Musing Mondays (2.)- Kérdezz! Felelek!

Mi is az a "Musing Mondays"?: ez az esemény a Should Be Reading blogról indult. Lényege az, hogy minden Hétfőn a blog írója -MizB- feltesz egy kérdést, amire aztán válaszolhatsz a blogodban, majd pedig a linkeled a bejegyzésedet az adott bejegyzéséhez, ami jelen esetben EZ.

Íme akkor a mai:

Találtál már rá váratlanul egy olyan könyvre, amit aztán elolvastál, meglepően jónak találtad és évekig magával sodort? Ha igen, mi volt az?

Szerencsére gondolkodnom se kellett a válaszon, mert igazán 1 olyan könyv van, amit először elég "rég" olvastam, aztán évről-évre mindig újra és újra, egészen tavalyig. Ez pedig Tornay Judit Halálunk óráján c. regénye, ami 2006-ban jelent meg és még abban az évben rá is találtam.

Tornyai Judit: Halálunk óráján

Megjelenése: Európa Könyvkiadó (2006.)

Oldalszám: 216

Ára: 1900

"Mi kell ahhoz, hogy egy középkorú nő boldog legyen? Sok minden. Például hogy a gyerekei előtt szép jövő álljon, a férje hűségesen szeresse, ő maga pedig anyaként, feleségként és dolgozó nőként sikeres legyen. De ha ez a nő rákos, akkor lehet, hogy mindezek háttérbe szorulnak, sőt egyáltalán nem fontosak, mert csak az számít, hogy meggyógyuljon.
A Halálunk óráján hőse, Éva még abban sem mindig biztos, hogy az számít. Amikor az élet normális folyamát egyik napról a másikra hirtelen megakasztja valami, méghozzá egy ilyen horderejű valami, akkor a felszínre kerül a sérelmek évek óta halmozódó hordaléka. De ezt csak Éva látja, mindenki más, a férje, a két fia, az anyja, a barátnői számára az élet, a saját életük lényegében ugyanúgy folyik tovább, ahogyan eddig, nekik továbbra is meg kell vívniuk a maguk csatáit, el kell végezniük hétköznapi feladataikat. Nem egészen értik, mit vár tőlük Éva, ő pedig nem tudja megmagyarázni nekik.
A Halálunk óráján elgondolkodtató, mélységesen megrendítő lélekrajz. Talán segít átérezni és megérteni a rákkal vagy más súlyos betegséggel küzdők végtelen magányát, elszánt küzdelmét és különleges igényeit. Tornay Judit Miskolcon született, férjével és négy gyermekével Sopronban él. Önkéntesként egy válságterhesekkel foglalkozó alapítvány titkára. Más kiadóknál megjelent három krimije (A. G. Ata néven) és egy romantikus regénye. "Kiskrimiket" is ír a TVR7 című műsorújságba."

Élénken él bennem az a pillanat, amikor először akadt a kezembe. A hétvégi mozi után szokásos módon útba ejtettük az egyik könyvesboltot. Az új megjelenések ki voltak pakolva, hogy a betérő látogatók azonnal kiszúrhassák őket. Bóklásztam előttük, de hogy miért pont ezt emeltem fel, ma már nem tudom. Tán a címe fogott meg.
Elolvastam a fülszövegét és úgy éreztem, hogy ez a történet olyan lesz nekem, mint egy pohár víz a sivatagban rekedteknek. ... Így is lett. Sírtam, emlékeztem, fájt, sebeket téptem fel és meglepő módon a végén mégis valahogy megkönnyebbültem.
Évről évre mindig előkerült egy évforduló közeledtével. Lassacskán azon kaptam magamat, hogy kapaszkodok belé, mert emlékeket idézett fel, elérte, hogy ne felejtsek. Aztán eljött az a nap is, amikor megértettem, hogy el kell fogadnom, vannak akik elmennek és nekünk pedig el kell engednünk őket. ... Így megváltam tőle.