Jelentem: vagyok és élek

Több, mint 1 hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Elmaradt a karácsonyi örömködés (kaptam könyvet és szuper könyves ajándékokat), az év végi visszatekintés, a decemberi összefoglaló, a kapott/beszerzett könyvek bemutatása, meg úgy alapjáraton kb. 10 könyvről szóló bejegyzés megírása és közzététele. Mert attól még, hogy itt nem jelentkeztem, szuper könyveket olvastam ám. Na meg kevésbé szupereket is. :oP 
Nem lehet ezt szépíteni, kivontam magamat a "forgalomból" és szépen elmaradtam mindennel.
Viszont jó okom volt minderre. ;o)

Az októberi és a novemberi összefoglalómban céloztam már egy nagy hírre, melyet hivatalosan bejelenteni akkor még nem mertem, nehogy túl korai legyen az örömködés, de most már szerintem bátran elújságolhatom nektek: kisbabát várunk. :o) És ő lenne az, aki miatt közvetve az elmúlt hónapban egyszerűen nem jött össze az írás.
A 8 évesemmel is anno hatalmas fáradságot éreztem a 12. hétig, de mindaz amit most éreztem kismiska ahhoz képest. Pedig akkor is tudtam érdekes dolgokat produkálni, ennek a pocakosságnak az első trimesztere bizony rátett még arra is. Az egy dolog, hogy olyan szinten fáradt voltam egész nap, hogy legszívesebben téli álmot aludtam volna az elmúlt időszakban, de ehhez gyengeség és levertség is társult, na meg elég nagy kedvetlenség is. Egyszerűen örültem annak, hogy reggel képes voltam elindulni munkába, hogy ott nem aludtam el és amikor délután hazaértem másra se tudtam gondolni mint arra, hogy végre mikor aludhatok. A hétvégéken pedig - amikor lehetett volna egy kis időm a bloggal foglalkozni -, hát ciki vagy sem, de sokszor arra nem tudtam rávenni magamat, hogy kikecmeregjek az ágyból, így képes voltam teljes napot ágyban fekve lustálkodni.
Viszont most úgy érzem - bár semmit se akarok elkiabálni -, hogy kezd szűnni az állandó fáradság és társai (hétvégente már képes vagyok kiszállni az ágyból és tenni a dolgomat), így remélem, hogy hamarosan vissza tudok térni teljes gőzzel. Hisz írni van miről. :o)