Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Mondtam én, hogy fantasztikus dolog a Könyves blog, ugyanis erre a regényre is egy beszámoló hívta fel a figyelmemet.
Jó pár hónapig megállás nélkül sétáltam el a könyvtárban a könyv mellett, csak vetettem a gerincére egy pillantást " Az időutazó felesége", aha, időutazásos, na akkor inkább keressünk tovább.

Vannak olyan témák amik nekem nagyon nehezen megemészthetőek. Ilyen pl. az időutazásos dolog is, nem jön be.
Viszont elolvasva a bejegyzést, a pozitív kritikákat a könyvről, úgy döntöttem, hogy próba szerencse.
És mit hoz a sors, addigra persze nem lehetett kivenni a könyvtárból, sorok kígyóztak érte. (Erősen gyanakodom, hogy a könyves blogok miatt.)

De megérte várni.
A könyv szenzációs, egyáltalán nem ilyenre számítottam.
Izgalmas, vibráló, olvastatja magát. És szinte folyamatosan agyaltam közben.

Az olvasása során egyszer csak úgy bevillant elém Cecelia Ahern Bárcsak láthatnál c. könyve. Persze, az nem időutazóról szólt, de ahogy olvastam Az időutazó feleségében Henry időugrásait, amikor találkozott a leendő feleségével rendszeresen a múlt több pontján is, teljesen olyan volt, mint, mikor a Bárcsak láthatnál-ban a főszereplő találkozott rendszeresen a "láthatatlan baráttal".
Szóval olyan fura volt.
Ugyanakkor elgondolkodtató is, milyen lenne, ha vissza-vissza tudnánk utazni a múltban. Fura, amikor találkozik önmagával, beszélgetnek.
Fura, hogy tudja mi történik a jövőben, de ezt nem használja fel a múltban. Én pl. nem tudom meg tudtam volna-e állni, hogy ne játsszam-e meg a nyerő Lottó számokat. :)
És akkor mehetne az agyalás azon, hogy ez vajon helyes dolog-e, jó-e az időutazás, azzal, hogy megjelenik a múltban, megváltoztatja a jövőt, ugyanakkor ha a jelenből nézzük, úgy kellett történnie ahogy történt, hisz akkor a jelen, ahonnan érkezik, nem lenne olyan, amilyen, szóval nem egyszerű. :)

Ami többször is felötlött bennem az olvasása során, hogy ezt a könyvet nagyon nehéz lehetett megírni.
Nem egy egyszerű, 1-2 szálon futó történet, hanem ennél jóval bonyolultabb, mondanivalója van, elméleteket vázol fel, és ahogy ide-oda ugrál a szereplő az időben, nagyon oda kellett figyelnie az írónőnek, nehogy összezavarja saját magát az írás közben.

Több helyen is olvastam olvasói véleményeket, a többségnek nagyon tetszett a könyv, egyesek szerint a főszereplő férfi viszont nagyon önző.
Hááááát, nem tudom. Nem tudta ezt uralni, nem tud mit tenni, még ha így tisztában is van azzal, mennyire nehéz Clare-nek. Egyik percben még vele van, a másik percben már csak a ruháját látja, és ki tudja épp hová utazik akaratán kívül, mi történik vele, mikor fog tudni visszatérni. Szóval érdekes.

Felkavaró volt olvasni a gyermek utáni vágyukat, belegondolni abba, hogy mi van, ha a kicsi már méhen belül is időutazó; vagy hogy mi lenne, ha szépen alszik a bölcsőjében, majd már ki tudja hol ébred szegény védtelen kis babácska.

Persze a történet végét már lehet előre sejteni.
Ilyen sokáig rég sírtam egy könyv fölött.

"Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen."

„Azoknak, akik azt mondják, nincsenek igazán új történetek, szívből ajánlom Az időutazó feleségét, ezt az elragadó regényt, amely irodalmilag kiváló, szédítően fantáziadús, és észbontóan romantikus.” Scott Turow

A regényből film is készült, már vetítik a mozik, itt az előzetese, de előre figyelmeztetek mindenkit, ha el szeretné olvasni a könyvet, akkor ne nézze meg, ne lője le magának az egészet.

Audrey Niffenegger 1963-ban született. Képzőművész, metszetkészítő és író. Első regénye Az időutazó felesége.

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

Teljesen el is feledkeztem arról, hogy ezt a könyvet is előjegyeztettem a könyvtárban, így jól megdöbbentem mikor a kezembe nyomták. Már csak azért is, mert 7 könyvvel lehet távozni, és nekem emiatt 1-et vissza kellett adnom és elég nehezen ment a döntés. Így búcsút vettem Jostein Gaarder Vita Brevis c. regényétől. (Majd legközelebb.)
Itthon nem éppen nagy lelkesedéssel estem neki, valahogy már kezd kihunyni belőlem a Vörös pöttyös könyvek láza.
De ha már fizettem érte 100 Ft-ot (még mindig jobb, mintha megvettem volna 2.999 Ft-ért, így állok az előjegyzett könyvekhez), nekiestem. Na meg az új könyveket szeretem minél hamarabb visszavinni, mert tudom, hogy sokan vannak előjegyezve az újdonságokra utánam is. Hiába, én már csak ilyen vagyok.

Szóval nekiestem, az első nap elég akadozva ment, nem nagyon tudtam ráhangolódni.
Aztán másnap újra átjárt a Vörös pöttyös könyvek világa, ráadásul ez teljesen más, mint az eddigi ilyen könyv. Ez nem amolyan kis romantikus ifjúsági regény vámpírokról, halhatatlanokról, hanem amolyan Stephen King tiniknek.
Szó szerint borzongató volt a könyv.
Misztikum, rejtély, történelem.

Ez is egy bentlakásos iskola növendékeiről szól (mint pl. az Evernight), de 1895-ben játszódik.
Gemma Indiában él a szüleivel, majd mikor rejtélyes módon megölik az édesanyját, hazautaznak Angliába és egy leánynevelő intézet bentlakásos diákja lesz. Az intézet falain belül tökéletes leendő feleségeket igyekeznek nevelni.
Gemma összebarátkozik az egyetlen ösztöndíjas lánnyal, akit megvetnek a gazdag lányok. ... Majd persze mit hoz a sors, barátság szövődik köztük és az addigi 2 legundokabb lány között.
Gemma-nak furcsa utazásai lesznek egy másik világba, ahol próbál rájönni anyja halálának okára, és belekeveredik a szálba az iskola 20 évvel ezelőtti tragédiája. Talál egy naplót, majd a másik 3 lánnyal újra létrehozzák a baljóslatú Rendet. ... és így tovább- és így tovább. ...

"Gemma Doyle más, mint a többi lány. A lányok, akiknek kifogástalan a modoruk; csak akkor szólalnak meg, ha szólnak hozzájuk, tudják a helyüket, és hanyatt dobják magukat, és Angliára gondolnak, amikor ezt kívánják tőlük.
A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség.
A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínos pontossággal valóra is válnak. Az Akadémián hűvös fogadtatásban részesül. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti attól, hogy megnyissa a lelkét a látomások előtt.
Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal.
És itt vár rá a sorsa... amennyiben hisz benne."

Egy újabb trilógia vette kezdetét ezzel a kötettel, a folytatása (Lázadó angyalok) előre láthatólag ebben a hónapban fog megjelenni a Könyvmolyképzőnél.
Kíváncsian várom.

Libba Bray 1964-ben született Texasban.
Színdarabok, novellák, esszék írónője is.

Bartos Erika: Zsákbamacska; Százlábú

Igaz, gyerkőc még csak 10 hónapos, de már most vannak kedvenc könyveink.
Mesék terén a Boribon-sorozat, versek terén pedig Bartos Erika verses könyvecskéi a Zsákbamacska és a Százlábú.

Mindkettőben nagyon aranyos kis rímelős, pattogós versecskék vannak, szépen megrajzolva, amolyan "bartoserikásan".
Bár, mi még kicsik vagyunk, de a későbbiek folyamán milyen klassz is lehet készíteni pl. egy papírsárkányt és közben mondani a versecskét; vagy készíteni az őszi falevelekből a nyuszit a hozzá való versecskével, stb.

"Bartos Erika pontosan tudja, mi érdekli az egészen piciket és az óvodásokat! Most -a sok mesekötet után- versbe foglalta mindazt, ami a számukra lényeges: a kukásautótól a szilvásgombócig, a betegségtől a hisztiig, mindent. A könnyen megjegyezhető és csengő-bongó versek a fantasztikusan kedves rajzok kíséretében azonban nemcsak a gyerekek, de a szülők kedvenceivé is válnak majd."

Amint megjelent a második kötete, azonnal meg is rendeltük.
Szerintem ez egy kicsit nagyobbaknak való.

"Az ország kedvenc mesélője, Bartos Erika újabb verseskötettel jelentkezik, melyben ezúttal nem szilvásgombóc és kukásautó alkotja a sorvégi rímeket, hanem mondjuk Elemér doktor, egy Trabant, léggömbök, hóember, évszakok, buborék, szivárvány, hókotró, százlábú, mackóbarlang, szánkózás, apák..."

Bartos Erika honlapját itt találhatjátok.
http://www.bartoserika.hu/index.htm

Alyson Noel: Evermore- Mindörökké

Mielőtt még olvastam volna az Evernight-ot és az Evermore-t, biztos voltam abban, hogy mind a kettő amolyan Twilight lesz kicsit másképp.
Nem jött be a megérzésem.
Bár tény és való, hogy az Evernight szintén vámpíros volt, de egészen máshogy, az Evermore-nak meg semmi köze sincs a vámpírokhoz. Ez ugyanis a halhatatlanokról szólt. (Akik nem vámpírok.)

A regényt a hétvége alatt kivégeztem, nagyon tetszett.
Nem volt olyan romantikus, mély érzésű, mint pl. a Twilight, de annyira rejtélyes volt, hogy nem tudtam letenni.
Ráadásul a vége felé egészen ezoterikus lett.

Mint az összes vörös pöttyös könyv, ebben is egy tini lány a főszereplő, aki egy balesetet túlél, aztán hallja mások gondolatait, szellemeket lát (pl. a saját hugát); majd feltűnik természetesen a színen a rejtélyes, szívdöglesztő lovag, akiért az összes lány (és néhány fiú) epekedik, de ő persze a teljesen átlagos lányt választja. ... És így tovább, és így tovább.
(Bírom ezekben a könyvekben, hogy az intimebb jelenetekre nem kerül sor.)

És annyira várom, hogy a kezembe kerülhessen a második kötete, mint anno a New Moon-t vártam. (Úgyhogy hamarosan rohanok is a könyvtárba előjegyeztetni.)

"Fordul a kocka. Rajtad a sorS!
A családból egyedül Ever élte túl a szörnyű balesetet. A lány arra eszmél a kórházban, hogy látja az emberek auráját, hallja a gondolataikat és egyetlen érintésből kiolvassa élettörténetüket. Egy másik városba, új iskolába, idegen társak közé kényszerül. Retteg minden érintkezéstől, nehogy fény derüljön különös adottságaira, így aztán hamarosan ki is közösítik, mint afféle magának való csodabogarat. Aztán egy napon Damen mellé sodorja a sors szeszélye. Ever döbbenten észleli, hogy nem látja a fiú auráját, nem hallja a gondolatait, és hiába érinti meg, Damen őrzi titkait. Márpedig titka rengeteg van.
Valaki megpróbálja megölni Evert.
Mi köze az ármányhoz Damennek? Mióta jár a fiú a fény és a sötétség határvonalán? Mitől olyan sorsszerű a köztük kibontakozó szerelem? Tudd meg a titkukat! Örökké emlékezni fogsz rá."

Alyson Noel első regényét 2004 februárjában jelent meg.
Eddigi legsikeresebb műve a Halhatatlanok sorozat, melynek első része Mindörökké (Evermore) címmel 2009 elején jelent meg és egyből a The New York Times sikerlistájának élére került.
A személyes blogján kívül fenntart egy Myspace, egy Facebook és egy Twitter oldalt is.

Könyvei:
* Faking 19 (2005)
* Art Geeks and Prom Queens (2005)
* Laguna Cove (2006)
* Fly Me to the Moon (2006)
* Kiss & Blog (2007)
* Saving Zoe (2007)
* Cruel Summer (2008)

Halhatatlanok sorozat
* Mindörökké (Evermore, 2009) Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
* Kék hold (Blue Moon, 2009)
* Shadowland (2009)
* Dark Flames (201

Anna Godbersen: Luxe girl

Mikor a könyvet a kezembe vettem, a cím alapján arra gondoltam, hogy a jelenben játszódó dúsgazdag fiatal lány életéről fog szólni a történet. Így eléggé meg is döbbentem, hogy 1899-ben játszódik.
Igazából túl nagy hatást nem tett rám a történet, amolyan "egyszer el lehet olvasni" kategória.

Amire a könyv leginkább fel tudja hívni a figyelmet, az az, hogy ne a látszatnak higgyünk.
A látszat nem minden.
Tény és való, hogy az egyszerűbb, de próbáljunk meg a látszat mögé nézni, mert ott vannak az igazán mély érzések és gondolatok. Ott van az ember.

"A gyönyörű és gazdag lányok kegyetlen játékokat űznek. A hamis mosolyú szívtiprók bűnös vágyakkal teltek. Hazugságok, titkok, botrányos viszonyok. 1899, Manhattan

Képzeld el, hogy Jane Austen a legvadabb Bad Girl... Az elbűvölő Elizabeth Holland New York egyik befolyásos és gazdag családjának leánya; bálkirálynő, aki úgy játszhat a férfiszívekkel, ahogy neki tetszik. Ám egy nap rossz hírek érkeznek, a családot anyagi csőd fenyegeti. Liz egy módon mentheti meg a becsületüket, ha hozzámegy Henry Schoonmakerhez, a nőcsábász, részeges, de gazdag fiúhoz. Az esküvő gondolatát mindketten gyűlölik, Elizabeth gyermekkori szerelmével folytat viszonyt, míg Henry a Holland család kisebbik lányát szédíti. Ekkor a városi bulvárlapok kedvelt szereplőjét, Manhattan üdvöskéjét, az álompár női tagját szörnyű baleset éri. Elizabethet sokan irigyelték, de vajon kinek állhatott érdekében végleg elhallgattatni? A fényűzés világában öt fiatal veszélyes életet él. Az ártatlanság kora számukra korántsem ártatlan."

A szerző további művei:
- Rumours- A Luxe Novel
- Envy

Claudia Gray: Evernight- Örökéj

Érdekes egy sztori, őszintén szólva én egy kicsit többet vártam volna tőle. Mindenesetre ahhoz elég jó volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet a folytatása is.

Ami zavart benne az az, hogy 315 oldalas, de a 140. oldalig szó sem esett a vámpírokról. Minden olyan volt, mintha egyszerű bentlakásos tanulók életét olvasnám. Már gyanakodni kezdtem, hogy lehet még sem vámpíros könyv.
Aztán a 140. oldalon csak úgy berobbant, és vámpíros lett az egész. De nekem olyan furán vámpíros.

Faltam a sorokat, hisz volt benne egy aranyos kis szerelmi történet, kíváncsi voltam mi lesz a végkifejlete.
Aztán kb. 80 oldallal a vége előtt olyan fordulat következett be, hogy méltán illik rá a borító belső oldalán levő "meglep" jelző.
Vámpírok, vámpírvadászok, szerelmeseinkből hirtelen meg amolyan modern Rómeó és Júlia válik. ... Szóval érdekes volt, de akkora hatást nem tett rám, mint a Twilight.

"Amint betette a lábát az Evernight Akadémiára, azonnal tudta, hogy nem illik oda: a bentlakásos iskolában mindenki hátborzongatóan tökéletes, okos, elegáns - mintha megannyi kifinomult ragadozó közé került volna...
Az első adandó alkalommal meg is lép a suliból.
Csakhogy valaki megakadályozza a szökésben: Lucas, aki szintén kilóg a sorból, sőt, valóságos sportot űz abból, hogy még véletlenül se legyen olyan, mint az iskola nagymenői. Kettejük véd- és dacszövetsége hamarosan komoly vonzalommá mélyül, csakhogy közéjük furakodnak a múlt árnyai, réges-régi titkok élednek fel, s maguk a szerelmesek is egyre nagyobb veszélybe sodorják egymást. Minden, amiben addig hittek, meginog. Már semmiben sem lehetnek biztosak. És a csillagok állása sem ígér semmi jót..."

A kötet folytatása:
- Stargazer- Nézz az égre!

Cecelia Ahern: Bárcsak láthatnál

Már csak kb. 100 oldal volt hátra a könyvből, mikor tegnap csörgött a telefonom, hogy holnaptól átvehetem a könyvtárban az egyik rég óta előjegyzett könyvemet, így este nekiestem a hátralevő oldalaknak.

Cecelia Ahern neve számomra összeforrt az Ui.: Szeretlek c. könyvével. Igaz, olvasni nem olvastam még, de filmben láttam, és lazán végigbőgtem az egészet. (Na jó, lehet ezen az is segített, hogy úgy félidős terhes lehettem, mindenen sírva fakadtam, még a főzőműsorokon is.)

Ha egy szóval jellemeznem kéne a könyvet, akkor csak annyit tudnék mondani, hogy varázslatos.
Egy hihetetlen, meseszerű szerelem története. (Bár, lehet, hogy csak azért meseszerű nekem, mert én sose hittem.)
Könnyedség, gyengédség vezet végig a sorokon, amiket egyszerűen jó olvasni.
Egy fiatal nő kibontakozása, tragédiája, érzelmei, múltja, fantasztikusan megfogalmazva.
Lebilincselő, megható, és elgondolkodtató. Pl. ezt a 2 sort, vagy negyed óráig elgondolkodva olvasgattam:

"Mennyi mindent megteszünk, visszatérve a múltba!
Mennyi mindent nem tettünk meg, amikor ott voltunk!"

És akkor a fülszöveg:

"Elizabeth egy vidéki ír kisváros jól menő, de roppant tartózkodó építésze, aki egyedül neveli zűrös húga, Saoirse kisfiát. Amikor életébe váratlanul betoppan a titokzatos Ivan, mindennapjai fenekestül felfordulnak. Ismerősei éppúgy nem ismernek rá,mint ő saját magára - a kimért, precíz, elvágólagos vénkisasszony pár hét leforgása alatt belevaló,játékos és kreatív nővé válik, akinek már az sem okozhat gondot, hogy megtervezze a kisváros legizgalmasabb szállodáját. Változása a környezetében is mindenkire jó hatással van, és az álmatag kisvárost rövidesen már nem csak turisták jelenléte pezsdítí fel. Ám a gondok maguktól nem oldódnak meg..."

Cecelia Ahern 2004-ben, 23 évesen írta meg első regényét az Ui.: Szeretlek-et, amely azon nyomban világsiker lett.
Egy évvel később jelent meg a Bárcsak láthatnál, ami 2007-ben elnyerte az amerikai Cosmopolitian irodalmi nagydíjat.

További regényei:
- Ui.: Szeretlek
- Ahol a szivárvány véget ér
- Bennem élsz

Fejős Éva: Csajok

Fejős Éva könyvei olyan szinten megosztják a magyar olvasókat, hogy felkeltette a kíváncsiságomat, vajon miket is alkot.
(Azt azért tegyük hozzá, hogy eltekintve egy-egy mai írótól, elég szkeptikusan állok a mai magyar irodalomhoz.)

A könyvtárban több hetes előjegyzések vannak a műveire, így jó pár hete vártam én is, hogy a Csajok a kezeim közé kerüljön.
Még a hétvégén nekiestem, és sikere lett nálam, 2 nap alatt végeztem is vele.
Se több, se kevesebb annál, mint ami: szórakoztató irodalom. (Nem szépirodalom, nem egy verseskötet, szórakoztató irodalom és kész.)
Néhol éreztem amolyan "Született feleségek" fílinget, meg amerikai szelecskét, de tetszett.
Bár tény és való, hogy jó pár oldalt át kellett olvasnom, míg egy kicsit összeállt a kép.

"Szögezzük le mindjárt: ez nem regény. Csupán egy nagyon könnyed sorozat, ha úgy tetszik: "szappanopera" olyan kérdésekről, amelyek foglalkoztatják a mai nőket, de amelyeket legfeljebb csak a legjobb barátnőikkel beszélnek meg.
Három nő, egy férfi: Flóra, Móni, Hanna és Márk. Igazi, jó barátok. Csetlenek-botlanak az életben, jól ismerik már az érzelmi hullámvasutat: néha lent vannak, máskor pedig a csúcsra repülnek... Ők a Vénusz-lakók, akiknek története akár párkapcsolati kézikönyvként is olvasható, hiszen majdnem minden ballépés felsoroltatik benne, amelyet elkövethetünk a szerelemben.
Elvégre így vagyunk teljesek: Mars és Vénusz, férfi és nő - még ha vannak is egymással harcaik, még ha nem értik is meg maradéktalanul egymást, azért jól tudják, ha humorral tekintenek saját magukra, akkor csatákat veszíthetnek ugyan, de a háborút megnyerik."

Fejős Éva 2001 óta dolgozik a Nők lapja munkatársaként.
A petesejt-adományozás törvényi szabályozásában rejlő ellentmondások feltárásáért 2003 novemberében elnyerte a Minőségi Újságírásért Díjat.

További művei:
- Holtodiglan
- Bangkok tranzit
- Hotel Bali
- Szerelem első harapásra
- Eper reggelire

James Patterson: Sam levelei Jennifernek

Igazából ezt a könyvet a sógornőmnek vettem még születésnapjára, de nem bírtam ki, hogy ne kérjem tőle költsön és ne olvassam el.

Nekem már akkor mikor megrendeltem, olyan "Szerelmünk lapjai" érzetem volt.
Hasonló a regény és közben mégsem.
Könnyed, néhol szívfacsaró, és elgondolkodtató nagyon.

Olvashatjuk a nagymama leveleit, amikből kiderül a múlt, egy rossz házasság, egy szerelem, és egy titok. Nagyon megdöbbentem mikor a könyv végén kiderült, hogy ki is volt a nagy szerelme.
És ott van Jennifer. Akinek meghalt a férje, végre újra szerelmes lesz, és kiderül, hogy a férfi haldoklik. ...
Hogy amolyan "minden jó, ha a vége jó" lesz-e a könyv vége, nem árulom el, de tényleg nagyon jó.

Ami leginkább megfogott benne, az a múlt.
Belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha pl. a nagymamám vezetett volna naplót, ha jobban megismerhettem volna a gondolatait. Vagy épp őt magát is. Az érzéseit. A múltat.

"A harmincas éveiben járó Jennifer egy chicagói napilap munkatársa, és éppen soros cikkét írja, amikor asztalán megcsörren a telefon. A hívás a Geneva-tó partján fekvő üdülőfaluból jön, és szörnyű hírt tudat: Samet, Jennifer nagymamáját kórházba szállították - kómában van.
Jennifer autóba vágja magát, és száguld Genevába, a családi fészekbe, ahol oly boldog nyarakat töltött gyerekkorában. A házban egy köteg neki címzett levelet talál: a nagymamája írta őket. S miközben a lány a leveleket olvassa, megelevenedik előttünk is a múlt: a nagyszülők tökéletesnek hitt házassága, amely tele volt keserűséggel és bánattal.
Jennifer maga is nehéz terhet cipel, nemrég halt meg imádott férje. A tóparton összetalálkozik gyerekkori játszópajtásával, az immár orvos Brendannal. A fiatalok között feltámad a szerelem, ám a boldogságukat beárnyékolja a férfi súlyos betegsége..."

A szerző további művei:
- Londoni hidak
- Július 4.
- Nászút
- Még egy esély

Caleb Carr: A halál angyala

Ha bűnügyi krimi, akkor nekem egyből Agatha Christie jut eszembe, és a kedvenc kis regényem a Tíz kicsi néger. Mikor a kezembe akadt Caleb Carr első regénye, arra voltam felkészülve, hogy tipikus Agatha Christie szereplő felvonulás fog majd bekövetkezni. Vagyis szépen felsorakoznak a szereplők és közülük valaki a gyilkos. Nos, nem így lett.

A könyv zseniális, minden megvan benne szerintem. Történelem valós szereplőkkel, szerelem, gyilkosságok, és nyomozás zseniálisan felépítve. Együtt nyomoztam a szereplőkkel, nélkülük rá nem jöttem volna, hogy ki a gyilkos, hisz nem olyan szereplője volt a könyvnek, akire rá lehetett volna ismerni.
Fantasztikus egy könyv, sodró lendületű, izgalmas, olvastatja magát. Átértékelődött a bűnügyi krimiről az eddigi általános véleményem, teljesen odáig vagyok érte.

"1896, New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról - amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak -, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást."

Folytatás:
- A sötétség angyala

Willaim Dietrich: Napóleon piramisai

Imádom a történelmet.
Az egyik kedvenc témám a piramisok rejtélye. (A másik a forradalmi Franciaország.)
Évszázadok alatt rengeteg elmélet született arról, hogy miért is épültek, stb., de még ma sem tudhatjuk 100%-ra biztosan.

Tanulmányaim során tanultam szimbológiát is.
Fantasztikus tanárom volt, megszállottan Egyiptom rajongó, rengeteg érdekes dolgot osztott meg velünk, nagyon sok mindenre rávilágított.
Pl. arra, hogy amikor a Szfinx épült, Európában még kőbaltával rohangáltak az ősemberkék. (Na jó, ez inkább egyszerű történelem, mint szimbológia.)
És itt akkor már fel is vetődnek a kérdések, hogy lehetséges ez?
És akkor jöhetnek az elméletek elsüllyedt civilizációkról, vagy akár földönkívüliekről, és így tovább.
De itt most nem is ez a lényeg, hanem a könyv.

Jó volt, izgalmas, részletes, szinte láttam magam előtt a piramisokat, de kicsit vontatott volt, néhol nekem unalmas.
Mindezek ellenére úgy érzem, hogy kihagyhatatlan, ha valaki szereti az ilyen történelmi könyveket.

"A tizennyolcadik század Párizsának forgatagában egy elátkozott, ősi medál kerül a fiatal Ethan Cage kezébe. A titokzatos függő gyilkosságok és intrikák okozója, és egy ötezer éves talány megoldását rejti. Ám balszerencsét is hoz tulajdonosára: rosszakarói gyilkossággal vádolják Ethant, hogy rátehessék kezüket a becses kincsre. A fiatal amerikainak sikerül elmenekülnie Franciaországból, és az új császárral, Bonaparte Napóleonnal Egyiptom meghódítására indul. Ősi, misztikus világba csöppen, ahol egy gyönyörű macedón rabszolgalány segítségével rájön, medálja lehet a kulcsa a történelem legnagyobb és legveszedelmesebb rejtélyének: ki építette a Nagy Piramist, és miért? William Dietrich (Hadrianus fala) kalandokban és fordulatokban bővelkedő regénye Párizs szabadkőművesek tarkította, forradalom utáni hétköznapjaitól, egészen a feltörekvő Napóleon egyiptomi expedíciójáig, a piramisok építőinek titkáig vezeti az olvasót."

A szerző további műve:
- A rosettei-kő
- Hadrianus fala