2010. június 26., szombat

Ilyen se nagyon fordult elő még velem, hogy egy szériát a 2. kötettel kezdek, de csak itthon vettem észre, hogy elviekben nem ezzel kellett volna kezdenem.
De mivel önálló történet, nem folytatás, így is maximálisan élvezhető volt, és élveztem is. ;o) Egyszerűen nem tudtam letenni. 398 oldal ide-vagy oda, de én bizony 1 nap alatt befejeztem, egészen este 9-től reggel 5-ig olvastam, amíg Gyerkőc fel nem ébredt. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni.

Igen, én szeretem a romantikus irodalmat, és az első találkozásom az írónővel, nagyon pozitívra sikeredett. Azt hiszem, meg fogom rohamozni a könyvtárat a többi kötetéért. ;o)

A szériáról annyit, hogy 7 kötetből áll, egy amerikai focicsapat tagjainak életét mutatja be, persze romantikus szemszögből. A kötetek önálló történetek, egyszerűen csak fel-feltűnnek a szereplők.
Az első rész a Csak te kellesz!, a második a Se veled, se nélküled, a harmadik az Apafogó, a negyedik a Az álom, édes álom, majd utánuk jön a Törékeny szív, Várom a párom és a Született csábító.

Ebben a kötetben Bobby Tom Dentont ismerhetjük meg jobban, a szexi focistát, aki visszavonulásra kényszerült. Mivel szerződött egy filmszerepre, ezért érte küldik a 30 éves, teljesen átlagos, és még szűz Gracie-t, hogy kísérje el a forgatás helyszínére a férfit.
Gracie első pillantásra szerelmes lesz a férfiba.
Bár Bobby Tomnak nem az esete, a férfi mégis vonzódni kezd hozzá, még maga előtt is titkolva, hogy szerelmes lett a rút kiskacsába, akiből királynőt varázsol. Ez egy kicsit A csaj nem jár egyedül érzetet keltett, de így volt jó. :o)

Aranyos, könnyed, romantikus történet, ami olvastatja magát.

"Gracie harmincéves és még szűz. A szülei annak idején egy aggok otthonát vezettek, s a lányt éjjel-nappal idős emberek vették körül. Édesanyja pedig gyakorta mondogatta neki, hogy női ágon hozzájuk hasonlóan valamennyi felmenőjük jelentéktelen külsejű volt. Apja halála után az édesanyja túlad az öregotthonon, és lányával Floridába költözik, ahol Gracie-nek életében először a saját lábára kell állnia. Úgy véli, egy filmstúdiónál szerzett produkciós asszisztensi állásával unalmas hétköznapjaiból jegyet váltott a kalandok csillogó világába. Ám azonnal minden a feje tetejére áll, amikor első megbízatásaként a stúdió legújabb filmjének leendő sztárját, a futballikon Bobby Tomot kell rávennie arra, hogy időben jelenjen meg a forgatáson és teljesítse a szerződését."


Grace-t az első perctől kezdve imádtam! Aranyos, amolyan szeretni való teremtés.
Bobby Tom viszont nem lopta be magát a szívembe. Beképzelt fajankó, de azért a végére csak kikupálódik. ;o)

Tartalom: *****
Borító: *****
Megjelenés: 2009/1995
Eredeti cím: Heaven, Texas
Az írónőről: 1983-ban kezdte az írói pályafutását. 30 műve jelent meg 2009-ig.

"Anyának lenni a világ legnagyobb kalandja. A hagyományok, szokások és előítéletek miatt jó ideig csak áhítattal illett írni róla. Pedig anyának lenni tanulási, érlelődési folyamat is, tele kétségekkel, riadalmakkal és persze rengeteg boldogsággal. A Nők Lapja hasábjain két éve olvashatjuk D. Tóth Kriszta kislányáról, Loláról szóló történeteit. A könyv több ennél: nem egyszerűen a cikkek válogatott füzére, inkább Kriszta története. Nem babanapló, hanem kalandregény. Igaz történet, valós szereplőkkel, kíméletlen őszinteséggel, humorral. Nem szépítve azt, ami nehéz, nem titkolva, hogy az anyaság nem mindig leányálom. Történet egy nőről, akiből egyszer csak anya lesz, egy magyar-angol szerelmespárról, akikből szülők lesznek."


Már hónapok óta itt áll a könyvespolcunkon a könyv, de magam se tudom miért is húztam az elolvasását, miért is élvezett minden más könyv elsőbbséget.
Nem hittem volna, hogy ennyire jó kis történet lesz, és bevallom, kicsit szkeptikus is voltam a szerzővel szemben.
A képernyőn egy nagyon komoly nőt lehet látni, nem hittem volna, hogy ennyire laza és humoros, mindenféle allűrök nélkül. Legalábbis nekem így jött le a sorain keresztül. Nem szoktam olvasni a blogját, de kíváncsi vagyok Lolababa életének folytatására, így ezentúl néha biztos zugoskodni fogok nála.

Nagyon jól megírt könyv. Könnyed, humoros, őszinte. Olyan megmondom a tutit stílusban, de nem bántóan, hanem logikusan.
Én magam is vezettem kismama/babablogot, így utólag, hogy már csak magunknak írom, sok mindenben igazat kellett neki adnom, amit akkor, amikor még írtam nyíltan, nem így éreztem.

Loláról szól a történet, de mégis inkább arról, hogy birkóztak meg azzal, hogy szülők lettek.
Nem szépíti a nehézségeket, nem adja elő, hogy az ő gyereke sose hisztizik, mert az nem illik egy "sztárgyerekhez". Őszinte. Nem eget-földet rengető dolgokról ír, egyszerűn csak a saját tapasztalatairól, az első kb. 2 és fél évükről.
Mint minden kisgyerkőc, Lola is biztos nagyon édes lehet a valóságban, a rajzokért pedig teljesen odáig vagyok, nagyon tetszettek!

Tartalom: *****
Borító: *****
Megjelenés: 2008.
Az írónőről: D. Tóth Kriszta 1975-ben született. Újságíró, brüsszeli tudósító volt, 2007-től szerkesztő-műsorvezető a magyar Televíziónál. 2007-ben megkapta a Cosmo Nagydíjat (legjobb író, újságíró), tavaly pedig az év médiaszemélyisége lett. Nevében a D betű gyermekkori becenevéből származik.
forrás: wikipédia

"Milyen színű a gesztenye? Ugye, mindenki tudja? Ugyanolyan sötétbarna, mint a mackón a bunda."


Kisvakondon nőttem fel, a mai napig szeretem olvasgatni a történeteit.
Ez a könyv viszont valahogy nem tetszett. Persze, biztos nagyon jól lehet gyakorolni vele a színeket a kicsivel, de nekem akkor sem.

Felépítését tekintve, az egyik oldalon egy 4-4 soros kis versecskét olvashatunk, amikben egy-egy színre hívja fel a figyelmet, majd alatta és a másik oldalon található egy-egy kérdés.
A kedvencem a "Hol a csavar, és melyik az anyacsavar?". Nekem, mint nagy ezermesternek, rendesen másodpercek kellettek, míg meg tudtam különböztetni a 2 tárgyat. Kíváncsi leszek, Gyerkőc a későbbiekben milyen gyorsan fogja rávágni a megfelelő megfejtést. ;o)

Tartalom: ****
Borító:
*****
Megjelenés: 2007.
Eredeti cím: Krtek a barvy
Az írókról: Jiri Zácek 1945-ben, Zdanek Miler 1921-ben született. Zdanek Miler első kisvakondos mesekönyve 1963-ban jelent meg.

2010. június 25., péntek

"Lizzie Nichols visszatért! Rója New York utcáit, állás, lakás és a világegyetemben számára kijelölt hely után kutatva (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Amikor nyári szerelme, Luké felajánlja, hogy költözzenek össze, Lizzie szíves örömest dobja sutba a tervét, hogy legjobb barátnőjével, Sharival béreljen egyszobás lakást egy lift nélküli házban. Beköltözik élete szerelmével Mrs. de Villiers Ötödik sugárúti pót-lakásába, ahol kapuson kívül eredeti Renoir festmény is található. Állás-ügyben azonban már nincs ilyen szerencséje. Míg Shari azonnal rátalál álmai munkahelyére, Lizzie-t egymás után érik a megalázó elutasítások. Lizzie ingyenmunkát vállal egy esküvőiruha-felújító szalonban... "

Meg Cabot egyszerűen olvastatja magát. Annyira jól ír, aranyosak a szereplői, humorosak a történetek, hogy nem lehet elsiklani a könyvtárban a még nem olvasott könyvei mellett.
Amint megláttam a Locsifecsi királynő 2. részét a gyerekrészlegen, már kaptam is utána, és kérdeztem meg Gyerkőcöt, hogy ugye nem zavarja, ha ezt kiveszem magamnak a nevében? ;o) Túlságosan nem ellenkezett, beleegyezése jeléül, elkezdte kihúzogatni a betűket jelölő papírokat a könyvek közül, és még a könyvtáros se nézett rám furán, amikor a mesekönyvekkel együtt átnyújtottam ezt is, majd pironkodva átadtam a Gyerkőc babaolvasóját. :oP

Amúgy meg, azért remélem, hogy hiába gyerekrészleg, de azért odafigyelnek arra, hogy pl. ezt a könyvet lehetőleg ne vegye ki egy 8-9 éves.

Losifecsi királynő visszatér!
Spoiler is lehet az alábbi bekezdésben!
Miután Lizzie Franciaországban összejött Luke-kal, New York-ba költöznek, ahol Luke folytatja a tanulmányait, Lizze pedig próbálja megvalósítani az álmát, ami persze így, vagy úgy, de sikerül. Munkát vállal egy menyasszonyi ruha készítő szalonban, és várja, hogy Luka megkérje a kezét. ;o) Továbbra is locsifecsi, álmodozó, de nagyon szeretnivaló 23 éves fiatal nő.
Továbbá Shari-ék élete felfordul, miután a lány szerelmes lesz másba. ...
Vége!

Tipikusan olyan regény, amit olvasol-olvasol, majd magad is megdöbbensz, hogy milyen gyorsan haladsz vele, egyszerűen nem tudod letenni.

Az első és ebben a részben is nagyon tetszettek Lizzie jegyzetei. Így pl. bár eszem ágában sincs férjez menni :oP, de köszönhetően az instrukcióiak, össze tudtam állítani, álmaim menyasszonyi ruháját. ;o)

Tartalom: *****
Borító:
*****
Megjelenés: 2009/2007
Eredeti cím: Queen of Babble in the Big City
Az első részről itt írtam.
Befejező része a Locsifecsi királynő férjhez megy.

Kinek fordult már meg a fejében, hogy milyen jó lenne néha vissza-visszamenni a múltba?
És arra gondoltatok már, hogy milyen lenne, ha a gyermekkorotoktól kezdve bizonyos időközönként felbukkanna a jövőből a férjetek/feleségetek?
Jó dolog lenne időutazónak lenni akkor is, ha nem tudod kontrollálni az utazások időpontját, pl. a saját esküvődön tűnsz el, és ki tudja mikor érsz vissza, na meg ha minden alkalommal meztelenül érkezel az adott időbe?
Milyen lehet együtt élni egy időutazóval? Az egyik percben még boldogan ugráltok az ágyban, előkészítve a nászéjszakára, majd hopp, a következő percben, már csak a ruhája hever az ágyon és ki tudja épp hol van, mikor tér vissza hozzád?

Már a könyv is nagy hatást tett rám, nagyon tetszett, de úgy érzem, hogy látni is kell, hogy igazán kerek legyen.

A 2 főszereplőt Eric Bana (aki pl. a Trójában Hectort játszotta) és Rachel McAdams (akit először nem tudtam hová tenni, csak ismerős volt az arca. Aztán kiderült, hogy az Ünneprontók ünnepéből volt ismerős, de ő játszott a Tökös csajban is, csak ott szőke volt.) játssza.

További szereplők:
Michelle Nolden
Ron Livingston
Jane McLean
Brooklynn Proulx (Clare 6 és 8 évesen)
Alex Ferris (Henry 6 évesen)

2009. október 29-én kezdték játszani a hazai mozik.
forrás: port.hu

"Aki a jövővel küzd, a jelent veszíti el."


Újra Csodaidők, végre eljutott hozzám is a folytatása. :o)
Mint, már említettem, tőlem mindig távol álltak az űrben játszódó regények, valahogy nehezen felfoghatóak, nehezen tudom magam elé képzelni ezt a világot, de most viszonylag elég gyorsan ráhangolódtam a történetre, és olyan nagy bajban már nem is vagyok vele. ;o)

Először is, minden elismerésem az írónőnek, mert tényleg hatalmasat alkotott, és örülök, hogy hazai.
Másodszor, mivel az első részhez képest pár év már eltelt, Judy is nagykorú lett, közelebb áll hozzám a történt, jobban megemészthető, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Úgyhogy, ha valaki egy kicsit nemistudomtetszette véleménnyel fejezte be az első kötetet, olvassa el ezt is, mert nekem tetszett. :o)

Lényegében folytatódik minden ott, ahol abba lett hagyva.
Judy, Giin és Yaan szemszögéből olvashatjuk a történteket továbbra is.
Judy nagykorú lesz, férjhez megy. Mivel nem szerelmi házasságot kötnek, ezért kezdetben nehézségeik vannak, de aztán megszeretik egymást.
Giin folytatja a harcát, küzd és egyre közeledik egy csillagközi háború rémképe, ami sajnos a végén be is következik.
Ami meg Yaant illeti. Furcsa szereplő. Nagyon hangoztatja, hogy nem szereti a családját, de néha mégis érezni lehet, hogy a szívén viseli a sorsukat. Már csak miatta is kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy mi lesz vele.

"Judy, a fiatal, különleges tehetségű nő gyerekként került a nagytekintélyű Raas családba, egyesek szerint botrányos körülmények között. A kaveni hagyományoknak megfelelően apjának, Giinek kell férjhez adnia. Giin, a nagycsalád feje galaxis-szerte ismert üzletember és politikus. Megosztó személyiség, aki egyre szorongatottabb helyzetbe kerül a kiszakadtakkal kapcsolatban álláspontja miatt. Yaan – új nevén Paul – évekkel ezelőtt a Raas családot és ezzel a Kaven világát hagyta el, s lett kiszakadtként egy olyan hatalom magasan képzett katonája, amely régi családját is veszélyezteti. Az ogfák vöröse című első kötetben megismert szereplők baljós, világégéssel fenyegető események közepette igyekeznek elveik szerint helytállni, s ha lehet, életben maradni… A Csodaidők nagyregény; egy családé is, egy világi is. Észrevétlenül ragad magával sodró erejű cselekményével, fantasztikus lüktetésével. www.csodaidők.hu"


A regény vége nagyon szomorúra sikeredett, jó pár szereplőtől búcsúzhatunk, és most aggódhatok Judyért. ;oS

Ami meg az írónő álnevét illeti, kezd egy sejtésem lenni, ki is Raana Raas. Aztán majd kiderül, igazam volt-e. ;o)

Itt írtam az első részről.

Tartalom: *****
Borító: ****
Megjelenés: 2008.

2010. június 24., csütörtök

Feladom Wm. Paul Young A viskó c. regényét, egyszerűen nem megy.
Olvastam máshol is, hogy nem épp könnyű olvasmány, hogy túl van ajnározva. Egy kicsit nem értem ezt a nagy "istenítést".
Kiskoromban kaptam vallásos nevelést, de aztán elég erősen megingott a hitem. Mondjuk úgy, hogy természetesen hiszek én is valamiben, de nem épp abban, amiről az egyházak szólnak.
Viszont ennek ellenére becsuktam a könyvet, amikor azt olvastam, hogy Isten afrikai nő, Jézus pedig arab férfi, aki kertésznadrágban szeret kapálni.
Hiába regény, de nekem ez egyelőre nem megy. ... Tán majd máskor.

2010. június 22., kedd

2 dolog miatt szerettem volna elolvasni ezt a könyvet.
Először is, Katie Ffordot úgy emlegetik, mint a romantikus női irodalom egyik új csillagát. Kíváncsi voltam rá, megérdemli-e ezt a csillagot. ;o)
Másodszor pedig, nagyon tetszik a borító! Annyira szép, hogy hívogatott, "Niki, olvass el!". A fekvő nő a hintaágyban sugallta nekem, hogy úszni, pihenni fogok az olvasása során. Így is lett.

"- Az élet egy hazárdjáték Dora, és ha nem veszel részt benne, el fog menni melletted."


A történet középpontjában 2 nő áll. A 22 éves Dora, aki az esküvője előtt jön rá, hogy még sem a vőlegénye az igazi és megszökik. A legjobb barátnője anyukájánál, Jo bárkáján talál menedéket. A másik főszereplő pedig ez az 50 éves anyuka, akit a férje 30 év után lecserélt egy fiatalabb nőre, így most egy ismerőse bárkáján él, közel Londonhoz.
Nekem ez egy teljesen más Világ volt. Sose jártam még Angliában, de meg se fordult soha a fejemben, hogy lehetnek emberek, akik ilyen hajókon élnek a folyókon, vagy a tenger-óceán partjain. Nekem ez így kimaradt, így nagyon jó volt erről olvasni.
Szóval a 2 nő felejteni akar, új életet kezdeni, de persze a szerelem kopogtat mind a kettőjüknél. ;o)

Nagyon szimpatikusak voltak a szereplők.
Úgy gondolom Jo talpra állása példamutató, szörnyű lehet elfogadni, hogyha valakit 30 év után lecserél a férje, ráadásul egy fiatalabb nőre, összeomlik az élete, azt se tudja, hogy mihez kezdjen. De Jo tényleg fantasztikus!
Bizonyára rettentően fájhat neki, hisz 30 év, rengeteg idő. Ráadásul ő olyan nő, aki az egész életét a családjára tette föl. És akkor jön egy fiatal nő, romba dől az egész élete, rá kell jönnie, hogy álomvilágban élt, hogy megcsalta a férje, hogy ő már nem fiatal, nem tudna versenyre kelni egy 20-as nővel, amit én butaságnak tartok, de biztos én is ezekre gondolnék egy ilyen szituációban.
Férjecskének kapuzárási problémája van, de Jo így járt jól. ;o)
Ami meg Dorát illeti, egy kicsit magamra ismertem benne. Védett fészekben élte az életét, amikor pont az esküvője előtt robbant, és szerencsére mert változtatni. Tán, ha nem szökik meg, ugyanarra a sorsra jutott volna, mint Jo. Nem lett volna boldog a házasságuk.

Romantikus irodalom, de nem csöpögősen, hanem inkább finoman, szórakoztatóan.

"Mit tegyünk, ha a férjünk lecserél egy szexi, fiatal szőkére? Vagy mit tegyünk, ha az álomesküvő előtt eszmélünk rá, hogy a Nagy Ő mégsem az Igazi?
Jo Edwards sohasem tervezte, hogy hajón fog élni. Még azt sem tudja biztosan, hogy szereti-e a vizet. De amikor a férje kidobja, mégis egy állóhajóra költözik...
Dora Hamilton sohasem tervezte, hogy meglép a tulajdon esküvőjéről. De amikor eljön a várva várt nap, mégis menekülőre fogja – és egyetlen lehetősége, hogy elfogadja Jo ajánlatát, ő is a hajó fedélzetén keres menedéket...
A két barátnő elhatározza, hogy örökre lemond a férfiakról, arra viszont nem számítanak, hogy a pasik hamarosan csőstül rajongják körül őket, sőt, miután kihajóznak, életük legnagyobb kalandja veszi kezdetét."


Tartalom: ****
Borító: csillagos 5-ös

Megjelenés: 2008/2007
Eredeti cím: Going Dutch
A cím magyarázata: először fogalmam se volt, hogyha London közelében vannak, mi köze van ennek Amszterdamhoz. Röviden annyi, hogy a bárkával Amszterdamba kell hajózniuk a szereplőknek, de ez az út amolyan jelképes is, a bátorságot, a változtatást, a múlt lezárását jelképezi.
Az írónőről: Katie Fforde 1952-ben született. Ez a 13. regénye, de magyarul ez jelent meg először.

Teljesen abban a hitben vettem a kezembe a könyvet, hogy egy hasonló túlfűtött, vámpíros történetet fogok majd olvasni, mint J.R.Ward könyveiben. Erre még rá is tett egy lapáttal a borítón található vélemény a Publisher's Weeklytől, mely szerin "Kenyon a vámpírrománc királynője".
A többi regényét nem olvastam még, de ebben egy szem vámpír sem volt.
A bizonyos álomszerető, az álompasi, nem vámpír, hanem egy görög isten, Aphrodité fia.


"Óvakodj az átkozottól. Makedóniai Iulianosz. Szorítsd a mellkasodhoz, és szólítsd háromszor az éjfél szárnyán, a telihold fénye alatt. Akkor eljön hozzád, és a teste a következő teliholdig a tiéd, hogy parancsolj neki."


Érdekes a történet, így a vámpíros láz után tán még kellemes is volt istenekről olvasni. ;o)
Iulinosz egy görög isten, aki meg lett átkozva. Egy könyvbe zárták őt, és ha egy nő háromszor kimondja a nevét a megfelelő időpontban, akkor 1 hónapig a rabszolgájává válik. Egyetlen célja a nő kielégítése, de ő az átok miatt nem tudja gyönyörét nyerni az együttlétekben.
2002-t írunk, Grace a 29. születésnapját ünnepli, amikor a barátnőjétől megkapja ezt a könyvet. Poénból, de kimondja a férfi nevét, aki meg is jelenik az otthonában akcióra készen. ;o)
Grace viszont más, mint a többi nő, aki eddig Iulanioszt magához hívta, ő segíteni akar megtörni az átkot.
Közben pedig egymásba szeretnek, és azért olvashatunk egy-két izgalmasabb jelenetet. ;o)

"Egy férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza azt a napot, amikor büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti…"


Itt bele tudtok olvasni a regénybe.
Többet nagyon írni nem tudok róla, nem éppen egy gondolatokat ébresztő könyv, de azért nem rossz olvasmány. ;o)


Tartalom: ****
Borító: ***
Megjelenés: 2009/2002
Eredeti cím: Fantasy Lover
Az írónőről: Sherrilyn Kenyon 1965-ben született. Jó pár regény írónője, amikkel szintén jó pár díjat bezsebelt már.

2010. június 19., szombat

Miután befejeztem Susan Elizabeth Phillips Se veled, se nélküled regényét (fogalmam sincs, mikor fog sorra kerülni a bejegyzés róla, de igyekszem), rohantam is a könyvtárba a többi könyvéért az írónőnek, nehogy elhappolják előlem hetekre, hónapokra. Nagyon tetszett, de most csak a széria 2 kötetével és egy másik könyvvel tudtam távozni. ;o)

"- Van fogalmad róla, milyen az, amikor az ember tizenhat éves és terhes? Mennyire kilóg a sorból mindenütt?"


Valószínűleg, mert már édesanya vagyok, az ilyen történetek, mint a Gólyaregény is, nagyon megfognak, elgondolkodtatnak.

Nadine 16 éves. Szerelmes lesz egy nála idősebb fiúba (a kora nem derül ki, csak annyi, hogy 20 biztos elmúlt). A kapcsolatuk komolyra fordul, ezért a lány fogamzásgátlót kezd szedni.
Szedi rendesen, de azt elfelejti, hogy vannak olyan szituációk, amikor a tabletta hatása csökken. És így bizony terhes lesz.
Úgy érzi, hogy az álmai a tanulásról, a jövőjéről romba dőlnek, és a kapcsolata is kezd romlani Rick-kel. Sehol se találja a helyét, nem tudja, hogy mit tegyen. ...

Sajnáltam a lányt, sőt, sajnálok mindenkit, aki nem teljes szívvel várja a gyermekét, vagy akár nem is akarja, hogy megszülessen.
Nem fogok senki felett pálcát törni, mindannyian mások vagyunk, más az életünk, más-más szituációba kerülünk.
Amire ez a könyv felhívja a figyelmet, hogy bár Nadine szedte a fogamzásgátlót, teherbe esett.

Van, hogy a nőgyógyászok csak felírják a bogyót, de nem tájékoztatnak megfelelően; van, hogy a fiatal lány nem tud kellő bizalommal fordulni az édesanyjához, vagy máshoz, hogy a benne felmerülő kérdéseket tapasztaltabb nővel át tudja beszélni; van, hogy el sem olvassuk a használati útmutatást, vagy ha el is olvassuk, el is felejtjük.

Azt azért tudni kell a fogamzásgátlóról, hogy az az 1% mindig ott van.
Ha épp valamilyen betegségből kifolyólag hánytál, hasmenésed volt, vagy egy buli alatt alkoholt ittál, vagy beteg vagy és más gyógyszert szedsz, a fogamzásgátló hatása csökken. Ilyenkor védekezni kell máshogy.

Tetszett a történet, hogy erre így felhívja a figyelmet.
Sajnáltam, mert addig élte a 16 éves fiatalok életét, aztán egyik percről a másikra "sehová" se tartozó lett. A korosztálya furcsán nézz rá, hisz míg ők élik a bulizós életüket, ő kisbabát vár. Ugyanakkor miről tudna beszélgetni, a 20-on 30-valahány éves kismamákkal, anyukákkal? Igazán közéjük se tartozik.
Sajnáltam őt, mert a pocakosság egy csodálatos dolog, aminek minden percét élvezni kell, ami aztán elmúlik, de nem tudod visszacsinálni.
Akik olvasták a kismama blogomat, tudják, hogy számomra csodálatos volt az a 9 hónap. Míg sok anyuka alig várja a végét, én húztam volna, annyira jó volt így 2 az 1-ben.
És épp ezért sajnálom, hogy vannak akik nem így éreznek.

"A hórihorgas, csupa szeplő Nadine sosem hitte volna, hogy egy igazi szépfiú képes belé szeretni. Ráadásul Rick nem csupán jóképű, hanem okos és laza is, egyszóval az a típus, akiről minden tizenhat éves lány álmodozik. Nadine azonban nem csak álmodozni akar, ő át szeretné élni a szerelem minden szépségét. Mivel el akarja kerülni anyukája és nagymamája sorsát, akik tini lányként szültek gyermeket, ezért fogamzásgátló tablettát szed. Csak azzal nem számol, hogy egy gyomorrontás közömbösítheti a pirulák hatását… A fordulatokban gazdag, komoly témát feszegető regény bemutatja egy nehéz döntés minden kínját, felelősségét."

Én ajánlott olvasmánnyá tenném 8-9. körül.
És ami szerintem még nagyon fontos, és a szülő felelőssége, az nem csak a felvilágosítás, hanem egy olyan szülő-gyermek kapcsolat, amiben a gyermek minden bajával mehet a szüleivel, nem menekül el otthonról 16 évesen.
Igen, le kell vele ülni, "Itt van fiam, ez a gumi, így kell használni, hogy ... és használd is!". El kell vinni dokihoz a lányunkat, mert ha mi még 14-15 évesen nem is gondoltunk a szexre, ők bizony többnyire már igen.
Mi az ő szülei vagyunk. De egy napon ő is valakinek a szülője lesz. És nem mindegy, hogy mikor, lélekben mennyire felkészülten. Egy gyermek hatalmas ajándék. De nem mindig nevetés az élet mellette. Van, hogy nehéz, van, hogy fáradt vagy, és fenekestül felfordul minden az érkezésével. :o)

Itt bele tudsz olvasni a könyvbe.

Tartalom: *****
Borító:
***
Megjelenés: 2008/2006
Eredeti cím: Bauchgefühl
Az írónőről: 1961-ben született, ez a 2. regénye.

2010. június 18., péntek

"A nevem Sandra Palmer. Néhány nappal korábban azt gondoltam, hogy átlagos amerikai lány vagyok, akinek az életére még az "unalmas" szó sem megfelelő.
Most, a halálom pillanatában mindent másképpen látok."


Mióta megjelent a Twilight, nagy divat lett a "Twilight-os borító", ami nekem amúgy tetszik.
Érteni ezt a fehér rózsát nem értem, de azért a vércsepp már jelzi, hogy nem kalandregényről lesz szó.

Nem vámpíros, vagyis nem kimondottan vámpíros történet.
Olyan, mint Böszörményi Gyula 9... 8... 7... regénye és egy pici Twilight összemixelve.
Az alapja nagyon tetszik, de úgy érzem, hogy lehetett volna jobb is az egész.
160 oldal, olyan, mintha egy nagyobb regénynek a vázlata lenne. Ráadásul a vége már nagyon össze lett dobva és nekem ezek az érzelmi szálak is furák. Az egész történet 1-2 nap alatt játszódik le, de itt már nagy szerelemről volt szó, stb.

Spoiler is lehet a következő bekezdésben!
Sandra 16 éves és egy bentlakásos elit iskolába hívják meg tanulni. Már az érkezése napján különös események történnek. Árnyak, rémálmok, fura iskolatársak.
Beleszeret Donnie-a, a vámpírba, aztán kiderül, hogy Sandra egy leszármazott. Vagyis a 6 bukott angyal egyik leszármazottja. Az iskolában pedig az ilyen leszármazottakat gyűjtik össze, hogy aztán mindegyikükbe beleköltözzön egy démon, akik majd kinyitják a Sátánnak a pokol kapuját.
Itt a vége!

Ami nekem fura volt, hogy az első fejezetből már kiderült, hogy mi lesz a lány sorsa. Lényegében az utolsó előtti fejezettel kezdődik a történet.

"Tudod milyen, amikor kiderül, hogy nem az vagy, akinek képzeled magad? Ismered azt az érzést, amikor az életed fenekestől felfordul? Szerettél már bele olyan rossz fiúba, aki tényleg rettenetesen veszélyes?
Sandra Palmer az átlagosnál is unalmasabb életet élő fiatal lány. Kalandra vágyik. A Lakewood College meghívásának köszönhetően felcsillan a remény, hogy végre kiszakadhat a monoton hétköznapokból. Nem is sejti, hogy az intézményben sötét erők leselkednek rá. Azonban amikor az egyik iskolatársát megöli egy vámpír, a dolgok a feje tetejére állnak. Sandrának ki kell derítenie, hogy mi történik körülötte, és muszáj megtudnia az igazságot vérszívónak tartott szerelméről, Donnie-ról!"


Az íróról viszont egyszerűen semmit se találtam.
Mivel nincs utalás fordításra, így gondolom magyar alkotásról van szó.
Amúgy ez is egy sorozat, folytatása Az üldözött.

Tartalom: ****
Borító: ****
Megjelenés: 2009.

2010. június 16., szerda

"-Gyerünk, Oszkár, ülj rá szépen a bilire."


Már egy ideje szemeztem az Alexandra oldalán a könyvvel, de most, hogy kivettük a könyvtárból, örülök, hogy nem vettem meg. Egészen másra számítottam.

Azt hittem, hogy a gyerekeknek majd játékosan bemutatja a bilit, és ráveszi őket, milyen szuper is, ha pelus helyet azt használják.
Ehelyett, Oszkár mindent csinál a bilivel, amit még értek is, hisz ismerkedik vele, na de a vége!
Csak annyit árulok el, hogy Oszkár pisil, de nem a bilibe. Szó szerint elkerekedett a szemem, hogy milyen ötletet adott ezzel az írónő a kicsiknek.
Pár perc után már mosolyogtam rajta, de azért jobban tetszett volna, ha Oszkárnak a bilibe sikerül alkotnia.

"Vajon ráül Oszkár a bilire? Vagy inkább csak játszana vele? A szükség bizony nagy úr, és Oszkár is hamar rájön, hogy valójában mire való ez a "színes játékszer". A csintalan kisfiú kedves, szeretetteli meséi minden kisgyerekhez szólnak, hiszen ők maguk is hasonló történetek főszereplői - nap mint nap. "


Rövid történet, nagyon aranyos rajzokkal.

És ha már bili.
Pár napja kaptam egy hírlevelet, mikor is jön el az ideje a szobatisztaságnak? Az okosok szerint 2 és 3 éves kor között az ideális megismertetni a kicsit a bilivel. Korábban fölösleges, mert még nem érett rá (ennek ellenére olvastam más tapasztalatokat erről), de később sem, mert vizelettartási problémái lehetnek a későbbiekben.
Mi nem bilizünk, bár beszereztünk egy rém ronda zöld példányt, amit használni használunk, de nem funkciójának megfelelően. Ugyanis zenél a drága (A Jingle bells-t! Egy bili!), így a fürdetéseknél vizet locsolgatunk bele. ;o)

Tartalom: ***
Borító: *****
Megjelenés: 2008/2007
Eredeti cím: Oscar sur le pot

"A reggeli készülődés közben Xénike így szólt a nővéréhez:
- Ági, jól aludtál az éjjel?
- Igen, miért?
- Na, akkor most már tudom, nem vagy igazi borsószem hercegkisasszony!
- Ezt meg honnan veszed?- mosolygott a nagylány.
- Onnan, hogy lefekvéskor a lepedőd alá tettem egy gombostűt és észre se vetted!"


A jó kis aranyköpések. :o) Milyen édesek a gyerkőcök. ;o)
Ha nevetésre vágysz, akkor ajánlom a könyvet, hatalmas beszólásokat lehet olvasni benne.

"E könyv elsődleges célja a nevettetés. A második: hogy bemutassa, milyen kifinomult nyelvérzékkel rendelkeznek a gyerekek. A gyermek nem csak utánozza, hanem teremti is a nyelvet. A humoros "gyerekszájakat" megható, elgondolkodtató bemondások tarkítják. A könyvből is kiderül, hogy a kicsik másképp látják magukat és környezetüket, mint mi.
Előfordulhat, hogy az ön gyermeke is mondta az aranyköpések valamelyikét. Ez az egybeesés nem a véletlen műve: a tipikus gyermeki észjárást mutatja. Néhány sztori olyan, hogy egy másik fejezetbe ugyancsak beillik: ilyenkor döntenem kellett, hová írjam. A gyerekek szókincse meglehetősen eltérő az első hat évben, utána lesz hasonló összetételű. A könyvben található bemondások nagy része a valóságban beszédhibásan, esetenként névelő nélkül hangzott el.
Közel 200 gyerek szerepel a könyvben. A gyerekek monogramja utáni szám az akkori életkorukat jelzi. (Ha a gyerek pontos nevét nem kaptam meg, akkor az "Ism.." rövidítést írtam monogram helyett.) Hálás vagyok barátainknak és ismerőseinknek, akik támogattak az anyaggyűjtésben.
Ha kedvet kapnak hozzá, nyugodtan ragadjanak tollat, és küldjék el gyermekeik bemondásait a kiadónak! Amennyiben igény van rá, a könyvnek folytatása is lesz.
Az illusztrációkat a Sok-sok új találós kérdés és a Különös Állattár című könyvek ifjú grafikusa, Radván Simi kilencéves kisfiú készítette."
Nálunk még aranyköpések nem nagyon vannak, de azért Gyerkőc próbálkozik már.
A kánikula alatt történt, hogy nagyon leizzadt este, reggel letusoltam őt, és mondtam neki, hogy megmossuk most a haját, és akkor este nem kell. Ugyanis utál hajat mosni. Este elfelejtettem ezt mondani Apának, ő pedig nekiállt a hajmosásának, mire Gyerkőc felháborodottan rászólt:
- Nekem nemkej, nekem nemkej! :o)
17 hónapos lesz a Kincsem.

12 fejezetre vannak osztva az aranyköpések. Ilyen pl. a Kisbaba érkezik, Kérdez a gyerek, Átköltött szavak gyűjteménye, stb.

Tartalom: *****
Megjelenés: 2001.

2010. június 15., kedd

"Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy elénekelik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butácska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat."


Na, azért nem végig ilyen kis "örök igazságokkal" van tele, de ez a pár mondat nagyon megfogott.
A Sosehol után ez második elolvasott könyvem Neil Gaimantól.
Kicsi nehéz róla írni, mert ez is egy nagyon különös regénye. Valahogy nekem egy picit nehezen megemészthető.
Mese felnőtteknek, egy különös Világgal, ahol szintén nagy szerepe van az állatoknak.

Igazából fogalmam se volt, hogy mire számítsak, azon kívül, hogy "mese" lesz.
A borítón levő póktól borsódzott a hátam, én ugyanis rettentőn félek ezektől a szőrös lábú-veszélyes-félelmetes-undorító- szörnyektől. Fura ránéznem a borítóra azzal a tudattal, hogy itt a pók egy ember.

A sztori lényege annyi, hogy Kövér Charlie már 20 éve nem tartja a kapcsolatot az apjával. Haraggal gondol rá, mert gyerekkorában mindig megszégyenítette őt mások előtt.
Most az esküvőjére készül, és a menyasszonya ráveszi, hogy hívják meg őt is. Ekkor tudja meg, hogy meghalt.
Odautazik a temetésre, majd utána a szomszéd néni elmeséli neki, hogy az apja egy igazi isten volt, Anansi, aki amúgy pók, de ember és Charlie-nak van egy bátyja. Ha látni akarja őt, akkor csak szóljon egy póknak.
Charlie persze nem hiszi el az egészet, aztán mégis csak úgy adódik, hogy poénból szól egy póknak, hogy látogassa meg a bátyja, aki másnap meg is jelenik.
Bátyust nemes egyszerűséggel Póknak hívják és isten. Totál ellentéte Charlie-nak.
Teljesen felfordul az élete, de a látogató nem akar távozni. ...

Charlie a jófiú. Az elvek embere, akivel semmi izgi nem történik, éli megszokott rendszerességgel a napjait.
Pók vagányabb, bátrabb, optimistább. És tán ezért is, minden összejön neki, amit szeretne.
De ha jobban belegondolunk, minden emberben egyszerre ott van Charlie és Pók is. A kérdés csak az, kinél ki az uralkodó. ;o)

Ebben a történetben, a pókok a királyok.
Nem a bátor oroszlán, vagy a ravaszdi róka, vagy a szorgalmas hangya, hanem a pókok. Akitől fél a Tigris, aki átveri a Madárnőt, aki megeszi az Elefánt zsírját, akiről minden mese szól, az isten, aki mindig a középpontban van. Érdekes volt. :o)

"Kövér Charlie Nancy normális élete kizökken abban a pillanatban, ahogy apja meghal egy karaoke-színpadon Floridában. Charlie nem tudta, hogy az apja egy isten. És nem is sejtette, hogy van egy testvére. Ez a testvér most bekopogtat hozzá, hogy sokkal érdekesebbé tegye Kövér Charlie életét. És sokkal, de sokkal veszélyesebbé…"

Kb. a közepéig elég gyorsan haladtam vele, de aztán épp úgy, mint a Sosehol-nál, az utolsó kb. 100 oldal megint lassan csúszott. Addigra valahogy lanyhult bennem a mese.


Tartalom: ****
Borító:
*****
Megjelenés: 2009/2005
Eredeti cím: Anansi Boys

"- Gondolom, már tudjátok, a szabályok egyszerűek. Nem kell mást tennetek, mint legyilkolni egymást. Semmi sem szabálytalan."

Képzeld el, hogy harmadikos középiskolás vagy, osztálykirándulásra indultok. Majd amikor magatokhoz tértek egy "jó kis alvás" után, egy osztályteremben ébredtek, ahol közlik veletek, hogy meg kell ölnötök egymást, csak 1 valaki maradhat életben.
Emlékezz az osztálytársaidra, emlékezz a jó kis közös murikra, a barátnőkre, barátokra, a titkos osztálybeli szerelmekre.
És most gondolj arra, hogy meg kell ölnötök egymást, mert ha te nem gyilkolsz, akkor téged ölnek meg.
Mit tennél? Hogy tennéd?

Itt olvastam először erről a könyvről, majd szemezgettem vele jó pár hétig a könyvtárban, mire úgy döntöttem, legyen, kedvem van most már elolvasni.
Nem csalódtam.
Izgalmas, véres volt, ugyanakkor emberi, megható, elgondolkodtató. Az a 18-as karika a könyv elején nem véletlenül van kint, tényleg nagyon véres, sokkoló.
De a vérengzésen kívül olvashatunk nagyon mély érzésekről, szerelmekről, barátságokról. Nem is tudom mi sokkolóbb. Az, hogy lemészárolják egymást, vagy a bepillantás az érzelmeikbe azzal a tudattal, hogy csak 1 maradhat életben.

A történet nagyon jól ki van találva, a térképen tudod jelölni magadnak is, mely területek lesznek a tiltott zónák, az osztálynévsorból ki tudod húzni a megöltek nevét, így szinte te is szereplőjévé válsz a történetnek.
Igaz, néha kicsit vontatottnak éreztem, arra számítottam, hogy "hullani fognak, mint a legyek", közben meg akár 60 oldal is eltelt a következő gyilkosságig. (Hű, most nagyon vérszomjasnak tűnhetek, de erre számítottam.)

A könyvből film is készült. Látni még nem láttam, de szeretném majd.

"Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes.
Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg."


Tartalom: *****
Borító:
*****
Megjelenés: 2006/1999
Eredeti cím: Battle Royale
Hivatalos magyar oldal: http://www.battleroyale.hu/

2010. június 14., hétfő

Megérkezett az előjegyzett Mentsük meg Júliát! c. könyvem a könyvtárba, és ha már ott voltam, akkor ezekkel távoztam:














Természetesen a gyerekrészleget is útba ejtettük. ;o) Na jó, lehet, hogy inkább én fogom élvezni a Bob és Bobeket, meg a Nils Holgersson csodálatos utazását. :oP














És begyorsítok a bejegyzésekkel. ;o) Az agyamra megy, hogy folyamatosan lemaradásaim vannak (jelenleg 8 olyan könyv van, amit már olvastam, de még nem írtam róla), pl. az utoljára írt könyvet is majdnem 1 hónapja olvastam már, ezért ma nekiesek a lemaradásaimnak.
Úgy tervezem, hogy naponta 1 bejegyzéssel jövök, ha minden jól alakul, aztán meg mindig majd akkor, amikor befejeztem az épp aktuálisat.

Imádom a történelmi regényeket. A Marie Antoinette után pedig különösen izgalmas lehet ez a könyv.

Párizs, 1792 szeptembere alig egy hónappal XVI. Lajos trónfosztása után és négy hónappal a király kivégzése előtt Franciaországban szinte minden lehetségesnek tűnik. Egy angol kémnő, egy sármos tolvaj és néhány tucat nincstelen kalandor az évezred legnagyobb rablására készül. A francia királyi kincstár diszkrét kiürítésére szövetkeznek, melynek legfőbb ékességei a koronaékszerek és Európa leghíresebb gyémántjai. Köztük a Régens, amelynek súlya és szépsége fölülmúlja minden ismert drágakőét, és tökéletes megmunkálása és tisztasága miatt ma is a világ legszebb gyémántjaként tartják számon. Michel de Grce korabeli nyomozati és törvényszéki jegyzőkönyvek alapján rekonstruálja a kétszáz évvel ezelőtti eseményeket, és miközben az izgalmas történet során felvonultatja a korszak leghíresebb személyiségeit, a forradalom bürokratikus gépezetébe is betekintést enged. Mozgalmas, mégis finoman rajzolt képet ad a francia főváros hétköznapjairól. Nagyhatalmi ambíciók és szerelmi intrikák, politika és korrupció, a történelem árnyékában zajló tragikus és szerencsésebb sorsok szövevénye e történet, mely egyszerre kémregény, családi dráma és a forradalmi Párizs sokszínű freskója.

2010. június 13., vasárnap

"140 évvel ezelőtt, az amerikai flotta fekete hajójának Kiotóba érkezésével kezdetét vette a sógunátus alkonya.
Élt ebben az időszakban egy legendás harcos, akit emberölő Battószaiként ismertek."


Első gondolatom a borító megpillantásakor: Fordítva van a borító, de fura! Ezt elcseszték!
Pár oldal elolvasása után: Itt valami nem stimmel, érdekesen jönnek a szövegek egymás után.
Pár perc mélázás, könyv ide-oda forgatása, majd a megvilágosodás: Hátulról kell előre olvasni, és a bubikat is jobbról balra. :o) Így már minden összeállt.

Manga képregényről van szó.
Nos, képregényt utoljára jó pár éve olvastam, amikor még az egyik TV újságban az utolsó oldalon volt egy kb. 4-5 képkockából álló Garfield képregény (na meg a Buci Macit se hagyjuk ki a sorból).
Manga mesefilmet meg vagy 13-14 éve láttam. Már a tini korszakomat éltem, de én bizony rohantam haza a suliból, hogy láthassam a Holdhercegnőt (vagy mi volt a címe). Imádtam ahogy pörgött-forgott és átalakult. :o)
Azóta több mangafilmet nem láttam.

Na de a képregény. ... Érdekes volt. Nem volt rossz, de én jobban élveztem volna, ha láttam volna.
Igazából két történet szerepel benne, mindegyik rövid lenne, de köszönhetően a rajzoknak, elhúzódik 199 oldalon keresztül.
Egy fiatal harcosról szól, aki legendává vált.
A könyvben az író ír a szereplők alakjairól, hogyan tervezte meg őket, mit gondol róluk stb., érdekes volt ezeket a közbeszúrásokat olvasni.
Érdekes olvasmány, MÁS, kíváncsi lennék más manga képregényre is, mert ez a harcos azért annyira nem nyerte el a tetszésemet.

"Minden idők egyik legnépszerűbb mangája a Meidzsi-korszak hajnalán kezdődik.
A sógunátus rendszerét szétverő császárhű hazafiak legfélelmetesebb orgyilkosa, Battószai az Emberölő, az utolsó összecsapások után eltűnik. Pár évvel később egy magányos vándor tűnik fel Tokió utcáin, egy kereszt alakú sebhellyel az arcán, egy szakabatóval - fordított élű karddal -, és egy fogadalommal, hogy megóvja az emberi életet. A múltat azonban nem könnyű hátrahagyni..."


Tartalom: ****
Borító: ****
Megjelenés: 2007/1994
Erdeti címe: Ruróni Kensin
Az íróról: Vacuki Nobuhiro 1970-ben született japán képregényszerkesztő. Ez a leghíresebb sorozata.

2010. június 11., péntek

"Nincs olyan ember, aki ne tudná megtalálni a Másik Felét.
Életünk valamely pillanatában mindannyian keresztezzük a Másik Felünk útját, és felismerjük őt."


Imádom Coelho műveit. Mindig elgondolkodtatnak, ráébresztenek dolgokra. Egyszerűen semmi se olyan utána, mint amilyen az olvasása előtt volt.

Coelhot olvasni csak nyugodtan szabad, nem rohanva, kizárva a Világ zaját és nyüzsgését. Esténként bekucorogva az ágyba, vagy egy kád meleg vízben elnyújtózva, mikor tudjuk, hogy remélhetőleg senki se fog minket megzavarni. Ezt az idézetes kötetét pedig különösen így kell olvasni.
Lassan, elgondolkodva, megrágva, és mit egy film, pereg majd előttünk az életünk. Biztos vagyok abban, hogy mindannyian tanulunk belőle valamit.

A könyv címe "Szerelem". De mégis minden érzés megtalálható benne. A szeretet, a harag, a magány, ...
Az olvasása közben arra gondoltam, milyen jó lenne az unokahúgomnak odaadni ezt a könyvet, aki csak most kezdi a tini-lét viszontagságait.
Fiatalon úgy hisszük, vége van az életnek ha nem szeret minket viszont az a fiú, akit mi szeretünk. De tán, akkor még nem is tudjuk mi az igazi szerelem. ... Sajnos úgy érzem, hogy Coelhohoz fel kell nőni, tapasztalatokkal kell rendelkezni, hogy megértsük a sorait.
Én hiszek abban, hogy egyszer mindenki megtalálja a párját. Van, akinek a sors azt szánta, hogy gyorsabb, simább úton, másnak hosszabb, göröngyösebb út jut, de egyszer mindenki meg fogja találni, csak nem szabad feladni.

"A szerelem az élet lényege. Ez a gyönyörűen illusztrált, inspiráló kötet a szerelemről oszt meg gondolatokat napjaink egyik legkedveltebb szerzőjétől. Paulo Coelho Rio de Janeiróban született 1947-ben. Az alkimista, a Veronika meg akar halni, a Tizenegy perc és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője.
Könyvei, melyeket 68 nyelvre fordítottak le, társadalmi és kulturális párbeszédet is gerjesztenek. Az általa érintett témák, eszmék és filozófiák sok olvasó vágyát teljesítik be, olyanokét, akik a saját útjukat és a világ újfajta megértését keresik.
Catalina Estrada már gyerekként ráeszmélt szülőhazája, Kolumbia vibráló és buja természetére. Jelenleg Barcelonában él, de nemzetközileg elismert illusztrátorként sem felejtette el a gyökereit. Munkáiban, erőteljes színhasználatában ma is jelen van ugyanez a csodával teli rajongás."


Nagyon szép idézetek, nagyon szép illusztrációkkal.
Mielőtt olvastam, úgy éreztem egy kicsit sok érte a 2000 valahányszáz FT, de most már úgy érzem, hogy egyáltalán nem sok. Jóval többet ad.
Utazás a múltba és tán segít is, amiben kell. ;o)

Tartalom: *****
Borító:
*****
Megjelenés: 2009.
Eredeti cím: Amor
A cím jelentése: Leginkább a szerelemről szólnak az idézetek.
Az íróról: Paulo Coelho 1947-ben született, világhírű brazil író, az ENSZ békenagykövete.

Gyerkőc nagyon szereti Marék Veronika Boribon meséit, amit meg is értek, mert én is nagyon szeretem a kis játékmackó és Annipanni történeteit.

Ezzel a 2 kötettel az első gyerekkönyvtáros látogatásunk során tértünk haza, tátott szájjal hallgatta, és nézte az ismeretlen Bobo-s mesét.

"-Annipanni, mi van ott fent a hegy tetején?"


A Boribon kirándul-ban Boribon és Annipanni megmásszák a nagy sziklát. A nagy út alatt elfáradnak, majd lefelé Boribonnal történik egy kis baleset. ...

"Újabb kötet a Boribon sorozatban, amire a szülők sem emlékezhetnek. Boribon és Annipanni ezúttal kirándulni indulnak, hogy megnézzék a furcsa alakú sziklát a ház mögött."
Tartalom: *****
Borító: *****
Megjelenés: 2. kiadás 2007.

"- Szép jó reggelt, Boribon! Tudod, hogy milyen nap van ma? - kérdezte Annipanni. - Nem tudom. Kérlek, mondd meg! - Nem mondom meg, mert titok! -felelte Annipanni."


A Boribon születésnapja az egyik kedvenc részem, annyira aranyos!
Boribon egy nap arra ébred, hogy Annipanni nagyon készülődik, de nem árulja el neki, hogy miért, minden titok. :o)

Tartalom: *****
Borító: *****
Megjelenés: 3. kiadás 2002.

Nem is tudom megmagyarázni, hogy mi a "receptje", Marék Veronika meséinek, de nagyon szeretem őket.
A történetek nem hosszúak, Gyerkőc már 1 évesen is végig bírta nyugton hallgatni a meséket, a rajzai egyszerűek, vidámak, színesek, de nem túlságosan.

Régebben már írtam a Boribon és a 7 lufiról, és másik 3 Boribonos részről is.

2010. június 10., csütörtök

Itt a nyár (végre!), így hiába szerettem nagyon a virágos sablont, de a "tavasz"-os felirat miatt már nem volt éppen aktuális.
Így itt az új sablon, kicsit vizes, hűsítő, most ez tetszik. ;o)



Mind a 2 sablon letölthető innen.
Díjat kaptam Mónikától és Szaniktól, még egyszer köszönöm szépen, jól esett, hogy gondoltak rám is. ;o)
Most viszont én is bajban vagyok egy kicsit, ugyanis kapásból én is rájuk gondoltam volna, ha nem épp ők adják nekem. ;o) Úgyhogy továbbadom a díjat
- az Olvasokkk blognak, Mónikának és Kethynek. Akiket az elsők közt kezdtem el olvasni, és csak nem rég esett le, hogy ketten írják a blogot. ;o) Hasonló könyvekről olvashatok beszámolókat, mint amiket én is szeretek, így jó pár könyv az ő bejegyzésük miatt került fel a "szeretném majd elolvasni" listámra.
- a Könyvoázis blognak, Szaniknak. Szeretem Szanik fiatalos stílusát, jó olvasni a sorait és jó könyvekről ír.
- a közös könyvesünknek, minden Könyvfalónak, de mivel külön könyves blogot csak Koalány és Nixyke ír, így nekik adom tovább.
- és Zakkantnak, mert mostanában az ő bejegyzéseit olvasgatom vissza, és vagyok rákattanva. ;o)

2010. június 9., szerda

Úgy látszik, ezt is hamarabb fogom látni, mint elolvasni. ;o)
Június 25-étől vetíti az RTL Klub 22:20-kor az első évad első részét. (forrás: http://vampirnaplok.hu)
Kíváncsi vagyok rá nagyon. ;o)


A film hátteréről annyit, hogy L.J.Smith könyve(i) alapján készült.
Az írónő 1991-ben kezdett neki a sorozatnak (vagyis hamarabb, mint Meyer a Twilight-nak), 5 részt írt meg, majd egy hosszabb szünet következett az írói pályafutásában.
2009-ben kezdték el játszani a sorozatot külföldön.
Jelenleg az írónő 2 folytatáson is dolgozik.

2010. június 8., kedd

"1755 áldott évében Őfelsége szerencsésen életet adott egy picinyke, tökéletesen egészséges főhercegkisasszonynak."


Szerencse, hogy a negatív kritika nem szokott eltántorítani attól, hogy elolvassak egy könyvet, ami felkeltette az érdeklődésemet. Őszintén szólva nem értem, hogy sokan miért találták unalmasnak és rossznak, mert nekem nagyon tetszett.

Életrajzi regény. Lehet, hogy tömör egy kicsit, párbeszéd csak elvétve található benne, de akkor is megvan a varázsa, hogy nem akárkinek a tollából olvashatjuk Mária Antónia történetét.
Ami meg a filmet illeti, enyhén szólva is meg vagyok lepődve. Ebből a könyvből készítették? Mert az alapon kívül semmi hasonlóság nincs bennük, totál át van írva.

Mária Antóniáról köszönhetően a Dumas-korszakomnak, amikor mást se olvastam hónapokig, mint Dumas regényeket, olvashattam már régebben is. Sose volt számomra negatív történelmi szereplő, most meg aztán főleg könnybe lábadt a szemem a sorsa miatt.
Túl hiú volt, túl nemtörődöm és túl fiatal. Ez vezetett a bukásához.
Már az eléggé fura volt, hogy Mária Terézia a többi lányát 19-22 évesen adta férjhez, Mária Antónia viszont 15 évesen került a francia udvarba.
Én sajnáltam szegényt. Fiatal volt, befolyásolható, tény és való, hogy könnyelmű, többet költött, mint kellett volna, de ezek csak póteszközök voltak, mivel boldogtalan volt a házasságában.
Kezdetben szerették, majd mivel a trónörökös húzta az "ágy felavatását", sutyorogni kezdtek a háta mögött, a várva várt gyermek így megfoganni se tudott, a boldogtalansága miatt kezdett el lefelé indulni a lejtőn. Majd utána már nem volt megállás ... csak a vérpad.
Becsülendő a lélekjelenléte, a büszkesége, ahogy a megpróbáltatásokat átélte, a gyermekei iránt érzett szeretete és fájdalma pedig szívbe markoló.
Szomorú vég, és igazán nem is értem. ...

"Miként vált az osztrák kislányból ünnepelt és irigyelt francia királyné, akit a nép haragja a döntő órán mégis guillotine-ra ítélt? Hogyan élt szerelemtelen, de életre szóló házasságban, és miként uralkodott a gyengekezű király helyett? Miért szenvedett sokáig a gyermektelenségtől, és hogyan búcsúzott a kis trónörököstől halálának éjszakáján? Habsburg Katalin lenyűgözően olvasmányos könyve megdöbbentő újdonságokkal szolgál a tékozló ruhavásárlásairól, féktelen kicsapongásairól, kártyaszenvedélyéről és számos szeretőjéről elhíresült, de mindig arisztokratikus tartású, erős akaratú és bátor királynéról."


Mária Antónia, Mária Terézia 15., utolsó előtti gyermekeként született.
1770-ben lett XVI. Lajos felesége. A házasságukat 7 évig nem hálták el.
Későbbiekben 4 gyermekük született, de Lajos József herceg 8 évesen, Zsófia hercegnő 11 hónaposan meghalt.
1793-ban lefejezték.
Fia, Lajos Károly, 10 évesen tuberkolózisban meghalt.
Lányát, Mária Teréziát Bécsbe menekítették, 73 évesen halt meg.
forrás: wikipédia

Tartalom: *****
Borító:
****
Megjelenés: 2007/2006
Eredeti cím:
María Antonieta
Az írónőről: Catharina Habsburg- Lothringen (Habsburg Katalin) 1972-ben született, IV. Károly 33. unokája. Olaszországban él.

Még május 2-án lezárult a Libri Aranykönyv szavazása, amin keresztül különböző kategóriákban keresték az elmúlt 10 év legjobb könyveit.
Kíváncsian vártam az eredményt, leginkább a szórakoztató, szépirodalom és a gyermek kategóriában.
Volt bólogatás, és értetlen fejvakargatás is a lista láttán, de íme.

Szórakoztató irodalom
Nem bántásból mert nem volt rossz az Állítsátok meg Terézanyut!, de én azért megdöbbentem ezen az első helyezeten, nem is számítottam rá. Viszont annak örülök, hogy A tizenhárom kristálykoponya a listán van és az Örülj, hogy fiú! is még belefért. ;o)
Hiányosságom viszont a Mesemaraton (még 1 Fable könyvet se olvastam amúgy), és a Vesztegzár a Grand Hotelben.






A külföldi szerzős listával egyetértek, bár 3 könyv annyira nem jött be nekem (Durell, Harris, és az utolsó Christie), de végülis szerintem tényleg jók, amik itt szerepelnek.
A lényeg számomra a Twilight, A katedrális, Angyalok és démonok. Ezek a kedvenceim innen. :o)








Szépirodalom
Bár a Sorstalanság mély hatást nem tett rám, olvastam már ezerszer jobban megírt ilyen témájú regényt, ami akkor jobban megérdemelte volna az elismerést, de annak örülök, hogy az Egri csillagok, Abigél, Édes Anna azért ott van.









És igen, a legtöbb kedvencem fent van! :o)
Száz év magány, Monte Cristo grófja, Efújta a szél, Büszkeség és balítélet. Éljen! De azért az Exodus hiányzik nekem. :o(









Gyermek
Hát igen, szép lista. És éljen, itt a Tüskevár! Imádom! :o)
A Vuk pedig az első elolvasott regényem. :o)










Így ahogy van, tökéletes, bár nekem nem az első HP könyv a kedvencem (hanem a 4., 6., 7. rész), de jó lista lett.
Nils Holgersson. ... Annyira szerettem a mesefilmet, mindig néztem. :o) Hm, szép emlékek, de rég is volt.;o)