Renée Knight: Cáfolat

Forrás

Már akkor nagyon felkeltette a könyv az érdeklődésemet, amikor még csak a várható megjelenések közt volt. Egy titokzatos könyv, ami felbolygatja a főszereplő nő életét. A borítón olvasható alaphangulatot megadó felirat, vörössel áthúzva "Bármilyen hasonlóság élőkkel és holtakkal csak a véletlen műve", meg a gyerek, aki a kezében plüssmackót tart. Mi lehet a titok? Miről szól a történetben szereplő könyv? Egyszerűen tudni akartam. És persze az sem hagyott hidegen, hogy a Holtodiglan és A lány a vonaton méltó utódjának tartották. Az utóbbi olvasásakor megtanultam, hogy nagyon vigyázni kell az ilyen összehasonlításokkal, mert bizony nagyon nem vehette fel a versenyt A lány a vonaton a Holtodiglannal, tán ez is rátett egy lapáttal arra, hogy a trió harmadik tagját is olvasni szerettem volna.

Catherine Ravenscroft elismert dokumentumfilm rendező, akit elég "kényes" témák foglalkoztatnak. Mivel a fia már felnőtt, ezért a férjével egy kisebb házba költöznek. A költözködés során váratlanul egy titokzatos könyvet talál az ágya mellett. Nem ismerős neki, nem tudja hogy került oda, de beleolvas, majd megdöbbenve veszi észre, hogy a könyv róla szól és rettegni kezd.
Történt vele valami a múltban, amikor a fia még kicsi volt. Majdnem elveszítette, de a körülményekről mélyen hallgatott a férje előtt.

"A titok titokban tartása szinte túlnőtt a titkon."

Most viszont itt van ez a könyv és Catherine úgy érzi, hogy a múlt feltámadt. Ki írta és mi célból? Biztos minden úgy történt, ahogy le van írva benne?

A történet két szálon fut. Az egyik főszereplőnk Catherine, a másik viszont egy idős férfi, aki évekkel ezelőtt elveszítette a fiát, akinek köze volt a nőhöz. Remélem nem árulok el nagy titkot, de a könyvet ő adta ki. Bosszút szeretne állni.

"Lenyűgöző, mennyi erőt ad az embernek a düh."

Eredeti címe: Disclaimer (2015.)

Kiadta: GABO (2016.)

Oldalszám: 324

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Miközben olvastam a történetet végig ott motoszkált bennem, hogy túl egyszerű lenne, ha tényleg minden úgy történt volna, ahogy szerepel a könyvben. Valahol kell lennie egy csavarnak, egy fordulatnak, amihez eljutva az olvasó megkapja a pofonját. Ez meg is történt. 
Könnyű megoldás elfogadni, hogy minden úgy történt Catherinenel a múltban, ahogy a történt, de egy olvasó se essen ebbe a csapdába olvasva a Cáfolatot. Sejteni nem lehet a valós megoldást, amivel a szerző előrukkol majd, mert tényleg mesterien félre tudja vezetni az olvasót, de tartsa mindenki szem előtt, hogy az éremnek mindig két oldala van.

Tetszett a Cáfolat, maximálisan lekötött. Különösebben egyik szereplő se fogott meg, de szerintem ebben a műfajban ezt nálam nem is egyszerű elérni. Hisz nem a szereplők karakterei a fontosak, hanem maga a cselekmény és a történtek, azt pedig Knight mesterien összehozta. Lassanként csepegtette az információkat, így végig feszültségben tartott. A múlt kirakókból állt össze. Mindig kaptam egy-egy kis szeletet, szépen elkezdtem összerakni, majd amikor a végénél tartottam majdnem, akkor derült ki, hogy rosszul raktam össze, kezdhettem elölről. 

És hogy ténylegesen méltó utódja-e a Cáfolat a Holtodiglannak és A lány a vonatonnak? Nos először is: A lány a vonaton nem méltó utódja a Holtodiglannak. A Cáfolat? Az már igen! Nem olyan durva, sokkoló, de méltó utódja a könnyebb verzióban. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe.

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 16.

Forrás

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

Kedves Niki! 

Ajánlanám a figyelmedbe Agatha Christie-től a Tíz kicsi néger című könyvet. Biztosan mások is ajánlották már neked, úgyhogy csak erősíteni jöttem ezt a tábort. Nem igazán tudom, hogy hogy állsz a krimikkel, ezt mégis bátran merem ajánlani. Nekem ő volt az első AC könyvem és azóta is rabja vagyok a történeteinek. 

10 emberről olvashatunk, akiket meghívnak egy szigetre, egy pompás villába. Ám minden igen hamar igazi rémálommá változik számukra. Rejtélyes halálesetek sorozata veszi kezdetét. Nem bízhatnak egymásban. Titkaikra lassan sor kerül. Az őrület erőt vesz az embereken. Ki vagy kik maradnak életben? Fény derül a gyilkosságok elkövetőjére? Az indítékra? A "hogyan"-ára? 

Imádtam agytekervényeimet bevetve mindenféle őrült elmélettel előállni. A könyv nem tartott nálam egy napig sem, az ember csak úgy befalja. És a vége! 

A hátborzongató, rejtélyes hangulatába könnyű beleszeretni. Remélem, sikerült valamelyest felkeltenem az érdeklődésedet :) 

Sok szeretettel ajánlom a könyvet! 

Üdv: 

Panni

Kedves Panni!

Egy időben nagy AC kedvelő voltam és befaltam az összes addig magyarul is megjelent történetét, így a Tíz kicsi néger se maradt ki a sorból. :o) Én is nagyon szerettem és szintén csak ajánlani tudom mások figyelmébe.

Ti kérdeztétek (89.)- Gondoltál már arra, hogy saját könyvet írj?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Gondoltál már arra, hogy saját könyvet írj?"
(Bedőcs Andrea)

Szerintem a legtöbb könyvmoly eljátszott már a gondolattal, milyen lenne, ha ő is híres, népszerű író/írónő lenne. Gyerekkoromban én is szerettem kitalált történeteket leírni, több ilyen "kisregényt" is összehoztam, nagyon termékeny "szerző" voltam ám. ;o) Aztán ahogy idősödtem, valahogy alábbhagyott a láng, majd végül teljesen megszűnt. Ma már egyszerűen nem tudnám papírra vetni a kitalált történeteimet -már ha lennének-. Rájöttem, hogy én olvasó vagyok, nem "író". :o)

Nógrádi Gábor: Mit jelent a piros kerek?

Olyan könyvecskét kerestem, mellyel Gyerkőcömnek a közlekedési táblákat könnyen tudom megtanítani. Így bukkantam a Mit jelent a piros kerekre, amit csak ajánlani tudok a figyelmetekbe.
Véleményem szerint, amint a kisgyerek komolyabban biciklizni kezd, ismernie kell a táblákat. Amikor én voltam kicsi, KRESZ-parkok voltak a  városban, ahová ki voltak helyezve a fontosabb táblák és miniben megtalálható volt minden út-féle. Itt és így tanultam biciklizni, de manapság ilyen KRESZ-parkokat nem lehet találni a környékünkön. Így maradtak a könyvek és a tapasztalat.

Mely korosztálynak szól leginkább a Mit jelent a piros kerek?: nagycsoportosoknak, kisiskolásoknak.

Mi az, ami tetszett nekem benne?: Könnyedén, rövid kis versekkel mutatja be a szerző a közlekedési táblákat. Így minden annyira egyszerű, logikus, hogy a gyerkőcök könnyen meg tudják jegyezni őket.

Mi az, ami nem tetszett benne?: Nem volt olyan.

Gyerkőc véleménye a könyvről: "Anya, most már tudom, hogy mi a piros kerek, mehetek egyedül biciklizni?". Hát persze Fiam, pár év múlva. ;o)

Gárdos Péter: Hajnali láz

Forrás

Egy valami biztos már a bejegyzésem írása elején: nem lesz könnyű írnom erről a könyvről. Annyi érzelem kavarog bennem még így napokkal később is, hogy befejeztem!

Holokauszt. Sok történet próbálta feldolgozni a történteket. De kevesebb olyat olvastam, ami arról szólt ami utána következett. A túlélés, a feldolgozás, az elfogadás. Az élet.
Gárdos Péter könyve erről szól. Az életről.

Meg lehet-e egy gyermeknek fogalmazni a szülei megismerkedésének a történetét? Át tudja-e adni a szerelmet, a bizakodást, a reményt? És mi van akkor, ha a szülők borzalmakat éltek át és a borzalmak után találtak egymásra, egymásba kapaszkodva és túlélni a múltat? Mert nem elég túlélni a jelent. Nem elég akkor küzdeni. A jövőben ott a múlt fájdalma, amit egyszerűen nem lehet eltemetni és azzal kell élni.

Kiadta: Libri (2010.)

Oldalszám: 282

Forrás: saját

Értékelésem:

Gárdos Péter szülei a másodig világháború után találkoztak, amikor mind a ketten Svédországban gyógyultak. Őszinte legyek? Fogalmam se volt arról, hogy hogyan kerültek Svédországba, miért gyógyultak ott és hány magyar élt ott ugyanebből az okból kifolyólag. Nem tudtam arról, hogy Svédország háborús túlélőket fogadott be és próbálta meggyógyítani őket.

Az édesapa -Miklós- haldoklik. Az orvosa fél évet ad neki. Mit tesz erre a hírre egy fiatal, huszonéves férfi, aki már megjárta a poklot? Próbál feleséget találni magának. De hogyan, amikor kórházban van, férfi betegekkel körülvéve, messze a hazájától? Hát megszerez egy listát olyan magyar hajadonok neveivel, akik szintén Svédországban gyógyulnak. 117 név. 117 levél. És ezek közül egy valaki fogja meg, Lili.
A fiatalok levelezni kezdenek, szép lassan szerelem bontakozik ki közöttük. Majd Miklós engedélyt kér és elutazik meglátogatni a fiatal lányt. Hogy elbúcsúzzon. ...

Nagyon megható valós történet a Hajnali láz. Egyszerűen nem találok szavakat. Annyi erő, kitartás, élni akarás van benne, hogy az egyszerűen hihetetlen. Miklós küzd. Nem érdekli a halálos ítélet, élni akar. Küzd. Miközben tán az olvasó is lemond róla. Én legalábbis így tettem. Feladtam helyette.

"Annyi borzalmat éltem át. Olyan sokszor feladtam. De élek. Vagyok."

A Hajnali láz maga a remény. A remény, hogy holnap jobb lesz. De addig küzdeni kell. 
Remény, hogy minden helyzetből van kiút. Még akkor is, amikor más már ebben nem hisz. Csak egy valami a fontos: hogy mi magunk miben hiszünk. Amíg mi küzdünk, addig kitartunk és élni fogunk.
Kihagyhatatlan könyv, ne feledkezzetek el róla!

A ruhakészítő-film

Újabb film, aminek a címe annyira ismerősen csengett, de először nem tudtam hová tenni. "A ruhakészítő, A ruhakészítő, A ruhakészítő"- ismételgettem magamban, majd hirtelen beugrott, "Ez egy könyvből lesz!". Internet a jóbarátunk, gyorsan beütöttem a címet, mellé tettem a keresőben, hogy könyv és már ki is dobta, hogy igen, A ruhakészítő adaptáció, méghozzá Rosalie Ham azonos című 2000-ben (itthon tavaly jelent meg) regénye alapján.

Miről szólt a film?

Még csak tízéves volt, amikor a kis Myrtle „Tilly” Dunnage-ot elüldözték szülővárosából. Húsz év elteltével, miután a legnevesebb párizsi divatházaknál kitanulta a ruhatervező és -készítő szakma minden csínját-bínját, hazatér. Eredetileg csak egy rövid látogatást tervezett, ám aztán úgy dönt, otthon marad, hogy gondoskodhasson beteg anyjáról.
Ám Dungatar, ez a poros, isten háta mögötti ausztrál városka nem felejt: itt nem csak a bűnök, az emlékek és a vádaskodások árnyéka is messzire nyúlik. Tilly szinte számkivetettként tengeti a napjait, egyedül Farrat őrmester, a ruha- és divatbolond rendőr hajlandó szóba állni vele – és mindenki nagy döbbenetére Teddy, az ünnepelt futballsztár.
A lány saját tervezésű, extravagáns ruhái eleinte csak irigységet váltanak ki a nőkből, ám aztán megtörik a jég: Tilly egyre több megrendelést kap, és a Dungatarba tévedő utazó nem győz csodálkozni a legfrissebb divatkreációkban páváskodó kisvárosi háziasszonyok láttán. Egy tragikus baleset azonban ismét Tilly ellen fordítja a lakókat, aki ezt az igazságtalanságot már nem tűrheti, és elhatározza, hogy bosszút áll…

Véleményem?

Tetszett.  Valamiért az volt bennem, hogy II. vgh-ús történet lesz, de persze már az első képkockákon le lehetett vágni, hogy ez a történet nem a 40-es években játszódik.
Kate Winsletet szeretem (igen, a Titanic óta, bevallom, amit még tini lányként moziban láttam először), így még nagyobb érdeklődéssel néztem a filmet. Az egy kicsit fura volt, hogy a fontosabb "volt iskolás" szereplők elviekben egyidősek, de mégis a színésznő tűnt a legidősebbnek hozzájuk képest. (A történetben elviekben egy 35 éves nőt alakított -a valóságban is csak 40 éves-, mégis valahogy idősebbnek tűnt. Lehet, hogy az erős smink miatt vagy csak agyon volt vakolva az elmúlt években és a bőre emiatt megkorosodott, de mindenesetre inkább tűnt 45 évesnek, mint 35-nek.)
Maga a történet nagyon komor, szomorú hangulatú volt. Egy kisváros tele előítéletekkel, titkokkal. Majd egy fiatal lány, akit lényegében elkergetnek, de felnőve visszatér, hogy bosszút álljon azzal, amiben a legjobb. Ez pedig a ruhakészítés. És miközben ruhákat készít a lakóknak, mint a pók szövi a hálóját. Persze A ruhakészítő nem krimi, nem thriller, de nagyon mély lélektana van.
A vége pedig! Amikor mondja, hogy "Nem vagyok átkozott! Már nem vagyok átkozott!" és tudja a néző, hogy mit fog látni a következő pillanatban. ... Hát, folytak a könnyeim rendesen.

Ti kérdeztétek (88.)- Mit érzel, amikor egy könyvről a tieddel totál ellentétes véleményt olvasol?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mit érzel, amikor egy könyvről a tieddel totál ellentétes véleményt olvasol?"
(Zsófi)

Semmi különöset. :o) Minden ember más, így törvényszerű, hogy nem lehet olyan könyv, ami minden ember tetszését egyformán elnyerné. Mások vagyunk, máshogy gondolkodunk, érzünk, más dolgokat szeretünk. Míg más rajong a sci-fikért, én igyekszem magamat távol tartani tőlük. Ettől még lehet nagyon jó és izgalmas az adott könyv, de egyszerűen az én romantikus lelkecskémnek ez a műfaj nem jön be. El kell mindenkinek fogadni mások véleményét. Felesleges bizonygatni az igazunkat és rávenni a másikat, hogy ő is érezze ugyanazt, mint mi és gondolja ugyanazt, mert ez a másságból fakadóan lehetetlen.

Friederike Wilhelmi: Miért sós a tenger? - Izgalmas kérdések és megdöbbentő válaszok a természetről

Szeretem az ismeretterjesztő gyerekeknek szóló könyvecskéket, főleg, ha tényleg klassz kérdésekkel foglalkoznak, nem pedig az agyonismételtekkel.

Mely korosztálynak szól leginkább a Miért sós a tenger?: óvodásoknak, kisiskolásoknak.

Mi az, ami tetszett nekem benne?: Tényleg jó kérdések vannak benne és jónak találom a könyv felépítését is. Mindegyik kérdés olyan, mint egy kis teszt. Adva van a kérdés és 3 válasz, közülük 1 a helyes. Vajon melyik lehet az? Majd a következő oldalon ott a megfejtés és a magyarázat hozzá.
Emlékeztek még azokra a kérdésekre, amikor a Gyerkőcök elkezdik a szülőket nyaggatni az élet nagy témaköreiben? Pl. "Miért kék az ég, anya?", "Isznak-e a halak?", "Miért világítanak a csillagok?" és fogjátok a fejeteket, mert nem tudjátok hirtelen, hogy mi a válasz? Nos, ez a könyvecske megadja a feletet helyettetek. Szerezzétek be!

Mi az, ami nem tetszett benne?: Nem volt ilyen.

Gyerkőc véleménye a könyvről:  "Hű, szóval ezért nem egyenes a banán! Nahát anya!" Nahát bizony. ;o) Tud ám anya jól könyvet választani. :oP

Guillaume Musso: Mi lesz velem nélküled?

Több könyvét is olvastam már Mussonak, melyek elnyerték a tetszésemet. Olyannak tartom a szerzőt, mint a fiatal Coelhot, csak egy kis plusz kiegészítéssel. Vagyis egyszerre található meg a könnyed spriritualitás a történeteiben és a romantika. Így már a megjelenése után felkerült a kívánságlistámra a Mi lesz velem nélküled?, de mégis majdnem 4 évet váratott magára. Aztán jött az idei Várólista csökkentés, eszembe jutott, felkerült a polcomra és most elolvastam.
Elégedett vagyok-e? Nagyon nem. :o(

A történetünk egy fiatalkori, "nyári" szerelemmel kezdődik. Tudjátok, amikor elutaztok valahová, megismerkedtek valakivel, tisztában vagytok azzal, hogy az a szerelem csak arra az időre szól, de boldogok vagytok és minden jó. Gabrielle így ismerkedik meg Martinnal, de aztán a fiúnak vissza kell utaznia Franciaországba és a kapcsolatuk megszakad. Jobban mondva a fiú sokáig próbálkozik tartani a lánnyal a kapcsolatot, őszintén szereti, de Gabrielle még se él az utolsó lehetőséggel és hagyja a fiút elszalasztani.
Aztán telnek az évek, az ártatlan fiataljaink megedződtek. Martin nyomozó lett és a mániákusan szeretné elkapni a híres műkincstolvajt, akit eddig még senki se tudott kézre keríteni.
Gabrielle pedig éli a kiégett életét.
Természetesen főszerepet kap Gabrielle és Martin mellett a műkincstolvaj is, aki nem más amúgy, mint Gabrielle apja. (Micsoda véletlen egybeesés ugye? Essen most le az állatok rendesen!) Martin Archibald nyomába ered, aki viszont Gabrielle nyomában van, ugyanis a férfi haldoklik és a hátralevő napjait szeretné az évek óta nem látott lányával tölteni. A fiatalok persze újra találkoznak, kezdenek összekuszálódni a szálak, aztán a végére már annyi furcsaság történik, hogy teljesen kiábrándultam a történetből.

"Előfordul, hogy az ember megijed attól, hogy szeretik. Az élet bonyolult, és gyakran tréfál meg azzal, hogy a megfelelő személyt rossz pillanatban sodorja utadba."

Eredeti címe: Que serais-je sans toi? (2010.)

Kiadta: Ulpius (2012.)

Oldalszám: 316

Forrás: saját

Értékelésem:

A Mi lesz velem nélküled? kellemes, könnyed romantikával indult. Szimpatikus volt a lány és a fiú, megvolt a titokzatosság, hogy vajon a lány miért nem ment el a megadatott találkozóra, mi lehet a titok mögött. Aztán amikor kiderült, akkor annyira logikátlannak éreztem a döntését, hogy hihetetlen. Legalább írt volna a fiúnak, hogy X okból kifolyólag nem tud elmenni, de miért dobta el végleg maga mellől Martint? Tudom, mindez most elég érthetetlen azoknak, akik nem olvasták a könyvet, de a könyv egyik "poénját" nem akarom lelőni, ettől függetlenül mindez kikívánkozott belőlem.
A másik furcsaság, amit egyszerűen nem tudtam megemészteni. Kedvelem Musso könnyed spiritualitását, de most annyira "röhejesen" hozta össze, hogy kín volt olvasni. SPOILER! Jelöld ki!Történik, hogy Martin és Archibald is átkerül a túlvilágra. Igen ám, de most nem a felhőn csücsülős angyalkákat képzeljétek el, vagy épp az alagutat a fény végén, hanem egy repteret. Igen, REPÜLŐTERET! Ugyanis egy reptéren vannak az emberkéink, mindenki kap egy jegyet amin szerepel, hogy mikor kell felszállniuk X gépre, mikor indul és mikor érkeznek vissza az életbe, vagy épp halnak meg. Na kérem szépen, ez már sok volt nekem, nagyon elképzelhetetlen. Aztán még cserélgetik is a jegyeket, amikkel az egyik szereplő időt nyer, de különösen értelme nem volt az egésznek, csak pár oldallal többet tudott a szerző összehozni.
Természetesen aztán a végén minden jó és szép, csak hát összességében az egész történet elég unalmas, nem kicsit fura elemekkel és fordulatokkal tűzdelve. Jóval jobbra számítottam a szerzőtől.

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 15.

Forrás

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

Kedves Niki! 

Szeretném a figyelmedbe ajánlani az egyik kedvenc ez évi olvasmányélményemet, Piper Kerman: Orange is the new Black – Túlélni a női börtönt című könyvét. Ha kedveled a különleges, de nagyon életszagú történeteket, akkor mindenképpen neked való ez a könyv is. Rám igazán nagy hatással volt. 

Igazából pontosan nem is tudom, hogy én mit vártam tőle. Talán egy új tapasztalatot, bepillantást egy olyan légkörbe, amiről szinte semmit nem tudok. Ennél viszont jóval többet kaptam, egy fantasztikus élményt. Nagyon örülök, hogy megszületett ez a könyv, Piper intelligenciája, humora, élni és boldogulni akarása, ragaszkodása a méltósághoz párját ritkító és irigylésre méltó. 

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, és esetleg elolvasod majd te is, szívesen olvasnám róla a véleményedet. 

Szeretettel: 

Andi

Kedves Andi!

Pont azért szeretem ezt a rovatot, mert sokszor olyan könyveket tudtok a figyelmembe ajánlani, melyeknek a létezéséről se tudtam. Így jártam a te ajánlóddal is, ez a könyv teljesen elkerülte a figyelmemet, nem is hallottam még róla.
Köszönöm az ajánlódat, nem fogom elfelejteni, nagyon felkeltetted az érdeklődésemet. :o)

Sara Raasch: Hó, mint hamu

Forrás

Hó, mint hamu #1

Olyan sok pozitív értékelést olvastam, hallottam a könyvről, hogy egyszerűen nem tudtam elsiklani felettük, olvasnom kellett a könyvet és kész. Megbántam-e, hogy hagytam magamat újra befolyásolni? Egyáltalán nem. Szerettem olvasni a Hó, mint hamut, hagytam, hogy elvarázsoljon.

Igazából már az első oldalon megnyert magának az írónő, amikor a rövid ajánlóját olvashattam. Láttam magam előtt egy tizenkét éves kislányt, aki írja ezt a történetet, ábrándozik arról, hogy egyszer kiforrja önmagát, nyomtatásban is láthatja majd és sokaknak tetszeni fog. Láttam magam előtt ezt a fiatal lányt, tele reménnyel és félelemmel. Majd csak fogtam a könyvet és arra gondoltam, hogy valakinek a valóra vált álmát tartom a kezemben. Egy gyerekét. És innentől kezdve lehetetlen volt nem szeretnem.

Primoria két féle királyságra oszlik. A Ritmus és az Évszak királyságokra, melyek 4-4 birodalomból állnak. Ami számunkra jelenleg fontos, az az Évszak királyságok: Nyárföld, Őszföld, Télország és Tavaszföld. Az adott országokban a nevükből adódó évszak van állandóan, valamint a lakosok is másképp néznek ki, mint a többi országban. (A Ritmus királyságokban pedig körforgás van, változnak az évszakok.)

Primoria minden királyságának megvan a maga mágiasztere, mellyel képesek a varázslatra.

Eredeti címe: Snow Like Ashes (2014.)

Kiadta: Twister Media (2015.)

Oldalszám: 496

Forrás: kiadó

Értékelésem: 

És akkor térjünk ki a mi legfontosabb birodalmunkra, Télországra, mely nővonalú. (Vagyis a megszokottól eltérően nem férfi uralkodik a trónon, hanem nő és a trónörökösnek is nőnek kellene lennie.) Történt, hogy 16 évvel ezelőtt Tavaszföld elfoglalta Télországot. 25-en tudtak csak elmenekülni, a többieket rabigába hajtotta Tavaszföld uralkodója. Mára már csak 8 menekült maradt, akik folyamatosan ingáznak, próbálnak elbújni, ugyanakkor próbálják visszaszerezni a kettétört medaliont, hogy újra tudják egyesíteni királyságukat. Viszont van egy kis "bökkenő". A trónörököst is sikerült kimenekíteni amikor elmenekültek, aki bizony nem nő, hanem férfi és így varázserővel nem rendelkezik.

És akkor most jöjjön a főszereplőnk, Meira. Őt is kimenekítették épp úgy csecsemőként, mint a trónörököst. Együtt nőttek fel, harcolni tanítják őket, de igazi bevetésekre valamiért nem küldik a lányt. Mindeközben Meira szerelmes a trónörökösbe holott tudja, hogy ez a szerelem halott ügy. 

Aztán egy napon minden megváltozik. A menekültek tudomására jut, hogy hol van a medalion egyik fele. Mivel a trónörökös váratlanul lesérül, így nem tudnak mást tenni, mint Meirat küldeni a megszerzésére. A fiatal lány pedig meg is szerzi, de ezzel egy lavina indul el. Tavaszföld tudomást szerez arról, hogy a menekültek hol húzták meg magukat, így újra menekülniük kell. A menekültek pedig arra kényszerülnek, hogy alkut kössenek egy Ritmus királyságbeli birodalommal. De hiába az alku, Meiraék nincsenek biztonságban, sőt.

Hazaszeretet, bátorság, kitartás, szerelem, árulás, titkok, mindez jellemzi a történetet. És a vége felé jön a hatalmas csattanó, amire a legtöbb olvasó a szíve mélyén tán a történet első oldalaitól kezdve vágyik. Én legalábbis nagyon számítottam arra, hogy minden úgy fog alakulni, ahogy végül alakult. ;o)

"Angra hallja őket, ebben egészen biztos vagyok. Érzi, hogy valami megváltozott a levegőben. Abril munkatáborában úgy terjed az öröm, mint a hófergeteg. Arcomon újra szélesre húzódik a mosoly.
Hamarosan megtudja, hogy a hóvihar velem kezdődött."

A történet egyszerű, túl sok különlegesség, egyediség nincs benne (kivéve tán a nőközpontúságot, ami annyira nem elterjedt a történetekben és ez egy üde színfolt), de Sara Raasch stílusa annyival magával sodort, hogy nagyon szerettem olvasni ezt a történetet. 

A Hó, mint hamu olyan, mint a Gyűrűk ura (csak nincsenek orkok, tündérek és társaik) és tinikorom egyik népszerű sorozatának, a Xéna: A harcos hercegnő keveréke.

• Különösen tetszett, hogy Télország halott királynője folyamatosan megjelent Meira álmaiban, így csempészve a történetbe egy kis titokzatosságot. 
• Kedveltem a szereplőket, bár azt hangsúlyoznom kell, hogy szerintem Meira kivételével mindegyik kevésbé van felépítve és kidolgozva. 
• A szerelem pedig? Természetesen könnyed, ártatlan, bájos, bár a szerelmi háromszög annyira nem nyerte el a tetszésemet és kicsit feleslegesnek is tartom.
• Harc? Van benne bőven, de azért nem átesve a ló túloldalára.

Érdekel-e a folytatása? Mindenképp! És mindenképp csak ajánlani tudom a figyelmetekbe is. ;o) A kiadótól ez volt a második olvasott könyvem és az eddigiek alapján csak pozitívan tudok nyilatkozni a Twister Mediaról. Érdemes lesz jobban odafigyelni rájuk.

Várólistára- március

Túl sok könyv nincs a márciusi megjelenések között, melyek felkeltették az érdeklődésemet, de azért hármat ki tudok emelni. :o)

Várható megjelenése: márc. 25.

Kedvelem Jodi Picoult történeteit, de látva, hogy egy társszerzővel íródott ez a könyve -aki amúgy a lánya-, valahogy nem kaptam túl nagy lendületet a könyv elolvasása iránt. Ma viszont olyan pozitív véleménybe botlottam róla, hogy egyszer mindenképp sort kell kerítenem rá. ;o)

"Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki - különösen a népszerű lányok közül - megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék... örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát... egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet...
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét - egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra."

Várható megjelenése: márc. 21.

A mai napig nem mondhatnám, hogy kíváncsi voltam erre a könyvre, de szintén olyan véleménybe, értékelésbe botlottam róla, mely felkeltette az érdeklődésemet.

"Egy könyv, ami végzetesen megosztja a könyvrajongók világát.
Az erotikus, lebilincselő és mélyen felkavaró Birtoklás-trilógia olyan történet, amely a test és lélek legsötétebb mélységeibe, és a luxus leghihetetlenebb magasságaiba repíti olvasóját. Amikor a fiatal, szép és ártatlan Radnay Szófia kedvenc kávézójában belebotlik Tamássy Áronba, a fiatal, vonzó, és gátlástalan milliárdosba, még nem sejti, hogy élete véglegesen és visszafordíthatatlanul megváltozik. Az okos és félelmetesen nagy hatalmú férfi képtelen lesz ellenállni Szofi romlatlan szépségének, eszének és szabadságszerető szellemének. Hiába óvja hasonlóan izgató és gátlástalan bátyja a kapcsolattól, a férfi úgy dönt, hogy mégis mindenáron megszerzi a nőt, és bevezeti a magyar milliárdosok kicsiny és mérhetetlenül fényűző világába. Mindennek azonban ára van: a férfi szexuálisan és lelkileg is megpróbálja megtörni Szofit, mindent megtesz azért, hogy a saját képére formálja. A szikrázóan feszült küzdelemben Szofi igazi nő marad: kemény, szenvedélyes, és ha enged is néha, azt is csak saját feltételei szerint teszi. Persze nincs könnyű helyzetben: egyszerre ijeszti és izgatja a két fiútestvér szokatlan szexuális ízlése, mesés gazdagsága, kegyetlensége és vitathatatlan sármja. Tudja, ha fellázadna, elveszítené a kényeztető luxust. Azonban maradni sem akar. Érzi, hogy minél mélyebbre merül Áron és Zsolt veszélyes és szenvedélyes világába, annál nagyobb kockázatot rejt számára a jövő.
Mira Sabo könyvében mindennél tapinthatóbban és hitelesebben jeleníti meg a magyar elit exkluzív világát, merészen és provokatívan ír szexről és szerelemről, politikáról és alvilágról, családon belüli erőszakról, és mindenekfelett egy erős és bátor nőről, aki szenvedélyesen megküzd a szabad választás lehetőségével."

Várható megjelenése: márc. 31.

Ennél a könyvnél nincs "szintén". Egyszerűen csak a fülszövege vett meg magának, de nagyon.

"Homer és Langley Collyer halálukkal egyszerre váltak legendává és az amerikai folklór részévé. A két fivérről azóta is mindenkinek a megszállott, kényszeres gyűjtőszenvedély jut az eszébe. 1947-ben, miután a szomszédok hetek óta nem észleltek mozgást a Collyer-házban, és már a régóta ismerős bűz is felerősödött, értesítették a rendőrséget. Amikor a hatóságok végre elszánták magukat, és feltörték az ajtót, a látvány elképesztette őket, a korabeli újságok pedig nem győzték ontani a szemtanúk beszámolóit.
A sok-sok szoba a mennyezetig tele volt régi újságokkal, könyvekkel, ügyiratokkal, a legválogatottabb kacattal. Mindenféle hangszerek tucatjai, tizennégy zongora, orvosi műszerek, egy kezdetleges röntgengép, babakocsik tömkelege tárult a szemük elé, meg egy teljes Ford T-Modell, pótalkatrészek százaival. Egybehangzó jelentések szerint hetekig tartó munkával száz tonna hulladékot szállítottak el a házból. A két testvér teteme egymástól három méterre feküdt, de Langleyére csak tizenhat nappal később bukkantak rá. Az akkor kamasz Doctorow elhűlve állt e történet előtt, mely aztán évtizedekig foglalkoztatta. A valós események alapján így jött létre az író újabb "hiteles" történelmi fantáziája. A vak zongorista hatalmas történelmi kacatmúzeumának kísérteties labirintusain keresztül vezet az ember psziché legbensőbb zugaiba. A road novel, az utaztató regény egy ritka műfaja: zárt ajtók mögé toloncolt szédületes emberi kaland.
Az elmúlt évtizedek amerikai irodalmának egyik legnagyobb, 2015-ben elhunyt alakja, a Ragtime szerzője utolsó remekművében emberi-művészi szerepvállalását teszi mérlegre párját ritkító méltósággal és eleganciával."

Ti kérdeztétek (87.)- Hogy tudsz időt szakítani a blog rendszeres szerkesztésére a mindennapi teendők, a gyerkőc és más elintézendő dolgok mellett?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Hogy tudsz időt szakítani a blog rendszeres szerkesztésére a mindennapi teendők, a gyerkőc és más elintézendő dolgok mellett?"
(Steiner Petra)

A blogra csak hétvégente van időm, hétköznap egyáltalán nem.
Mivel hozzászoktam a hétköznapi korai ébredésekhez, így hétvégén is kidob az ágy már kora reggel, míg a család többi tagja alszik. Ilyenkor szoktam leülni a gép elé és egy kicsit foglalkozni a bloggal. Megírom az elmaradt könyves bejegyzéseket, elkészítem a rovatokat, megtervezem, hogy a következő héten mi fog megjelenésre kerülni és időzítem azokat a bejegyzéseket, kiteszem a Facebookra a linkeket (ezért van az, hogy többnyire hétvégén ömlesztve kapják meg a figyelők a heti termést), válaszolok az üzenetekre, bekukkantok mások blogjaira és molyolok.  :o)

Walt Disney – Donald Kacsa szakácskönyve

Kiadta: Egmont-Pannónia (1990.)
Oldalszám: 46

Amikor elhatároztam, hogy márpedig igyekszem sűrűbben jönni a blogon gyermekirodalommal is, már akkor feljegyeztem magamnak, hogy ezt a könyvet ki ne hagyjam, így hát íme. ;o)
Kisiskolás voltam, amikor a szomszédék megvették a Donald Kacsa szakácskönyvét, én pedig kölcsön kaptam. Nagyon szerettem nézegetni és több mindent ki is próbáltunk anyukámmal belőle. Nem tudom, hogy mostanság jelent-e meg hasonló gyerekeknek íródott szakácskönyv, de ez a 90-es évek elején nagy szám volt ám. Akkoriban ráadásul Donald Kacsa nagyon menő volt, vasárnap esténként is játszották a családi délutánon a TV-ben, volt matricás könyve, hátizsákja, minden, így menő volt a szakácskönyv is. A legjobb alap egy kislánynak a konyhai trükkök elsajátításához. ;o)

Mely korosztálynak szól leginkább a Donald Kacsa szakácskönyve?: kisiskolás, általános iskolásoknak.

Mi az, ami tetszett nekem benne?: az egész könyvecske. Nem nagy szám receptek vannak be, mindegyik egyszerű, némelyik annyira logikus is, de akkor is szuper dolognak tartom ezt a gyermek szakácskönyvet. Az illusztrációk aranyosak, mindegyik recept köré egy rövidke magyarázat van körítve, egyszerűen aranyos és kész.

Mi az, ami nem tetszett benne?: nincs olyan.

Gyerkőc véleménye a könyvről: "Van ilyen Star Warsosban is?" No igen, Donald Kacsa manapság nem menő, most a Star Wars a favorit. ;o)

A postás mindig kétszer csenget (31.)

Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb. 

Februárban öt könyvvel bővült a könyvespolcom, melyek közül egy volt recenzió. Méghozzá a Hó, mint hamu a Twister Media jóvoltából.

Igazából a saját beszerzés keretein belül hozzám érkezett másik négy példány, amolyan hirtelen felindulásból elkövetett tett volt. A lehetetlen valóra vált rég óta érdekelt, így amikor lehetőségem adódott olvasottan olcsóbban megvennem, naná, hogy nem hagytam ki a lehetőséget. Ugyanez volt a helyzet az Elfojtott sikollyal és az Edenrooke-al is. Mind a két könyvről jókat hallottam/olvastam, így beszereztem őket használtam. Remélem, hogy nem fogom megbánni a döntésemet.
A hátsó bejárat már a megjelenésekor érdekelt, de az eredeti vételárat túl merésznek éreztem. Most lehetőségem adódott szintén olcsóbban beszerezni, a lehetőséggel pedig éltem. Naná. ;o)

A hónapban könyvtárban nem voltam, mert meghosszabbítottam a két kölcsönzésemet. Sajnos, így se végeztem velük és március elején olvasatlanul visszavittem a Scart és a Soha nem eleget is.

Holly Madison: Lenn, a nyúl üregében

Forrás

A legismertebb nyuszilány vallomása egy bizarr és zárt elit világról

Nagyon sokáig ültem ezen a bejegyzésen mire végre úgy döntöttem ha törik, ha szakad, de összehozok valamit róla.

Kezdjük azzal, hogyan és miért is került a kezeim közé. Nos röviden: kapva a lehetőségen elolvastam, de amúgy a létezéséről se tudtam. Történt, hogy a közös könyves blogunkon keresztül -Könyvfalók- Kritta szerette volna elolvasni ezt a könyvet, így megkaptuk a Bookandwalktól. Én pedig úgy gondoltam, ha már ott hever a polcunkon, akkor próbát teszek vele.
Bevallom, teljesen ismeretlen terepre tévedtem, nem láttam, de még csak nem is hallottam a könyvben szereplő nyuszilányokról -na jó, azzal tisztában vagyok, hogy kicsoda Hefner, meg micsoda a Playboy, de a valóságshowt, a nyuszilányok kilétét sose követtem figyelemmel, így ismeretlen terepre tévedtem-, de valamilyen oknál fogva az elején érdekelt az életük, ha már a sors az utamba terelte őket.

Eredeti címe: Down the Rabbit Hole (2015.)
Kiadta: XXI. Század (2015.)
Oldalszám: 416
Forrás: Bookandwalk
Értékelésem:

Természetesen a neten azonnal rákerestem Hollyra, tudni akartam milyen is az a nyuszilány, aki ilyen lelki állapotba került, meg akivel így bántak a villatársai. Sőt, onnantól kezdve minden felbukkanó szereplőre rákerestem. Tudni akartam milyen X és milyen Y külsőleg. 

Olvastam a Lenn, a nyúl üregébent, szenvedtem közben az unalomtól, de valamilyen oknál fogva még se tudtam letenni, max félretenni pár napra.

Miről is szól a könyv? Holly teljesen átlagos, mindennapi életét élte, míg a sors úgy hozta, hogy lehetőséget kapott arra, hogy beköltözzön a villába. A többi lánnyal nem épp jó volt a kapcsolata -mert ő valahogy más volt. Nem szeretett bulizni, nem drogozott és betartotta Heff szigorú szabályait-, így lelkileg kezdett szép lassan jó mélyre süllyedni.
A lányok cserélődtek, majd végül kialakult a mesterhármas és elindult a valóságshow, ami nem csak Hefner csillagát emelte magasabbra, de ők is ismertebbek lettek, mint a többi nyuszilány. Aztán ahogy lennie kell, természetesen ez mindennek csak a kezdete volt, végül Holly is úgy döntött, hogy elhagyja a villát és megkezdi az önálló életét.

Mire is vágyik nagy eséllyel az olvasó amikor nekikezd ennek a könyvnek az olvasásának? Nyilván szaftos pletykákra, titkokra, melyekre a pletykalapok nem derítettek még fényt. És hogy megkapja-e ezeket? Nem igazán. Olyan a könyv, ami próbálja azt sugallni, hogy Holly megmondja a tutit mindenkiről és mindenről, de közben meg valahogy még sem. Az igazán érdekes részek továbbra is homályba borulva tengődnek. Ráadásul a vége felé nem éreztem mást mint azt, hogy a Lenn, a nyúl üregében nem más, mint egy magát ajnározó szőkeség csili-vili rózsaszín önéletrajzi ihletésű mesekönyve. Mert természetesen Holly az, aki a tisztaságával, tudásával kilóg a sorból, de a vége felé mégis lealacsonyodik a szardobálók szintjére és csalódást okoz az olvasónak.

Tanulság? Természetesen nem mind arany ami fénylik, ezt bizonyítja a könyv is.

6. blogszülinapi nyereményjáték

Nem volt kérdéses, hogy mely könyvet lehessen megnyerni a blogon a 6. blogszülinapi nyereményjáték során, de azon sokan gondolkodtam, hogy mi legyen a feladat hozzá. Egyszerű kattintgatás vagy amolyan "megdolgozás" a nyereményért. Végül az utóbbi mellett döntöttem. :o)

A feladat egyszerű.
Nézzétek meg jól a képeket. A kérdés csak annyi, hogy vajon mi lehet a könyv címe, mely alapján a kis kollázsokat összeállítottam? Ha pedig megvan a tippetek, akkor térjetek át a Rafflecopter dobozra.

a Rafflecopter giveaway
A nyeremény pedig? Nem más, mint 1 példány a megfejtésből. ;o)
Sok szerencsét és jó játékot mindenkinek!

___________________________
* a nyertest e-mailben értesítem és postán juttatom el részére a nyereményét.

Februári összefoglaló

Nem foghatom arra, hogy a február rövidsége miatt nem mondható a hónap termékenynek, mert idén még plusz egy napot is kaptunk. Egyszerűen ez a hónap elrohant és bizony csak 4 felnőtt könyvvel és 2 gyermekirodalommal tudtam jönni.

A hónap legelején írtam A Bosszúállóról, ami bár egy sorozat harmadik része, de mivel a kötetek nem folytatásosak, ez így cseppet se rontott az olvasmányélményen. Nagyon tetszett a történet így nagyon örültem annak, hogy elég hamar be tudtam szerezni a széria kezdő kötetét, A könyörtelent. Sajnos az indulásról már nem tudtam annyira pozitívan nyilatkozni. :o(
Aztán írtam még a Hajótöröttekről, ami a borítójával vett meg magának. Sajnos maga a tartalom már annyira nem nyerte el a tetszésemet.
És ha már befolyásoló tényezőkről van szó, így jártam Az Ezüst Csillagal is. A sok pozitív vélemény miatt olvastam el a könyvet, ha már lehetőségem adódott rá. Nem volt rossz, de azért áradoznom se sikerült róla. Számomra egy szimpla egyszer olvasós történet.

Igyekszem tartani magamat a fogadalmamhoz és a hónapban még két gyermekirodalommal is jöttem. Méghozzá a Vakációs füzet 1. részével és a A dühös polippal.

A rovatok is frissültek, így a Ti kérdeztétek keretén belül válaszoltam arra a kérdésre, hogy Melyik kötelező olvasmányt nem olvastam el anno?, Mi az a könyv, amihez nagy reményeket fűztem, végül mégis csalódást okozott?, Mit teszek, ha rám jön az olvasási válság (reading slump)?, Ha meg szeretnék venni egy könyvet és nem pedig könyvtárból kivenni, akkor azt az interneten veszem meg vagy boltban?, Hogy szoktam olvasni?.
Valamint a Kitekintő és Az ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! is frissült.

És persze a hónap legfontosabb eseménye a 6. blogszülinap volt. :o) Hihetetlen, hogy ennek is eljött a napja, 6 év! 6 év az életemből, mindez 756 könyvvel az oldalon.

Ti kérdeztétek (86.)- Miért nem folytattad a Razorland trilógiát? Nem tetszett?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Miért nem folytattad a Razorland trilógiát? Nem tetszett?"
(Hosszú Ivett)

Egy időben teljesen odáig voltam a sorozatokért, nagyon sok szériának nekikezdtem. Ez persze távolról se jelentette azt, hogy mindegyiket be is fejeztem, sőt. ;o) 80-90%-ban többnyire az első kötetig jutottam. És nem feltétlenül azért, mert nem nyerte el a tetszésemet hanem amiatt, mert míg várni kellett a folytatás megjelenésére, addig valahogy az emléke, a vágy elmúlt bennem és egyre távolabb került a Kívánságlistámon. (Persze tisztelet a kivételnek, mert pl. Tiffany Reisz sorozatával ez nem történhetett meg, de ugyanez igaz volt Nalini Singhre is.) Így alakult ez a helyzet ki a Razorland trilógiával is.
Tetszett az első rész -nagyon is-, teljesen odáig voltam érte, ITT írtam is róla. Hogy miért nem folytattam? A fenti ok miatt. Mire kijött a folytatása, annyi olyan könyv jelent meg, melyek szintén Kívánságlistásak lettek, hogy egyszerűen nem került rá sor. Egyre hátrébb került a sorban, míg végül teljesen elfelejtődött, hogy valaha olvastam a Menedéket és esetleg folytatni kellene a sorozatot.
Jövőre egy olyan kihívást kellene bevállalnom, hogy be nem fejezett sorozatokat kelljen befejeznem egy év alatt. ;o)

6. blogszülinap

Forrás

Bizony-bizony, február 26-án a Könyvesem blog a 6. születésnapját ünnepelhette. :o) Hihetetlen, hogy már 6 év eltelt. 6 év az életemből, 6 év a könyves élményeimből.

Az elmúlt években ilyenkor mindig jöttem statisztikával megmutatva, hol tart a blog, mennyien látogattátok az elmúlt évben, mik a legolvasottabb bejegyzések, stb., de ez most el fog maradni abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ahányszor nekikezdtem egy ilyen összefoglalásnak, mindig félbemaradt. Most egyszerűen nincs kedvem jönni számokkal, statisztikákkal, ilyen-olyan összeadásokkal, kivonásokkal. Lusta vagyok hozzá, igen. ;o)
Egy biztos amúgy is -amit ti is láthattok, én pedig nagyon örülök ennek-: itt vagytok. :o) Rendszeres olvasók jönnek-mennek, de gyarapszanak, aminek kicsi szívem nagyon örül továbbra is. Bár a blog a saját szórakoztatásomra, kikapcsolódásomra jött létre, ettől függetlenül fontos nekem, hogy olvastok és látva az olvasók számainak gyarapodását úgy érzem, hogy valamennyire kedvelitek is a blogomat, ami jól esik. Köszönöm szépen, hogy jöttök, olvastok és köszönök minden visszajelzést! :o) 

És bár a számoláshoz most lusta vagyok, de azért a nyereményjáték nem fog elmaradni. Szeretném megköszönni nektek, hogy jöttök, itt vagytok és természetesen egy könyvmoly mi mással lepné meg az olvasóit, ha nem könyvvel. Úgyhogy figyeljétek az oldalt, hamarosan jön a meglepetés! ;o)

Francz Magdolna, Ősz Gábor: Otthonunk, Magyarország

Tudom, hogy 2013-ban megjelent ennek a könyvnek egy frissebb, bővített kiadása, én ettől függetlenül a régebbi példányról fogok most írni nektek, mely 2008-ban jelent meg a Mi micsoda 100. köteteként.
Gondolom minden szülő egyetért velem abban, hogy minden kisembernek ismernie kell a hazája történetét, a látványosságokat, a tudnivalókat. Ebben ez az 50 oldalas könyvecske segítségünkre lehet.

Kiadta: Tessloff Kiadó (2008.)
Oldalszám: 52

Mely korosztálynak szól leginkább az Otthonunk, Magyarország?: véleményem szerint találhatunk benne olyan információt, amivel egy óvodást is le tudunk kötni, de leginkább tán a kisiskolásoknak szól.

Mi az, ami tetszett nekem benne?: az egész könyvecske. Tényleg minden megtalálható benne, amiről ennek a korosztálynak tudnia kell, elhangzanak az iskolai tanórákon, meg úgy általánosságban, jó ha tud róla.
Minden tájegységet, az ottani tudnivalókat, hagyományokat, történelmet bemutatja. Röviden, tömören, informatívan, úgy, ahogy a kisiskolásoknak ezt kell. Nem sok, nem kevés, így könnyen meg tudják jegyezni az okosságokat. És persze ott vannak segítségnek az illusztrációk, a képek, melyek még jobban feldobták a könyvet. Én tényleg csak ajánlani tudom a szülők figyelmébe, kihagyhatatlan kötetnek tartom!

Mi az, ami nem tetszett benne?: nem volt olyan.

Gyerkőc véleménye a könyvről?: "Anya, elmegyünk megnézni a ezeket a hatalmas leveleket?" (utalva a Füvészkertre) Ezt tudja még ez a könyvecske. A gyerek el akar menni, látni akarja a benne megismert látványosságokat, tudni akar, magába szívni az információkat. És pont ez a lényege, nem?

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 14.

Forrás

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

Szia kedves Niki!

Szeretném a figyelmedbe ajánlani Müller Péter Isten bohócai című könyvét. Számomra nagyon kellemes élményt nyújtott az olvasása. Sok fajta érzés kerített hatalmába közben, hol sírtam, hol nevettem, de nem csak olvasás közben hatott. Más elfoglaltságok közben is felötlött időnként egy-egy érzés, gondolat formájában. 

Szerintem szeretnéd! Remélem felcsigáztalak!

Üdv 

Ildikó

Kedves Ildikó!

Be kell töredelmesen vallanom valamit -ha ciki, ha nem-, de bizony még egy Müller Péter könyvet se olvastam. Egyszer a Szeretetkönyvet kivettem a könyvtárból -nem épp mostanság, jó pár évvel ezelőtt-, de végül olvasatlanul vittem vissza. Ettől függetlenül megjegyeztem az ajánlódat és ha úgy alakul, akkor ki fogom kölcsönözni a könyvtárból ezt a könyvet. :o)

Daniela Sacerdoti: Vigyázz rám

Mi volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet a könyv irányába? A fülszövegben olvasható magány, fájdalom, kétségbeesés és persze a saját hangulatom is. Amikor épp nem a toppon vagyok, akkor szinte szomjazom a kicsit szomorkásabb történeteket, melyeknek a végén nagy eséllyel ott a boldogság, a remény. Ilyen lett a Vigyázz rám is. Egy olyan történet, ami tele van fájdalom, de végig ott van benne a remény és a boldog befejezés.

Eilidh -annyira gyönyörű név, nem? Én teljesen odáig voltam érte! Annyira szépen cseng, annyira gyönyörű!- házassága romokban hever. Évek óta kísérleteznek a babával a férjével, de nem jön nekik össze. Aztán kiderül, hogy a férfi viszonyt folytatott mással, Eilidh pedig úgy dönt, hogy tovább lép. Elhagyja a férjét és Skóciába utazik, hogy át tudja gondolni az életét, fel tudja dolgozni a meddőségét.
Nagyon szimpatikus és nagyon szomorú karakter volt a nő. Annyira szerettem volna nem egyszer és nem kétszer megölelni, csitítani, valahogy segíteni a fájdalmán. És ami nagyon kétségbeejtő volt, az a családja. A szülei, akik mindig előtérbe helyezték magukat és rá igazán fütyültek, valamint a húga -aki a termékenység szimbóluma is lehetne-, ahelyett, hogy vigasztalni próbálta volna a nővérét, folyamatosan csak megsebezte lelkileg és emlékeztette arra, hogy ő mennyire termékeny, Eilidh pedig mennyire nem.
Érdekes, mert a férjét utálnom kellett volna józan paraszti ésszel, hisz megcsalta Eilidh, aki nyilván ezt nem érdemelte meg. Ugyanakkor ahogy gondoskodni próbált róla, ahogy kiállt mellette bizonyította, hogy bár a szerelem elmúlt közöttük, de mégis egy olyan szál alakult ki, mely házasság ide vagy oda, de életük végéig kitart majd, ha úgy akarják.
Na de nem csak Eilidh volt a történet középpontjában, bár nekem ő volt a kedvencem, hanem Jamie is.

Eredeti címe: Watch Over Me (2011.)

Kiadta: GABO (2015.)

Oldalszám: 328

Forrás: kiadó

Értékelésem:

A férfi egyedül él a kislányával, miután évekkel ezelőtt lelépett a kislány anyukája, majd elhunyt Jamie édesanyja is. A férfi mindent megtesz Maisie, ő a szeme fénye, boldogok együtt, csak hát magányos.
Hozzátartozik a történethez, hogy Jamie és Eilidh gyermekkorukban barátok voltak, majd ahogy tinivé értek és a lány elköltözött, ez a kapcsolat megszakadt.
Szóval Maisie anyja elköltözött tőlük és teljesen új életet kezdett. Nem látogatta a lányát, sőt, a létezését is megtagadta valamilyen szinten. Vagyis pont Eilidh ellentéte. Janet nem vágyott az anyaságra, elhagyta a gyermekét. Eilidh pedig másra se vágyik, mint az anyaságra, mindent feladna érte. Érdekes a sors fintora, nem?

Van egy harmadik szereplőnk is, aki nagyon fontos, méghozzá Jamie halott édesanyja. Ugyanis Elizabeth bár elhunyt, szellem alakban ott maradt a fia mellett. Viszont érzi, hogy közeledik a perc, amikor újjá kell születnie és helyre szeretné tenni a fia életét. És akkor jut eszébe Eilidh!
Elizabeth addig ügyeskedik a szellemvilágban, míg Eilidh útra kel Skóciába és újra találkozik a fiával. Viszont mind a ketten sebzettek.
Jamie fél magához bárkit is közel engedni, mert mi lesz, ha újra megszeret valakit és újra elhagyják őt és Maisie-t? Eilidh pedig úgy érzi, hogy senki se szeretné egy meddő nővel együtt leélni az életét.
De Elizabeth munkálkodik, segít nekik és elkerülhetetlen, hogy fellobbanjon mind a két félben az érdeklődés, majd a szerelem. A vége pedig? Minden jó, ha a vége jó. :o)

Többször elpityeregtem magamat a történet olvasása során. A Vigyázz rám egy nagyon bájos, kellemes, megható, elgondolkodtató olvasmány a könnyű kategóriában. Nagyon szerettem a szereplőket és nagyon sajnáltam az őket ért fájdalom és szenvedés miatt. És persze nagyon szorítottam, hogy egymásra találjanak és boldogok legyenek. Két sebzett lélek vonzza egymást, a kérdés csak az, hogy meggyógyítják-e egymást vagy pedig még mélyebb sebet okoznak a másiknak?
És Elizabeth! Egy anya, aki a gyermekei mellett marad, aki még  a halála után is segíteni akar nekik. Ebből is látszik, hogy az igazi édesanyák szeretete mindenen át tud ívelni, hegyeket tud megmozgatni. 
Aztán persze van még a történetben több mellékszereplő is, akiknek az életébe nagyobb rápillantást kapunk. Ilyen pl. Jamie testvére is.

Kiknek is tudnám a figyelmükbe ajánlani a Vigyázz rámot? Mindenképp olyan olvasóknak, akik kedvelik a könnyed romantikus, kicsit picsogósabb történeteket. Hidegebb, esősebb időszakban szerintem kitűnő olvasmány lehet, csak ajánlani tudom a figyelmetekbe. Úgyhogy szerezzétek be. ;o)