Jennifer L. Armentrout: Obszidián

"Az újrakezdés szívás.
Amikor - éppen az utolsó középiskolai évem előtt - Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt - akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. Mármint ha nem ölöm meg addig én magam..."

Luxen #1

Sejtettem én, hogy a zombik után az UFO-k fognak jönni, de akkor még csak poénra vettem az egészet, erre nem bejött a tippem! ;o) Hát kérem szépen, itt vannak a szerelmes UFO-k. Most tuti ilyen kis zöld, gülü szemű lényeket képzeltek el magatok elé,

Forrás

és azon töritek a fejeteket, mi köze lehet a borítón szereplő srácnak hozzájuk, meg amúgy is, hogy eshet bele egy csaj ilyen zöld, nyálkás izébe? Ugye, hogy ugye? Hát akkor megnyugtatlak titeket, hogy az UFO-k, nem ilyen egy szemű, zöld micsodák, hanem igazából fényemberek, akik képesek lemásolni a legszexibb géneket, majd úgy járni köztünk, mint az emberiség élő szobrai (persze a legszebb fajtából), kiegészítve olyan kis apró képességekkel, mint hogy szupergyorsak, szupererősek, felveszik bárki alakját, szóval csak ilyen apróságokról van szó.

Na szóval a luxenek lennének a mi földönkívülijeink, vagyis a fényemberkéink. Már hosszú-hosszú ideje itt élnek köztünk, tud róluk a kormányzat, sőt, még pénzzel is támogatja őket, csak ne hívják fel magukra az emberek figyelmét, mert juj akkor mi lesz. Ezek a luxenek jó fejek, csupa szívek, nem bántanak senkit, tök jól elvannak. Csak hát, megvan nekik az ellenpárjuk, akik szintén itt élnek a Földön és vadásznak rájuk.
És akkor itt jön a képbe a főszereplő lányunk, Katy. (Nekem csak Kati.) Az édesanyjával most költöztek új városkába és mit ad ég, van pár luxen ott. Gyorsan össze is barátkozik a szomszéd lánnyal, akiről nem is sejti, hogy micsoda, de azt tudja, hogy a tesója bár irtó dögös, de azért utálatos is. Hát igen, itt azért lehet némi szerelmi szálra gondolni, de persze a dolgok bonyolódnak, mert a gonoszak vadásznak a luxenekre, közben Daemon (nekem csak Démon) próbálja magát távol tartani Katy-tól, de valamilyen oknál fogva nem sok eséllyel. És hogy minden jó, ha jó a vége? ...

Huh, hát. ... Röviden: bár nagyon sokan odáig vannak ezért a sorozatért, és izgatottan várják a 2. rész hazai megjelenését, én nem fogok beállni a sorba. Maga a sztori aranyos, de olyan semmilyen, meg amolyan már olvastam csak vámpírokkal dolog (utalva: Alkonyat).
Katy kedves kiscsaj, nagyon tetszett benne, meg a történetben is, hogy könyves blogot vezet, többször szóba is került az egész, ez nagyon szimpatikus, újszerű volt, feldobta a történetet. A könyves blogos rajongóknál ez hatalmas piros pont lehet, számomra is az volt, bár rajongó kétlem, hogy valaha is lennék.
Daemont tucatpasinak tartom ebben a műfajban. Csilli-villi, tökéletes, szuperképességek, kezdetben bunkó, és itt jött az egyetlen különbség: nem változott át csöpögős, szerelmes lovaggá. És igen, kövezzetek meg, de nekem ez hiányzott. Jóval több ifis romantikára számítottam, és ez nem valósult meg. Érzi az olvasó, hogy valami van a két főszereplő közt, de az olyan lagymatag, hogy még a levegő se szikrázik. Többre számítottam ezen a téren.
Igazából nekem az Obszidián olyan, mint az Alkonyat, csak UFO-kal, és szimpibb főszereplő csajjal. A pasi karaktere viszont számomra gyengébb. Ez van.

Nem ájultam el egyáltalán, de nem mondom azt, hogyha úgy alakul, nem fogom elolvasni a második részt. Egy valami biztos: nem a listám élén szerepel.
Ettől függetlenül nem az a kategória, amit nem ajánlanék elolvasásra. Nekem nem jött be, de ha neked a fülszöveg felkeltette az érdeklődésedet, akkor lebeszélni nem foglak róla, mert látom benne az esélyt, és el is fogadom, hogy másoknak meg nagyon bejön. Nem vagyunk egyformák, ez a könyv megint megmutatta. ;o)
______________