Ti kérdeztétek (72.): Volt már veled olyan, hogy elkezdtél olvasni egy könyvet és annyira megtetszett, hogy addig nem tetted le, amíg be nem fejezted?

 

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre. 

Volt már veled olyan, hogy elkezdtél olvasni egy könyvet és annyira megtetszett, hogy addig nem tetted le, amíg be nem fejezted?

Ó igen volt! :o) Most így hirtelen nem ugrik be, hogy mely könyv olvasása közben történt ez meg, de emlékszem arra, hogy hajnalba nyúlóan olvastam, nem tudtam letenni. Aztán amikor észbe kaptam, hogy aludnom is kellene, mert reggel dolgoznom kell menni, lényegében 1-2 órát tudtam csak aludni. De nem bántam meg. :o)

Borítóleleplezés ( 4.)- Ella és Micha titka

Mi is az a Cover Reveal, magyarul Borítóleleplezés? Nos, egy csapatnyi könyves bloggernak lehetősége nyílt arra, hogy a Könyvmolyképző Kiadó várható megjelenései közül elsőként mutathassák be nektek bizonyos könyvek hazai borítóit. :o)

A blogon most Jessica Sorensen Ella és Micha titkát mutatom be nektek, melynek a várható hazai megjelenése az idei tél. ;o) 

Jegyezd elő a kötetet! * | Tedd kívánság és/vagy váró listára a kötetet!

*  Figyelem! Az előjegyzés nem minősül előrendelésnek, de amint a kötet előrendelhetővé válik e-mailben értesít róla a kiadó.

Fülszöveg és borító: 

"Ella fékezhetetlen, heves természetével tűnt ki, mindenki tudta róla, hogy ami a szívén, az a száján. De azután mindent maga mögött hagyott, egyetemre ment, és ott átváltozott valaki mássá, aki betartja a szabályokat, fegyelmezetten ügyel a rendre, és gondosan elrejti problémáit. Most azonban itt a nyári szünidő, és nem mehet máshová, mint haza. Márpedig fél, hogy otthon újból a felszínre bukkanhat mindaz, amit fáradságos munkával eltemetett, kivált, hogy Micha a szomszédban lakik. 
Micha szexis, dörzsölt, magabiztos, és úgy olvas Ella lelkében, mint senki más. Mindent tud a lányról, még a legsötétebb titkait is. Ella tudja, hogy ha a fiú megpróbálja előcsalogatni régi énjét, nehezen bír ellenállni neki. Csak azt nem ismeri föl, hogy amikor távozott, magával vitte Micha szívének egy darabját. És a fiúnak most feltett szándéka, hogy újra megnyeri a lányt, akit elveszített."

Nagyon örülök annak, hogy itthon is megjelenik A titok. :o) Még egy régebbi Kitekintő során keltette fel a fülszövege az érdeklődésemet, bíztam abban, hogy egyszer magyarul is olvasható lesz a sorozat.

A szerzőről:

Jessica Sorensen az egyik legkedveltebb amerikai írónő, már több, mint 35 regényt jegyez, amik közül több is a New York Times és USA Today bestseller listák élén trónol.
Legsikeresebb könyve az itthon is megjelent Callie, Kayden és a véletlen, illetve a hamarosan megjelenő Ella és Micha titka.
Az írónő az írás mellett imád sorozatokat is nézni, nagy kedvence a Vámpírnaplók és a Modern család, de a filmeket sem veti meg. Büszkeség és balítélet, Juno, Bad Teacher és az Anywhere but Here is a kedvencei közé tartozik.

"Kedves halottak!" és "Korához képest" nyereményjáték vége

Véget ért a "Kedves halottak!" és "Korához képest" nyereményjáték. Nagyon sokan részt vettetek a játékban, melynek nagyon örültem. :o)

Rafflecopterrel sorsoltam, a nyertes és a választott könyve pedig:

 

Remélem tetszeni fog neki. ;o)

Milly Johnson: Őszi románc

Eredeti címe: An Autumn Crush (2011.)
Kiadta: Ulpius (2014.)
Oldalszám: 510
Forrás: saját

Értékelésem: ***

Sokan tán nem is tudtok róla, de alapítótagja vagyok egy közös könyvesblognak, ami pár hónappal idősebb, mint a Könyvesem. Ez lenne a Könyvfalók.
Gondoltunk egy merészet a tagokkal és könyvklubot alapítottunk, mely során évszakonként egy-egy könyvet igyekszünk közösen elolvasni és írni róla az oldalon. Az őszi választottunk pedig az Őszi románc volt. És hogy jó választás volt-e az én szemszögemből? Lássuk.

Az írónő belopta magát a szívembe a Yorkshire puding Klubbal, így nagyon örültem annak, hogy ősszel el kell olvasnom ezt a történetét, nem húzhatom tovább. Persze eddig sem azért nem került a kezeim közé, mert ne lettem volna rá eléggé kíváncsi, egyszerűen csak mindig jöttek újabb könyvek, melyek jobban érdekeltek vagy jobban rájuk hangolódtam, így szegény Őszi románc hátra húzódott a sarokba, ahonnan most előkaptam. ;o) És sajnos egy kicsit csalódott vagyok.

Lényegében 4 főszereplőnk van: Juliet és az ikerbátyja Guy, valamint Guy barátja, Steve és Juliet lakótársa, Floz. Igen, jól látjátok 2 nő és 2 férfi, kihagyhatatlan lesz, hogy a szálaik összekuszálódjanak. Floz és Guy kapcsolata még evidens is, de Juliet nagyon nem kedveli Stevet. Mi lesz velük? És vajon a történet végén ott lesz a happy end?

Úgy érzem, hogy ebben a történetben hatalmas lehetőség lehetett volna, de az írónő nem élt kellőképpen vele. Az én szememben a fő páros Juliet és Steve volt, bár nagyon furának tartottam, hogy a nő harmincakárhány évig utálja a pasit, majd hirtelen jön a fordulat és jön a szerelem? Ez kicsit olyan elképzelhetetlen, nem?
A karaktereket se tartom megfelelően kidolgozottnak, egyszerűen nem maradtak meg bennem, nem lettek szimpatikusak, közömbös maradtam velük szemben. 
A cselekmény? Nem mondanám, hogy izgalmas és fordulatos lenne, inkább tipikusan olyan történet, ami kellemes olvasmány tud lenni az őszi estéken, ha valaki romantikusabb, könnyedebb történetre vágyik és épp nem olyan házsártos, mint én voltam, amikor olvastam a könyvet. ;o) Bevallom, hogy tán nem jó időszakban olvastam, nem épp a toppon voltam hangulatilag és tudom, hogy ilyenkor a fába is bele tudok kötni, hogy rossz helyen eresztett gyökeret, hát még egy történetbe. Szóval lehet, hogy csak rossz pillanatban kapott el, de ez a Johnson könyv valahogy nem jött be. :o(
Kedveltem a humorát, voltak benne olyan események, amikor kellemesen kuncogtam, de ezek kevesek voltak ahhoz, hogy szeretni tudjam.
Lehetett volna fordulatosabb, izgalmasabb, jobban kidolgozottabb. Hiába több, mint 500 oldal, nekem akkor is hiányérzetem maradt. Igazából nagyon lassan haladtam az olvasásával, többször félre is tettem, kicsit nyögve-nyelős olvasmány volt a számomra.

Mindezektől függetlenül, hogy ez a könyv nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint az első olvasott könyvem az írónőtől, mindenképp próbát fogok tenni más regényeivel is. Miket ajánlanátok? ;o)

Tracy Brogan: Crazy Little Thing – Egy kis őrültség

Eredeti címe: Crazy Little Thing (2012.)

Kiadja: Könyvmolyképző

Várható megjelenése: 2015.

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Bell Harbor #1

Ó, hogy én ezt a könyvet mennyire imádtam! Pedig első pillantásra olvasva a fülszöveget nem is gondoltam volna, hogy ekkora szerelem lesz, de ez van. ;o) Csak egy kis tingli-tangli, romantikus, könnyed sztorira számítottam, erre kaptam egy humorzsákot, imádnivaló szereplőkkel és könnyed, bájos, aranyos, romantikus történettel.

Nézzük a könyv legelső mondatát, íme:

"A férjemnek határozott tehetsége volt hozzá, hogy kiszámíthatatlan helyekre dugja a farkát ..."

Először csak pislogtam, biztos jól olvastam így indulásnak? Aztán már csak mosolyogtam és ez a mosoly le se hervadt rólam a könyv utolsó oldaláig.

Sadie túl van egy váláson, miután el kellett fogadnia, hogy műsorvezető férje nem épp a hűség megtestesítője. Két kisgyermekével a kicsit bohókás nagynénjéhez utazik Bell Harborba, hogy kipihenjék magukat.
A házban nem csak a nagynéni él, hanem a saját neméhez vonzódó fia is, valamint a szomszédban egy szívdöglesztő orvos, aki azonnal elvarázsolja Sadiet. És ezzel elkezdődik az új élet kalandja. ..

Imádtam a könyv főszereplőjét, Sadie-t, a humorát, a félelmeit a változástól, az újabb fájdalomtól.

"- Azt mondta, hogy Dody a nagynénje? Dody Baker?
- Igen!- bólintottam rá a furcsa éleslátására.- Ő a nagynéném.- Megkopogtattam a kulcscsontomat.- Én vagyok az unokahúga.
Bólintott.
- Általában így van ez." 
 

Odáig voltam a gyerekekért, akik bájos humorukkal csak még jobban feldobták a könyv hangulatát.

"- Vannak manók is - tette hozzá a négy éves Jordan.- Egy, kettő, három, négy ...
- Azok törpék, te lökött."  

De a kedvencem nem más volt, mint a nem kicsit lökött nagynéni, Dody. Olyan beszólásai voltak, hogy nem egyszer hangosan felvihogtam a vonaton a könyv olvasása közben. Eszméletlen a nő, egyszerűen hihetetlen, imádnivaló! Ezennel neki ajándékozom a "leghumorosabb" mellékszereplő címét. ;o)

"- Glasgow? Az nem Svédországban van?- kérdezte meg Dody.
Des megrázta a fejét.
- Skóciában.
- Ó, igen, Skócia. Akkor biztosan ismered Sean Conneryt. Ő skót. Vagy német?
Des elfojtott egy mosolyt.
- Skót, de nem, soha nem volt hozzá szerencsém.
- Tényleg? Ez meglepő. Svédország olyan kicsi.
- Skócia."  

De imádtam Dody fiait is, és természetesen magát a lovagunkat, Dest is. 

Az írónő remekül vezette a cselekményt, amikor kicsit laposodott volna, mindig belecsempészte a humort vagy épp olyan fordulatot, ami újra felpörgette az egészet, szóval csak áradozni tudok.
Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia kell, aki szereti a könnyedebb, humorosabb, romantikusabb történeteket! Kihagyhatatlan az ilyen olvasóknak, komolyan! ;o)

Sorozatról van amúgy szó, de nem folytatásos történetről. A következő kötetekben mások a főszereplők.

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 7.

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.



Szia Niki!

Szeretném a figyelmedbe ajánlani Rainbow Rowell: Eleanor és Park című regényét. A könyv hűen mutatja be az 1980-as évek fiatalságát, az iskola bántalmazást, az első szerelmet és a családi problémák kezelését. Szórakoztató, de egyben mély mondanivalóval is rendelkezik.
Remélem, neked is tetszeni fog, ha megpróbálkozol vele.

Üdv.: Csontos Anita



Kedves Anita!

Már olvastam az ajánlott könyvet, ITT írtam róla és egyet kell veled értenem: nagyon mély mondanivalóval rendelkezik és én is csak ajánlani tudom mások figyelmébe. :o) Köszönöm az ajánlót!

Ha szeretnél te is egy könyvet ajánlani a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor ITT olvasd el a rovathoz az információkat!

Ti kérdeztétek (71.): Mit olvasol most és miért épp azt a könyvet?

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre. 

Mit olvasol most és miért épp azt a könyvet?

Ezt a bejegyzést jelenleg épp előre írom, ma október 23-a van és csak ütemezem november 23-ra. Szóval amikor ti olvasni fogjátok, az számomra már a múlt lesz 1 hónappal. :oP

Jelenleg A babaház úrnőjét olvasom. És hogy miért? Fura, de bevallom teljesen őszintén, addig a napig, amíg ez a könyv nem került a birtokomba, még csak a létezéséről se tudtam, teljesen elkerülte a figyelmemet. Aztán megláttam az egyik könyvesbolt polcán, felkeltette a cím az érdeklődésemet és elolvastam a fülszöveget. Varázsa volt, különlegesnek találtam, így a kosaramban landolt. Nem bántam meg.

Nem tudok gyorsan haladni az olvasásával, de úgy érzem, hogy ez a könyv amúgy is inkább olyan, amit lassan kell olvasni, emészteni, belemélyedni.

E. Lockhart: A hazudósok

Eredeti címe: We Were Liars (2014.)

Kiadta: Ciceró (2015.)

Oldalszám: 246

Forrás: saját

Értékelésem:

A hazudósok tipikusan olyan könyv, ami alapjáraton csak a fülszövege alapján nem hívta volna fel magára a figyelmemet, de olvasva mások áradozó véleményét a könyvről a molyon és a blogokon, a kihagyhatatlan kategóriába soroltam. Úgy éreztem, hogyha ennyi pozitív vélemény született róla, már-már áradozva és csöpögve, akkor muszáj kiderítenem, hogy tényleg annyira jó-e. Így hát beszereztem és azonnal nekiestem.
A végeredmény? Csalódott vagyok. 

Van egy gazdag, befolyásos, kívülről csili-vili, tökéletes család. Nagyszülők, a 3 lányuk és azoknak a gyermekeik. Évről évre nyaranta összegyűlnek egy magánszigeten és ott pihengetnek. A család csak látszólag tökéletes, amúgy egyáltalán nem lehet ezt elmondani róluk. Tudjátok, tipikusan olyanok akik kívülről azt sugározzák, hogy minden rendben, de amikor becsukják maguk mögött a ház ajtaját, akkor kiderül, hogy a fenéket van így.
A főszereplőnk Cadence, aki a történet kezdetekor majdnem 18 éves. Ő a családban a legidősebb unoka, az "örökös", az első. Az ő visszatekintése alapján tárul fel a múlt és jutunk el a szomorú valóságig.

"Mi vagyunk a Sinclair család.
Senki sem igényel törődést.
Senki sem téved,
senki sem hibázik."

Valami két évvel ezelőtt történt a magánszigeten, ami mindent megváltoztatott Candence életében. Balesetet szenvedett, nem emlékszik a történtekre és azóta olyan fejfájással küzd, ami sokszor teljesen a földre teríti. Két év elteltével az édesanyjával újra visszatérnek a szigetre. Látszólag minden olyan, mint volt, de ez csak a látszat.
A lány úgy dönt, hogy kinyomozza mi történt a balesete éjszakáján, majd a történet legvégén rájövünk a szomorú valóságra. ...

Sok-sok véleményt, értékelést olvastam a könyvről, lehet, hogy hiba volt, mert így túl nagy elvárásokat tápláltam irányába. Nagyon szerettem volna szeretni, vártam én is ugyanazokat az érzéseket, mint mások. Kezdetben csak értetlenkedtem, hogy nálam miért nem következik be a katarzis, hol van a csoda, "az agyamat eldobom" érzés. Aztán rájöttem, hogy A hazudósok egyszerűen nem az én könyvem.

Olvastam, elvoltam vele, de nem keltett bennem semmilyen különösebb érzelmet. Úsztam a sorokkal és ennyi. Olyan volt, mint a langyos lábvíz. Kellemes a hideg téli éjszakákon, de mégis csak jobb lenne, ha melegebb lenne, bár a hidegtől mindenképp jobb.
Egyik szereplő se került közel a szívemhez, egyiket se kedveltem meg.
Maga a cselekmény úgy ahogy elment, tudni akartam az igazságot, de mégis amikor kiderült minden, nem döbbentem meg. Nyugtáztam magamban, hogy igen, ez van és ennyi.

A hazudósok tán arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy nem mind arany, ami fénylik. Hogy a gazdag, szép külső mögött, a befolyásos, gazdag család mögött ugyanolyan átlagemberek élnek, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. Sírnak, szenvednek, átlagosak, ugyanazok az élethelyzetek történhetnek meg velük, mint velünk, titkolóznak ... és van, hogy hazudnak.

Ajánlanám-e elolvasásra a történetet? A fentiektől függetlenül igen, csak ne nagy elvárásokkal kezdjen neki senki. Kellemes kis történet, de nagy extra nincs benne. Vagy csak túl nagy elvárásaim voltak felé.

Papírvárosok- film

amerikai "romantikus" film105 perc
2015

Újabb olyan adaptáció, amit könyvben nem olvastam, de most A marsival ellentétben: ezt nem is fogom.

Miről szólt a film?

"Ki nem volt még szerelmes a szomszéd lányba? Quentin (Nat Wolff) óvodás kora óta odavan a környékükön lakó csajért, és természetesnek veszi, hogy ő tudomást sem vesz róla. Ezért lepődik meg igazán, amikor Margo (Cara Delevingne) egy éjjel bemászik a szobájába - méghozzá teljes nindzsa felszerelésben. Q és M együtt vág neki az éjszakának, hogy bosszút álljanak mindazokon, akik bántották őket. Nyomukban kompromittáló fényképek, vazelinnel bekent kilincsek és leborotvált szemöldökök maradnak. Valamint mindenütt egy nagy, falra festett M betű. Ezzel az éjszakával kezdődik egy gimis srác életének legnagyobb kalandja. Sok izgalom, félelem, váratlan tapasztalat és nagy öröm fér bele a történetbe: az átlagos fiú próbál megszokni, megszeretni majd megmenteni egy nagyon különleges lányt."

Véleményem? 

1X megnéztem. Többször nem fogom és a könyvet se szándékozom elolvasni. Ezzel szerintem mindent összefoglaltam. :o(
Aranyos kis lájtos tini sztori, találjuk meg önmagunkat, merjünk lázadni, nagy lépéseket tenni a célunk elérése érdekében, de ennyi is volt. 
Nem értettem meg Margot és nem tudtam egyet érteni a döntéseivel. Nem tudtam a karakterét látva lázadó tiniként látni magamat, csak szülőként, hogy mit éreznék, ha bármikor fogná magát a gyerekem és ki tudja merre menne. Hogy tehette meg ezt a szeretteivel?
Quentint viszont kedveltem és sajnáltam. Számomra ő volt az egyetlen pozitív szereplője a történetnek, a többiek hidegen hagytak, nem érintettek meg.
John Greentől azért kicsit többre számítottam a Csillagainkban a hiba, Alaska nyomában után vagy csak a film nem tudta visszaadni azt, amire a könyv képes.

Kitekintő 20.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2015. szeptember

Kendall Ryan: Screwed

A sztori lényege röviden ugyanaz, mint az itthon is megjelent romantikus-erotikus regények többsége.
Van a férfi "állatunk", aki hatalmas, szexi, becserkészhetetlen, de aztán jön a nőnk és persze minden megváltozik.
Nos, a fülszövegből kiindulva ebben a könyvben is erre lehet számítani, csak a nevek változnak regényről regényre, meg némi pici körítés.
Ami miatt mégis felkeltette az érdeklődésemet, az a "romantikus vígjáték" megjegyzés a fülszöveg legvégén. 

Borítóleleplezés (3.)- A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei II.)

Mi is az a Cover Reveal, magyarul Borítóleleplezés? Nos, egy csapatnyi könyves bloggernak lehetősége nyílt arra, hogy a Könyvmolyképző Kiadó várható megjelenései közül elsőként mutathassák be nektek bizonyos könyvek hazai borítóit. :o)

A blogon most Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten c. ifjúsági regényének folytatását, A Rudnay-gyilkosságokat mutatom be nektek, melynek a megjelenése télre várható. ;o) 

Jegyezd elő a kötetet! * | Tedd kívánság és/vagy váró listára a kötetet!

*  Figyelem! Az előjegyzés nem minősül előrendelésnek, de amint a kötet előrendelhetővé válik e-mailben értesít róla a kiadó.

Fülszöveg és borító:

"1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét"

A Leányrablás Budapestenért teljesen odáig voltam, imádtam olvasni. Mindig nagyon vártam, hogy előkaphassam a táskámból munkába menet-jövet és folytathassam a történetet. A szerző olyan fantasztikusan megelevenítette a lapokon a XIX. századot, hogy tényleg ott voltam, oda csöppentem, láttam mindent. Egyszerűen fantasztikus volt.
Így gondolom mondanom sem kell, amikor ezt a könyv is bekerült a Borítóleleplezésbe, nagyot dobbant pici szívem. A borító gyönyörű, a fülszöveg pedig nagyon izgalmas.

Részlet a regényből:

"– Sajnálom, anyám, én nem járok kalapszalonokba, ruhaüzletekbe, sem a Stefániára korzózni – közölte kimérten az újságja mögé rejtőző Richárd. – Ahol én megfordulok, oda legtöbbször hölgyeket be sem engednek.
– A férfikaszinókon és kávéházakon kívül is van élet – jegyezte meg Agáta mama. – Hangay kisasszonyt nemrég súlyos csapás érte, és még most sem lehetünk biztosak abban, hogy a rá leselkedő veszély valóban elmúlt. Úgy vélem, ha vendégül látjuk, arról is kötelességünk gondoskodni, hogy elfoglalja magát és feledni tudjon. Erre pedig bármi jó, ami eltereli a figyelmét és megmozgatja az eszét.
– Csak nem arra céloz – Richárd oly hirtelen eresztette ölébe a Pesti Hírlap lepedőnyi számát, hogy az majdnem felborította a kínai kávéscsészét, mely a kisszalon asztalkáján állt –, hogy Hangay kisasszonyt a nyomozásaimra kéne meginvitálnom?!
Agáta mama csíptetős okuláréja mögül felém pillantott.
– Ön mit gondol erről, gyermekem?
– Azt hiszem, némi rejtvényfejtés valóban jót tenne – mosolyogtam rá. – Talán még az a teljességgel elképzelhetetlen eset is előfordulhat, hogy az én női ösztönöm segít a bűnügy megoldásában.
Elismerem, utóbbi kijelentésem kissé rátarti volt, hisz csak idén májusban töltöttem be a tizenhetet. A bárót azonban igencsak mulattathatta az elszólásom, mivel az újságot összehajtva beleegyezőn bólintott.
– Ígérem, anyám, hogy amint öltöztethető babák, esetleg romantikus lányregények tolvajai után kell erednem, nyomban Mili kisasszony segítségét fogom kérni – mondta apró mosollyal a szája sarkában, majd felállt, s mindkettőnk felé meghajolva, távozott. Én persze legszívesebben utánadobtam volna a csészét, amit korábban nem sikerült magára borítania, ám ebben a jólneveltségem sajnos meggátolt.
– Ne vegye a lelkére, gyermekem – szólt Agáta mama, kékes füstöt pöffentve Princesas– Az ön különös lénye egésze összezavarja az én szegény fiamat, ezért ilyen… Hm, ilyen rideg és szenvtelen magával."

A szerzőről:

Böszörményi Gyula magyar író, újságíró. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett ismert országszerte. Színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek.
Ötven éves korára már több, mint ötven regényt írt, a Lúzer Rádió, Rontásűzők és az Álomfogó sorozatok mellett önálló művekkel, esszékötetekkel és antológiákkal is jelentkezett. A gyerekeknek szánt könyveit a felnőttek is imádják, sőt, végigvigyorogják – ahogy az eKultura kritikusa is tette.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták. 2007-ben József Attila-díjat kapott, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökének különdíjával tüntették ki, a Gergő-regények IBBY díjat kaptak az Év Legjobb Gyermekkönyve kategóriában, tavaly pedig a Könyvmolyképző Kiadó Nívódíját is átvehette.

Ti kérdeztétek (70.): El szoktad olvasni azokat a könyveket, melyeket ajánlanak neked?

 

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre. 

El szoktad olvasni azokat a könyveket, melyeket ajánlanak neked?

Nagyon örülök minden könyvajánlónak amit kapok, történjen az akár e-mailben, kommentben, bármilyen formában. Ezeket a könyveket mindig megjegyzem magamnak, utánuk olvasok és ha ténylegesen felkeltették az érdeklődésemet, akkor természetesen amint lehetőségem lesz rá, elolvasom őket. :o) Úgyhogy nyugodtan bombázhattok az ajánlókkal! ;o)

"Kedves halottak!" és "Korához képest" nyereményjáték

Már írtam a Kedves halottak!-ról és a Korához képest- Akár az anyja is lehetne c. könyvről.
Most lehetősége van 1 szerencsés nyertesnek az általa választott könyvet megnyerni a két könyv közül a Ciceró Könyvstúdió és a GABO Könyvkiadó jóvoltából. :o)

Feladat a Rafflecopter dobozban:

1. látogass el a Könyvesem blog Facebook oldalára- 1 pont
2. add meg, hogy amennyiben te nyernél, mely könyvet választanád a kettő közül- 1 pont

a Rafflecopter giveaway

• a nyereményjátékban való részvételnek nem feltétele a blog Facebook oldalának like-olása, de a sorsolás során +1 pontot ér
• a két megadott könyv közül, csak 1-et lehet választani
• a nyerteshez postán juttatom el a nyereményét

Pamela Redmond Satran: Korához képest

Eredeti címe: Younger (2005.)

Kiadta: GABO (2015.)

Oldalszám: 288

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Nehéz és túl személyes lenne összefoglalnom, hogy miért is voltam kíváncsi annyira erre a könyvre. Legyen elég annyi ezzel kapcsolatban most, hogy mások véleményeit olvasva a könyvről, egy kicsit magamra ismertem a főszereplőben. Tudni akartam hogyan élt túl, hogyan alakult az élete végül.

Tán a tizen- és huszonéves olvasók annyira nem tudnák átérezni, megérteni ami a történet mögött van, de az idősebbek már igen. Hisz melyik harmincas (tudom, most a negyvenesek legyintenek, hogy "ó, mit tud erről egy harmincas"), negyvenes, ötvenes, stb. nő ne játszott volna el a gondolattal, hogy milyen lenne, ha pár évvel fiatalabb lehetne újra. Mit tenne másképp az életében és milyen lenne ennek következtében az élete?

Alice 44 éves, túl van egy váláson, a lánya kirepült, ő pedig magára maradt.
Feladta anno a karrierjét, huszonakárhány évig csak feleség és édesanya volt. Most pedig ott áll magányosan, nincs tapasztalata munka terén, pályakezdőnek minősül 44 évesen. És hát lássuk be, a munkaerőpiacon a fiatalabbak előnyt élveznek, a tapasztalatról nem is szólva. Így Alicenak szembesülnie kell azzal, hogy elég kilátástalan az élete.
Aztán a barátnőjéhez utazik, hogy a Szilvesztert együtt ünnepeljék és az a nap mindent megváltoztat.
Maggie, a saját neméhez vonzódó művész átalakítja őt és így lazán a húszas évei végén járó fiatal nőnek tűnik KÜLSŐRE. Alice pedig belemegy a játékba. Megismerkedik egy lányával egy idős fiúval és nem meri neki bevallani, hogy akár az anyja is lehetne. De az új külső az álláskeresésére is jótékonyan hat, szinte azonnal munkát talál egy olyan könyvkiadónál, ahol még a lánya születése előtt dolgozott egy kicsit.
De vajon egy 44 éves nő meddig tudja megjátszani, hogy a húszas évei végén jár? Hogy még nem volt férjnél, hogy nincsen lánya?
Ahogy lennie kell, Alice feje fölött összecsapnak a hullámok és a végén minden kiderül. A kérdés csak az, hogy ez milyen hatással lesz az életére. ...

A könyv remekül bemutatja, milyen előítéletek vannak a munkaerőpiacon a nőkkel szemben.
Ha fiatal vagy az sem jó, mert el fogsz menni szülni.
Idősebb vagy már? Hiába nem fogsz már szülni, de közeledik a nyugdíj, nem bírod már annyira szuflával, mint egy fiatalabb.
Nincs elég tapasztalatod? Na de hogy legyen, ha nem is adnak rá esélyt és tapasztalat hiányában fel se vesznek?
Nem egyszerű a helyzet, na de ezt mindannyian tapasztalhatjuk ki ilyen-ki olyan oldalról. Alice karakterén keresztül az írónő remekül megfogalmazta ezeket az előítéleteket és épp emiatt nagyon jó olvasmánynak tartom a könyvet.

Kedveltem Alicet, megértettem őt, izgultam érte, hogy minden jól alakuljon körülötte. Azzal ettől függetlenül nem értettem egyet, hogy mindenkit átvert a környezetében, de ugyanakkor valahogy mégis. Ha így adódott lehetősége az életben maradásra (na jó, ez kicsit túlzás, de hosszabb idő elteltével lazán lehetett volna szó életben maradásról), akkor kinek van joga fölötte ítélkezni?

Azt se mondom, hogy néha nem ötlött fel bennem, mégis hogyan tud egy 44 éves nő 28-29 évesnek kinézni? 31 éves vagyok, engem se néznek annyinak (max. 25-nek, ami néha elég kellemetlen tud lenni. Elmesélek egy esetet: 25 éves voltam, amikor beiratkoztam egy új könyvtárba és közölték velem, hogy 16 éves korig ingyenes, nem kell fizetnem a beiratkozásért.), na de azért akárhogy is számolom, Alice esetében ez 16-15 év mínusz. Aztán szembe találtam magamat egy cikkel, melyben 40-es nőket mutattak be és hát igen. Tátogtam elég rendesen, a jó smink csodákra képes (meg a plasztika). Na jó, elismerem, hogy van, aki tényleg szerencsés ilyen téren. ;o)

Csak ajánlani tudom a kötetet azoknak, akik úgy érzik, hogy Alice-ból egy kicsit bennük is van, nem fognak csalódni.  Szerettem olvasni a történetet, nagyon kellemes olvasmány volt.
Amiért az értékelésnél mégis levontam az 1 csillagot az azért volt, mert valahogy nem valósult meg bennem az átütő érzés. Szerettem olvasni, kellemes volt, de csak jónak találtam, nem pedig imádtam.

A könyv alapján TV sorozat is készült, melyet a Szex és New York producere készített. Ha ő látott benne lehetőséget, akkor ti is lássátok a könyvben. ;o)

Sabloncsere

Igen, már megint nem bírtam magammal, de nem tudok mit tenni. Egyszerűen ha beleszerelmesedek egy sablonba, addig nem nyugszom, amíg nem varázsolom rá a blogomra. :oP Első látásra szerelem volt, egyszerűen kellett. Bár hozzá kell tennem, ettől függetlenül amikor rákattintottam a feltörlésre és ezzel töröltem a régit, végigfutott bennem, hogy b.sszus, remélem nem bánom meg, mert egy-egy sablonváltoztatással sok munka van.
Szerintem jól sikerült. :o) Szerintetek? Kicsit más, mint az eddigiek, de remélem, hogy tetszeni fog nektek is.

A postás mindig kétszer csenget (27.)

Mi is az az In My Mailbox?: Ez az esemény Kristi blogjáról indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb. Majd pedig linkelik a bejegyzésüket Kristi aktuális bejegyzéséhez.

Az október se telt el ilyen-olyan beszerzések nélkül, mint ahogy láthatjátok. ;o)

A Kedves halottak!, Korához képest és a Szigor 2. része recenziós példány volt. A Korához képest kivételével mindegyikről írtam már.

Ideje volt visszavinnem a könyvtárba a kikölcsönzött könyveimet (így is 2X hosszabbítottam már) annak ellenére, hogy sajnos nem mindegyiket sikerült elolvasnom. :o( Üres kézzel se távozhattam, jött velem az Amíg a lányod voltam és a Két kis lábnyom a homokban. Még egyiket se olvastam el.

Saját példány A babaház úrnője, A hazudósok, Madarak a dobozban és A fattyú. A babaház úrnőjét már olvastam és egyszerűen imádtam! A hazudósokat is befejeztem és őszintén szólva jobbra számítottam az értékelések alapján.

Jessie Burton: A babaház úrnője

Eredeti címe: The Miniaturist (2014.)

Kiadta: Libri (2015.)

Oldalszám: 504

Forrás: saját

Értékelésem:

Teljesen véletlen, hogy ez a könyv a kezeim közé került, de micsoda véletlen volt! Már a címe megbabonázott, aztán a borítója és a fülszöveg is, olvasva pedig teljesen elvarázsolt. Beszippantott, a rabjává tett, imádtam olvasni!

Hollandiában játszódik a történet a XVII. században. Nagyon szeretem a történelmet és úgy érzem, hogy eléggé képben is vagyok világtörténelem terén, de mégis olvasva ezt a könyvet nyugtáznom kellett, hogy ez a korszak ilyen mélyen nem maradt meg bennem.
Nem éltem volna a XVII. századi Hollandiában, amikor bármilyen csipp-csupp hülyeség miatt embereket lehetett feljelenteni, elintézni a megölésüket, meg alapjáraton olyan merev szabályok közt élni, ami szinte megfújtja a lakókat. Az állandó félelem, hogy valaki valakit elárul, hogy bajba keverik, hogy nem úgy viselkednek, ahogy a többség szerint kell.
Nos, ilyen korban él a 18 éves Nella, amikor is férjhez megy egy neves és gazdag kereskedőhöz és Amszterdamba költözik vidékről. A lány ártatlan, naiv, de az élet megedzi. Semmi se olyan lesz férjes asszonyként, mint ahogy számított rá.
Először is a házban rajtuk kívül még 3-an élnek. A férje vénkisasszony húga, valamint egy néger férfi szolgáló és egy holland lány. Rajtuk kívül más nem nyerhet betekintést a házba. Elég elszigetelten élnek, a házat pedig nem más irányítja, mint a merev, vallásos, basáskodó húgocska. Nellának semmi beleszólása nincs a háztartás vezetésébe, neki lényegében valamiért csak lennie kell a férfi mellett.
Másodszor a férje nem közeledik felé, ha értitek mire gondolok. ;o)
Harmadszor, a férje meglepi egy különleges ajándékkal, egy babaházzal, mely a saját otthonukat ábrázolja élethűen. Ez tán eddig nem is lenne fura, de Nella rejtélyes ajándékokat kap egy miniatűrkészítőtől a babaházához és mintha ezek a tárgyak előre megjósolnák a jövőt. ... Vagy épp csak megmutatják mindazt, amit Nella nem hajlandó látni. ...

Végig olvasva a történetet, az annó rendszer jutott eszembe. Amikor az emberek bezárkóztak otthonaikba, félve, otthon sutyorogtak és bármikor bárkit bajba lehetett keverni egy feljelentessél, ami akár alaptalan volt, akár nem. 

Nagyon olvasmányos Jessie Burton története, imádtam minden oldalát. Nem akartam gyorsan haladni az olvasásával, sőt, szinte megrágtam minden mondatot, rettentően tetszett.
Imádtam a szereplőket, a titkaikat.
Imádtam és vártam az újabb kis miniatűröket és az egyfajta nyomozást, hogy mit jelentenek a kis tárgyak, miért kapja ezeket Nella és mihez fognak vezetni.

Ami pedig a sorsokat illeti. Mind az 5 szereplő szimpatikus volt (Nella, a férje, a sógornője és a két háztartásbeli segítő), a szívemhez nőttek.
Nagyon sajnáltam ami Johannessel történt, az egész életét, az állandó bújkálását.
De ugyanennyire sajnáltam Marint is. A sorsát pedig még inkább.

Könnyed történet, tán egy kicsit más végkifejletre számítottam, egy kis mágiára, varázslatra, de minden inkább valóságos, élethű és szomorú. Mindezek megtörténhettek a múltban, tényleg így éltek az emberek. Rettegve, elbújva, megtagadva önmagukat.

A mentőexpedíció (A marsi)- film

amerikai sci-fi
2015.
136 perc

Ha egy könyvből adaptáció készül, azonnal előtérbe kerül újra a könyv is. Ez történt az itthon tavaly megjelent A marsival is. Szinte folyamatosan az értékeléseibe botlottam a molyon illetve a blogokon, természetesen így én is nagyon kíváncsi lettem a történetre. Végül a filmhez hamarabb lett szerencsém, mint Andy Weir könyvéhez.

Miről is szól a film?

"A Marson hatalmas homokvihar készül. A NASA űrhajósai biztonsági okokból azonnal elhagyják a bolygót: halott társuk testét sincs már idejük megkeresni.
Nem is találnák. Mark Watney (Matt Damon) ugyanis nem halt meg; csak a szkafanderébe épített adó meghibásodása miatt hiszik a többiek, hogy nem élte túl az első szélrohamokat.
A mérnök-botanikus mindent elkövet a túlélése érdekében: gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására.
De az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban."

 
És hogy tetszett?
Nos, röviden és tömören: nagyon bejött! Tetszett az egész történet, Matt Damon alakítása, a történet humora, minden. Azt viszont szomorúan kellett nyugtáznom, hogy nekem esélyem se lett volna a Marson. Ha valami véletlen folytán kilőnének az űrbe és ott rekednék egy bolygón, nekem kampec, tuti nem jutnának olyan dolgok az eszembe a túléléssel kapcsolatban, mint a főszereplőnek.
Végig izgalmas volt a történet, csak ajánlani tudom a filmet a figyelmetekbe.

A könyvről nyilatkozni nem tudok, hogy vajon az is van-e ugyanolyan jó, mint a belőle készült film, de ami késik, az nem múlik ugyebár. ;o)

Egy problémát azért megjegyeznék: nem tetszik, hogy megváltoztatták a címét.

Leg-leg-leg (25.)- 10 szerző duó, akiktől szívesen olvasnék egy közös könyvet.

Mi is az a Leg-leg-leg?: a kitalálója The Broke and the Bookish blog, a lényege pedig az, hogy minden Kedden, megadott kritérium szerint egy Top10-es listát kell összeállítani. Majd a közzé tett bejegyzésedet linkelni az ötletet adó blog aktuális bejegyzéséhez. 

10 szerző duó, akiktől szívesen olvasnék egy közös könyvet.

Lássuk, lássuk, kiket kéne összehozni egy kis közös munkára? ;o)
Például:

1. Susan Elizabeth Phillips- Rachel Gibson
2. Takami Kósun- Suzanne Collins
3. Julia Quinn- Nicole Jordan
4. Simone Elkeles- Stephenie Meyer
5. Nalini Singh- Tiffany Reisz
6. Romain Gary- Paulo Coelho
7. C. S. Lewis- J. K. Rowling

És kifogytam az ötletekből.
Mit szólnátok a fenti párosításokhoz? ;o)

Ti kérdeztétek (69.): Mi a kedvenc pontod a bejegyzés írása közben? Gondolok a vélemény kifejtésére, vagy akár a szerkesztésre, bármi ilyesmi.

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Mi a kedvenc pontod a bejegyzés írása közben? Gondolok a vélemény kifejtésére, vagy akár a szerkesztésre, bármi ilyesmi.

Leginkább tán azt szeretem, amikor megírtam a bejegyzést, beillesztettem a borító képét, az esetleges illusztrációt és előnézetben megnézem, hogyan is fog majd kinézni, ha közzé teszem. Ha tetszik amit látok, akkor mehet élesben is. :o)  

Szóval tán a tudat a "kedvencem", hogy írtam az adott könyvről is és megfelelőnek találom a szöszömet. Tetszik tartalmilag és szerkesztésileg is.

Levia Anne: A múlt ára

Kiadta: Álomgyár (2014.)

Oldalszám: 224

Forrás: szerző

Értékelésem:

Levia Anne első könyves hazai szerző. Amikor anno kívánságlistámra tettem A múlt árát a molyon, nem tudtam, hogy hazai szerző munkájáról van szó. Aztán megkeresett az írónő, hogy elolvasnám-e a történetét, én pedig kaptam az alkalmon. ;o)

Nem tudtam elsiklani a könyv olvasása közben afelett, hogy első könyves szerző munkájáról van szó. Akaratlanul más első könyves hazai írók könyvei jutottak eszembe és akaratlanul összehasonlítást végeztem a fejemben.
Úgy érzem, hogy Levia Anne jól startolt A múlt árával. Nem hibátlan a történet, de első könyves lévén indulásnak egészen jól sikerült.

A történet főszereplője Carolina, akit baleset ér és egy kórházban tér magához. Nem emlékszik arra, hogy kicsoda, honnan jött, mi történt vele, de hirtelen emberkék bukkannak fel mellette, akik próbálnak neki abban segíteni, hogy összeszedje a kis darabkákból a múltját. A kérdés csak az, hogy ezek a darabkák igazak vagy pedig próbálják megvezetni őt?
Csakhamar Carolina rájön arra, hogy semmi sem az, aminek látszik, megszökik a kórházból és nyomozásba kezd, próbálja a múltját feltárni önmaga előtt is és elkezdenek az emlékei visszatérni.
Eszébe jut, hogy kapcsolatban állt egy maffiavezér fiával, hogy fontos titkok tudója volt és miközben kezdi felgöngyölíteni a szálakat rájön, hogy mi miért történt és igazán kire számíthat, kire nem. ...

A történetet leginkább egy brazil szappanoperaként tudnám jellemezni. Ezt most ne negatív értelembe vegyétek, egyszerűen csak olyan volt, amiből akár filmsorozat is készülhetne. Maffia, gyilkosságok, titkok, szerelmi háromszög, baleset, stb., lazán el tudnám képzelni egy brazil sorozatban.

Az írónő logikusan építette fel a cselekményt, fokozatosan bontakozott ki minden. Különösebb probléma a karakterekkel se volt, bár megelevenedni nem tudtak annyira előttem. De nem tudott mindezek ellenére maximálisan lekötni. 
A szerelmi háromszög kimondottan zavart. Egyik percben az egyik pasiért volt oda a nő, a másik percben egy másikért, de aztán csak visszatért az elsőhöz, de pár oldallal később már a másodikon gondolkodik újra, a végén annyira elveszítettem a fonalat, hogy már azt se tudtam kinek kell szimpatikusnak lennie és kinek nem és már nem szorítottam egyik pasinak sem. Beletörődtem, hogy nyer amelyik nyer, elment a kedvem a sakkozástól, hogy végül ki mellett fog dönteni. Ilyen téren a kevesebb jobb lett volna.

Összességében milyen volt akkor A múlt ára? Indulásnak első könyv lévén egész kellemes, de nem hibátlan olvasmány. Megmutatta az írónő, hogy tud írni, jól írni, tud cselekményt fordulatosan, jól vezetni, a tapasztalat és a fejlődés pedig nyilván javít majd az elkövetett hibákon a későbbiekben.

"Lányom" nyereményjáték- vége

Forrás

Egész héten teljes havazódásban voltam -így friss könyves bejegyzésekkel se tudtam jönni-, de a nyereményjáték végét és a sorsolást nem felejtettem ám el. ;o)

A mai napon véget ért a "Lányom" nyereményjáték, mely során 1 példányt nyert az adott könyvből egy szerencsés a General Press Kiadó jóvoltából.
Rafflecopterrel sorsoltam, a nyertes pedig:

Ducsai Henrietta

Gratulálok, megy az e-mail is! :o)

Akik pedig nem nyertek ne szomorkodjanak, jövő héten újabb nyereményjáték veszi kezdetét. ;o) Figyeljétek az oldalt!

Kitekintő 19.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján. 

Angolul megjelent: 2015. aug.

Cathy Lamb: My Very Best Friend 

Charlotte Mackintosh egy nemzetközileg elismert romantikus író. Az életét a munka teszi ki és magányosan él Washingtonban. 
Bridget, Charlotte legjobb barátnője, aki Skóciában él. A két nő még gyerekkorukban ismerkedett meg, de Charlotte 15 éves korában az édesapja meghalt, így a fiatal lánynak el kellett költöznie Skóciából, így kötött ki végül Amerikában. 20 éve nem találkoztak, de folyamatosan tartották a kapcsolatot levelek útján, ám a válaszok megszűntek. Charlotte-nak fáj a csend, de lehetősége nyílik megtudni, hogy Bridget miért nem ír neki.
Visszatér Skóciába, hogy eladja az apja házát, de a terve szertefoszlik, amikor megpillantja az elhanyagolt, de szép házat és Bridget testvérét.  

Ti kérdeztétek (68.): Van olyan író, akivel találkoztál már személyesen is?

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre. 

Van olyan író, akivel találkoztál már személyesen is?

Jó pár évvel ezelőtt teljesen véletlenül belefutottam egy dedikáláson Lőrincz L. Lászlóba. Akkoriban szinte faltam a könyveit, így naná, hogy nem hagytam ki a legújabb történetének a dedikálását. ;o) Kedves, érdeklődő, nagyon szimpatikus volt személyesen is. 

Októberi összefoglaló

Eltelt egy újabb hónap. Lássuk csak mikről írtam októberben a blogon. :o)

7 könyvről írtam, méghozzá róluk:

Ava Dellaira: Kedves halottak!
Kiera Cass: The One – Az Igazi
Lakatos Levente: Feltörő ösztönök
Jane Shemilt: Lányom
Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam
Paula Bomer: 9 hónap
S. J. Watson: A másik én

Az értékelések alapján:

5*►1 db- Feltörő ösztönök
4*►6 db- Kedves halottak!, A másik én, Mengele boncolóorvosa voltam, 9 hónap, Lányom, Az igazi
3*►0 db
2*►0 db
1*►0 db

Ami a blogéletet illeti:

"Leg-leg-leg" bejegyzései:

Leg-leg-leg (24.)- 10 könyv, melyeket félbehagytam 
Leg-leg-leg (23.)- 10 könyv, melyet szeretnék ősszel elolvasni

"Ti kérdeztétek" bejegyzései:

Ti kérdeztétek (67.): E/1 vagy E/3 személyben íródott könyveket szereted jobban?
Ti kérdeztétek (66.): Nem nagyon kommentelsz más blogokon, ahogy látom. Ez miért van így? Nem olvasol másokat?
Ti kérdeztétek (65.): Mennyi idő alatt írsz meg egy bejegyzést?
Ti kérdeztétek (64.): Olvasol recenziós példányokat? Hogy kerültél kapcsolatba a könyvkiadókkal?

"Várólistára" bejegyzései:

Várólistára (109.)
Várólistára (108.)

"Kitekintő" bejegyzései:

Kitekintő 18.
Kitekintő 17.

És még:

Jelentkeztem egy új rovattal a hónapban, mely a Borítóleleplezés lenne. (Borítóleleplezés (2.)- Anne-Charlotte Voorhoeve: Liverpool Street , Borítóleleplezés (1.)- Kylie Scott: Lick- Taktus)
Díjat kaptam, melyet köszönök újra. :o) (Liebster Blog Award)
Igyekeztem felhívni a figyelmet arra, hogy a General Press Könyvkiadó romantikus könyvklubot indít.
Véget ért a "Frissítsük fel a rovatokat!" nyereményjáték és sorsoltam is.
Jelenleg a "Lányom" nyereményjáték folyik. November 7-én lesz a sorsolás, szóval ha még nem vettetek részt rajta és szeretnétek megnyerni a Lányom c. regény 1 példányát, akkor hajrá!
Ebben a hónapban volt az Olvasás Éjszakája III. is. Részt vettetek valahol a rendezvénysorozaton?

És mely történetekről várhattok bejegyzéseket novemberben?

Erre a 2 könyvre biztosan számíthattok:

• A babaház úrnője
• A múlt ára