Kody Keplinger: The ​DUFF – A pótkerék

Miről szólt?

Bianca 17 éves és a legjobb barátnői mellett ő a DUFF. És hogy mi a fenét is jelent ez?
DUFF ​​= Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő
A lánynak nincs könnyű élete, az édesanyja anno lelépett, hogy a karrierjét építgesse és azóta az édesapjával él, aki egyszerűen nem akarja felfogni, hogy a felesége soha nem fog visszatérni hozzá, ő továbbra is hűségesen várja. Aztán jön a nagy krakk, apuka kézhez kapja a válókeresetet, amire lelkileg nem volt felkészülve és összetör. Ráadásul felbukkan a színen Bianca volt pasija is, aki nem más, mint az egyik barátnőjének a bátyja és nem is egyedül érkezik, hanem a menyasszonyával.
Bianca természetesen kiborul, figyelemelterelésre van szüksége. Ez a figyelemelterelés pedig nem más lesz, mint az iskola szexi sráca, Wesley. A fiú nem ígér neki semmit, a lány nem is akar tőle semmit, sőt Bianca utálja a nagyképű Wesleyt. Ennek ellenére pár menetet lenyomnak az ágyban és a lány terve beválik: legalább addig nem agyal az életén, amíg a sráccal van.
Igen ám, de aztán kiderül, hogy a menő srác megkedvelte a DUFF-ot és Bianca se biztos már abban, hogy Wesley akkora egy szemét állat.

Ha csak a rövid véleményemre lennél kíváncsi, akkor kattints IDE! :o)

Hogy tetszett?

Be kell vallanom, hogy a könyvet második nekifutásra tudtam befejezni. Történt, hogy kb. olyan fél éve egyszer nekikezdtem már, de nem sokáig jutottam vele, kb. a 30. oldalig. Egyszerűen nem tetszett, nem tudott lekötni és nem értettem, hogy mások miért áradoznak úgy róla, amikor arra nem volt képes, hogy lekössön egy picit.
Aztán most valahogy jött bennem a gondolat, hogy adok neki még egy esélyt és nekikezdtem. Most pedig láss csodát, teljesen másképp alakult minden és nem értem miért volt az, hogy az első alkalommal nem tudott lekötni, mert most meg alig tudtam letenni. :o)

Eredeti címe: The DUFF (2010.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2014.)

Oldalszám: 300

Forrás: saját

Értékelésem:

Szíven ütött a DUFF-iság, mint a legtöbb olvasót aki egy kicsit is úgy érzi, hogy valamikor az élete során rá is illett ez a jelző, mert hát életem során nekem is volt olyan életszakaszom, amikor magamra ismertem benne. Az egyik legrosszabb dolog tán így visszaemlékezve, hogy tiniként/gyerekként minden más, mint felnőttként. Akkor úgy érezzük, hogy minden olyan végleges. Mindig ilyen leszek, sose lesz barátom, sose fogok semmit elérni, stb. Aztán természetesen ez nem így lesz, mert ahogy telik az idő, felnövünk. Így visszatekintve ha tehetném, szeretném a kétségbeesett és szomorú tizenéves önmagamat megvigasztalni, hogy ami akkor végelegesnek és halálosnak tűnik, egyáltalán nem az. Csak meg kell erősödni, edződni kell a pofonoktól és mindig menni előre. Aztán minden jó lesz, hisz én a jövőben már a "jó"-nál tartok. Ha úgy tetszik, egy DUFF a sok közül és nagyjából minden úgy alakult az életemben, ahogy elképzeltem régen. Amit pedig még nem értem el, azt el fogom, hisz időm még van remélhetőleg. :o)

A mai világban hatalmas elvárásoknak vannak kitéve a fiatalok a külsőségek terén. Nem mindenki született a mai divat szerint vékonynak és felnőtt fejjel úgy gondolom, hogy nem is kell. Miért kellene mindenkinek XS-es ruhákat hordania? Miért kellene bárkinek is sanyargatnia önmagát, megvonni magától az ételt, csak hogy beleférjen egy XS-es ruhába, amikor egy M-es, L-es ruhában is mesésen nézne ki? A divat miatt? Kit érdekel a divat? Az igazi felnőttek másképp nézik már a "divatot". Tiniként a minél kisebb számú ruha jelenti azt, felnőttként a "jól érzem magam" állapot az. Mert ha jól érzem magamat egy L-es ruhában, egészséges vagyok, nem okoz problémát pl. egy 80 kg-os testsúly, akkor csinos, divatos vagyok, mert jól érzem magamat és ez sugárzik rólam. De ha nem vagyok egészséges, nem tudok felsétálni a 3. emeletre meghalás nélkül, akkor nyilván tennem kell az ügy érdekében. De nem a divat miatt, mint ahogy a tizenévesek gondolják, hanem önmagamért, a családomért.
Na de abbahagyom a papolást, rátérek inkább a történetre.

Tetszett a történet és különösen az ötlet, hogy arról szólt, amiről, arra hívta fel a figyelmet a szerző, amire. Igen, beszélni kell erről. Rengeteg DUFF él a világon, akiket lenéznek, megaláznak. De miért? Hisz ugyanolyan, mint a csini pomponlány vagy a menő focista fiú. Ugyanúgy érzelmei vannak és lehet, hogy mélyebbek is a sok pofon miatt.

Amiért mégis az 5 csillag helyett 4 csillagot adtam, az a figyelemelterelés miatt volt. Nem tetszett Bianca megoldása, hogy összefeküdt az "ellenségével", csak hogy addig se gondoljon az életére. Szerintem nem feltétlenül ez ebben a szituációban a legjobb megoldás és az üzenet a fiatalabb olvasók részére.
De ha arra koncentrálok, hogy én, mint felnőtt olvasó hogyan állok ehhez az összefekvéshez olvasói szempontból akkor el kell ismernem, hogy elnyerte a tetszésemet. Adott egy kis izgalmat és el is felejtettem az olvasás közben, hogy basszus, nem felnőttek együttlétéről olvasok, hanem tizenévesekről. És amikor eljutottam idáig a felismerésben, akkor meg kényelmetlenül éreztem magamat és visszatértem újra a gyökerekhez: biztos, hogy egy 17 éves lánynak ezt a menekülési utat kellett választania? Nem alakíthatta volna a szerző úgy a szálakat, ha már mindenképp ágyjeleneteket akart beleszőni a történetébe, hogy kicsit másképp és mondjuk egyetemista főszereplőkkel?
Na de nem kötözködök tovább, mert el kell ismernem, hogy a DUFF elnyerte a tetszésemet, szerettem olvasni a fentiek ellenére is. :o)

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Tizenéves olvasóknak akik úgy érzik, hogy vagy rájuk illik a DUFF jelző vagy a környezetükben van egy DUFF.

Kedvenc idézet

"Nem számít, hova mész, vagy hogyan próbálod meg elterelni a figyelmedet, a valóság előbb-utóbb utol fog érni."

Röviden a véleményem

Beszélgessünk

* Ha olvastad már a könyvet, neked hogy tetszett?

* Érezted valaha is úgy, hogy illene rád is a DUFF jelző?

Érdekesség

2015-ben film is készült a könyv alapján, melyet még nem láttam, de az olvasott vélemények alapján nem lett rossz. Abba viszont bele lehet kötni, hogy állítólag több minden is átírásra került a könyvhöz képest.