Sofi Oksanen: Baby Jane

Eredeti címe: Baby Jane (2005.)
Itthon kiadta: Scolar Kiadó (2012.)
Oldalszám: 196
Ára: 3.250
Forrás: könyvtár

"Mi történt Kormival? A magabiztos, mindenkit elbűvölő lány, aki körül csak úgy pezseg az élet, milyen valójában? Milyen akkor, amikor a pirulák és az alkohol mindent elrejtő gőze nem lengi körül? Mi zajlik a ragadós kacagás, a rummámoros éjszakák legmélyén? Hogyan történhetett, hogy a város legmenőbb, fekete bakancsos leszbije saját otthona rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító életét? Szorongástól szenvedve még a legegyszerűbb dolgoktól is visszariad. Kormi hosszú éveken át sikerrel rejtette el lelki betegségét. S mikor már feltárulkozna, amikor minden idegszála könyörögne a segítségért, senki sem érti. A szavak rosszkor, rossz helyen hangzanak el, és süket fülekre találnak."

 

Sofi Oksanen első magyarul megjelent regénye a Tisztogatás, nagy hatással volt rám. Az egyik legjobb történetnek tartottam, amit valaha olvastam. Ezek után egyszerre voltam kíváncsi az újabb megjelenéseire, ugyanakkor féltem is a csalódástól. Végül a Baby Jane került a könyvtárban a kezeim közé.

Épp a nyári szabadságuk után nézegettem a frissen visszahozott könyvek polcát, amikor megláttam. Szó szerint nagyot sikkantottam, majd kaptam is utána. Egy idős bácsika állt mellettem, nem kis csodálkozással nézte a viselkedésemet, majd jól meg is nézte, hogy mit kaptam le olyan hevesen a polcról. ;o)

Oksanen már a Tisztogatással se könnyű témába vágta a fejszéjét. Akkor a kommunizmusról és az elnyomásról írt.
A Sztálin teheneit nem olvastam, így kénytelen vagyok a fülszövegre hagyatkozni, ami szerint a központi témája a vasfüggöny, a szexualitás és a bulimia.
A Baby Janeben pedig újra nem könnyű témát választott, a "melegek" világát.

Kormi amolyan népszerű leszbikus nő. Mindig mozgásban van, bulizik, pezseg, mindenki ismeri. A lány aki vele van, kishercegnőnek érezheti magát mellette, mert Kormi odafigyel a barátnőjére, igyekszik neki mindent megadni. De ez csak a látszat.
Belül pánikbeteg, gyógyszerekre szorul.
Végül összeomlik és öngyilkosságot követ el.

A történetet E/1-ben Kormi egyik barátnője meséli el. Döbbenetes volt. Igazán a szavakat se találom, Oksanen megint "nagyon ütött". Nagyon gyorsan befaltam, letenni se akartam és a végén már megint csak ott volt az önkéntelen felsóhajtás bennem, hogy "Ó, anyám, ez nem volt semmi."

Beláthatunk a homoszexuálisok/leszbikusok világába, ami nekem kicsit olyan volt, mintha hirtelen egy másik bolygóra csöppentem volna. Sose gondoltam volna, hogy ennyire elszigetelten kénytelenek élni a mindennapjaikat.
De emellett nagy figyelmet kapott a pánikbetegség is. Amikor a beteg már kilépni se tud az utcára, gondoskodni se tud önmagáról.

Egyszerűen nem tudok mit írni a könyvről, szerintem nagyon-nagyon ott volt és ajánlom a figyelmetekbe!