Én tényleg próbáltam nekiállni hosszabb bejegyzésnek is, külön-külön taglalva az olvasmányélményeimet, de egyszerűen most a rövid szöszös bejegyzéses időszakaimat élem, így most egy egyveleggel jelentkezem, viszont ígérem, hogy igyekszem visszarázódni egyrészt a rendszeres jelentkezésbe, másrészt a hosszabb értékelésekbe.
;o)
Az elmúlt hónapokban olvasási, majd blogolási válságban szenvedtem, ami végre úgy tűnik, kezd tovaszállni.
Kezdetben egyszerűen egy könyv se tudott lekötni. Pedig olvasni szerettem volna, sőt, vágytam arra, hogy magába tudjon szippantani egy-egy történet, de egyszerűen nem jártam sikerrel. Nekikezdtem ennek, nekikezdtem annak, de nagyon hamar azon kaptam magamat, hogy azt se tudom miről olvasok, sőt, nem is olvasok, csak bámulom az adott oldalt, a gondolataim pedig teljesen máshol járnak. Bevallom, hogy amilyen könyvmoly voltam, annyira könyvkerülő lettem. Hónapok teltek el úgy, hogy könyvet se vettem a kezembe.
Aztán kezdett visszajönni a kedv, és örültem annak, hogy végre be is tudok fejezni egy-egy olvasmányt. Viszont jött az újabb probléma, egyszerűen nem akartam írni róluk, nem születtek komolyabb méretű gondolatok a fejemben az adott olvasmányról. Egyszerűen csak nyugtáztam a végén, hogy ez jó, avagy sz.r volt és ennyi.
Most ott tartok, hogy írni szeretnék, szeretnék visszatérni a blogéletbe, de hosszabb elmélkedés még mindig nem megy. Nincs hozzá kedvem. Így amíg visszarázódom, be kell érnetek a rövidebb szöszökkel. Remélem, hogy azért ezeket is szívesen fogjátok olvasni.
;o)
Nézzük akkor, hogy miket olvastam az elmúlt időszakban, melyekről nem írtam még az oldalon:
Hű, nagyon nagy bajban vagyok a
Szerelmi csatározások sorozat második részével, a
Beteljesült vágyakkal.
A sorozat nem volt ismeretlen előttem, pont ezért is emeltem le a polcról, mert tudtam, hogy mire számíthatok. Tudtam, hogy történelmi romantikus lesz, kellemesen fog izzani a szenvedély, egyszerű történet lesz, a hangulatomhoz is pont illett, ilyen történetre volt szükségem. Mi is a baj akkor? Az, hogy eltelt jó pár hét és fogalmam sincs, hogy miről szólt a könyv. Olyan szinten nincs, hogy úgy kellett a fülszöveget átolvasnom, mielőtt beillesztettem, mert semmit se tudtam feleleveníteni belőle, pedig eskü, hogy olvastam.
:oP Sőt, tudom, mert az érzés megmaradt, hogy nem volt rossz, bár annyira elájulva se voltam tőle, de ne kérdezzetek, hogy mi is volt a problémám, mert arra sem tudnék válaszolni már, hogy miről szólt, hát még erre a kérdésre.
Ezek alapján túl mély nyomot nem hagyott bennem. Egyszer jó volt, elment, gyorsan felejthető. Legalábbis számomra.
"Roslyn Loring úgy akar férjhez menni, hogy képes legyen előbb magába
bolondítani a jövendőbelijét. Csakhogy nem tudja, hogyan kell boldoggá
és bolonddá tenni egy férfit. Kiszemeli ezért a hírhedt nőcsábászt és
agglegényt, Derw Moncriefet, hogy tanítsa meg neki a szerelmi csábítás
fortélyait… A hercegről az a hír járja, hogy ő London legcsodálatosabb
szeretője. A férfi elkezdi tanítani a lányt a szerelemre, a testi
gyönyörök élvezetére. Egy felejthetetlenül forró és szenvedélyes éjszaka
után a pajzán tanítómester és Roslyn rádöbben arra, hogy a lecke a
gyönyörről milyen könnyedén válik igazi szívszerelemmé…"
Ezt követően pedig rákattantam újra a Könyvmolyképző Kiadó ilyen-olyan pöttyös könyveire, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Kezdtem a sort az
Elválaszt az idővel.
"Szeretni valakit nehéz.
De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.
Anna és Bennett normál körülmények között sosem találkozott volna: a
lány 1995-ben él Chicagóban, míg a fiú 2012-ben San Franciscóban.
Csakhogy Bennettnek megvan az a különleges képessége, hogy átutazzon
időn és téren; így keveredik Anna életébe, és vele együtt a kalandok és
lehetőségek egészen új világa tárul fel a lány előtt.
Ahogy azonban a kapcsolatuk egyre jobban elmélyül, szembe kell
nézniük a valósággal: az idő bármikor visszaszólíthatja Bennettet oda,
ahová tartozik. Annál is inkább, mert egy váratlan tragédia hirtelen
mindet megkérdőjelez, amiben addig hittek, Anna és Bennett pedig arra
kényszerül, hogy az idővel versenyt futva feltegye magának a kérdést:
vajon meddig lesznek képesek feszegetni a sors határait? Milyen
áldozatokat kell hozniuk, hogy együtt maradhassanak? És a legfontosabb:
szerelmük vajon kiállja-e az idő próbáját?
Az Elválaszt az idő friss, izgalmas és nagyon romantikus. Lenyűgöző
és ígéretes bemutatkozó regény az ifjúsági irodalom egy nem mindennapi,
új egyéniségétől."
Nem volt rossz egyáltalán, de b.sszus, jobbra számítottam, ez van. Kellemes volt, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, de valamiért újra hiányérzetem maradt. Úgy érzem, hogy bár az alapötletet kismillióan megírták már, átszőtték a saját verziójukra
-legyen szó akár az Időutazó feleségéről, vagy épp Musso történeteiről-, jobbat is össze lehetett volna hozni.
Hangsúlyozom, hogy kellemes történet, egyszerű, már az elejétől kezdve ért mindent az olvasó, túl nagy meglepetés nem éri az oldalakkal való haladás során, de sokat azért senki se várjon tőle.
Ezt követően folytattam a sort a
Szeretni bolondulásiggal. Megmondom őszintén, ez volt az a könyv, ami már akkor se tett rám nagy hatást, amikor még csak a várható megjelenések közt volt. Nyugtáztam, hogy jönni fog, de túlzottan nem lelkesedtem be. Viszont a megjelenése után sorra botlottam bele ,jó véleményekbe róla, így bevallom, hogy ezek hatással voltak rám, és én is nekiálltam. Véleményem?
Röviden annyi, hogy elolvastam. Ennyi. Eltelt pár nap és azt se tudom már lényegében, hogy miről szólt.
:o( Pedig a memóriámmal semmi probléma nem lett az eltelt hónapok alatt, egyszerűen csak nem gyakorolt rám semmilyen hatást. Tipikusan az az eset amikor nyugtázza az olvasó, hogy
"na igen, ez is megvolt és ennyi".
El fogom-e olvasni a folytatást? Őszintén? Kétlem. Legalább lehetett volna benne több titokzatosság, már az elején tudni lehet mindent, és emiatt baromi csalódott voltam.
"A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi,
szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a
haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi
tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó
barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni
náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család
számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba,
amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez?
Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon
vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata –
mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül."
Újabb Könyvmolyképzős könyvvel folytattam a sort, és hát ez sem az én könyvem volt, pedig ennek kimondottan vártam a megjelenését és sokat vártam tőle. Ez pedig
A rossz lányok nem halnak meg.
Egész végig miközben olvastam, egy másik könyv járt a fejemben, amire nagyon emlékeztetett, de a címét ne kérdezzétek, mert totál nem ugrik be.
(Ezek után már le nem mosom magamról, hogy feledékeny lettem, tudom.) :oP Lényeg a lényeg, hogy másra számítottam. A feszültség jó volt benne, bár lehetett volna erősebb, de akkor is a fene essen bele, itt is hiányérzetem maradt, és a vége felé bizony kicsit nyögve-nyelősen olvastam már, hogy érjek már a végére.
A karakterábrázolás se sikerült a legjobban, gyenge szereplők voltak, nem tudtam őket elképzelni, az érzelmek sehogy se jöttek át, a romantikával való próbálkozás pedig siralmas volt, semmilyen romantikus fíling nincs ebben a történetben, csak lenni akar.
Nem tipikusan az a könyv, amit olvasásra ajánlanék, inkább az, amire azt mondanám, hogyha nincs más, akkor essetek neki.
"A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de
Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég
fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a
szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek
lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok
történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a
meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a
levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen
beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb
azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető
kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki
megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?"
De hogy senki se mondhassa, hogy "rászálltam" a Könyvmolyképzős könyvekre, megsúgom, hogy jelenleg is ilyet olvasok, és tetszik. ;o)
