Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam

Kiadta: Merényi (1997.)

Oldalszám: 350

Értékelésem: 

1947-ben jelent meg először Dr. Nyiszli Miklós visszaemlékezése. Azóta 7 kiadása történt, legutóbb 2014-ben a Magvető gondozásában. Én az 1997-es kiadást olvastam.

Maga a könyv 2 részből épült fel.
Kezdődik minden Nyiszli Miklós visszaemlékezéseivel, folytatódik Nemere István utószavával. Sok-sok évvel ezelőtt olvastam egy Nemere könyvet, mely a koncentrációs táborokban végzett orvosi kísérletezésekről szólt. Sokkoló, gyomorforgató eseteket írt le, melyekhez szavak sincsenek. Nyiszli Miklós visszaemlékezései kapcsolódhatnának ehhez a könyvhöz is.
 
Nem lehet róla hosszan írni, én legalábbis nem tudok. Annyit kell tudni a szerzőről, hogy egy magyar transzporttal érkezett a halálgyárba, ahol "szerencséjére" maga Mengele választotta ki, hogy a boncolóorvosa legyen. Így lényegében Nyiszli magáról a koncentrációs táborok életéről sokat nem tudott, hisz teljesen elkülönítve, egy másik "világban" élt. Inkább azoknak az eseményeknek volt a szemtanúi, amik már a halál bekövetkezte után történtek. A halottak megsemmisítéséről és így kikövetkeztetve, hogy milyen lehet az élet a táborban. 
Folyamatosan a halálra készült ő maga is, tisztában volt azzal, hogy mivel sok titok birtokában van, az SS nem fogja pár hónap elteltével életben hagyni. Tán így is történt volna, ha a háború nem közeledett volna a vége felé. ...

Döbbenetes, sokkoló, lelkileg teljesen kiborító könyv, de mégis nem tudtam letenni. Olvasni akartam, tudni akartam, még akkor is ha minden sejtem lázadozott az ellen, amit a lapokon olvasott.
Elgondolkodtam azon is, hogy miért nem az ilyen visszaemlékezéseket adják kötelező olvasmányként a középiskolákban? Nem bántom én a Candide-ot, bár gyűlöltem -és mondom ezt úgy, hogy magyar tagozatos voltam, vajmi közöm és kedvem volt az irodalomhoz-, de úgy érzem, hogy az ilyen könyvek nagyobb hatást, eredményt tudnának elérni a diákságnál.