Ti kérdeztétek (119.)- Melyik volt az a könyv, amit a legtöbb ideig tartott elolvasnod? És az mennyi idő volt?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Melyik volt az a könyv, amit a legtöbb ideig tartott elolvasnod? És az mennyi idő volt?"
(Benke Lili)

Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnák erre a kérdésre valós, tényszerű választ adni, aztán beugrott, hogy a moly.hu-n vezetve vannak az olvasások. Nem rágtam át, hogy ténylegesen ezt a bizonyos könyvet olvastam-e a legtovább, de az biztos, hogy nagy eséllyel igen.
Ez a könyv pedig nem más, mint Rodolphe Kasser – Marvin Meyer – Gregor Wurst: Júdás evangéliuma. 2009 augusztusában kezdtem el olvasni és 2010 februárjában fejeztem be. És ami fura, hogy tetszett a könyv, vagyis időhiány lehetett az oka. (2009 januárjában született a kisfiam amúgy, így nyilván babáztam és az alváshiány miatt nem volt időm az olvasásra.)

Mary Chamberlain: A ​dachaui varrónő

Miről szólt?

A 18 éves Ada Londonban él és varrónőként dolgozik. Álma, hogy elismert divattervező legyen, amihez a tehetsége is megvan, de hogy elérje az álmát ki kell törnie a szegénységből, amiben él a családjával.
Aztán egy napon megismerkedik egy elbűvölő magyar származású gróffal, Stanislaus von Liebennel és a férfi elvarázsolja. Stanislaus ráveszi a lányt, hogy utazzanak el egy hétvégére Párizsba. És bár Ada aggódik az utazás miatt a kitörni készülő világháborúra való tekintettel, a kalandvágya és a szerelme nagyobb, mint a félelme és igent mond a férfinak. Igen ám, de a hazautazásuk napján kitör a háború és Párizsban rekednek, ráadásul egy idő után Stanislaus eltűnik, mint szürke szamár a ködben. A lány kezdetben apácáknál lel menedékre, de a háború őket sem kíméli, végül Ada a dachaui koncentrációs táborba kerül a tábornok házába, ahol két dolga van: túlélni és ruhákat varrni.
A lány éhezik, látástól mikulásig dolgozik, fogva tartják, fogalma sincs arról, hogy mi történik a táborban. Majd jön a felszabadító sereg, Ada kiszabadul és visszatérhet Londonba. Igen ám, de az édesanyja nem várja tárt karokkal és a sors nem épp a megfelelő férfi karjába vezeti, már megint. Szerencsétlen lány a végzete felé rohan, amit nem tud elkerülni.

Ha a rövid véleményemre vagy csak kíváncsi, akkor kattints IDE. :o)

Hogy tetszett?

Eredeti címe: The Dressmaker of Dachau (2015.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)

Oldalszám: 336

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Nagyon nem arra számítottam a történet olvasása előtt, mint amit kaptam. Azt hittem, hogy Ada dachauisága nagyobb hangsúlyt fog kapni, arról olvashatunk majd, hogy ő miket tapasztalt a táborban, hogyan élt túl. Erre meg szerencsétlen végig egy bezárt szobában tengődött, fogalma se volt arról hol van, mi történik a falakon kívül. Természetesen ő is sokat szenvedett, hisz éhezett, fagyoskodott, de ő nem úgy járta meg a tábort, mint a többi fogoly.

Nagyon sajnáltam a fiatal Adat, tele volt álmokkal és vágyakkal, de annyira naiv volt, hogy hagyta magát behálózni. Szorítottam amikor Stanislaus magára hagyta, hogy valahogy megmeneküljön, túléljen és a fogvatartása során is végig bíztam abban, hogy megéli a felszabadítást.

Kicsit olyan a történet, mintha három részből állna. Az elsőben Ada Londonban van és Stanislaus udvarol neki. A másodikban fogoly Dachauban és a cél a túlélés. A harmadik rész pedig arról szól, ami utána következett. Hogyan állt talpra, hogyan próbálta elérnie a célját és mi lett a végzete.
Az első két "résszel" bajom nem volt, bár ismétlem újra önmagamat, másra számítottam. Viszont a harmadik "rész"!
Igazából valahogy nem értem a szerző történetszövését. Olyan kesze-kusza és egyszerűen nem értem miért úgy alakította a szálakat, ahogy tette.
Ada végzete pedig számomra egyszerűen megemészthetetlen. Ez a szerencsétlen nő eleget szenvedett az elmúlt évei során, miért kellett, hogy az legyen a vége, ami lett?

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Bárkinek, akinek felkeltette az érdeklődését a könyv, de azt mindenki tartsa szem előtt, nehogy csalódás legyen a vége: sok szó Dachauról nem fog esni a kötetben.

Kedvenc idézet

"– A háború – folytatta – összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük azt a napot. A háborúban nincs holnap."

A véleményem röviden

Beszélgessünk

* Ha olvastátok már a könyvet, nektek hogy tetszett?

Kody Keplinger: The ​DUFF – A pótkerék

Miről szólt?

Bianca 17 éves és a legjobb barátnői mellett ő a DUFF. És hogy mi a fenét is jelent ez?
DUFF ​​= Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő
A lánynak nincs könnyű élete, az édesanyja anno lelépett, hogy a karrierjét építgesse és azóta az édesapjával él, aki egyszerűen nem akarja felfogni, hogy a felesége soha nem fog visszatérni hozzá, ő továbbra is hűségesen várja. Aztán jön a nagy krakk, apuka kézhez kapja a válókeresetet, amire lelkileg nem volt felkészülve és összetör. Ráadásul felbukkan a színen Bianca volt pasija is, aki nem más, mint az egyik barátnőjének a bátyja és nem is egyedül érkezik, hanem a menyasszonyával.
Bianca természetesen kiborul, figyelemelterelésre van szüksége. Ez a figyelemelterelés pedig nem más lesz, mint az iskola szexi sráca, Wesley. A fiú nem ígér neki semmit, a lány nem is akar tőle semmit, sőt Bianca utálja a nagyképű Wesleyt. Ennek ellenére pár menetet lenyomnak az ágyban és a lány terve beválik: legalább addig nem agyal az életén, amíg a sráccal van.
Igen ám, de aztán kiderül, hogy a menő srác megkedvelte a DUFF-ot és Bianca se biztos már abban, hogy Wesley akkora egy szemét állat.

Ha csak a rövid véleményemre lennél kíváncsi, akkor kattints IDE! :o)

Hogy tetszett?

Be kell vallanom, hogy a könyvet második nekifutásra tudtam befejezni. Történt, hogy kb. olyan fél éve egyszer nekikezdtem már, de nem sokáig jutottam vele, kb. a 30. oldalig. Egyszerűen nem tetszett, nem tudott lekötni és nem értettem, hogy mások miért áradoznak úgy róla, amikor arra nem volt képes, hogy lekössön egy picit.
Aztán most valahogy jött bennem a gondolat, hogy adok neki még egy esélyt és nekikezdtem. Most pedig láss csodát, teljesen másképp alakult minden és nem értem miért volt az, hogy az első alkalommal nem tudott lekötni, mert most meg alig tudtam letenni. :o)

Eredeti címe: The DUFF (2010.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2014.)

Oldalszám: 300

Forrás: saját

Értékelésem:

Szíven ütött a DUFF-iság, mint a legtöbb olvasót aki egy kicsit is úgy érzi, hogy valamikor az élete során rá is illett ez a jelző, mert hát életem során nekem is volt olyan életszakaszom, amikor magamra ismertem benne. Az egyik legrosszabb dolog tán így visszaemlékezve, hogy tiniként/gyerekként minden más, mint felnőttként. Akkor úgy érezzük, hogy minden olyan végleges. Mindig ilyen leszek, sose lesz barátom, sose fogok semmit elérni, stb. Aztán természetesen ez nem így lesz, mert ahogy telik az idő, felnövünk. Így visszatekintve ha tehetném, szeretném a kétségbeesett és szomorú tizenéves önmagamat megvigasztalni, hogy ami akkor végelegesnek és halálosnak tűnik, egyáltalán nem az. Csak meg kell erősödni, edződni kell a pofonoktól és mindig menni előre. Aztán minden jó lesz, hisz én a jövőben már a "jó"-nál tartok. Ha úgy tetszik, egy DUFF a sok közül és nagyjából minden úgy alakult az életemben, ahogy elképzeltem régen. Amit pedig még nem értem el, azt el fogom, hisz időm még van remélhetőleg. :o)

A mai világban hatalmas elvárásoknak vannak kitéve a fiatalok a külsőségek terén. Nem mindenki született a mai divat szerint vékonynak és felnőtt fejjel úgy gondolom, hogy nem is kell. Miért kellene mindenkinek XS-es ruhákat hordania? Miért kellene bárkinek is sanyargatnia önmagát, megvonni magától az ételt, csak hogy beleférjen egy XS-es ruhába, amikor egy M-es, L-es ruhában is mesésen nézne ki? A divat miatt? Kit érdekel a divat? Az igazi felnőttek másképp nézik már a "divatot". Tiniként a minél kisebb számú ruha jelenti azt, felnőttként a "jól érzem magam" állapot az. Mert ha jól érzem magamat egy L-es ruhában, egészséges vagyok, nem okoz problémát pl. egy 80 kg-os testsúly, akkor csinos, divatos vagyok, mert jól érzem magamat és ez sugárzik rólam. De ha nem vagyok egészséges, nem tudok felsétálni a 3. emeletre meghalás nélkül, akkor nyilván tennem kell az ügy érdekében. De nem a divat miatt, mint ahogy a tizenévesek gondolják, hanem önmagamért, a családomért.
Na de abbahagyom a papolást, rátérek inkább a történetre.

Tetszett a történet és különösen az ötlet, hogy arról szólt, amiről, arra hívta fel a figyelmet a szerző, amire. Igen, beszélni kell erről. Rengeteg DUFF él a világon, akiket lenéznek, megaláznak. De miért? Hisz ugyanolyan, mint a csini pomponlány vagy a menő focista fiú. Ugyanúgy érzelmei vannak és lehet, hogy mélyebbek is a sok pofon miatt.

Amiért mégis az 5 csillag helyett 4 csillagot adtam, az a figyelemelterelés miatt volt. Nem tetszett Bianca megoldása, hogy összefeküdt az "ellenségével", csak hogy addig se gondoljon az életére. Szerintem nem feltétlenül ez ebben a szituációban a legjobb megoldás és az üzenet a fiatalabb olvasók részére.
De ha arra koncentrálok, hogy én, mint felnőtt olvasó hogyan állok ehhez az összefekvéshez olvasói szempontból akkor el kell ismernem, hogy elnyerte a tetszésemet. Adott egy kis izgalmat és el is felejtettem az olvasás közben, hogy basszus, nem felnőttek együttlétéről olvasok, hanem tizenévesekről. És amikor eljutottam idáig a felismerésben, akkor meg kényelmetlenül éreztem magamat és visszatértem újra a gyökerekhez: biztos, hogy egy 17 éves lánynak ezt a menekülési utat kellett választania? Nem alakíthatta volna a szerző úgy a szálakat, ha már mindenképp ágyjeleneteket akart beleszőni a történetébe, hogy kicsit másképp és mondjuk egyetemista főszereplőkkel?
Na de nem kötözködök tovább, mert el kell ismernem, hogy a DUFF elnyerte a tetszésemet, szerettem olvasni a fentiek ellenére is. :o)

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Tizenéves olvasóknak akik úgy érzik, hogy vagy rájuk illik a DUFF jelző vagy a környezetükben van egy DUFF.

Kedvenc idézet

"Nem számít, hova mész, vagy hogyan próbálod meg elterelni a figyelmedet, a valóság előbb-utóbb utol fog érni."

Röviden a véleményem

Beszélgessünk

* Ha olvastad már a könyvet, neked hogy tetszett?

* Érezted valaha is úgy, hogy illene rád is a DUFF jelző?

Érdekesség

2015-ben film is készült a könyv alapján, melyet még nem láttam, de az olvasott vélemények alapján nem lett rossz. Abba viszont bele lehet kötni, hogy állítólag több minden is átírásra került a könyvhöz képest.

Julia Quinn: Egy ​csók… és minden más

Smythe-Smith Kvartett #3

Nem olyan rég olvastam az írónőtől a Hogyan fogjunk márkit - ami nagyon tetszett - így ezzel a friss élménnyel szándékosan sétáltam el a könyvtárban az írónő nevéhez. Igazából a Hogyan fogjunk örökösnőt szerettem volna kivenni - ki is vettem amúgy -, de akkor rám kacsintott ez a könyve is.
Miért is vettem ki?
Ad1: Aki olvasott már Quinntől, biztos hallott már a rettegett Smythe-Smith zenés estékről, mint ahogy én is. Eddig még nem olvastam a sorozat egyetlen részét sem, de mivel ez a kötet volt bent és tudtam, hogy nem lesz folytatásos, így ezt vettem ki.

"Házasság vagy halál: kizárólag ez a két ok létezik a Smythe-Smith-kvartettből való kimaradásra. Vagy talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy csak házasság vagy halál révén lehet szabadulni a kvartett karmaiból."

Ad2: Annyira szörnyűnek találtam ezt a zöld borítót - és tartom jelenleg is annak -, hogy már csak emiatt is "muszáj" volt kivennem.

(Megjegyzés: A biztonság miatt a bejegyzésem írásának ennek a pontján felmentem a molyra és láttam, hogy bizony olvastam már a szériából, méghozzá az első részt. Lehet, hogy azért nem maradt meg bennem az emléke, mert sajnos nem épp pozitívan értékeltem. Az oldalon ITT írtam róla.)

Eredeti címe: The Sum of All Kisses (2013.)

Kiadta: GABO (2014.)

Oldalszám: 392

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Hol is kezdjem a mesélést? Tán ott, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer Lord Hugh Prentice, aki bár nemesi származású volt, de másod szülött fiú, amivel sokra nem tudott menni. Ráadásul kemény gyerekkora volt és egy szörnyű apja. A fiatal Lord nagyon értett a számokhoz és ezt a szerencsejátékokban kamatoztatta, ami a végzete is lett. Ugyanis egy játék során a nyerő szériáját Daniel Smythe-Smith megszakítja és ezen annyira feldühödik Lord Hugh, hogy kihívja a barátját párbajozni. Igen ám, de a párbajon véletlenül Daniel eltalálja, méghozzá nagyon rossz helyen. Hugh lába végzetesen megsérül. Az apja ezen annyira feldühödik, hogy egészen Franciaországig kergeti Danielt.
És itt csatlakozik a képbe a női főszereplőnk. Lady Sarah Pleinsworth (Daniel unokahúga) abban az évben kezdte volna meg a szezonját, de a botrány miatt erre nem kerülhetett sor. Ezt pedig nem tudja megbocsátani Lord Hughnak.
Természetesen Lord Hugh eléri az apjánál, hogy a barátja visszatérhessen Angliába, így minden folytatódik tovább. Aztán a férfi meghívást kap egymás után két esküvőre is, ahol találkozik Lady Sarahval. Bár a kapcsolatuk nem indul valami fényesen, hisz Lady Sarah nem titkolja a véleményét Lord Hughról, de aztán valahogy minden átalakul és a fiatalok egymásba szeretnek. Aztán boldogan élnek természetesen, míg meg nem halnak.

Kellemes olvasmány volt az írónőnek ez a munkája is. Kedveltem a két főszereplőt, közel kerültek hozzám és szorítottam nekik, hogy összejöjjenek. :o) 
Olvassátok el, ha szeretitek a könnyed, történelmi romantikus történeteket! Amúgy ezek után nagyon kíváncsi vagyok Frances részére.

Nyereményjáték: Ajánlj könyvet a figyelmembe!

Elfogytak a könyvajánlások, így most újra itt a lehetőség segíteni abban, hogy a rovat ne haljon ki. ;o) Minden egyes könyvajánlásotokkal lehetőségetek nyílik 1 példányt nyerni a Lebegésből. :o)

Mi is a feladat akkor?
A rovatnak ITT utána tudtak olvasni!
- írj egy vagy több könyvajánlót és küldd el nekem e-mailben az alábbi címre: konyvesem@gmail.com
- az e-mail "tárgy" mezőjébe írd be: Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe

Amire figyelj!
1. a könyvajánlónak levél formátumúnak kell lennie
2. nincs minimum és maximum hosszúság, de ne csak annyit írj, hogy "Ajánlom ezt és ezt a könyvet." Arra vagyok kíváncsi én is és az olvasók is, hogy miért ajánlanád a figyelmünkbe.
2. ha több ajánlót küldesz, a neved annyiszor kerül bele a sorsoláskor a kalapba, ahány ajánlót küldtél

A nyereményjáték mától, 2016. november 25-én éjfélig tart, sorsolás 26-án (szombaton). A nyertessel e-mailben veszem fel a kapcsolatot és postán juttatom el a könyvet a részére ajánlott küldeményként!

Hajrá, árasszatok el könyvajánlókkal! :o)

A könyvről 

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Néhány vélemény róla a moly.hu-ról 

_Eriii: "Brittainy C. Cherry – Lebegés könyve volt angolul a legelső amelyen bőgtem, amely igazán megérintett. Az ő könyve után kezdtem keresni azokat a könyveket, amelyek a mélyebb, fájdalmasabb érzésekről szólnak. Az ő könyve után változott egy hatalmas nagyot az ízlésem, mert sajnos, most már nem igazán tudok élvezni egy YA/NA könyvet amelybe nincsenek meg azok a faktorok, amitől kisírom a belem, amelytől boldog leszek, amelytől nagyokat nevetek. Egyszóval a síros könyvekbe találtam meg a hozzám legközelebb állót. Egyszerűen csodaszépnek találom, amikor a sötétségben elveszett lelkek újra a fény fele veszik útjukat. ... "

perpetua: "Tudom, hogy szörnyen elcsépelt, de igenis kellenek ilyen történetek, amik bebizonyítják, hogy a szeretet és a szerelem tényleg képes csodát tenni és segít mindent feldolgozni, mindenen túllendülni, még ha ehhez sokszor több idő is kell. Ha a padlón lettem volna, azt hiszem ez a könyv segített volna kicsit összeszedni magamat, de a nélkül is borzasztóan jól esett a lelkemnek elolvasni. ... "

Még több értékelést ITT olvashattok róla!

Ti kérdeztétek (118.)- Neked mi a kedvenc könyved? Van olyan ami nagyon megfogott?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Neked mi a kedvenc könyved? Van olyan ami nagyon megfogott?"
(Bartók Viktória)

Nagyon sok kedvenc könyvem van. Többnyire, ha ilyen kérdést tesznek fel nekem, akkor a Harry Pottert szoktam válaszul mondani, de most inkább egy másik választ adok. :o)
A moly.hu-n, ha épp nem felejtem el, vezetek egy polcot a kedvenc könyveimről, ITT meg tudjátok nézni, hogy melyek azok.

Személyes vallomás Book Tag

Forrás

Sokszor elkacérkodok a gondolattal, mi lenne ha a blog kicsit személyesebb lenne, nem csak a könyvekről szólna, hanem amolyan ego blog lenne könyvekkel. Egy ideig agyalgatok ilyenkor rajta, majd arra az eredményre jutok, hogy jól van ez így, jobb ha a magánélet megmarad magánnak. Aztán rátaláltam az alábbi Book Tagre a Könyv extrák blogon és kedvet kaptam a kitöltéséhez, mert olyan személyes. :o)

Van kedvenc sorozatod?
Most elagyaltam azon, hogy TV vagy könyvsorozatról van szó, de mivel könyvsorozatokról sokszor írtam már és szerintem képben vagytok, hogy melyeket kedvelem, így most úgy állok a kérdéshez, hogy TV sorozatról van szó.
A válaszom pedig: nincs.
Alapjáraton ritkán nézek TV-t, ez nálam annyit jelent, hogy alvás előtt kb. 20-30 perc agyzsibbasztó műsort nézek hétköznap, hétvégén tán nem alszom el korán és akkor belefér egy film is és vasalás közben valamilyen műsor vagy film. Sorozatot jelenleg nem is nézek.

Sorolj fel 3 helyet ahová el akarsz jutni!
Nem leszek túl kreatív, azokra a helyekre szeretnék eljutni, ahová szerintem a legtöbb ember, ha még nem járt: Tunézia, Seychelle-szigetek, New York. De csak példák voltak.

Melyik a legtávolabbi hely ahol jártál?
Olyan hű de messzire nem jutottam még, eddig a legtávolabbi hely Paralia volt Görögországban. Viszont a legszebb nyári emlékeim társulnak hozzá.

Sportolsz, sportoltál valamit?
Őszinte leszek, sose voltam nagy sportember, látszik is a fizikumomon. Néha megszakadok két szatyor cipelése közben. :oD
Rendszeresen sose sportoltam, bár ha épp mizériám van, hogy kicsit innen-onnan faragni kellene -a has és a derék nem a régi-, akkor otthon esek neki valamilyen tornának, ugrabugrának, hátha sikerrel járok.

Játszol valamilyen hangszeren?
Nem. Kiskoromban szerettem volna megtanulni zongorázni, de megmaradt szép emléknek, hogy szerettem volna.

Kedvenc virágod?
A margaréta, de az a kisvirágú fajta.

Kedvenc szerencseszámod?
Nincs olyan.

Szoknya vagy nadrág?
Hosszú évekig el se tudtam képzelni, hogy szoknyát vegyek fel, de még kánikulában sem. Van egy bőrbetegségem ami a lábamon is látható, így igyekeztem nem mutogatni, na meg amúgy is úgy voltam vele, hogy az én "formás" lábaimat jobb nem mutogatni. ;o) Aztán 2 éve azon kaptam magamat (30 éves lettem, új kapcsolat, új munkahely, stb.), hogy megpróbálkoztam a szoknyával és tetszett. Rájöttem, hogy nagyon nem érdeklik az embereket, hogy látnak-e valamit a lábaimon, de ha mégis, kit érdekel a reakciójuk rá? Mert engem nem. Másrészt meg nincsenek is olyan rossz lábaim. ;o) Persze lehetne vékonyabb, formásabb, izmosabb, de van akinek ilyen sincs. :oP 
Úgyhogy mára már inkább azt sajnálom amikor véget ér a melegebb idő és nadrágba kényszerülök. :o)

Kedvenc parfüm?
Nincs. A vizes, citrusos, tengeres illatokat kedvelem.

Van kedvenc márkád?
Nincs. Ritkán szoktam márkás üzletekben vásárolgatni. Az esetek jelentős részében kínai áruházakban vásárolok.

Magassarkú vagy lapos?
Csak lapos. Utálom a magassarkút és menni se tudok benne rendesen. Mindig rohanok és magassarkúban valahogy előre dől rohanás közben a felsőtestem és mindig azt kockáztatom, hogy fejre állok. Így nálam csak a lapos cipők jöhetnek szóba.

Szoktál inni energiaitalt?
Ritkán. Ha rám jön, hogy érezni szeretném a tutti-frutti ízt. ;o)

Van tetoválásod?
Nincs és nem is tervezem.

Kedvenc napod az évben?
Unalmas leszek, de a Karácsony az, mióta gyerekem van. Azelőtt meg tán a születésnapom volt. :oD (Egyszer fel kell nőni.)

Mi volt a jeled az oviban?

Kávézol?
Nem. Az én szervezetem nem épp pozitívan reagál a kávéra, így jobb kerülnöm.

Tél vagy nyár?
Nyáron tél, télen nyár. :o)

Volt már halálközeli élményed?
Nem.

Hány gyereket szeretnél?
Egy kisfiam már van és még egy gyerkőcöt szeretnék.

Gondolkoztál már rajta mi legyen a nevük?
Ha a második kislány lesz, akkor Zselyke lesz a neve, ha kisfiú, akkor Zsombor, bár ez még nem biztos. :o)

Sarah Addison Allen: A ​barackfa titka

Miről szólt?

Willa 30 éves és miután az édesapja elhunyt, visszatért szülővárosába, hogy az amúgy lázadó tinilányból magába forduló, visszahúzódó vénkisasszony legyen. Egy sportboltot vezet és már csak árnyéka annak a vadóc lánynak, akitől középiskolás korában sokan rettegtek a csínytevései miatt. A nő egyetlen élő rokona a nagymamája, aki idősek otthonában él a betegsége miatt.
A nagyon fontos szereplők a történet szemszögéből még Paxton és az ikertestvére. A testvérek nagymamája és Willa nagymamája fiatal koruk óta ismerik egymást és nagyon jó barátnők. Vajon annyira, hogy egy gyilkosságot rejtegessenek a titkaik között?
Történik ugyanis, hogy Paxton felújíttatja a kisváros egyik régi épületét, melyben régen Willa nagymamája élt. A felújítás során viszont egy csontvázra bukkannak a barackfa alatt. Willa és Paxton nyomozni kezd. A nyomozásuk során feltárul a múlt és a titok, amit a nagymamák eddig rejtegettek.

Ha csak a rövid véleményemre lennél kíváncsi, akkor kattints IDE! :o)

Hogy tetszett?

Úgy gondoltam, hogy ideje lesz haladnom az idei Várólista csökkentésemmel, különben csúfos kudarcot fogok vallani, így esett a választásom A barackfa titkára, amit egyáltalán nem bántam meg.

Azon kívül, hogy nagyon kis aranyos történet Allen könyve - az eddig olvasott könyveire ez a jelző nagyon jól ráillik - A barackfa titka különleges, mert benne van a nyomozás, a rejtély is. Ettől pedig még izgalmasabb és olvasmányosabb lett.

Eredeti címe: The Peach Keeper (2011.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2014.)

Oldalszám: 250

Forrás: saját

Értékelésem:

A történet nagyon olvasmányos volt ... egy bizonyos szintig. Lényegében faltam, mert Allen tényleg nagyon jól ír, nagyon szépen fogalmaz. Az olvasó észre se veszi és hipp-hopp, már be is falt 50 oldalt. Egészen addig nem is volt semmi bajom, amíg nem kezdtünk a történet vége felé haladni.
Nagyon izgalmas volt a nyomozás a lányokkal, vajon ki lehet a "csontváz" mögött, mi történt vele, stb.
Szimpatikusak volt Willa és Paxton is annak ellenére, hogy teljesen ellentétek. Willa igazából a "rossz" kislány, az "átlagos", Paxton pedig a tökéletes úrinő.
Tetszett a két szerelmi szál beleszövése, bár nagyon kis lájtos, egyszerű volt és egyáltalán nem hangsúlyos, de ettől függetlenül szorítottam, hogy mind a két lány kapcsolata révbe érjen. Ugyanakkor a "meleg" szál nekem túl erőltetett volt és nem okozott meglepetést sem a végeredménye.
Mi is volt akkor a problémám? Ahogy összeállt a kép, hogy kivel és mi történt, valahogy átértékelődött bennem a történet. Addig úgy éreztem, hogy 5 csillagot fogok adni rá, de aztán úgy éreztem, hogy A barackfa titka összességében túl könnyed, túl logikus és igazán nem is volt benne semmi meglepetés. Maximálisan kiszámítható, nem kaptam a szívemhez, hogy "Nahát! Ezt nem gondoltam volna!", pedig igazából erre számítottam volna. Egy hatalmas csattanóra a végén, egy "Hűha" érzésre, ami nem jött össze és emiatt annyira csalódott lettem, hogy a legvégén levontam egy csillagot.

Ettől függetlenül klassz kis könnyed történet, de ha akarta volna az írónő, szerintem befejezhette volna egy hatalmas csattanóval, ami szólt volna rendesen. ;o)

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Akik olvastak már az írónőtől és tetszett nekik a stílusa, azok szerintem ne hagyják ki ezt a történetét sem! Aki pedig még nem olvasott és kedveli a könnyed szórakoztató regényeket, egy kis titokkal és nyomozással fűszerezve, azoknak a figyelmükbe tudom ajánlani A barackfa titkát.

Kedvenc idézet

"Az emberek imádják a borzongást." 

A véleményem röviden

Beszélgessünk

* Ha olvastátok a könyvet, akkor hogy tetszett? Miket olvastatok már az írónőtől és melyik volt a kedvencetek?

Várólistára 110.

Várható megjelenése: 11.19.

Miről szól?

"Kései harmincas, gyermektelen nőnek lenni a legnehezebb időszak egy nő életében. Ez egy biológiai rendellenesség, amelyet bizonyosan megoldanak az elkövetkező években, de egyelőre csak tortúra, az óra egyre hangosabban ketyeg, a férfiak megérzik a pánikot, és ész nélkül menekülnek, a fogyó idő érzése - és még ha MOST találkoznék is valakivel, akkor sem lenne idő, hogy a kapcsolat kibontakozzék, és a dolgok természete szerint adódjék egy baba."

Bridget Jones visszatért, és nem változott semmit. Nagyjából ugyanolyan, mint amikor a Bridget Jones naplója 2. - Mindjárt megőrülök! végén elbúcsúztunk tőle, onnan folytatódik ugyanis a történet, mintha a Bridget Jones 3. - Bolondulásig meg sem történt volna.

 Bridget Jones tehát még mindig szingli, mert bár a jóképű, megbízható, de kissé merev Mark Darcyval már eljegyzést is tartottak, történt valami, ami miatt Mark eléggé pipa lett rá, és inkább a botsáska Natashát vette feleségül. A szexuálisan inkontinens, de továbbra is teljességgel ellenállhatatlan Daniel Cleaver meg, akiről mindenki azt hitte, hogy sose kötelezi el magát senkinek, egybekelt egy kelet-európai modellel. Mindenki megtalálja a párját, csak Bridget van védtelenül kitéve a szurkálódásoknak és a célozgatásoknak, hogy telik az idő. Úgy érzi, már a klimax tünetei is mutatkoznak rajta, vagy ezek nem is a klimax tünetei? Lehetséges volna, hogy Bridget Jones babát vár? És ha igen, akkor KI AZ APUKA?

Miért?

Már fogalmam sincs, hogy pontosan mikor olvastam az első két részt, de valahogy a húszas éveim elején. Akkoriban odáig voltam a naplókért és sorban faltam az Adrian Mole-könyveket és az ilyen-olyan naplókat. Akkor került sor a sorozat első két részére is.
A harmadikat még nem olvastam, annyira a fülszövege alapján nem is fogott meg, de ezzel a kötettel más a helyzet. Na de Bridget Jones babát vár, ki ne lenne kíváncsi erre az állapotára? ;o)

Madeleine Roux: A ​bolyongó lélek

Miről szólt?

SPOILER található a bejegyzésben!

Dan 16 éves (egyszerűen olyan volt, mintha max 10 lenne, de ugyanez igaz a többi szereplőre is) és egy nyári iskolában tanul messze a szüleitől. Az iskola egy volt elmegyógyintézet épületében van, ami azért megadná az alaphangulatot főleg úgy, hogy amint Dan megérkezik, egyből egy rejtélyes fényképet talál a fiókjában.
Aztán megismerkedik egy fiúval (aki természetesen a saját neméhez vonzódik, mert hát mostanság nem lehet YA regény a saját neméhez vonzódó szereplő nélkül) és egy lánnyal (igen, szerelem a láthatáron) szintén az iskolában és egyből felfedezőútra indulnak az épületben. Naná, hogy első útjuk egy lezárt részhez vezet, aminek az ajtaja tárva nyitva, belépnek (jöhetne az izgalmas hangeffekt) és nagyon durva fényképekre, titkos cellákra bukkannak.
Aztán Dan rejtélyes üzeneteket kap, történik egy gyilkosság, rémálmai vannak, képzelődik, majd természetesen ahogy fogynak az oldalak kiderül, hogy mi a fészkes fene történik is az iskolában. Jobban mondva kiderülne, ha a szerző csak egy picit is tudna írni.

Ha egyszerűen csak a rövid véleményemre lennél kíváncsi, akkor kattints IDE! :o)

Hogy tetszett?

Ó, hogy b.szná meg! Meg se tudom fogalmazni mennyire csalódott vagyok, mi a fészkes fene volt ez?

Ez az a könyv, amit nagyon-nagyon vártam, hogy olvashassak a fülszövege alapján. Kellőképpen zizisnek és izgalmasnak tartottam. Erre mit kaptam? Egy semmiséget! Egy fészkes fenét! Egy nevetséges, hibáktól hemzsegő, UNALMAS történetet!

Eredeti címe: Asylum (2013.)

Kiadta: Maxim (2015.)

Oldalszám: 328
Sorozat: Asylum #1.

Forrás: saját

Értékelésem:

Kezdjük akkor a pozitívumokkal.
Hm. Az eleje egész olvasmányos volt, de aztán mivel nem történt semmi, dög unalomba fordult az egész.
És ennyi.

A negatívak?
- a szereplők tizenévesek lennének, de olyanok, mintha a 10-et is épp csak most töltötték volna be
- UNALMAS a sztori
- logikátlan cselekmény. Pl. egy volt elmegyógyintézet az iskola épülete. Úgy kezdődik el a tanítás, hogy van olyan "lezárt" rész, amit nem takarítottak ki, nincs kipakolva, elintézték csak annyival, hogy "lezárt terület"? Főleg olyan történtek után, amik abban az intézményben történtek? Nevetséges. Meg már eleve az nevetséges, hogy egyáltalán papírokat, fényképeket, bármit is lehet találni ott a borzalmak után. Miért nem vitt el mindent a rendőrség? Miért hagyták ott ezeket? Elképzelhetetlen! Nevetséges!
- a sztori lényege? Régen az elmegyógyintézetben az igazgató azon ügyködött, hogy meggyógyítsa az őrülteket. Ami eddig szép és jó, csak hát az igazgató se volt százas, mert nem épp humánus eszközökkel képzelte ezeket a gyógyításokat. Az ügyködése pedig egy műtét során ér véget, mely a mesterműve lett volna, de valaki értesítette a rendőrséget, így otthagyva kikötözve a műtétre váró beteget, elhagyja a titkos termet, még a lejárathoz vezető ajtó elé is szekrényt tol, hogy nehogy megtalálják a levezető utat. Aztán persze kattan a bilincs a kezén. A jelenben pedig ebben az épületben vannak az iskolások, de naná, hogy senki eddig nem fedezte fel ezeket a titkos termeket. (Vannak rendőr viccek értem én, de basszus, ha 3 tizenéves rájön arra, hogy a szekrény mögött van egy rejtett ajtó, egy csapat rendőr erre nem jön rá?)
- és a megoldás? NEVETSÉGES! Kiderül, hogy a tettes Dan szobatársa. Döbbenjetek meg, bár én nem döbbentem meg, mert ha nincsenek szellemek a sztoriban, akkor csak a srác lehetett, márpedig én egy átlátszó izéről se olvastam a könyvben, ami huhogva lebegett volna el a folyosó végén. De az nem derül ki, hogy mégis mi a fene történt a sráccal. Bekattant vagy megszállta egy szellem? Miért csinálta ezt az egészet? Meg egyáltalán, a történet végén kiderül, hogy mi történt, csak az nem derül ki, hogy mi történt azzal, akit az épületben hagytak, amikor az igazgató lebukott. Meghalt? Hol a csontváz? Ha nem halt meg, hogy jutott ki, hisz le volt kötözve? És ha kijutott hol van? És megint csak: mi köze van az egészhez Dan szobatársának? Meg egyáltalán, ki a fene Dan? És hogy sikerült pont abba a nyári iskolába mennie? Ilyen véletlenek csak a mesében vannak és a sz@r könyvekben. (Az meg, hogy micsoda véletlen, hogy Dan barátnője is pont ebbe a nyári iskolába vetődik, ahol micsoda véletlen, valószínűleg a nagynénje is gondozott beteg volt anno, de persze ezt a csaj nem is sejtette!)  Hol vannak a magyarázatok? Az összefüggések? Könyörgöm attól még, hogy valami sorozat, attól még az első részben fel kell mutatni valamit, mert különben a kutya se lesz kíváncsi a folytatásra!
- a történet hangulata? A zizisség? SEHOL! 

Csalódott vagyok. Ez egy sz@r. :o(

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Őszintén? Senkinek! De ha kellene, akkor inkább a tizenéves olvasóknak, idősebbeknek szerintem már kevés lenne az, amit a történet nyújtani tud.

Kedvenc idézet

"Az őrültség relatív. Attól függ, hogy ki zárt be kit, és milyen rácsok mögé."

A véleményem röviden és tömören

Beszélgessünk

* Ha olvastad, akkor neked hogy tetszett?

* A címből kiindulva (A bolyongó lélek) milyen történetre gondolnátok?

Kitekintő 40.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján. 

Angolul megjelent: 2016. szep.

Audrey 17 éves, egy lord lánya. Gazdag és kiváltságos élete van, próbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de a lány gyakran elmegy a nagybátyja laboratóriumába, ahol gyakorolhatja a törvényszéki orvostant. Aztán egy munka során a nyomok egy sorozatgyilkoshoz vezetnek.

Ti kérdeztétek (117.)- Milyen műfaj a kedvenced?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Milyen műfaj a kedvenced?"
(Fazekas Fanni)

A könnyed, szórakoztató irodalmat szeretem. A kedvenceim -választani nem tudok- a romantikus regények, a YA és az NA -bár mostanság úgy érzem, hogy a YA-k már kevesek számomra-. Nagyon szeretem a történelmi regényeket (főleg, ha a II. vgh. idején játszódnak), de egy jó disztópikus/posztapokaliptikus történetre se mondok nemet. Krimit/thrillert ritkábban olvasok, de azért ezeket a műfajokat se hanyagolom.
Lényegében mindenevő vagyok. :oD

Danielle Paige: A ​Gonosz ébredése

Kép forrása

Miről szólt?

Az első rész ott ért véget, hogy Amynek nem sikerült teljesítenie a küldetését: nem sikerült megölnie Dorothyt. Helyette kitépte a Bádogember szívét és elérte, hogy lángolt Smaragdváros.
Természetesen a lánynak sikerült elmenekülnie és vele volt Ozma is, aki kezdett végre magához térni a kábaságból. 
A menekülés során újabb kalandokba keveredett, eljutott a Szárnyatlanok királyságába, átment a Kétség Ködén, kiderült, hogy ki is Pete, de Amy nem mondott le arról, hogy végleg elintézze Dorothyt. Tudta, hogy a célja eléréshez végeznie kell a három társával, vagyis a Varázsló szerint a feladata, hogy megszerezze még az Oroszlán bátorságát és a Madárijesztő agyát.
Kicsit olyan ez az egész, mint amikor Harry Potternak kellett megszereznie a horcruxokat, hogy meggyengítse Voldemortot. Itt a horcrux egy szív, a bátorság helye és az agy. Voldemort pedig maga Dorothy. A második rész nagy kérdései, hogy vajon hol van az Oroszlán bátorsága és Amy igazából micsoda/kicsoda?

A történet vége felé közeledve elérkezünk a nagy összecsapáshoz, Dorothy és Amy újra találkozik, de megint semmi se úgy alakul, mint ahogy a lány tervezte.
A történet legvégén pedig újra felbukkan a Varázsló és elhozza a sztori legnagyobb "poénját": mi is igazából és hol van igazából Ózfölde. Ez volt az a pont, amikor tátva maradt a szám. Annyira logikus megoldás az egész, de közben valahogy még sem. 

Ha egyszerűen csak a rövid véleményemre lennél kíváncsi, akkor kattints IDE! :o)

Hogy tetszett?

Nagyon tetszett a széria első része, a különlegessé tevő "fordított világ", amikor a

"Lent a fönt, a fönt a lent."

Eredeti címe: The Wicked Will Rise (2015.)

Kiadta: GABO (2016.)

Oldalszám: 360

Sorozat: Dorothynak meg kell halnia #2
Forrás: kiadó

Értékelésem:

Így szerintem ki se kell térnem arra, hogy mennyire kíváncsi voltam a Dorothynak meg kell halnia olvasása után a folytatásra. És csalódtam-e a második részben? Egyáltalán nem.

Mint ahogy az első rész, A Gonosz ébredése is nagyon olvasmányos, érdekes volt, maximálisan le tudott kötni. Végig az olvasása során éreztem a borzongást és szorítottam Amynak, hogy sikerüljön megszereznie a maradék "horcruxokat" is.

Az egyetlen dolog ami nem tetszett, az a Pete körüli rejtély, majd a "származásának" a megoldása. Az nekem valahogy már túl sok(k) volt, túl bonyolított, de akik elolvassák a könyvet vagy már olvasták, érteni fogják, hogy mire gondoltam ezzel. ;o)

A csattanó viszont nagyon ütött, szeretem az ilyeneket, úgyhogy kalapomat emelem a szerző előtt és kíváncsian várom a befejező kötetet.

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Először is nyilván azoknak, akik olvasták már az első részt is. Ha pedig esetleg nem olvastátok és szeretitek a YA-t, kíváncsiak lennétek egy fordított Óz, a csodák csodájára, melyben Dorothy nem a cuki fiatal lányt játssza, hanem egy véres pszichopatát, akkor ne hagyjátok ki!

Kedvenc idézet

"– Csúnya cica! – mondta. Haragosan nézett, és megfenyegette az ujjával. – Utálatos macska!
Az Oroszlán mély hangon hörgött, a jelek szerint nem örült neki, hogy cicának nevezték, és még egyszer megpróbált lecsapni."

És akkor a véleményem röviden, összefoglalva

Beszélgessünk!

* Ha olvastátok már a könyvet, nektek hogy tetszett? Tetszett Pete "származásának" a megoldása? Számítottatok arra, hogy az lesz, aki lett?

* Kedvelitek azokat a történeteket, melyek egy már ismert történetre épülnek és azt írják át? Nem hasonlítjátok össze akaratlanul is az "eredetit" a "másolattal"?

Leon Leyson: A ​lehetetlen valóra vált

Miben különleges ez a könyv, amikor rengetegen feldolgozták már a holokausztot? Nos, Leon Leyson egy túlélő. Egy olyan férfi, aki kisgyermekként élte át a táborok poklát, de Oskar Schindler megmentette az életét azzal, hogy felvette a híressé vált listájára. Így a fiú túlélte a rémuralmat, majd azt követően Amerikába költözött, családot alapított és próbált felejteni. Majd eljött az ideje annak, amikor elmesélte a vele történteket és megszületett ez a könyv is.

"A története azt példázza, igenis számít, ha csak egy ember is képes szembeszállni a gonosszal."

Eredeti címe: The Boy on the 

Wooden Box (2013.)

Kiadta: Maxim (2015.)

Oldalszám: 224

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

A lehetetlen valóra vált egy férfi visszaemlékezése egy kisfiú szemén keresztül. És ez a visszaemlékezés teszi különlegessé a könyvet, mert a benne leírtakon Leon keresztülment. Egy kisgyermek. És ha egy gyermekkel rossz történik, az ezerszer mélyebben érinti az olvasót, mint ha egy felnőttel történik meg.
Belegondolni se akarok a történtekbe, mert ha belegondolok, akkor elfog a félelem. Mi lesz, ha a történelem megismétli önmagát? És mi lenne, ha most nem a zsidók lennének az "üldözöttek", hanem mondjuk minden göndör hajú ember? Félek, mert úgy érzem, hogy nem tanulunk a múlt hibáiból és emiatt az mindig újra és újra megismétli önmagát, ezzel pedig az emberiséget a vége felé sodorva.
Rettegek az ilyen történeteket olvasva, mert édesanya vagyok. Ilyenkor arra gondolok, hogy reggel felkelek, elmegyek dolgozni, hazajövök, elmegyek az iskolába Gyerkőcért, itthon gyakorolunk, mosok/főzök/takarítok/vacsorát készítek/bepakolok másnapra, lefekszem és minden kezdődik újra. Viszonylag nyugalom és rend van. De miközben én itt ülök a gép előtt és pötyögök most, vannak olyan országok, ahol háborúk dúlnak. Ahol lehet, hogy épp most omlik egy épület egy kisgyerekre. Vagy épp ki tudja mióta éhezik egy kisgyerek, mint pl. Leon is. Aki nem érti, hogy mások miért közönyösek, miért nem segítenek? És rettegek. Mert mi lesz, ha egyszer velünk is megtörténik ez.
Rettegek amikor ilyen történetet olvasok, de mégis olvasnom kell. Tudnom kell. ...

Leonnak sajnos nagyon korán fel kellett nőnie és hosszú éveket bírt ki a rémuralom alatt. Közben elveszítette a testvéreit, a barátait, az ismerőseit és rémségeket nézett végig, állandó rettegésben élt. De túlélte és bizakodott. Én nem tudom meddig bírtam volna a helyében. :o( ...

Sarah Cohen-Scali: Max

Egy ideje a Kívánságlistámon volt már ez a könyv, így nagyot dobbant pici szívem, amikor megláttam a könyvtár egyik polcán árválkodni. Hazavittem és azonnal neki is estem.

A Lebensborn programról Will Berthold: Gyerekgyár c. regényében már olvastam. Akkor is sokkolt a tudat, hogy több ezer gyermeket hoztak létre, több ezer gyermek kényszerült arra, hogy úgy nőjön fel, hogy fogalmuk se volt arról, hogy kik voltak a szüleik.
A Max ebbe a programba nyújt nagyobb és szélesebb betekintést. Döbbenetes és sokkoló volt még akkor is, ha a szerző stílusa könnyed és egy magzat/kisgyermek/gyermek szemén keresztül látjuk a történteket.

Eredeti címe: Max (2012.)

Kiadta: Kolibri (2014.)

Oldalszám: 475

Forrás: könyvtár

Értékelésem: 

Max édesanyja részt vesz a kiválasztásban, mely során megállapítják, hogy tökéletesen árja. Ezt követően egy SS tiszttel "fektetik össze" és ebből az együttlétből megfogan Max.
Max természetesen tökéletes, már a méhben is hű Hitlerhez és ezt onnan tudjuk, hogy olvashatjuk a gondolatait. Aztán a kisfiú megszületik egy speciális otthonban, ahol a programban részt vevő többi édesanya is szül, majd a gyerekek ott elhelyezésre kerülnek. Egy ideig az anyukák a gyermekeik mellett maradhatnak, mert szoptatniuk kell őket, de aztán a fogadalmukra kötelezik őket, hogy le kell mondaniuk a gyermekeikről még akkor is, ha időközben meggondolták magukat. Max édesanyja is ragaszkodik a kisfiúhoz, de durván elválasztják őket és a fiú többet nem hall róla. Kezdetben hiányzik a kisfiúnak az anyukája ölelése, csókjai, illata, de aztán úgy dönt, hogy neki keménynek kell lennie és még a fogalmat is kitörli a szókincséből, hogy "mama".
Max, mint ahogy említettem, tökéletes, ráadásul ő az első kisgyerek aki a program révén született és maga Hitler keresztelte meg.
Ahogy fejlődik, elkezdődik a tökéletes árja kiskatona kiképzése. "Bevetésekre, küldetésekre" küldik, de ahogy a fiú nő, úgy kezd küzdeni önmagával, az ideológiával. Ráadásul megismerkedik egy nála idősebb fiúval, aki külsőleg tökéletes árja, de Lukas elárulja neki, hogy zsidó.
Mit fog erre lépni Max? Hallgat az eszére és beárulja a társát vagy a szívére hallgat és megőrzi a titkát?
Mindeközben a háború egyre dúl, majd a vége felé közeledik és eljön Max és Lukas történetének a vége is.

Fura ilyet leírni, de megvolt a maga bája a történetnek. Vagy csak olvasói szinten is hatott rám Max angyalisága. Érdekes volt egy kisgyermek szemén keresztül olvasni a történteket még akkor is, ha Max koraérett és normál esetben egy vele egyidős gyerek még csak hasonló fogalmakat se ismerne, mint ő.
Ugyanakkor döbbenetes, fájdalmas és sokkoló volt a történet olvasása során, hogy Max nem érti, nem tudja felfogni, hogy a program révén mi mindent veszített. Vérzett a szívem a több ezer gyermekért, akiket "legyártottak", hogy aztán keménnyé neveljék őket. Egyszerűen nem értem hogy fordulhatott meg ilyen bárki fejében, hogy tehettek ilyet gyerekekkel. Nem birom felfogni.

"Akkor nem értettem, miért sírt Lukas, miután meghallgatta a történetemet. Azért sem értettem, mit jelent a „tanúskodni” szó.
Most már értem. Ez természetes. Megnőttem. Már kilenc és fél éves vagyok.
És azt hiszem, ha gyerekről van szó, a háborús évek duplán számítanak."

Néhol dühített Max elvakultsága, durvasága és nem tudtam a mentségére hozni, hogy gyerek. Szerettem volna megrázni, hogy térjen már észhez, de aztán bevillant, hogy mit is várok tőle? Hisz mégis csak egy kisfiú, akit születése óta az árja ideológiával hülyítenek, még jó, hogy maximálisan hisz benne, mert számára ez a normális.

Lukas karakterének a beleszövése a történetbe nagyon jó döntés volt az írónőtől. Érdekes volt olvasni a kettőjük közt kialakuló barátságot, ami persze elkezdi Maxban elindítani a "gondolkodás" folyamatát. És hát Lukas történetének a vége. ... Bárcsak ne így történt volna. ... De ugyanez igaz Maxra is, akinek az édesanyja egy rövid ideig újra feltűnik a történet végén. Bárcsak ne így szőtte volna a szálakat a szerző! Bárcsak szebb sorsot szánt volna Maxnak!

Maximálisan tudom a könyvet a figyelmetekbe ajánlani, sőt úgy érzem, hogy mindenkinek olvasnia kellene és elgondolkodni rajta. Tán ajánlott olvasmánnyá tenném a középiskolákban, amikor a II. vgh-t és az előzményeit tanulják a diákok.

A postás mindig kétszer csenget (38.)

Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.
 

Miután rendben lezajlott a költözködésünk és végre eljutottunk odáig is, hogy nem dobozokból és zsákokból éltünk már, visszavittem a könyvtárba a nálam levő könyveket.
Most kivételesen úgy jött ki a lépés, hogy bőven volt időm böngészgetni a polcok között (értsétek: egyedül mentem és senki se sürgetett), ennek az eredménye pedig ebben a hónapban 5 könyv lett. A Maxot és A lehetetlen valóra váltot már olvastam, mind a kettő nagyon tetszett, hamarosan olvashatjátok a róluk szóló bejegyzéseket is. A Dachaui varrónő (aminek nagyon örültem amikor megpillantottam, mert Kívánságlistás volt) és a Hogyan fogjunk örökösnőt (ennek is nagyon örültem, hisz a második rész nagyon felkeltette az érdeklődésemet az első rész irányába) még várat magára. Jelenleg az Egy csók és minden mást olvasom.

A gonosz ébredése recenziós példány, melynek a megjelenését nagyon vártam az első rész befejezte után. :o)

Ti kérdeztétek (116.)- Mennyi ideje olvasol?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mennyi ideje olvasol?"
(Fazekas Fanni)

Általános iskolában harmadik osztályba mentem, amikor a nyári szünetre megkaptuk kötelező olvasmánynak a Vuk-ot. Az volt az első olyan könyv amit egyedül olvastam és nagyon büszke voltam magamra. Ahogy befejeztem, kaptam is az újabb könyv után és azóta nincs megállás. Szóval kb. 9 éves korom óta falok, vagyis immár 23 éve. ;o)

Szeptemberi összefoglaló

Hihetetlen számomra, hogy egy újabb évszak vette kezdetét és véget ért a nyár. :o( Tapasztalataim szerint az ősz villámsebesen elröppen és maholnap már azon kapom magamat, hogy készülni kell az ünnepekre.
Amúgy szeretem ezt az évszakot egészen addig amíg kellemes idő van, nem esik az eső és szépen hullanak a levelek. Amint esernyő alá kényszerülök, lehullott az összes levél és csúnyán, sárosan hevernek a földön, akkor legszívesebben ki se mozdulnék otthonról, annyira lehangol a környezet.
De nézzük akkor, hogy mi minden történt szeptemberben az oldalon.

Rovatok

Ebben a hónapban aktív rovatnak a Ti kérdeztétek maradt meg, mely során azokra a kérdésekre válaszoltam, hogy Vannak-e olyan könyvek, melyeket titokban olvastam, Gondoltam-e már arra, hogy én is könyvet írjak, Szerintem mennyire meghatározó tényező, hogy egy könyvet férfi vagy nő írt.
A Kitekintő most csak egy bejegyzéssel frissült a hónapban és ennek az volt az oka, hogy nem volt időm előkészülni több bejegyzéssel, de októberben igyekszem odafigyelni majd erre. ;o)
Az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! viszont más miatt nem került frissülésre szeptemberben. Elfogytak ugyanis az ajánlók, úgyhogy hamarosan ennek pótlására kezdetét veszi egy nyereményjáték az oldalon. ;o) 

Könyvek

A költözködés miatt nem sok könyv olvasására, majd a bejegyzések megírására volt időm, de azért nem maradtatok könyves bejegyzések nélkül. Sőt, összességében egész klassz könyvekről olvashattatok a hónapban. ;o)
Soman Chainani: Itt ​nincsenek hercegek
Amy Harmon: Arctalan ​szerelem
Julia Quinn: Hogyan ​fogjunk márkit
Paige McKenzie: Megkísértés
Eduardo Sacheri: Ilyen ​a boldogság
Kass Morgan: Kiválasztottak

Blogélet és statisztika

Szeptemberen a legolvasottabb bejegyzésem a 2011-ben íródott Szuperdadás könyvről szóló bejegyzésem volt. Ezt a könyvet azóta is töretlenül tudom a figyelmetekbe ajánlani.
De ha a szeptemberi könyves bejegyzéseket nézem csak, akkor a legtöbben a Kiválasztottakat olvastátok.
Országok szerinti bontásban érthető módon a hónapban itthonról olvastatok a legtöbben, aztán a sorban jött USA és Franciaország. Ami nekem kicsit szemet szúrt, hogy a TOP10-ben benne van Marokkó is. Nem emlékszem, hogy valaha is benne lett volna a TOP10-ben, méghozzá majdnem 200 látogatással.
Véget ért a nyereményjáték is a hónapban és sorsoltam is. Valamint a hónapban 2 book taggal is jöttem, méghozzá egy Molyossal és egy Balatonossal.

Ka Hancock: Üvegszilánkon ​táncolni

Hónapokon keresztül olvastam ezt a könyvet és nem azért, mert rossz lett volna hanem azért, mert annyira szívszorító volt, hogy egyszerűen nem tudtam hamarabb befejezni.
Amikor nekikezdtem, a 30. oldalig jutottam. Pihentettem pár hétig majd újra folytattam, de 10-20 oldalnál tovább nem jutottam. Aztán szeptember közepén éreztem, hogy most jött el a pillanat, most bizony be fogom fejezni. Így is lett. Két nap alatt befaltam a fennmaradó oldalakat. ... Na jó, őszinte leszek. Az utolsó kb. 50 oldalt nem tudtam elolvasni, egyszerűen nem ment. Túl sok volt már. ... De ez nem az a fajta félbehagyás, amikor félreteszünk egy könyvet, hogy folytatjuk majd. Nem. Számomra a könyv véget ért a történet vége előtt kb. 50 oldallal. Képtelen vagyok elolvasni az utolsó oldalakat. Nem tudom elviselni.

Lucy és Mickey házassága egyszerre rémisztő, ugyanakkor csodálatos is. A férfi bipoláris zavarral küzd, de a házasságuk túléli ezt a betegséget, Lucy mindig ott áll a férje mellett amikor szárnyal vagy épp a mélybe zuhan. A nő pedig hajlamos a daganatos megbetegedésekre, egyszer már leküzdötte a halálos kórt. Évekkel ezelőtt eldöntötték, mivel mind a kettőjük csúnya szóval élve "génhibás", nem vállalnak soha gyereket.
Igen ám, de aztán egy napon kiderül, hogy Lucy gyermeket vár.
Aztán kiderül az is a terhessége alatt, hogy a testét újra megtámadta a betegség és áttét alakult ki a szervezetében. Nem sok reménye van, hacsak nem szakítják meg a terhességét és kezdik el azonnal a kemoterápiát. 
Lucy pedig dönt. Méghozzá úgy, hogy világra hozza a kislányát még akkor is, ha ez az ő életébe kerül.
Mickey persze nem örül, fél, hogy elveszíti a feleségét és egyedül nem lesz képes az ő betegségével megküzdve felnevelni a kislányukat. De Lucynak erre is van egy ötlete.
Aztán telik az idő, Lucyn egyre jobban elhatalmasodik a betegsége, majd megszületik a kislányuk. ... Lucy pedig meghal.

És itt volt az a pont, amikor nem tudtam tovább olvasni. Potyogtak a könnyeim és nem ment tovább.

"Nem lehet megúszni; a gyászon csak egyetlen módon lehet túljutni: meg kell élni. Felkelni minden reggel, arra várva, hogy mikor fekhetünk már le, aztán megismételni ezt, újra és újra. Amíg egy szép napon arra nem ébredünk, hogy partot értünk."

Eredeti címe: Dancing on Broken Glass (2012.)

Kiadta: Pioneer Books (2015.)

Oldalszám: 432

Forrás: saját

Értékelésem:

Lucynek tüdőrákja volt. Az édesapám is tüdőrákban hunyt el három éve. Olvasva a történetet szinte újra átéltem az utolsó egy évet. Lucy halálát olvasva pedig újra feltört a fájdalom bennem, mert nem volt lehetőségem elbúcsúzni tőle.

Nagyon kemény történet.
Olvastam véleményeket melyek szerint Lucy önző volt, hogy világra hozta a kislányát holott tudta, hogy Mickey a betegsége miatt alkalmatlan lesz felnevelni őt. Nem feltétlenül értek egyez ezekkel a véleményekkel, hisz Lucy gondolt erre is, megoldást talált, hogy a kislány ne sérüljön.
Az más kérdés, hogy önzőségnek számít-e ilyen "háttérrel" gyermeket szülni, amikor örökletes betegségeket tudnak a szülők átadni neki. Erre a kérdésre igazából nem tudok válaszolni. Mert egyfelől úgy érzem, hogy igen, felelőtlenség, de ugyanakkor az is bennem van, hogy nekem is van örökletes betegségem és a kisfiam nem örökölte, pedig nagy esélye volt rá. Ennyi erővel akkor egészséges pár se vállaljon gyermeket, mert mi van ha visszamenőleg a családjukban volt hibás gén, ami most üti majd fel a fejét. (Természetesen vannak olyan nagyon súlyos betegségek, melyek esetében tényleg meg kell fontolni nagyon a babavállalást.)

Számomra egy gyönyörű, de nagyon nehéz olvasmány volt az Üvegszilánkon táncolni. Ha tehetitek, olvassátok el!