Vivien Holloway: Pokoli szolgálat

Kiadja: Atlantic Press Kiadó
Várható megjelenése: május
Oldalszám: 320
Sorozat: Pokolháború trilógia #1
Ára: 3490
Forrás: kiadó (előolvasás)
Értékelésem:

"- Nincsenek jófiúk -feleltem.- Csak rosszfiúk vannak. Mindössze annyi a különbség, hogy egyesek jobban játsszák a szerepeiket, mint mások."


A könyv legelőször a molyon "sétált velem szembe", amikor is az egyik moly megírta karcban, hogy hamarosan várható a megjelenése. A borítója azonnal megvett magának, a címe szintén elég figyelemfelkeltő volt, aztán jött a meglepetés. Történt, hogy a hírre sokan felkapták a fejüket, összecsapták a kezeiket, hogy jaj de jó, mennyire várják és hogy az írója amúgy fenn van a molyon, @Wee személyében. Én meg csak ültem a monitor előtt és úgy éreztem, hogy eldőlt a sorsa a könyvnek, ezek után pláne nem hagyhatom ki, már csak a kíváncsiságom miatt sem. Végül a kiadó jóvoltából, még a megjelenése előtt szerencsém lehetett a történethez.

Leszögezem az elején, mivel első könyves szerzőről van szó, nem voltak különösebb elvárásaim, ráadásul tudjátok: elég szkeptikus vagyok a mai, hazai szerzőkkel szemben. Így inkább számítottam egy lagymatag, közepes történetre indulásként. Igazam lett-e? Majd meglátjátok. ;o)

A történetről röviden: Lilian kishúga halálos beteg, csontvelőrákja van. A lány már nagyon elkeseredett, úgy érzi, hogy nem bírja tovább. Kilép a húga kórterméből, amikor is elé toppan egy aktatáskás fazon, aki előránt egy szerződést, majd közli vele, hogyha ezt aláírja, akkor 50 évre az Ördög szolgálatába szegődik, de cserébe a kishúgát, Lucifer megmenti. Lilian sokat nem gondolkodik, aláírja.
A következő pillanatban pedig már a jövőben is találjuk magunkat. Eltelt 64 év, a lány még mindig Lucifernek dolgozik lélektolvajként, bérgyilkosként, ki hogy akarja nevezni. Vagyis megkapja a feladatát, meg kell szereznie egy adott lelket, a lány visszatér a Földre, alakot vált, elkezdi becserkészni az áldozatot, randizik vele, megbabonázza és amikor az illetékes férfi már a kezeiből eszik, elintézi és megszerzi a lelkét az Ördögnek. De vajon hogy lett az 50 évből 64 év szolgálat?
Miután a lány teljesítette az épp aktuális feladatát, Lucifer új munkával bízza meg. A következő áldozata Greg lenne. Lilian meg is jelenik a férfi életében, külsőleg-belsőleg pont olyanná változtatja magát, amilyen a tökéletes nő a szemében, és gyorsan úgy is alakítja a szituációt, hogy találkozzanak, valamint persze mély benyomást tegyen rá.
Közben megjelenik a színen Gabriel (igen, az angyal), kiderül, hogy miért is "hosszabbították meg" Lilian szerződését, mi történt a szerződést követő 13. évben. De nem csak Gabriel bukkan fel a színen, hanem Lucifer örökösei is, akik nem fogadják csillogó, boldog szemekkel, hogy az apjuk azt tervezi, beállítja melléjük a sorba Liliant is.  ...

A véleményem:

Az írónő nem lacafacázott sokat, egyből belevágott a sűrűjébe. Ez igazából nem zavart, gyorsan felpörgött a cselekmény. Kicsit olyan volt, mintha 0-ról azonnal 120-ra gyorsult volna egy autó. Viszont nehéz volt megemésztenem az aktatáskás szituációt. Próbáltam elképzelni, ahogy megjelenik a lány előtt egy táskás fazon, előveszi a szerződést, Lilian pedig komolyabb kérdezés nélkül aláírja. El se olvasta, nem is kérdezett (mármint nem úgy, ahogy vártam volna), csak firkantott. Elhiszem, hogy lehet olyan pont az életben, amikor az ember már nem gondolkodik, minden segítséget elfogad, csak valaki segítsen, de ez akkor is nagyon fura volt nekem.
Amikor ezen túllendültem, nagyon gyorsan és gördülékenyen sikerült ráhangolódnom a történetre. Olvastatta magát, nagyon kellemes stílusa volt.

Kedveltem Lilian végzet asszonya karakterét, ahogy mindig változott az adott szerepéhez (nagyon tetszett az alakváltás képessége, beleszőve a történetbe), de mégis érezni lehetett, hogy milyen is ő valójában. Nem romlott, csak nincs más választása, mert már elbukott. Eladta a lelkét, hogy megmentse a kishúgát. Egyszerre hideg bérgyilkos, ugyanakkor érző szívű lány, aki képes volt egy szerette életéért lemondani a sajátjáról. De vajon van-e számára menekülés?

kép forrása

Rajta kívül más szereplő, különösebben nem fogott meg. 
Érdekesnek tartom a történet szemszögéből, hogy az ördögök mellett megjelenik egy angyal is, de nyilván ez valamilyen formában kapcsolódni fog a Pokolháborúhoz. ;o)
Tán a cél az is volt, hogy az olvasót egy kicsit elvarázsolja Gabriel, próbálja összeboronálni a képzeletében a lánnyal, de én mégis inkább Liliannak és Gregnek szorítottam. Pedig egyáltalán nem lángol köztük a lamúr, Lilian végig szinte érzelemmentes, de én akkor is ebben reménykedtem.
Féltem, hogy őt is olyan lazán elintézi majd, mint az előtte levő munkáját, mert éreztem, hogy olyan titka lehet a férfinak, ami meg fogja dobogtatni a szívemet és így is lett. A történet kb. utolsó 50-60 oldala nagyon ütött! És bár nem úgy ért véget, ahogy szerettem volna, de mégis jó és szép volt így.

Nagyon jól, logikusan felépített történet. Miközben olvasunk a jelenről, folyamatosan visszaemlékszik a lány, így kapunk választ a miértekre és tárul fel a múlt.
Maga a világkép is szépen ki van dolgozva. Sőt, igazából semmi nem lóg a levegőben, minden a helyén van.
Nem hagyja az írónő, hogy az olvasó elveszítse az érdeklődését az olvasás közben, fordulatot fordulatra halmoz. Elkezd egy cselekményt, szépen levezeti, majd amikor már úgy érezhetné az olvasó, hogy kéne ide valami izgalom, már ott is van, üt is egy új munkával vagy épp az örökösök felbukkanásával vagy épp egy kis bosszúval vagy épp Greg titkával vagy épp a történet szempontjából a legnagyobb poénnal. Nem enged minket, olvastatja magát és kellemes stílusa van, csipkelődő humorral fűszerezve.

Olvasmányos, fordulatos, jól felépített, szépen kidolgozott történet, remek karakter és cselekményábrázolással. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe! Megvett magának, kíváncsi vagyok a Pokolháború-trilógia második részére is.
Indulásnak szerintem nagyon jó volt. Sőt, jobb, mint amire számítottam. :o)

_________________________
* Abban azért romantikus szívecském reménykedik, hogy a folytatásban lesz egy kis lamúr. :oP