2 év.

És hogy csalódott vagyok-e? Fura, mert a Tökéletes kémiát nagyon szerettem 2012-ben, ez a könyv meg nos hát, 2 csillagos lett végül, de még sem vagyok csalódott. Csak az van bennem, hogy innen indult el az írónő és inkább a változást látom benne.