Cammie 15 éves, a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának tanulója. Az akadémia külsőleg a tehetős lányok magániskolája, de a falak mögött kémek tanítása folyik. A lány 14 nyelven beszél, hétféleképpen képes puszta kézzel ölni, harcművészetet tanul, kódfeltöréseket, szóval mindent, amire egy kémnek szüksége lehet. Ráadásul nem akárki. Az ő édesanyja az akadémia igazgatónője, maga is kém volt épp úgy, mint a lány édesapja, aki sajnos egy bevetés során meghalt.
Új tanév kezdődik, a lányok szállingóznak vissza az iskolába a nyári szünetről. A 2 legjobb barátnője Liz és Bex is, de az új tanévben új diák érkezik, akit nekik kell a szárnyaik alá venniük. És ahogy lennie kell, egy bevetése során Cammie megismerkedik egy fiúval, aki azt hiszi a lányról, hogy vallási okokból magántanuló. Minden összekuszálódik....
Őszintén szólva, annyira nem hozott lázba a könyv fülszövege, de olyan sok véleményt olvastam arról, hogy milyen humorosnak találták az olvasók, mennyire odáig voltak érte, hogy nagyon kíváncsi lettem.
Már a történet elején éreztem, hogy ez bizony nem az én könyvem lesz. És ahogy haladtam az olvasásával, egyre biztosabb lettem benne.
Egyáltalán nem tartottam humorosnak. Néha mosolyra húzódott a szám, de nem kacagtam könnyesre magamat. Ez a mosoly is inkább az aranyos vagy kategóriának szólt. Ráadásul idegesített, hogy ennyire túlbonyolították a szereplők az egész szituációt. Elhiszem, hogyha a 15 éves lányok úgy érzik, hogy a fiúk viselkedése olyan érthetetlen, hogy tanítani kéne az iskolában a megértésüket (a fiúk is biztos így éreznek. Számukra az első lecke lehetne, hogy miért közösen járnak a lányok mosdóba?), de azért nem volt olyan rég, hogy én is 15 voltam, ennél azért lazábban kezeltem a helyzetet.
Hibák is találhatóak a könyvben, amik jó párszor szemet szúrtak, pedig többnyire ezeken át szoktam siklani.
De ami legjobban idegesített, hogy egyszerűen néha elfelejtették elválasztani egymástól a más időben játszódó részeket. Egyik percben azt olvasom, hogy Cammie a fiúval van, majd utána azonnal a következő sorban már az egyik lánnyal beszél az iskolában. Nem ártott volna legalább egy sort kihagyni, nem pedig így egybefolyva hagyni, mert néha azt se tudtam, hogy akkor most mi van.
Nem találtam sem humorosnak, sem izgalmasnak. Inkább csak egy túlbonyolított történet volt. Aranyosnak, aranyos volt, de nekem nagyon közepes, jóindulattal. Bár, azt is tegyük hozzá, hogy igazán nem is én vagyok a célközönsége. Lehet, hogy a 13-15 éves lányoknak nagyon bejön.
Nekem egy kicsit emlékeztetett Gyerkőc egyik kedvenc mese sorozatára, ami az Olsen ikrek figurájával készült.
A sorozat amúgy nagy sikert aratott világszerte. 4 kötete már megjelent angolul. Elviekben hamarosan magyarul is jön a második, Görbüljek meg, ha igazat mondok c.-mel.
Megjelenés: I'd Tell You I Love You, But Then I'd Have to Kill You (2007.)/ Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek (2010. Kelly Kiadó)Oldalszám: 253
Ára: 2680 Ft
Az írónő oldala ITT.
Csak hármast adtál neki, de valahogy nekem mégsem tűnik olyan rossznak. Nem értem a dolgot.:))
VálaszTörlésÉn is pályáztam erre könyvre de úgy gondoltam, mint azt te is írtad, hogy inkább "fiatalabbaknak" való. Hát ez akkor kimarad.:)
VálaszTörlésPedig a fülszöveg alapján nem tűnt rossznak
VálaszTörlésTegyetek próbát ti is, aztán megtudjátok, hogy jó avagy sem. :o) A többségnek tetszett. Nekem annyira nem. De lehet, hogy rosszkor vettem kézbe, nem tudom. Bár nem hiszem.
VálaszTörlésÉn még mindig el akarom olvasni, szóval ha beszereztem, akkor majd megírom nekem hogy tetszett. Bár, ha nekem sem fog bejönni, akkor ismerve magamat nem fogok a végére jutni. :)
VálaszTörlés