Maggie Fenton: Erényes ​gazember

A pajkos régensség 2.

A trilógia első része után azonnal nekikezdtem a második kötetnek. Az első részben volt egy leheletnyi utalás Sebastian és Katherine lehetséges románcára, így amikor olvasva a fülszöveget biztos lettem abban, hogy igen, a második kötetben ők fognak összejönni, kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak. Nagyon kecsegtetőnek tűnt a fülszöveg alapján az egész.

"Vajon ​a sötét múltú, javíthatatlan gazember meg tudja olvasztani a jégkirálynő szívét?

Sebastian Sherbrook – a királyság egyik legzüllöttebb alakja, egy igazi gazember – a gyűlölt nagybátyja halála után megörökli a Manwaring márkija címet. Így azzal a céllal tér vissza Londonba, hogy egyszer és mindenkorra rendbe hozza az imázsát. Arra nem számít, hogy önhibáján kívül szinte azonnal a szezon legnagyobb botrányába keveredik, és ezzel régóta titkolt terve, hogy udvarolni fog az egyetlen nőnek, akire valaha vágyott, dugába dől.

A fiatal Lady Katherine Manwaring, bár régóta vonzódik a férfihoz, hisz a néhai férje unokaöccséről szóló pletykáknak. Ezen az sem változtat, hogy a Times „London legszebb férfija” címmel illette Sebastiant, jogosan. Viszont amikor a sors Katherine kegyeire bízza a férfit, a nő két megdöbbentő igazságra jön rá: Sebastian talán mégsem annyira züllött, mint azt a híre sugallja, és hogy reménytelenül szerelmes… belé.

Egy feldühödött apa, egy végtelenül mogorva kutya, egy kis zsarolás, jó néhány pirkadati párbaj és minden lében kanál barát csupán néhány a problémák közül, amik a szerelmesek boldogságának útjában állnak. Vajon Katherine végül képes lesz elfogadni Sebastian szerelmét – és a férfi azután is akarja majd őt, hogy megismeri a nő sötét titkát?"

Csakhogy a történet nem váltotta be a reményeimet. 

1. A főszereplők karakterei nem voltak rosszak. Adva van a nőcsábásznak titulált Sebastian, akit a legvonzóbb férfinak kiáltanak ki és a kicsit szürke Katherine, aki nem mellesleg a férfi nagybátyjának a felesége, akit Sebastian mélyen gyűlöl.

2. Aztán ott van egy elég fura fordulat, amikor kiderül, hogy a nőcsábász nem is nőcsábász, sőt ellenkezőleg. Azt hittem, hogy ez valami morbid humor akar lenni, mert piszkosul elképzelhetetlennek találtam még így sorokon keresztül is, de mindegy.

3. Aztán ott a 2 titok. Mert van 1 titka Sebastiannak, ami kurta-furcsa és van 1 titka Katherinnek is, aminek lázba kellett volna hoznia engem, mint olvasót, de nem jött össze.

4. A kapcsolatuk meg olyan semmilyen. Van benne huza-vona, de ez különösebben nem izgalmas. Olyan elmegy kategória.

Az viszont tetszett, hogy többet megtudhattunk arról, hogyan alakult Astrid és a herceg kapcsolata. De túlságosan nem jött meg a kedvem a trilógia 3. részének az elolvasásához. .... Bár még úgy se jelent meg magyarul. 

Maggie Fenton: A ​herceg liezonja

A pajkos régensség 1.

Be kell vallanom, hogy 2 részletben olvastam a könyvet. Az első kb. 150-180 oldalt hónapokkal azelőtt, hogy folytattam volna. Akkor egyszerűen nem tudott lekötni és a tetszésemet se nyerte el maradéktalanul. Aztán az Auschwitz lánya után az olvasatlan könyveim közt keresgéltem, amikor bevillant, hogy befejezhetném ezt a könyvet. És milyen jól tettem!

Folytatva teljesen magával sodort. Aranyos, bájos, kellemes humorú és annyira szorítottam, hogy végre összejöjjön Astrid a herceggel! 

Klisék voltak benne bőven, hisz Astrid nem a kor szokásos nőideálja, de ezt megszokhattuk a hasonló történetekben már. Vörös a haja, telt idomú, a szemei különböző színűek, arról nem is szólva, hogy makacs, be nem áll a szája, kenterbe veri a férfiakat ... szóval nem tipikusan egy hercegné jelölt.

Aztán ott van a karót nyelt herceg, akiről aztán kiderül, hogy csak addig karót nyelt, amíg Astrid fel nem idegesíti őt és ez bizony a történetben nagyon sokszor megtörténik. Izzik köztük a levegő elég rendesen.

"Egy ​mindent irányítani akaró herceg.

Egy éles eszű kékharisnya.

És egy őrjítő vonzalom.

A hűvös, szőrszálhasogató montfordi herceg elvárja, hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja: szép rendben, szigorúan a szabályok szerint. Ezért feldühödik, amikor megtudja, hogy az egyik hercegi birtok bérlője már egy éve meghalt, de valaki mégis irányítja, pedig egy ősi szerződés szerint az már a Montfordokat illeti. Amikor a herceg megérkezik Yorkshire-be, hogy utánajárjon a helyzetnek, rádöbben, hogy a birtokot egy vadóc nő vezeti – aki ráadásul még kékharisnya is.

A tűzvörös hajú Astrid Honeywell talpraesett és tanult. Évek óta ő irányítja a Honeywell család gazdálkodását. És nincs szándékában senkinek – még Montfordnak sem – átadni valami elavult szerződés miatt.

Montford és Astrid között azonnal fellobban a gyűlölet… és valami tagadhatatlan, leírhatatlan vonzalom. Ám ellen kell állniuk helytelen vágyaiknak, elvégre a hercegnek Londonban menyasszonya van. Viszont amikor Astrid élete veszélybe kerül, Montford azon kapja magát, hogy kész lenne mindenét kockára tenni, hogy megmentse a lányt.

Mélyedj el üdítő románcukban!"

Ha szeretitek a történelmi romantikus történeteket, akkor bátran ajánlom a figyelmetekbe! Én azonnal be is szereztem a második kötetet és már neki is estem az olvasásának. A kedvenc párosomról lesz benne szó, remélem izgis lesz, ahogy az írónő összehozza majd őket. 😉

Tova Friedman · Malcolm Brabant: Auschwitz ​lánya

Egy biztos: nem lehet erről a könyvről hosszan írni, mert nincsenek rá szavak.

Hogy lehetne kívülállóként megfogalmazni azt a rettegést, amit egy 4-5 éves kislány élt át a lengyel gettóban, majd pedig a koncentrációs táborban? Hogy lehetne édesanyaként ezeket az érzéseket csak megpróbálni visszaadni úgy, hogy a lelked ne törjön közben darabokra? ... Van egy 6 éves kislányom. ... Tova 2 évvel volt fiatalabb nála, amikor koncentrációs táborba került. Oly sokszor csak a szerencsén múlt az élete! Belegondolni az édesanya állandó rettegésébe is. .... Ó, te jó ég!

"Tova mindössze négyéves volt, amikor a közép-lengyelországi gettóból, ahol addig éltek, a szüleivel együtt egy náci munkatáborba került, és még nem volt hat, amikor az édesanyjával Auschwitz II-be, más néven a birkenaui megsemmisítő táborba deportálták.
A féléves birkenaui fogság alatt Tova olyan atrocitások szemtanúja volt, amelyeket soha nem tudott elfelejteni. Nemegyszer hajszálon múlt az élete. Amikor a náci gyilkos osztagok 1945 januárjában a tábor elhagyása előtt Birkenauban jártak, Tova és az édesanyja holttestek között rejtőztek el, így kerülhették el a véget. Miután az oroszok felszabadították a tábort, Tova a szüleivel együtt visszatért lengyelországi szülővárosába, később pedig Németországba, majd az Egyesült Államokba emigrált.
Tova Friedman megfogadta, hogy nem hagyja feledésbe merülni a holokausztot. Rendszeresen tart előadásokat a témában, és az egyik unokájának köszönhetően 2021 óta a TikTokon is jelen van, hogy a fiatal generációhoz is eljusson az üzenete. Videóit csaknem ötvenmillióan látták világszerte. Memoárja – melynek papírra vetésében jó barátja, a BBC egykori boszniai haditudósítója, Malcolm Brabant segített – egyszerre szívszorító és felemelő beszámoló a 20. század legsötétebb napjairól."

A könyv végigvezeti Tova életét a gyermekkorától nagymamává válásáig. Nagyon jól és élethűen visszaadja azt, hogy mik történtek a gettókban, majd pedig a táborokban. És hogy utána hogyan viszonyult a világ a zsidókhoz, mert a fájdalom nem ért véget nekik a felszabadítással, korántsem. Olvassátok el!

Elin Hilderbrand: Hattyúdal

Ó, te jó ég, hogy én mennyit sírtam ezen a történeten! 💓 Szerintem nincs édesanya, aki egy csomag 100-as zsepi nélkül végig bírná olvasni. Annyira szívbemarkoló, fájdalmas, de mégis könnyed, szép, megható. Végig az járt a fejemben, hogy élném meg, ha elmennék, de onnan fentről egy rövid ideig még láthatnám a gyermekeimet? Mit éreznék? Mit meg nem tennék, csak hogy tudassam velük, hogy szeretem őket, ott vagyok és mindig ott leszek? ... 

"Vivian Howe regényíró élete váratlanul és igazságtalanul ér véget. Mielőtt teljesen el kell hagynia a földi pályafutását, egy rövid ideig még nyomon követheti szeretteit: figyelheti, hogyan képesek megküzdeni a veszteséggel, a kísértéssel és az élet mindennapi kihívásaival. Miközben Vivinek esélye van felfedezni gyermekei és ismerősei titkait – s ezalatt kétségbeesetten próbál elkendőzni egy általa elkövetett szörnyű hibát –, meg kell tanulnia, hogy mikor van az a pont, mikor engednie kell, hogy a dolgok a maguk útján haladjanak."

Vivian elvált, 3 gyermekes édesanya és nem mellesleg, híres, elismert írónő.

Van egy 24 éves lánya, aki nem rég ment férjhez és túl van a 3. vetélésén is már. Épp csak megtudja, hogy újra babát vár, amikor Vivian meghal.

A másik lánya 21 éves és igazi vadóc. Lázad, bulizik, egyéb káros szenvedélye is van, mindent próbál megtenni, hogy tönkretegye magát. Vajon miért? 

A legkisebb gyermeke pedig a 19 éves fia, aki lassan egyetemre megy. A történet elejétől sejteni lehet, hogy a fiúnak van egy titka, az olvasó gondolja is, hogy mi lehet az, aztán persze minden titokra fény derül.

Mint ahogy említettem, Vivian 10 évvel ezelőtt elvált, a férje ugyanis megcsalta az egyik alkalmazottával. A fiatal nő sehogy se tud beilleszkedni a családba, a gyerekek nem fogadják őt el, Vivianra mindig is riválisként tekintett. Vajon ő hogy éli majd meg Vivian halálát? És a volt férj?

Szóval Vivian váratlanul távozik. A halála körülményei is tisztázatlanok, csak a történet vége felé derül ki, hogy ki volt az elkövető. És pont emiatt, lehetőséget kap arra, hogy 3 hónapig láthassa a gyermekei fontosabb pillanatait. Sőt, 3 alkalommal közbe is avatkozhat, hogy segítse őket. 

Miközben írtam ezeket a sorokat, még így is könnybe lábadt a szemem. Tényleg annyira szép és megható! Annyira fájdalmas belegondolni, hogy mit érezhetett. Mennyire segíteni szeretett volna, ott lenni, beszélni hozzájuk, átölelni őket, de csak külső szemlélő lehetett. De közben Vivian mindvégig a humoránál maradt, emiatt pedig nem engedi, hogy az olvasót az érzései a mélybe rántsák. És van egy régi titka, ami a halálát követően feléled. ...

Dombóvári István: Félkemény

Milyen is ez a könyv?

Először is: vicces, aranyos, kedves, szívet melengető.

Másodszor: inkább olyan, mintha egy film szövegkönyvét olvastam volna, mint egy regényt. Nincsenek benne nagy leírások, totál kidolgozott karakterek és maga a cselekmény is olyan, mint az 1*1, minden egy este alatt játszódik le.

Harmadszor: megható volt, ahogy Fecó barátai a bajban azonnal ott voltak és minden hülyeségben benne voltak, csak hogy segíthessenek a barátjuknak. Hülyeség, komikus helyzet pedig bőven volt ebben a történetben.

"Fecó, ​a jó fej, bár kissé hiú informatikus igazán szereti a feleségét. Élhetnének is boldogan holtomiglan-holtodiglan, ha az ifjú férj nem követne el egy ostoba hibát. De elköveti, ezért Erika megbántódik, elköltözik otthonról, és bejelenti, hogy válni akar. A srácnak egyetlen napja marad, hogy ráakadjon a feleségére, és meggyőzze róla, hogy nincsen vége a házasságuknak. Aznap este ugyanis Erikára élete felejthetetlen kalandja vár: egy nyereményjáték győzteseként együtt töltheti az estét, és talán az éjszakát is bálványával, a világhírű rocksztárral.

Szerencsére Fecónak nem egyedül kell végrehajtania a lehetetlennek látszó küldetést. Mellette állnak barátai: a kigyúrt szoknyavadász, Iván, a javíthatatlan álmodozó forgatókönyvíró, Ákos és az apaszerepre lelkesen készülő Gábor. Őrült versenyfutás kezdődik az idővel, miközben úgy tűnik, minden összeesküdött a négy jóbarát ellen, kőszívű recepciósok állják útjukat, unott taxisofőrök teszik ki őket a puszta közepén, zöld hajú fodrászok titkolóznak előttük, biztonsági őrök tartóztatják fel őket. Szerepet kap még a történetben néhány (jó néhány) pohár gin-tonik, egy bombanő, egy TikTok-influenszer, a város leghírhedtebb sztriptízbárja és egy flitteres fekete tanga is.

Kap-e Fecó második esélyt? Odaér-e a szülésre Gábor? Rátalál-e az igazi párjára Iván? Sikerül-e megírnia élete főművét Ákosnak? Mire a könyv végére érünk, minden kiderül! A Félkemény nagyon mai, hol szívfájdító, hol kacagtató ünneplése a szerelemnek, a barátságnak és a hűségnek."

Olvassátok el! Szórakoztató, könnyed, annyira hülyék a szereplők! 😂 De pont ezért mindvégig tövig rágod a körmödet értük, ahogy abszurdnál abszurdabb helyzetekbe kerülnek és szorítasz Fecónak, hogy sikerrel járjon. 

Jane Corry: Mindenki ​titkol valamit

Ez a 4. olvasott könyvem az írónőtől és azt meg kell hagyni, hogy szeret családi titkokról írni. 😊

A Vértestvéreket, A férjem feleségét és A halott exet olvastam eddig tőle, de tuti sor fog kerülni a már megjelent, de még nem olvasott történeteire is. 

"Két nő a Willowmead House-ban.

Az egyik menekül.

A másik bujkál.

Mindkettő hazudik.

Emily egyszer rossz döntést hozott, és most lehet, hogy vége a karrierjének. Cornwallban, a tengerparton található családi otthon az egyetlen hely, ahol biztonságban érzi magát.

De amikor megérkezik, egy idegen nő él ott az apjával. Emily nem bízik a szép fiatal nőben, meg van róla győződve, hogy a nő szemrebbenés nélkül hazudik.

Emily kíváncsisága megszállottsággá erősödik: muszáj kideríteni az igazságot.

Azonban vannak titkok, amelyek jobb, ha soha nem kerülnek felszínre."

A történet 3 szálon fut.

Adva van Emily, aki szülésznőként dolgozik, de a sors úgy hozza, hogy hazamenekül a szülői házba. Az olvasó a történet elejétől kezdve tudja, hogy mi történt, de azért a végkifejletben van egy kis kavarodás.

A másik szálon Emily idős apjának fiatalkori történetét ismerhetjük meg, aki a II. vgh-ban harcolt. Azt sejteni lehet, hogy valami rossz dolog történt vele, de hogy mi, az lényegében a történetnek a vége felé derül csak ki. Vele kapcsolatban úgy érzem, hogy az írónő direkt többször is mellékvágányra viszi az olvasót és valahogy a története nem is nagyon illik a keretbe, mert igazán valahogy nem is passzol bele. Nem ad hozzá semmit és nagyon erőltetetten futnak össze a szálak. Ez valahogy fura volt, nem teljesen értettem, hogy miért kellett bele vagy miért így kellett, lehetett volna tán máshogy is a szálakat összekötni, de ez van.

A harmadik főszereplő pedig Francoise, aki ápolja Emily idős édesapját. A fiatal nő valamit titkol, sokáig nem lehet sejteni, hogy mi a valós célja, tett-e valami rosszat, de a végére természetesen ez a szál is kisimul.

Jane Corry rendesen meg tudja kavarni az olvasóját. Úgy érzem, hogy nem is a karakterek, nem is a jelen cselekménye volt igazán hangsúlyos, hanem a 2 (vagy 3) rejtély. Mi történt Emilyvel? Igaz, amit Francoise állít?

Olvasmányos volt, szerettem olvasni, végig sikerült fent tartania az érdeklődésemet, de azért az "aha" érzés elmaradt újra. Jó volt, kíváncsi vagyok a még nem olvasott történeteire is, bátran tudom a figyelmetekbe ajánlani. 

Az pedig zseniális húzás volt a szerzőtől, hogy képes volt a legvégén még egyet csavarni az egész történeten. 😉