Írhatnék arról, hogy már eleve a könyv borítójának a „Ne beszélj!” fílingje megalapozta a hangulatomat, de ennek ellenére nem vártam sokat tőle. Úgy álltam hozzá, hogy egy hazai YA könyvecske lesz, ami problémákat akar bemutatni kis hazánkban. Semmi extra, de remélhetőleg jó könyvecske lesz, mert hát a téma jó.
Ennek ellenére nagyon nem vagyok elégedett, sőt, eléggé elkeseredett. Többször be akartam fejezni az olvasását, egyedül csak azért tartottam ki, mert érdekelt, hogy mi lesz a vége, meddig lehet még facsarni és nem épp pozitív értelemben.
Kezdjük ott, hogy értem én a könyv üzenetét és helyes, hogy írnak róla, kell is, mert igen, létezik az iskolai terror. Jó volt a téma, csak a megvalósítás valahogy nem.
A szereplők korával volt, bár tán nem is inkább a korukkal, mert a gimnázium teljesen jó helyszín, inkább a fő probléma azzal volt, hogy ezek a 14-15 éves fiatalok miket cselekedtek. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy úgy isznak ahogy, és a szex annyit ér nekik, amennyit. Ebben a korban valahogy számomra hiteltelen volt az egész. Hozhatnék fel példákat, de szerintem felesleges. 14-15 évesekből valahogy ezt még nem nézem ki. 18-19 vagy idősebb korosztályból igen, de belőlük azért még nem.
Maga a két szál is jó lehetett volna. Petra „bántalmazása”, akiről kiderül a titok és Dávid meleg szála. Mi is volt a baj? Nem tudtam sajnálni Petrát, magának csinálta a bajt. Persze felnőtt fejjel az élet más, mint gyerekként, na de azért 14-15 évesen nem olyan kislány már valaki, hogy ne tudja felmérni a hazugságait. Persze senki se számít arra, hogy utána terrorizálni fogják és nyilván ezt nem szabadna, de egyszerűen nem tudtam sajnálni a lányt és ez szerintem hatalmas baj volt.
Dávid meleg szála pedig egyenesen zavart. Semmi bajom a saját nemükhöz vonzódókkal, ezt már most határozottan kijelentem, de igen, zavart amikor arról olvastam, hogy egy 14-15 éves fiú kielégíti kézzel a másikat. És a kora miatt.
Tán a történet fő problémája a szereplők kora volt. A cselekedeteikhez idősebbeknek kellett volna lenniük. Hiteltelenek voltak, néha teljesen logikátlanok. Hol felnőttesek voltak, hol meg a koruknál is fiatalabbaknak feleltek meg.
A másik nagyon zavaró dolog a túl sok fordulat. Értem én, hogy az író mindent bele akart adni, ez helyes, de van amikor a sok az inkább már sokk.
Jó lehetett volna, de nem így.
"Petra, a szegény vidéki lány elit gimnáziumba kerül, és hazudik, hogy ne lógjon ki gazdag társai közül. Szeretettel befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de vajon mi lesz, ha kiderül az igazság? Mit tesznek vele ezek a barátok? Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy sötét titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
Az olvasók szavazatai alapján a regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve."
