 |
Eredeti címe: The Air He Breathes (2015.)
Kiadta: Libri (2016.)
Oldalszám: 392
Forrás: kiadó
Értékelésem:
 |
Az vagy nekem #1
Miről szólt? A fülszöveg
Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták,
kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek,
egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és
dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A
múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő
mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes
vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és
gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!
Nem csalódtam. Egyáltalán nem. Keserédes, gyönyörű történet. Olyan, ami az egyik pillanatban darabokra tört, a másikban viszont összeragasztotta a darabjaimat.
Tristan és Lizzie fiatal koruk ellenére hatalmas veszteségen vannak túl. Így utólag már nem merném biztosra mondani, hogy Tristan hány éves volt (végül visszanéztem, 33), de a döbbenet akkor ért, amikor kiderült, hogy Lizzie 28 éves. Egyből végigfutott bennem, hogy basszus, 4 évvel fiatalabb nálam és micsoda veszteségen van túl. Hogy lehet feldolgozni azt, hogy ilyen fiatalon elveszíted a Párodat és egyedül maradsz egy kisgyerekkel, akinek nyilván a "halál" még feldolgozhatatlan, megemészthetetlen. És mi van akkor, ha nem csak a Párodat veszíted el, hanem a gyermekedet is? Belegondolni sem akarok.
Tristan és Lizzie ilyen hatalmas veszteségeken vannak túl, amikor találkoznak. Mind a ketten sérültek és egyikőjük se tudja elfogadni, hogy a Párjuk nem fog többet hazatérni. Kapaszkodnak az emlékekbe és vágynak utánuk, hátha felébrednek ebből az álomból. És pont ez az emlékekbe való kapaszkodás fogja egymás felé sodorni őket. Menedéket nyernek egymás karjaiban, lényegében kihasználják egymást, hogy amíg együtt vannak úgy érezhessék, hogy a Párjuk tért vissza hozzájuk.
A történetben nagyon sok az erotikus jelenet, ami ugyanakkor rettentően fájdalmas is. Kézzel, lábbal kapaszkodnak a múltba és közben a főszereplők észre se veszik, hogy még mélyebb sebeket szereznek.
Ahogy lennie kell, először az egyikük ismeri fel, hogy a kapcsolatuk változni kezd, megszereti a másikat, majd a másik is rájön erre. És akkor jön a fordulat, kiderül egy titok, ami tönkreteheti a még csak kibontakozó szerelmüket.
De a történet nem csak egy fordulatot tartogat, hanem véleményem szerint ezen kívül még 2-t, ami hol sokkolt, hol szíven ütött, hol meg kegyetlenül szép volt.
Összességében a Lebegés nem egy nagy szám történet. Mármint magát, ha csak a vázat nézem, akkor van egy nő és egy férfi, akik sérültek, egymásba kapaszkodnak, majd rájönnek, hogy szerelmesek, van egy-két fordulat és ennyi.
Ami a történet mélységét adja, az a főszereplők múltja és az érzelmek. Hisz mely olvasót nem érintene mélyen egy olyan könyv, melyben nem csak az egyik, hanem mind a két főszereplő elveszíti a Párját, az egyik ráadásul még a gyermekét is? Cherry ráadásul nagyon jól, nagyon mélyen tudja ábrázolni a Tristanban és Lizziben kavargó érzéseket, gondolatokat, fájdalmat. Egyszerűen lehetetlen, hogy az olvasó ne érezzen velük mély szimpátiát és ne szorítson nekik abban, hogy egymásra találhassanak.
Hisz ki mondta, hogy mindenki életében csak egy igazi létezhet? Az írónő bebizonyította, hogy van második esély. Lennie kell. Még akkor is, ha fájdalmas és szomorú, de van esély. Van remény arra, hogy a legnagyobb seb is képes begyógyulni. Nem múlik el végleg, ott marad, de legalább be tud gyógyulni.
Olvassátok el ezt a könyvet, nem fogjátok megbánni! Hihetetlen mély és intenzív érzéseket mozgatott meg bennem az olvasása során, biztos vagyok abban, hogy ti se fogjátok ezt megbánni.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!
Hogy tetszett?
El se tudom mondani mennyire kíváncsi voltam a rengeteg nagyon pozitív értékelés miatt erre a könyvre. Nagyon vágytam arra, hogy olvashassam, én is érezhessem az egyszerre keserédes ugyanakkor még is gyönyörű érzéseket, melyekről a moly.hu-n ódákat zengtek az értékelésénél. Így amikor kézhez kaptam a könyvet, megszagolgattam és szinte áhitattal nyitottam ki, nehogy megsérüljön a gerince, nehogy baja legyen, ugyanakkor mégis mohón estem neki, hogy minél előbb én is birtokolhassam a történetet.Nem csalódtam. Egyáltalán nem. Keserédes, gyönyörű történet. Olyan, ami az egyik pillanatban darabokra tört, a másikban viszont összeragasztotta a darabjaimat.
Tristan és Lizzie fiatal koruk ellenére hatalmas veszteségen vannak túl. Így utólag már nem merném biztosra mondani, hogy Tristan hány éves volt (végül visszanéztem, 33), de a döbbenet akkor ért, amikor kiderült, hogy Lizzie 28 éves. Egyből végigfutott bennem, hogy basszus, 4 évvel fiatalabb nálam és micsoda veszteségen van túl. Hogy lehet feldolgozni azt, hogy ilyen fiatalon elveszíted a Párodat és egyedül maradsz egy kisgyerekkel, akinek nyilván a "halál" még feldolgozhatatlan, megemészthetetlen. És mi van akkor, ha nem csak a Párodat veszíted el, hanem a gyermekedet is? Belegondolni sem akarok.
Tristan és Lizzie ilyen hatalmas veszteségeken vannak túl, amikor találkoznak. Mind a ketten sérültek és egyikőjük se tudja elfogadni, hogy a Párjuk nem fog többet hazatérni. Kapaszkodnak az emlékekbe és vágynak utánuk, hátha felébrednek ebből az álomból. És pont ez az emlékekbe való kapaszkodás fogja egymás felé sodorni őket. Menedéket nyernek egymás karjaiban, lényegében kihasználják egymást, hogy amíg együtt vannak úgy érezhessék, hogy a Párjuk tért vissza hozzájuk.
A történetben nagyon sok az erotikus jelenet, ami ugyanakkor rettentően fájdalmas is. Kézzel, lábbal kapaszkodnak a múltba és közben a főszereplők észre se veszik, hogy még mélyebb sebeket szereznek.
"– Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy
még élünk. Olyan, mint az újjászületés."
Ahogy lennie kell, először az egyikük ismeri fel, hogy a kapcsolatuk változni kezd, megszereti a másikat, majd a másik is rájön erre. És akkor jön a fordulat, kiderül egy titok, ami tönkreteheti a még csak kibontakozó szerelmüket.
De a történet nem csak egy fordulatot tartogat, hanem véleményem szerint ezen kívül még 2-t, ami hol sokkolt, hol szíven ütött, hol meg kegyetlenül szép volt.
Összességében a Lebegés nem egy nagy szám történet. Mármint magát, ha csak a vázat nézem, akkor van egy nő és egy férfi, akik sérültek, egymásba kapaszkodnak, majd rájönnek, hogy szerelmesek, van egy-két fordulat és ennyi.
Ami a történet mélységét adja, az a főszereplők múltja és az érzelmek. Hisz mely olvasót nem érintene mélyen egy olyan könyv, melyben nem csak az egyik, hanem mind a két főszereplő elveszíti a Párját, az egyik ráadásul még a gyermekét is? Cherry ráadásul nagyon jól, nagyon mélyen tudja ábrázolni a Tristanban és Lizziben kavargó érzéseket, gondolatokat, fájdalmat. Egyszerűen lehetetlen, hogy az olvasó ne érezzen velük mély szimpátiát és ne szorítson nekik abban, hogy egymásra találhassanak.
Hisz ki mondta, hogy mindenki életében csak egy igazi létezhet? Az írónő bebizonyította, hogy van második esély. Lennie kell. Még akkor is, ha fájdalmas és szomorú, de van esély. Van remény arra, hogy a legnagyobb seb is képes begyógyulni. Nem múlik el végleg, ott marad, de legalább be tud gyógyulni.
Olvassátok el ezt a könyvet, nem fogjátok megbánni! Hihetetlen mély és intenzív érzéseket mozgatott meg bennem az olvasása során, biztos vagyok abban, hogy ti se fogjátok ezt megbánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése