Hidasi Judit: Április út

Kiadta: GABO Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 259
Ára: 2990
Forrás: kiadó (recenzió)

Kiknek ajánlom?: Azoknak, akiknek
meg kell bocsátaniuk önmaguknak.
Azoknak, akiket érdekel egy jó
könyv hazai szerző tollából.
Azoknak, akik kíváncsiak arra,
mi történhetett Verával 15 évesen,
amit 15 év múlva se tud elfelejteni.
Azoknak, akik az utat vele szeretnék
megjárni a megbocsátásig.

Úgy emlékszem Leiner Lauránál írtam, hogy kicsit szkeptikus vagyok a mostani/új magyar írókkal kapcsolatban, de valahogy ez a fajta "előítélet" kezd szép fokozatosan lebomlani, ugyanis sorra jó történetekbe botlok bele hazai szerzőktől.

Amikor először láttam meg a friss megjelenések között az Április útat, nem olvastam végig a fülszövegét, csak az első sorokat.

"Találkozhatsz tizenöt évesen életed szerelmével? És mi történik akkor, ha egy szörnyű tragédia folytán el kell válnotok egymástól? Ha újra látjátok egymást az életetek már nem lesz ugyanaz.." 

Egyszerűen nem akartam tudni, hogy miről is szól, féltem, hogy lelövök magam előtt bármilyen poént. Nagyon kíváncsi lettem a könyvre és igazán azért, mert 15 évesen volt számomra is a fordulópont szerelmi téren, ekkor jött az első szerelem, ami még bár nem volt igazi, de mégis az első szárnypróbálgatás. Arra számítottam, hogy azt az ifjúkori érzést fogom visszakapni: a félénkséget, a teszetoszaságot, amikor még csak ismerkedünk az új érzéssel -szerelemnek nevezzük el- és tudjuk, hogy innentől kezdve már semmi se lesz a régi.
Aztán sorban jelentek meg a bejegyzések a könyves blogokon, bevallom nem bírtam ki, hogy ne nyissam meg őket, de szigorúan csak belepillantottam és a szememmel csak a legfontosabb kulcsszót kerestem, tetszett avagy sem a bejegyzés írójának. Egyre több helyen akadt meg a szemem azon, hogy igen. És volt még valami ami szemet szúrt, hogy az Április út igazán más, mint amire számítani lehetne az elejéből.
Ezek után még kíváncsibb lettem a történetre, vajon mire érthetik ezt?
Miután megkaptam a könyvet, már hazafelé a vonaton elővettem. Akaratlanul is végigsimítottam a borítót, vajon érezni fogom a papír gyűrődését? ☺ Aztán megfordítottam és először végigolvastam a fülszöveget, majd mohón neki is láttam az olvasásának.

Az előszóban ezt írta az írónő:

"Szerelemről szól ez a regény. Szerelemről és a családról, ami befogad és nem enged, nem hagy magadra."

Így utólag remekül összefoglalta a könyv lényegét ezzel a két mondattal.
Szerelemről szól, nem akármilyenről.
Családról, ami nem akármilyen.

A 90-es évek elején kezdődik a történet, Vera 15 éves. Amolyan kishercegnő lehetne a kisvárosukban, hisz mindenki ismeri a szüleit, elismerik őket. A lány tehernek éli meg az egészet, úgy érzi, hogy neki tökéletesnek kell lennie, folyamatosan bizonyítania kell és a maga módján lázadni próbál. 
A legjobb barátnője Tünde. Teljesen más, mint Vera. Jó tanuló, nem lázad, pedig tán meglenne az oka rá, ugyanis az édesanyjáról csúnya pletykák keringenek. A két lány nagyon szereti egymást ... *nagyon nehéz megfogalmazni ezt az egészet, hogy nehogy még csak meg is súgjam nektek a lényeget*. ... Szóval nagyon jó barátnők, de aztán ahogy lenni szokott, megjelenik a szerelem az egyikük életében és ez most Veránál jön el, Bálint személyében. Ez pedig lavinát indít el a lányok között.

A történet az azelőttre és az azutánra tagolódik. A jelenhez viszonyítva valami történt 15 évvel ezelőtt, amit Vera a mai napig nem tudott tisztázni, megbocsátani magának.
Mint ahogy mások is céloztak már rá, ez a történet tényleg más, mint ahogy számítani lehetett volna rá. Egyáltalán nem könnyed, nagyon súlyos. A megbocsátásról és az elengedésről szól. ... Saját magunknak a megbocsátásról, ami mindig nehezebben megy, mintha másnak kell.

Hidasi Judit nagyon jól összehozta a történetét. A stílusa könnyed, a mondandója viszont nagyon súlyos. Egy olyan témát érintett, ami itthon annyira tán még nem elfogadott és ez szerintem bátorságra vallott.
Mint ahogy már említettem, főszerepben a szerelem és a család áll. Egy olyan családot ismerhetünk meg, akik képesek felállni amikor romokban hevernek. Képesek a szülők újra egymásra találni és a fájdalmukat közösen elviselni.

Nem mondhatom azt, hogy megértettem Verát és a tetteit. Azt sem, hogy szimpatikus karakter lett volna, mert elég közömbös maradt számomra. Ugyanakkor mégis megértettem a miérteket.
Akit a szívembe zártam, az igazán Bálint volt. Benne volt valami olyan plusz, amit a mai fiatal fiúkban nem nagyon látok már sajnos.

Olvasmányos, nagyon jól megírt történet. Valahol az Április út mindannyiunkban benne van. Mindannyiunknak volt, van, lehet az életünkben olyan pillanat, amikor meg kell tudnunk bocsátanunk önmagunknak. Ez a könyv igazán erről szól.